Pásztortűz, 1937 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1937-03-15 / 5-6. szám

Kormos üvegen — Kiss Jenő verseskötete — írta: Szabédi László Kiss Jenő első verseskötete azoknak is meglepetés volt, akik folyóiratainkban már olvasták és élvezték most kötetbe gyűjtött költeményeinek nagy részét. Mert így, egymás mellé sorakoztatva, e magukban is szép versek egy magasabbrendű műfajja, művé forranak egybe. Az igazi költő csalhatatlan próbája ez. 1. Az igazi népiség költője. Kötete régen érzett hiányt pótol. Kisebbségi éle­tünknek már első pillanataiban nyilvánvalóvá vált, hogy bő erőtartalékunk csak falvainkban van, hogy mesterséges szer­kezetű Városi­­társadal­munk fel fog bomlani (első lépés a nagy ará­nyú expatriálás volt) és vagy megsemmisül, vagy szervesen igyekszik hoz­zákapcsolódni a falvak életkeringéséhez. Önálló­sult irodalmunkban ezért vált mindjárt kezdetben legtekintélyesebbé a népi irány,a­mely azonban csak az epikai és drámai műfajokban jelentkezett, ezekben a tárgyilagos műfajokban, melyekben alkotó és alkotás között gyanúsan tátong az ész és ügyesség. A részletek­be menő perlekedés he­lyett ezúttal csak arra mutatunk rá, hogy e tár­gyilagos műfajok nosz­talgiája a falu iránt szel­lemi gyökereit nem a fa­lu, hanem a létalapjai­ban megrendült, saját életformáitól menekülő városi társadalom tala­jába eresztette. A líra nem kapcsolódhatott be a tárgyilagos műfajok eme erőfeszítésébe, mert a líra csak a művészi őszinteség feltételével (pl. saját nyelv), alkotó és alkotás állandó nap­közelségében tarthat számot a művészet rangjára. A tárgyilagos műfajok a tér törvényeit követik, mozgá­suk éppúgy irányulhat előre, mint hátra (nálunk a népi irány, nem véletlenül, erős történeti színezettel jelent­kezett!), míg a líra az idő törvényeinek van alávetve, egyirányú és, mint az, irre versi­bilis. A népi Ura fölté­telezi a népi származást. Kiss Jenő népi származású. „Csontos, vén paraszt volt az én nagyapám“, — írja egyik legszebb versében. Édesapjáról is megemlékezik: „Tizenhat évig voltál a vármegye »köztiszteletben álló« úrmestere.“ Édesany­ját egy rendkívül finom versben emlékezteti: „ötven csirkét és húsz ruhát neveltél, hogy Sármáson majd ma­lacot vehessél.“ Gyermekkorában szerzett benyomásai uralkodnak rajta máig. „Úgy érzem most is magamat, akár gyerekkoromban, amikor apám odatett disznót őrizni az út szélén.“ Jelenleg külvárosban lakik. „Itten a város mögött, otthon a faluvégen, mindig szegények között, — köztük a helyem, érzem.“ Virágos kertben sé­tálva, a népet a­­gyom­hoz hasonlítja, melyet irtanak: „Szegény nép! ...ha én nem fájnám sor­sodat, ki fájná? Hisz én is gyomból szépültem vi­rággá!“ Gyomból szépült vi­rággá. de virággá szé­pült! És ezen van a hang­súly. Kötete kétségtele­nül a népi líra első je­lentkezése nálunk és mindjárt fontos tanulsá­gokra figyelmeztet. Ko­vács György nagyon he­lyesen nevezte Kiss Je­nőt „az igazi népiség köl­­tőjé“-nek, amin én azt érteném: egy művelt költő, akinek szavain kö­dösen csillog az irodalmi elhasználatlanság ham­va, lévén főforrásuk a nép körében használt ele­ven nyelv, egy művelt költő, akit a műveltség­váltás nem tett a néppel szemben, melyből eredt, különérdekűvé és végül: egy művelt költő, akinek alapélményei egy sarkú­ak maradtak, ha változato­sabbakká is lettek, a nép nagy élményeivel. Egy szóval: gyomból virág, és nem virágból gyom, ami a romantikus népi­­ségnek, sem pedig gyom­ból gyom, ami a feudális világképnek felel meg. — Mellékesen: vájjon az őstehet­­ség (gyomból gyom) kultusza nem egy egészségtelen társadalom erkölcstelen védekezése-e, mondván mint­egy, hogy: az igazi tehetségnek nincs is szüksége a mű­velődés eszközeire, melyektől légmentesen el is van zárva? — A Kiss Jenőben első ízben megtestesült tran­­szilván népi líra híjával van minden bukólikus népi nosztalgiának, előre halad és fel „Tetők: tisztább, csú­csosabb korok felé, mik csak félig Földé, félig már az egeké“, és élesen elválik ilyenformán a helyi színekben akarta a dús népi epikától és drámától, így abban a különös látványban van részünk, hogy az első költőnk, akinek nyelve és problematikája népi talajban gyöke- Kiss Jenő . Figyelmeztetésül megjegyezzük, hogy iskola és egye­sek két különböző dolog. Mi az iskoláról beszélünk.

Next