Pásztortűz, 1940 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1940-08-01 / 8-9. szám

mint a Három nemzedék részletes és terjedelmes igazolása. Szekfűi híres mun­káját Gratz könyvének elolvasása után lehet igazán megérteni. A függetlenségi párt eszmekörében felnőtt erdélyi magyarság nagy része bizonyára furcsának, sőt idegennek ta­lálja majd a dualizmus korának Gratz által megrajzolt képét. De meg kell ha­jolnia a világos és félreérthetetlen té­nyek előtt. Az 1848—49-i tragédia okai­nak szenvedély nélküli vizsgálata veze­tett magyar részről az 1867-es kiegye­zéshez. Deák, Andrássy és a kiegyezés többi híve belátta, hogy a magyarság egyedül nem tudja létét és érdekeit biz­tosítani a sokfelől reá acsarkodó ellen­ségekkel szemben. Vagy a Nyugatot jel­képező Ausztriával, vagy a Keletet je­lentő kisebb államokkal, — szerbekkel, horvátokkal, románokkal — szükséges megbékülnie. 1849-ben azért bukott el, mert egyszerre két hadszíntéren, Auszt­riával és a nemzetiségekkel küzdött. Ezek pedig számbelileg messze felül­múlták. Szövetkezett erejükkel a ma­gyarság egy ideig sikeresen birkózott, de aztán a segítségül hívott oroszok be­avatkozása végleg eldöntötte a szabad­ságharc kimenetelét. A jövőre nézve tehát Deák és társai elengedhetetlennek tar­tották az 1849-es összeomlás következ­ményeinek levonását. Az Ausztriával való kibékülés Deák és munkatársai előtt az egyedül lehet­séges megoldásnak látszott. Ezt a meg­oldást persze az osztrák vezető körök eleinte egyáltalán nem is vették számí­tásba, mivel az egységes osztrák biro­dalom elvi alapján állottak. Magyaror­szágot végleg be akarták olvasztani Ausztriába. Csak az olaszországi és kö­­nigrätzi csatavesztések után kezdtek felhagyni előbbi terveikkel. Osztrák részről azonban a Magyarországgal való kiegyezés eleitől kezdve Ferenc József személyes műve volt. 1865 után, mikor Deák végérvényesen megfogalmazta a kiegyezés alapelveit, az uralkodó hatá­rozottan reátért a megbékülés útjára. A magyarság nagy része ekkortájt már választott a jövőjére vonatkozó ter­vek között. Az Ausztriával való meg­egyezést választotta. Ezzel elvetette Kossuth dunai konföderációs tervét, mely a nemzetiségekkel való dunai szö­vetségi államrendszer megszervezésén épült fel. Kossuth eme terve szerint a Duna-medencében élő kis népek az őket fenyegető közös veszéllyel szemben csak egy szövetségi államrendszer keretében tudnak védekezni. A szövetségi állam­­rendszer végrehajtó hatalmát egy szö­vetségi tanács gyakorolná. Ez a tanács váltakozva ülésezne Budapesten, Zág­rábban, Belgrádban és Budapesten. Kö­zös ügyek: a szövetséges terület védel­me, a külpolitika, a kereskedelem, köz­lekedésügy, pénzügy lettek volna. Eze­ket az ügyeket intézte volna a szövetségi tanács. A Deák Ferenc mögé felsorakozott magyarság hátrányosabbnak látta ezt a konföderációt az Ausztriával való ki­egyezésnél. Ezért az utóbbit valósította meg az 1867 :XII. t.-cikkben, mely Ausztria és Magyarország dualisztikus rendszerét meghatározta. Ebben a ki­egyezésben a hadügy, külü­gy és pénz­ügy kivételével Magyarország önálló Deák Ferenc

Next