Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-07-03 / 87. szám

XIII. évfolyam — 87. s*. fl^0^fkÉHfeMNftá jty­ ali * aw­?“ ít­i­w**r­ns Csütörtök FataWe eparkaette: HOmtáTH KáBWH. Ki­ dAlv.U.: Munkaney IIF.bály-istes 9. Lyawuu-utca 4. szám. Talafon szám 54. TelaH* szám 222 a nevelő­munkások szakszervezetének és pártszerve­zetének két vezérétől olvastunk cikket a szovjet magyarországi ,Néptanítók Lapjá­nak egyik múlt­­havi számában. Az ember nem tud eléggé meg­döbbenni azon, hogy a szocáldemok­­rata politika hullámai milyen két­­ségbeejtően pedagógiában alakokat sodornak a tanügy élére. Szin­te ehetetlen elfojtani egy megkön­­­nyebbitő sóhajt: hála Istennek, hogy nem ér idáig a kezük, nem te­szik szerencsétlenné a mi gyerme­keinket is-Mert csak szerencsétlensége le­het a tanügyek és az if­juságnak, ha a taní­tónevelést olyanok irányít­ják, akik első­sorban nem­ nevelők, nem pedagógusok, hanem­­ politi­kusok.­­Akik fanatikus elvakultsá­gukban így írnak: „Nem vagyunk hajlandók többé azokkal együtt dolgozni, akik a szakegyesületben velünk együtt harcolna, a politikai életben azonban szemben állnak velünk ... Hát kérdem.. . . hajlandó volna-e valaki ezekkel... egy asz­talhoz ülni és velük együtt békésen dolgozni. Nem, nem, soha!.. Illy hangon pedagógus nem írhat. Egy nevelő­ munkásnak főgondját a nevelésnek kellene képezni és „szak‘‘ kérdésekben igenis „béké­sen együtt kell dogoznia" a más politikai meggyőződésű szaktársak­kal is, mert az ellenkező eljárás a tanye­vnek, gyermekeink haladásá­nak rovására menne. Sajnos, ha az irányító kezek nem is, de ez a szellem elér hozzánk is. Itt is hallatszottak ily hangok, sőt a más meggyőződésüek elleni fe­nyegetések is. Kevés vigasztalást nyújt ezen ténnyel szemben az, hogy ezekre nevelő (?) m­unk­ások­ra (?) is állnának Wertner Jakab sorai: .. . í­ a régi rendszer tehet­ségtelen­ alakjai, akik alkalmazkod­tak a viszonyokhoz, akik szájas­­kodnak és a proletárdiktatúra lel­kei? híresnek mond­ják maguk­at, — .vezető szerephez jutnak, míg a ko­moly, tehetséges embereket, akik nem tudnak handabandázni, üldö­zik." (Az Ember, jún. 12.) Sajátságos, hogy ezen „szájas­­kodó és handabandázó" kisebbség álltal engedi magát a s kom­oly több­ség nemcsak a szakszervezetekbe, hanem m­ég a szociáldemokrata pártba is beterrorizálni, mikor pe­dig ez a „terror" igazán csak „szá­­jaskodásban és handabandázásban" merül ki. A szovjet Magyarországon igazán van terror és mégis maga Zigány Zoltán kénytelen megállapítani (,.N. L.­* 1919. jtm. 5. sz. 10. 1.) elv­­társairól, hogy „fájdalom, nem egé­szen bizonyos, hogy többségben vannak." Szeretnék, ha a tanítóság komoly t­­bbsége a jövő tanévben már nem engedné magát a fenn jellemzett ki­ etrü, Pécs, július 2 Egy teljesen megbízható hivata­los jelentésből vesszük az alábbi adato­kját, amelyek a Dunántúlon le­játszódott vasúti sztrájk és ellen­forradalmi mozgalmak történetébe világítanak. A vasutas sztrák kitö­résekor úgy a déli vasút, mint a bör­ckenfurti vasút összes alkal­mazottai sztrájkba léptek a tanács­­kormány ellen és elhatározták, hogy a munkát csak­ abban az eset­ben veszik fel, ha a bolsevik­ kor­mány lemond és átadja a helyét a polgári kormánynak. Hamarosan csatlakoztak a vasutasokhoz Sop­ron vármegye postásai. Sopron vá­ros tanítói s tanárai, az összes hi­vatalnokok és a villamos vasúti al­kalmazottak. A sztrájk hírére Sop­ron vármegye parasztjai tisztek ve­zetése alatt fegyvert fogtak a vörö­sök ellen, akikkel Kópháza és Nagy­­czenk községek mellett fölvették a harcot. Budapestről azonban nem­sokára megérkezett Samue­­ly Tibor terror­csapata és rövid harc után szétverte a parasztokat. A mene­kültek elbeszélése szerint Kóphá­­zát a vörösek felgyújtották, a lakosságot legyilkolták, nem kimélve a csecsemő­ket és az asszonyokat se A papot a lakásából ki­hurcolták és a templom falára felfeszítették. Az ottani földbirtokos huszár­­főhadnagy fiát, kinek sem­mi része se volt az ellenforradalomban, le­fogták,­­ puskatussal fejbeverték és felszasztották. Kl­ár Miklós lajta­­ujfalusi vasutas elbeszélése szerint, ki mint halálraítélt, családjával ki­menekült, Samuelly Tibor a pa­rasztokat és a vasutasokat össze­­fogdostatta és minden kihallgatás nélkül főbe lövette, illetve felakasz­tatta. Ugyancsak K­l­á­r szerint a kivégzetteknek száma Sopron vármegyében több mint 15­0. A terror­csapatok Samuelly pa­rancsára a községeket megrohan­ták és a parasztokat teljesen kifosz­tották s ha valaki ellenállt, azt ki­méletlenüll legyilkolták. A Soproni­­ őrös Újság szerint a kormány mindazon községekre, amelyek az ellenforradalomban részt vettek, egy és fél millió korona hadisarcot vetett ki, amit 48 óra leforgása alatt ki kellett fizetni. ég által terrorizá­ltatni erm­ekeink nevelését veszélyez­ OBCPBCBCPBCDBCaaCPaCDBCBCDBCbCPHCDBCDlCDbCPBCDWO A „magyar“ szovjet rémuralma. ft vasutas-sztrájk történetéhez. ^mnmmnnmammmanawBaaoqBnooaQoeoooo+oeooooqooooooooooc' Ahol a békét aláírták. A lük­ßrterem berendezése. Pécs, július 2. (A­r*a$ m +a*a*M.) A franciák hatalmas előkészüle­teket tettek a béke aláírására. Az aláírás napjára teljesen megválto­zott a Versailles­ palota képe. A tükör terem is nagy változáson megy végbe. Olyan fényt és pompát fej­tettek ki ezen alkalommal, mely párját ritkítja a történelemben. Ez­zel is jelezni akarják a franciák a győzelem nagyságát. A szövetségesek egész más után mentek a tükörterembe, mint a né­metek. A legszebb folyosón, a már­vány folyosón keresztül vitt útjuk a tükörterem felé. A tükörteremben gyönyörű székeik várják, melyek Mária Antónia egyik legszebb asz­tala előtt állnak. A mér­etek a belső terembe­n ,fából készült vestibuT’-ön keresz­tül mennek. Ez éppen az ellenkező oldalon van. A tükörteremben mind a két ol­dalon padok álltak az újságíróik részére. Itt foglaltak helyet a sem­leges államok meghívottai is. Ezek­kel szemben kilátás nyílik a narancs ligetekre. A terem középső részét 30 centi­méterrel emelték fel. Az asztal, amely mellett a szövetségesek ül­ték­ patkó alakban húzódik, mely­nek egyik szára hiányzik. A titká­rok a patkóalak rövidebb oldalán ülnek. A hiányzó patkószár helyén egy másik asztal is van. A patkó­alak közepén egy gyönyörű asztal­kán állt a békeszerződés két példá­nya, mely aláírásra várt. Az összes asztalok körül körülbelül 200 ki­sebb nagyobb széket helyeztek el. Ezeken ültek a meghatalmazottak). A terem minden egyes bútordarab­ja muzeális értékű. Az a kis asz­talka, amelyen a békét aláírták a Loureból való. A nagyhatalmak meghatalma­zottjai, a „négyek tanácsa" az asz­tal közepét foglalták el. Szemléik előtt bontakozik ki a gyönyörű park Efgyas smám ársi 2d füllé?»­ 1919. julius 3. halastavaival, a nagy csatornával és a maga szépségének teljességében, felséges kertjeivel, kilátás im­pozáns volt. A terem festményei XIV. Lajos dicsőséges uralkodását jelképezik. Több festmény éppen olyan jelene­tet ábrázol, amikor Franciaország­tól a legyőzött eliten békét kér. Azon hely fölött, hol Clemenceau ült ezek a szavak állanak arany be­tűikkel: „Le Roy gouverne par lui merne". (A király önmaga álltal kormányoz.)* Budapest, julius 1. (Szikra­­távirat.) — A német békeszerző­dést­­ szombaton délután 3 és 4 óra között ütötték­ nyélbe Versail- 1 ősben szertartásos külsőségek mel­lett, amelyeknek valóságos ünnepi jellegük volt. Párisból rengeteg em­ber ment ki Versailles­be a világtör­ténelmi nevezetességű eseményhez. A békeszerződés aláírása a Versail­les­ kastély tükörtermében ment végbe, ahol a munkásság is képvi­selve vo­t. A tükrörteremmel kap­csolatos egyik helyiségben a világ­sajtó képviselői foglaltak helyet, egy másik mellékhelyiségben az amerikai újságírók részére külön távíró vezeték volt, amelyen a szer­ződés aláírását rögtön megkábelez­ték a tengerentúlra. A szerződést elsőnek fél 4 órakor Wilson írta alá, utána az első német megbízott, majd Lloyd George és Clemenceau következtek. A ceremónia három­­­negyed 4 órakor ért véget, a néme­tek azonnal elhagyták a termet és­­ C­lemenceau kijelentette: A béke­­feltételekből ezzel aláírt béke lett. oiosoioioioioioic S­E MMini Előadás 9 katolikus körben. Pécs, július 2. (A Péts Ért tud­ósít­ójAHL) Tegnap a katolikus kör zsúfolt nagytermében élénk érdeklődés mellett folyt le a nők vitadélutánja. A előadó és a felszólalók magas nívójú vitát produkáltak. Az előadó, Fuchsné Futima Sa­rolta polgáriskolai tanárnő volt. A nőnek­ a helyzetét a családban és a társadalomban fejtegette A mai szomorú időkből kiindulva, rámu­tatott a nő helyzetére, annak lélek­tani mozzanataira. Kimutatta, hogy­­ a női képességek csaknem ugyan­olyanok, mint a férfiaké. Sokaknak meg is van a rátermettségük azokra az életpályákra, mint a férfiaknak. Azok a hatalmas átalakulások, me­lyek most az emberiséget a­ jövő felé viszik, eltolódásokat fognak teremteni úgy a családi, mint tár­sadalmi életben, főleg a gyermekek nevelése körül. De azért ezektől megijednünk nem­ szabad. Akár­hogy is változzanak meg a viszo-

Next