Pásztortűz, 1940 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1940-08-01 / 8-9. szám
mint a Három nemzedék részletes és terjedelmes igazolása. Szekfűi híres munkáját Gratz könyvének elolvasása után lehet igazán megérteni. A függetlenségi párt eszmekörében felnőtt erdélyi magyarság nagy része bizonyára furcsának, sőt idegennek találja majd a dualizmus korának Gratz által megrajzolt képét. De meg kell hajolnia a világos és félreérthetetlen tények előtt. Az 1848—49-i tragédia okainak szenvedély nélküli vizsgálata vezetett magyar részről az 1867-es kiegyezéshez. Deák, Andrássy és a kiegyezés többi híve belátta, hogy a magyarság egyedül nem tudja létét és érdekeit biztosítani a sokfelől reá acsarkodó ellenségekkel szemben. Vagy a Nyugatot jelképező Ausztriával, vagy a Keletet jelentő kisebb államokkal, — szerbekkel, horvátokkal, románokkal — szükséges megbékülnie. 1849-ben azért bukott el, mert egyszerre két hadszíntéren, Ausztriával és a nemzetiségekkel küzdött. Ezek pedig számbelileg messze felülmúlták. Szövetkezett erejükkel a magyarság egy ideig sikeresen birkózott, de aztán a segítségül hívott oroszok beavatkozása végleg eldöntötte a szabadságharc kimenetelét. A jövőre nézve tehát Deák és társai elengedhetetlennek tartották az 1849-es összeomlás következményeinek levonását. Az Ausztriával való kibékülés Deák és munkatársai előtt az egyedül lehetséges megoldásnak látszott. Ezt a megoldást persze az osztrák vezető körök eleinte egyáltalán nem is vették számításba, mivel az egységes osztrák birodalom elvi alapján állottak. Magyarországot végleg be akarták olvasztani Ausztriába. Csak az olaszországi és königrätzi csatavesztések után kezdtek felhagyni előbbi terveikkel. Osztrák részről azonban a Magyarországgal való kiegyezés eleitől kezdve Ferenc József személyes műve volt. 1865 után, mikor Deák végérvényesen megfogalmazta a kiegyezés alapelveit, az uralkodó határozottan reátért a megbékülés útjára. A magyarság nagy része ekkortájt már választott a jövőjére vonatkozó tervek között. Az Ausztriával való megegyezést választotta. Ezzel elvetette Kossuth dunai konföderációs tervét, mely a nemzetiségekkel való dunai szövetségi államrendszer megszervezésén épült fel. Kossuth eme terve szerint a Duna-medencében élő kis népek az őket fenyegető közös veszéllyel szemben csak egy szövetségi államrendszer keretében tudnak védekezni. A szövetségi államrendszer végrehajtó hatalmát egy szövetségi tanács gyakorolná. Ez a tanács váltakozva ülésezne Budapesten, Zágrábban, Belgrádban és Budapesten. Közös ügyek: a szövetséges terület védelme, a külpolitika, a kereskedelem, közlekedésügy, pénzügy lettek volna. Ezeket az ügyeket intézte volna a szövetségi tanács. A Deák Ferenc mögé felsorakozott magyarság hátrányosabbnak látta ezt a konföderációt az Ausztriával való kiegyezésnél. Ezért az utóbbit valósította meg az 1867 :XII. t.-cikkben, mely Ausztria és Magyarország dualisztikus rendszerét meghatározta. Ebben a kiegyezésben a hadügy, külügy és pénzügy kivételével Magyarország önálló Deák Ferenc