Katolikus elemi mintafőtanoda, Pécs, 1860
BIZOTTMÁNYÁNAK A NÉPNEVELÉS ÉS TANÜGY KÖRÜLI * 1. Aki a „Tanodai Lapok“-at figyelemmel lapozgatja, szomorúan kell észrevennie ama több helyről küzlött tudósításokat, amelyek a népnevelés sz. ügyének itt ott fölmerülő akadályait hozzák a t. olvasó elé. Sajnos állapot, hogy népünk még nem mindenütt látja be azt, ami javára szolgálhatna s ha az iskoláztatás néhány krajcárjába lő, akkor már a szegény tanítótól kívánná megtagadni ennek habár törvényes alapokra fektetett illetékét is! Ily szomorító példák Baranya megyében sem hiányoztak! A f. é. május 15-én tartott bizottmányi közgyűlés alkalmával V. községnek a tanítóilletmény elleni folyamodása kerülvén szőnyegre, e sorok írója a következő elvből kiindulva : „A paedagogika minden állam királynője, tőle s épségétől függ, vájjon angyalok avagy ördögök, fő avagy has uralkodnak avagy kormányoztassanak; azonban eddig csaknem szolgaként kezeltetett és számtalan esetben koldulnia kellett,“ szót emelt a tanítás és nevelés ügyében, melyre a közgyűlés figyelmét fölhivá. Előadó, hogy a tan- és nevelésügy több helyen a községekben hanyatlásnak kezd esni, visszaélések lábrakapni, az előbbi rendszer alatti célszerűtetlennek nem mondható rendeletek, intézmények , nevezetesen a gyermekek szorgalmas tanodába való küldése, a tanítói fizetések fölemelése vagy biztosítását tartalmazó bevallások megszüntetni, kiküszöböltetni céloztatnak. Több helyen a falu birája egyenesen fölmondja az altanítónak a szolgálatot, hacsak az 1848-ban szokásban volt díjért nem tanít; több helyen a vasárnapi iskolát kívánják megszüntetni, némely helyen pedig a faiskolákat földúlni, amiért is e sorok írója fölhívta a gyűlést gondoskodni aziránt, hogy ily visszaélések megakadályoztassanak, nehogy azok, kik hazánkban civilisátorokként működvén s most elhagynak bennünket gúnyosan vádolhassanak hogy mi e legfontosabb, a népnevelés sz. ügyében kevesebbet tevénk náluknál. — Erre Angyal Pál főjegyző úr emelt szót : ő örül, ha oly helységgel jő érintkezésbe, mely ezen ügy iránt fogékonysággal viseltetik, mert ott a józanság bizonyos foka már beállott s mindig jobban fejlődik; de ellenben fáj lelkének, midőn községekkel kell érintkeznie, melyek a nevelést gondjaik legkisebbének tartják. Indítványozza : a főbirák utasíttassanak, hogy a gyermekek tanítása, a faiskolák ápolása, a vasárnapi iskolák stb. föntartására lehetőleg hatni igyekezzenek. Daróczy Zsigmond pápai praelatus s kanonoki méltósága pedig következőleg nyilatkozott : „ő pártolója minden oly intézkedésnek, melyek a szellemi és anyagi művelődés céljához vezetnek, amennyiben honi viszonyainkkal ellentétben nem állanak, habár azok az előbbi rendszer alatt vették is eredetüket. A 1*