Pásztortűz, 1937 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1937-03-15 / 5-6. szám
Kormos üvegen — Kiss Jenő verseskötete — írta: Szabédi László Kiss Jenő első verseskötete azoknak is meglepetés volt, akik folyóiratainkban már olvasták és élvezték most kötetbe gyűjtött költeményeinek nagy részét. Mert így, egymás mellé sorakoztatva, e magukban is szép versek egy magasabbrendű műfajja, művé forranak egybe. Az igazi költő csalhatatlan próbája ez. 1. Az igazi népiség költője. Kötete régen érzett hiányt pótol. Kisebbségi életünknek már első pillanataiban nyilvánvalóvá vált, hogy bő erőtartalékunk csak falvainkban van, hogy mesterséges szerkezetű Várositársadalmunk fel fog bomlani (első lépés a nagy arányú expatriálás volt) és vagy megsemmisül, vagy szervesen igyekszik hozzákapcsolódni a falvak életkeringéséhez. Önállósult irodalmunkban ezért vált mindjárt kezdetben legtekintélyesebbé a népi irány,amely azonban csak az epikai és drámai műfajokban jelentkezett, ezekben a tárgyilagos műfajokban, melyekben alkotó és alkotás között gyanúsan tátong az ész és ügyesség. A részletekbe menő perlekedés helyett ezúttal csak arra mutatunk rá, hogy e tárgyilagos műfajok nosztalgiája a falu iránt szellemi gyökereit nem a falu, hanem a létalapjaiban megrendült, saját életformáitól menekülő városi társadalom talajába eresztette. A líra nem kapcsolódhatott be a tárgyilagos műfajok eme erőfeszítésébe, mert a líra csak a művészi őszinteség feltételével (pl. saját nyelv), alkotó és alkotás állandó napközelségében tarthat számot a művészet rangjára. A tárgyilagos műfajok a tér törvényeit követik, mozgásuk éppúgy irányulhat előre, mint hátra (nálunk a népi irány, nem véletlenül, erős történeti színezettel jelentkezett!), míg a líra az idő törvényeinek van alávetve, egyirányú és, mint az, irre versibilis. A népi Ura föltételezi a népi származást. Kiss Jenő népi származású. „Csontos, vén paraszt volt az én nagyapám“, — írja egyik legszebb versében. Édesapjáról is megemlékezik: „Tizenhat évig voltál a vármegye »köztiszteletben álló« úrmestere.“ Édesanyját egy rendkívül finom versben emlékezteti: „ötven csirkét és húsz ruhát neveltél, hogy Sármáson majd malacot vehessél.“ Gyermekkorában szerzett benyomásai uralkodnak rajta máig. „Úgy érzem most is magamat, akár gyerekkoromban, amikor apám odatett disznót őrizni az út szélén.“ Jelenleg külvárosban lakik. „Itten a város mögött, otthon a faluvégen, mindig szegények között, — köztük a helyem, érzem.“ Virágos kertben sétálva, a népet agyomhoz hasonlítja, melyet irtanak: „Szegény nép! ...ha én nem fájnám sorsodat, ki fájná? Hisz én is gyomból szépültem virággá!“ Gyomból szépült virággá. de virággá szépült! És ezen van a hangsúly. Kötete kétségtelenül a népi líra első jelentkezése nálunk és mindjárt fontos tanulságokra figyelmeztet. Kovács György nagyon helyesen nevezte Kiss Jenőt „az igazi népiség költőjé“-nek, amin én azt érteném: egy művelt költő, akinek szavain ködösen csillog az irodalmi elhasználatlanság hamva, lévén főforrásuk a nép körében használt eleven nyelv, egy művelt költő, akit a műveltségváltás nem tett a néppel szemben, melyből eredt, különérdekűvé és végül: egy művelt költő, akinek alapélményei egy sarkúak maradtak, ha változatosabbakká is lettek, a nép nagy élményeivel. Egy szóval: gyomból virág, és nem virágból gyom, ami a romantikus népiségnek, sem pedig gyomból gyom, ami a feudális világképnek felel meg. — Mellékesen: vájjon az őstehetség (gyomból gyom) kultusza nem egy egészségtelen társadalom erkölcstelen védekezése-e, mondván mintegy, hogy: az igazi tehetségnek nincs is szüksége a művelődés eszközeire, melyektől légmentesen el is van zárva? — A Kiss Jenőben első ízben megtestesült transzilván népi líra híjával van minden bukólikus népi nosztalgiának, előre halad és fel „Tetők: tisztább, csúcsosabb korok felé, mik csak félig Földé, félig már az egeké“, és élesen elválik ilyenformán a helyi színekben akarta a dús népi epikától és drámától, így abban a különös látványban van részünk, hogy az első költőnk, akinek nyelve és problematikája népi talajban gyöke- Kiss Jenő . Figyelmeztetésül megjegyezzük, hogy iskola és egyesek két különböző dolog. Mi az iskoláról beszélünk.