Pásztortűz, 1938 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1938-04-01 / 4. szám

A TRANSZ­ILVÁN IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXIV. ÉVF. * 1938. ÁPRILIS 4. SZÁM. NAGY PÉTER Irta REMÍ­NYIK SÁNDOR Olyan görcsösen markol belém a fáj­dalom az ő váratlan és korai elmúlása miatt, hogy nehéz értelmes szavakba foglalni azt. Különben sem szavakkal, hanem inkább valami óriási, de minde­neknek megnyilatkozó, méltóságos és ün­nepélyes hallgatással kellene ennek a­ fájdalomnak kifejezést adni. Hiszen Grandpierre Emil, akit mi és a kora­erdélyi irodalom Nagy Péternek nevez­tünk, különösen a ha­talom­változás utáni legelső időben, nem a szavak, hanem a nagy, mélységes hall­gatás és a kemény cselekvés em­bere volt Vannak idők, amikor a „pasz­­szivitás“ is cseleke­detnek számít, az ő hallgatása akkor több volt mint cselekedet. Aki őt valaha hall­gatni hallotta, s nem­ volt elfogult, meg kel­lett éreznie, hogy e hallgatás mögött mint kovácsműhelyben pö­röly alatt születnek termékeny gondola­tok, hogy lassanként valóra válva, előre toljanak másokat, em­bereket, igazságokat, életformákat, kibontakozó pályákat, fel­bukkanó új utakat, a­míg a tragikus kezdet embere a háttérben és a homály­ban maradt. Magamról beszélek, mikor azt mondom, hogy volt idő, mikor Benne láttam itteni életünknek egyetlen kőszik­láját, de hiszem s tudom, hogy mások is, sokan voltak így vele. Legenda szövődött szimbolikus szikla­ neve, a Pierre köré, a legendáknak azonban mindig van valami igazság alapja. Mi volt e tulaj­donképen ? Politikai vezér, társadalmi ko­vász, közíró, szépíró? Elsősorban és min­­denekfelett sugalló és szervező­­lélek volt. Mi volt számunkra, a Pásztortűz számára? Bátran mondhatjuk: annak idején az ala­pító eszme. Az a gon­dolat, melybe beletor­kollott sok irányt ke­­reső, hangszert kereső törekvés, hangulat. Lapunknak a neve: „Pásztortűz“ is tőle származik. Első szá­munk első oldalán a vezércikket ő írta — névtelenül. Benne a Toldi-motívum dereng vigasztalón. Ki tudta Grandpierre Emil 193

Next