A Pécsi Püspöki Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1927/28. iskolai évről (Pécs, 1928)

I. Az iskolai év története. Az 1927/28. iskolai év elején súlyos veszteség érte intézetünket: Báter János, címzetes igazgató, az ének és zene tanára, példás, keresztényi türelemmel viselt, hosszas szenvedés után, az Egyház szentségeivel ismételten megerősítve, 1927. szeptem­ber 25.-én elhunyt. Fájdalommal láttuk már csaknem egy év óta, mint hatal­masodik el az addig oly fáradhatatlan szorgalmú, kiváló tanár­nak és nevelőnek szervezetén az alattomosan roncsoló kór és kényszeríti a neki nagyon fájó szabadságol­tatásra. Hónapok óta tisztában voltunk azzal is, hogy az oly nehezen nélkülözött, nagyértékű munkaerőt többé nem kaphatjuk vissza az intézeti nevelő-oktató munka számára. Mégis megrendítő fájdalommal sújtott ránk a hír, hogy Báter János meghalt. Mert nagyon nagy értékeket vesztettünk el benne: a legmegértőbb, legbuzgóbb munkatársat, aki odaadó tanári munkájával, mélyen vallásos, lelkesen hazafias, puritán jellemével, tiszteletreméltó magán­életének nemes példájával mindnyájunk számára egyaránt köve­tendő mintakép volt. A tanulóifjúság pedig nemcsak kiváló tanárt, hanem melegen szerető atyát is vesztett benne, aki ép azért rendkívül jótékony, nevelő hatással volt az ifjúságra. Életének egész útja, ahogy a falusi tanító fiából, tanító­képző-intézeten és tanítói működésen át, állandó munkával, szakadatlan önképzéssel, tanítóképző-intézeti tanárrá és Pécs katholikus társadalmának egyik legértékesebb tagjává lett, gondviselésszerű előkészítése volt ennek az áldásos, tanító­nevelő munkának. Báter János tanítócsaládból származott, 1872-ben született a tolnamegyei Csibrákon. Az elemi oktatást atyjától, majd pedig anyai nagybátyjától, akkoriban Tolna vármegye egyik leg­kiválóbb pedagógusától, Bitter Péter, apari róm. kath. tanítótól nyerte, aki a tehetséges fiút édesanyja korai elvesztése után magához vette és saját családjának tagjaként, nagy szeretettel nevelte. Ebben a két tanítói családban gyökerezett a tanítóság iránt rajongó szeretete, a katholikus iskolák sorsáért aggódó, ideális lelkülete. Középiskolai tanulmányait a pécsi ciszt. r.

Next