Pásztortűz, 1939 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1939-06-01 / 6. szám
21. 22. 23. 24. 26. 27. céhek életéből, szokásaikról és a készítendő gyűrűk előírásaiból. A XVI. században új s érdekes jegygyűrűtípus keletkezett: két különálló, de szétválaszthatatlanul egymásbakapcsolt karikából. Ilyen jellemzően magyar típus a két egymásbafonódó kézből alkotott ikergyűrű (17—18. kép). Mária királynénak, II. Lajos feleségének tulajdonítja a szerző a 19. képen bemutatott s gazdag reneszánsz díszítéssel elhalmozott aranygyűrűt, melynek gyémántkristályai gótikus „M“ betűt formálnak ki. A kor pecsétgyűrűiközül kiválik a II. Lajos király és a szentjobbi apátság romjai között talált, nagy címeres ezüstgyűrű (20. kép), amelynek fejét két jobbkéz tartja; valamelyik apáté lehetett. Legszebb XVI. századi gyűrűnk Izabella királyné gyűrűje (21—22. kép), a magyar reneszánsz művészet egyik remeke. A 23. képen bemutatott gyűrű az 1550-es évek legtisztább képviselője s a magyaros iskola alkotása. A gyűrűk mestereire vonatkozó adatok a XVII. században igen megsokasodnak. Kassa és Kolozsvár a vezető műhelyek. A főúri kincstárak, kiházasítási leltárak hihetetlen gazdaságról tanúskodnak. Kecskeméti Ötvös Péternek érdekes receptkönyve maradt fenn 1650—70 körül a drágakövekről. Ekkor jut a gyűrű művészete tetőfokára. A drágakőfoglalás mestersége mind tökéletesebbé lesz, a brilliánsköszörülést ekkor találják fel Hollandiában. A kor gyűrűinek alapformáiban a bárok sajátságai is jelentkeznek. A foglalat csigadíszei barokosan kanyarognak, a kompozíció nyugtalanabbá válik. Egy jellegzetesen magyar alakzat is érvényre jut, amely régi hagyományokban gyökerezik; a bogláros gyűrű. Egy középső nagyobb kő köré csoportosulnak fás kisebb kövek, színpompás zománcozású foglalattal (24—25. kép). A 26. kép rombuszfejes változata már a XVIII. század elejéről való. A 27. képen Zrínyi Ilona rubintos jegygyűrűjét mutatjuk be. Igen érdekes a 28. kép pecsétgyűrűje. A nagyobb foglalatban az Eszterházy-címer, a tíz kisebben a zodiakus-kör jelvényei láthatók. Talán valamely, csillagászattal foglalkozó fősír készíttette magának. Se szeri, se száma e korban a szebbnél-szebb erdélyi zománcos, bogláros és pecsétgyűrűknek. Sok szép főpapi gyűrű is maradt fenn a XVII. századból, amelyek közül Pázmány Péter, a „bíboros Cicero“ egyik, itt bemutatott gyűrűje válik ki (29. kép.) Az 1700-as évek kezdetén jut érvényre a rokokó a gyűrű művészetében. Az ötvösmunka ekkor már háttérbe szorul; a drágakő nagysága, szikrázó pompája az irányadó. A legkülönfélébb gyűrűk jönnek divatba, mint a névgyűrűk, az emlékgyűrűk, a gyászgyűrűk. Németországi divat a „Memento Mori“ nevezetű halálfejes gyűrű, amely azonban nem felelt meg a magyar ízlésnek. Az özvegyi gyűrű már használatosabb. Az arcképes gyűrűk is 287