Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-02-12 / 3. szám
Sárközi György. A Budapesten élő, huszonkilenc éves poéta életrajzot kérő kérdéseinkre enynyit felel:• „1899. január 22-én születtem Budapesten, ahová szüleim a Dunántúlról származtak. Iskoláimat Vácott és Budapesten végeztem, néhány féléven át az egyetemre is jártam, azután hivatalnok lettem. Tíz éve írok a Nyugatba s napilapokba verseket, novellákat, (néhány tanulmányt is) de első verseskönyvem csak 1926. tavaszán jelent meg Angyalok harca címen. A második éppen most, a címe Váltott lélekkel. Most egy regényen dolgozom. Verseim közül néhányat lefordítottak olasz és francia nyelvre.“ Ezek mögött a fukar s a szerénység gátlásaival megírt adatok mögött egy csodálatos tisztaságú lírai lélek vonul meg, akiről nemrégiben ezt a kijelentést tette Babits Mihály: Valami bűnbeesés előtti költészet ez. Babits megállapítása, akinek szabadverselésű korszakával (Nyugtalanság völgye, Sziget és tenger) Sárközi, minden egyénisége mellett is erős lélekrokonságot tart, elsősorban az Angyalok harca sphaerikus tisztaságú hangulatvilágára és muzsikájára vonatkozott. Az újabb kötet (Váltott lélekkel) sok tekintetben letér az első könyv verseinek harmonikus ívelésű vonalától. . Nagyobb változatosságot s ebben több lelki váltságot mutat: formáiban is a kötött és szabad vers közötti fejlődésnek több — a hangulat szerint alkalmazkodó — megoldását mutatja. Ebben a nyugtalanságban és összhangtalanságában azonban erősebb kifejezője korának és nemzedékének, a háború utáni magyar ifjúságnak. Főereje, metafora-bősége, irigylésre méltó gazdagságú jelző kincse és érzékeny szubjektiivítású természet-szemlélete ebben a kötetében is változatlan teljességében érvényesül. Az elmúlt nyáron Erdélyt is meglátogatta s hosszabb kiránduláson ismerkedett meg ódon városkáinkkal és havasi vidékeink különös szépségeivel. Ez a komoly arcú poéta, akinél a líra egy pillanatra sem válik szórakoztató rémjátékká, az Ady utáni magyar költészet legkomolyabb értékei közé tartozik. Mai számunkban közölt versei a „Váltott lélekkel“ c. kötetből valók. Sárközi György: 70 - Budapesti kiállítások. A Benczúr Társaság most a Nemzeti Szalonban jutott olyan hajlékhoz, mely függetlenségét sem érinti és világítási viszonyai révén is alkalmasabb helyiségeket nyújt, mint a régi Műcsarnok sötét, komor kietlensége. A Társaság tagjainak nagy része pár műből álló gyűjteményével mutatkozik be. Csak a Münchenben megtelepedett és ott beérkezett Kálmán Péter ad nagyobb gyűjteményben átfogó képet művészi fejlődéséről. Huszonegynéhány képe úgy van összeválogatva, hogy azokban minden stíluspróbálgatása, a századvégi nagy művészeti válságokat áthidaló formakeresése tükröződik. Kálmán Péter nem olvadt bele valami nagy önfeledtséggel ezekbe a forrongásokba, aránylag simán, nagyobb kilengések nélkül jutott át rajtuk. Abból a szürkés, inkább tónusos piktúrából indult ki, melynek müncheni exponense a mármarosi Hollósy Simon volt az ő iskolájával. Néhol, különösen az aktra épített kompozícióin Munkácsy hatás nyomai látszanak. Később hideg, kristályos színekkel operáló német impresszionizmushoz csatlakozott s itt a hangja a ború magasságaira ér fel. Végül — úgy látszik — kiegyenlítődéshez jutott. Újabb képein tiszta, egyszerű színezések és komoly technikai biztosság mellett sok őszinte líra és egészséges humor jellemzi. Aldor János egyszerű, közvetlen művészete nem szánt fel nagytitkú mélységeket, de őszinteségével meggyőző. Déry Béla költőiségében sok erő és nagy festői intelligencia van. Katona Nándor, Knopp Imre megállapodott értékeiket adják. Dudits Andor „Eskütételé“-ben sok a konvencionális páthosz. Kunwald Cézár szordinált színei, finom tónusai éppoly ismerősek, mint Olgyay Ferenc aranysárga hangulatai. Gy. Sándor József képein nem annyira a művészi látása a stílusadó, nem az egyéni jegyeket igyekszik kidomborítani, mint inkább a motívum hangulatát, a kimetszett természet lelkét keresi. Innen van az, hogy a finom „Behavazott város“ puhasága, annyira különbözik a „Kismartoni udvar“ ódon levegőjétől s ez ismét a „Tavasz“ frisseségétől. Tolnay Ákos rokon vele azzal, hogy művészete nem az új festőértékek keresésében, hanem a régiek kimélyítésében kap magyarázatot. Nem köti magát semmiféle stílushoz, faktúrája is változó. Új értéket jelentenek Csánky Dénes és Udvary Pál képei. Csánky legutóbbi gyűjteményes kiállítása óta nagyot változott. Régebbi képein sajátos technikai felkészültsége az impreszszionizmusból indult ki és már akkor is sok újszerűséget adott. Látomásainak egysége most hozzáegyszerűsödött korábbi technikai tájékozódásához, így eggyéforrva olyan belsejében monumentális stílussá alakult, amit a jelenségek nagy formai és színbeli egyszerűsítése, az egyszers mindenkori jelentés kivonatolása ad. Régebbi drámai lírája ezzel teljes ízű drámaisággá érett. Az eddigi könnyed, széles festőiség helyét a mai simább, tömörebb és egyúttal kötöttebb festékfelrakás foglalta el. Nyomai már korábbi képein is megvoltak, de általánosságukat csak a mostani belső monumentalitás vívhatta ki. Udvary Pál széles, férfias erejű művészetében, mely komor, súlyosságukban mint minden belső rugalmasságuktól megfosztott színek erejére épült, most új útrabukkanást jelenthet az „Avignon” parasztijának néhány új tulajdonsága. Tömör, súlyos színei közé sok helyütt szerencsés világító lazurok olvadnak s ennek megfelelőleg a faktúrája a franciás könynyed szélességtől a spanyolos rugalmas erő irányába fordult. Batthyány Gyula gr. művészete arisztokratikusan egyéni. Finommívűsége, artisztikuma mellett igen nagy szabadsággal teszi túl magát a jelenségek formai imperatívuszán, így aztán sokhelyütt konfúziókba keveredik. Kivétel „Firenze“ c. képe, mely quattrocentós áhítatával, egyszerűségével és nyugalmával több realitást kap, mint amennyit a többi képeknek vibráló idegességük megenged. Frank Frigyes párisi tanulmányútjáról hozott eredményeit már az Ernst Múzeum régebbi kiállításával kapcsolatosan ismertettem. Az Ernst Múzeum mostani kiállítása tiszta művészi kialakulás tükre. Fényes Adolf legrégibb dolgai még a német impresszionizmusban gyökereznek. Ebből a korból valók paraszt zsánerképei s az ú. n. „szegényember“ piktúrájának szép és nagyerejű termése. Ezeken a magyar témákon át távolodott művészi iskolázottságának forrásától. A magyar levegő, az Alföld színbeli komorsága, monumentalitása töltötte meg piktúráját. Mikor azután az impresszionizmust követő nagy mozgalmakban kiviláglott, hogy a tiszta természetelvűség az igazi művész számára nem adhat maradéktalan kiélést. Fényes Adolf is megalkotta a maga víziós világát. A bibliai témák, az ószövetségi történetek festése közben formálódott az a romantikus, árkáizáló képlátásmód, mely a magyar rónaság színharmóniáját, mély színekbe borult csendjét, forrongó békéjét kapta. Ezekre a képekre jellemzőek az apró, váratlanul feldomborodó halmocskák és ezt a formamotívumot ismétlő, variáló lombok, felhők. Különösen nagy gonddal festi a romantikus képek magasló egét. Gazdag felhődrapériával vonja be, melyet a kép szerkezetébe a kompozíció keretébe szervesít. Olyan sajátság, mely az Alföld festőjénél önmagától értetődik. A képépítésnek van aztán egy kevésbbé szervesen alakult és kevésbbé lelkes módja is. „Mátyás Bécs előtt“, „Harc“, „Zsidók győzelme...“ c. képein a foltok mértani elhelyezése, a vonalak doktrinér szabályosságú egymásnakfeszítése a cézanne-i rafinált kompozíciókra emlékeztet. Fényesnek romantikus elálmodozása mellett van szilárd talajon, termékeny realitásba felnövő képlátásmódja is. A magyar tájak ábrázolásának eredményei tovább fejlődtek és a romantikus stílus masszívabb szerkezetiségével gazdagodtak. A mély horizonton elmerült súlyos színek alszanak. Egy-egy ház fala világít a nagy csendben és méltóságos felhők úsznak át az égen. Színei, festésmódja itt teljes tömör harmóniába olvadnak a motívum tartalmával. Művészete ezen az oldalán reprezentáns művészeink sorában is tekintélyes helyet biztosít számára. Szokolay Béla. ---------