Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)
1921-08-23 / 1. szám
Aontellóra vezeti. Szeptemberben beegségbe esik és csak november elején, mikor a hadsereg már felbomlásban olt, gyógyul fel. 1918. decemberében a szegedi kerület parancsnoka. Igyekszik menteni a mit lehet, de nem sikerül, mert Pogányék, a budapesti katona-tanácsok utján figyelmes lesz s az eleinte sikeres rendcsinálási munkát agitátorokkal keresztezi. Pestre megy, ahol az ellenforradalom megvonásában élénk részt vesz. Júliusban Szegedre megy, mikor ott Horthy magyar fővezér lesz, melléje kerül, mint a magyar hadsereg első vezérkari főnöke. A Huszár kormány alatt hadügyi államtitkár, azután hadügyminiszer. Simonyi Semadám kormánynál emondásával ő is visszalép és 1921. májusában a Kormányzóm Öfölméltósága a kaposvári kerület parancsnokává nevezte ki. Vele együtt vonul be a kornánbiztosság Kiszely Gyula dr. min.taácsos, (kiknek személyi adatait majd miskor közöljük) a melléje beosztott magasrangu miniszteri tisztviselőkkel. Ezek névsora lapunk hirrovatában található.A körlet tisztikarának többi tagjai közül megemlítjük Erreth Aladár vk. lezredest, Fischer Lajos vk. őrnagot , Winkler vk. őrnagyot, Wittmann zázadost és Steiner századost. Ott lesz a pécsi bolsi újságok hasábjain sokszor emlegetett Lókay őrnagy,1 Kiár százados, a tevékeny Crettier őrnagy. A Pécsre bevonuló csapatokat Maxon de Rövid tábornok vezette, míg az első bevonuló zászlóalj parrancsnoka Beksics Olivéralezredes A főcsapattal vonul be Varga Lajos dr. rendőrfőtanácsos, a kerületi rendőrkapitányság vezetője. Már két napja itt tartózkodik Török rendőrtanáccsős, a pécsi városi rendőrség vezetője is. Ma délután jöltek meg a kiüldözött városi és vármegyei tisztviselők is. Kendtvich Andor polgármester, Katles Antal közjegyző, Szalay Aurél számhivj Kárpáthy József segéderdő rtiszt., Finta József fogy. ellenőr, a városházán még ma el is foglalják állásaikat. Sásdiról megjönnek S tenge Ferenc alispán, dr. Blaskovich Iván, Hoffer főjegyzők, Kineth Viktor aljegyző, Nagy Pál árv. elnök stb. Megérkeznek még a kiküldött pénzügyi főtisztviselők is Pálfy Zoltán kir. tanácsossal az élükön. Utoljára marad a Pécsi Est. Az is szerény helyet kér a felszabadítók menetében. Sokáig várt, de most itt van, hogy küzdjön a népért, a keresztény és nemzeti ideálokért. tanul a nemzeti hadsereg Diadalut a Mecseken át — felrepült a nemzeti szint Ma déli 12 órakor lobogó a városház tornyára — Diadalkapun keresztül. ■ Mánfa, aug. 22. — Még alig szürkült ánfán a hajnal, már hangos vezényzavaktól volt hangos a falu. A nemei hadsereg megindult, hogy bevonjon Pécs városába. Elől egy század svéd, Nagy Gábor százados vezetése latt, amely Szabolcsbányatelepen veri át az őrséget. Utánna megindult az előcsapat többi része is Beksics Olivér alezredes zászlóaljparancsnok vezetése latt. A zászlóaljat szekéren követték z újságírók, a különféle katonai lowadók. Az egész falu talpon volt, hogy falun kívül a Beksics zászlóaljból, egy csendőr és rendőrosztagból álló 1 ncH apatot kikisérje. Imához, a Hymnus, tárogatóval Pécs. aug. 22. — Az Árpád tetőn kor hajnalban már gyülekezett a falvak lakossága, hogy üdvözölje a nemzeti hadsereg bevonuló csapatait. Nagy Gábor százados vezetése alatt 7 órakor érkezett meg a Szabolcsbányatelepre vezényelt század. Már ekkor is sokan voltak a kis diadalkapunál. Nagy Gábor itt ..Imához“ vezényelt. A kiirt! elhalló hangjai könnyeiket fakasztottak az összegyűltek szeméből és erős férfiak könnyező szemekkel zokogva mondtak „Isten hozott“-at. I Nagy Gábor százados Mecsekszabolcsra menetelt. Szikora bányafelügyelő üdvözölte a beérkezőket. Majd felállt a magyar század a szerbbel szemben. Aláírták az átadási jegyzőkönyvet Mando olasz kapitánynak felügyelete mellett s utána a két század tisztelgett egymásnak és a szerb század elvonult. Az elővéd csapatnak bevonulása Ez 128 órakor történt. Ezalatt a Beksics zászlóalj felérkezett az Árpádtetőre, ahol a város és a megye ammibilitása i gyülekeztek a magyar csapatok és Soós Károly altábornagy üdvözlésére. Soós Károly altábornagy 8 órakor érkezett meg. Maxon tábornok jelentését leadva az előcsapatokat, megindította a virágos iiadalkapun keresztüli. Diadalmenet a bányatelepen át A zenekarok folytonos játéka közben, ezernyi és ezernyi tömeg eljeniadalai közt meneteltek az elővéd csapatai az országúton, ahol a közeli filvakból sokacok, svábok, magyark ezrekre menő tömegei szorongtak. Az első megálló a Meszes pusztán olt, ahová ‘TO-kor ért Maxon tábornok csapata. Itt a csapatokat ízletes tízórai várta. A székesegyházi uradalom látta őket vendégül. Maxon tábornokot Fónay Márta üdvözölte mire igen kedvesen válaszolt. A bevonulók elé Szabolcs községben alakult lovas bandérium ment, akiknek toborzása Bodó János tanító és Czigler bíró érdeme. A megvendégelt csapatok ezután megkezdték a városba vonulást. A budai vámnál, Pécs határánál hatalmas feldíszített diadalkapu alatt nagy tömeg várta katonáinkat. Itt várta őket a város küldöttsége, Pintér Ferenc városi tanácsos, árvaszéki elnök vezetésével. Itt jelent meg az Iparos szövetség küldöttsége is fehérruhás lánykákkal. Itt volt a többi pécsi testületek és társulatok közt a pécsi főiskolai hallgatók csoportja is, amely a tömegek rendbentartásán fáradozott. Az első csapat 10 óraikor lépte át a Kedd 1921. augusztus 23. vámot, a lakosság ujjongó üdvözlése közt. Maxon tábornokot Pintér Ferenc városi tanácsos üdvözölte. Meleg hangon adta tudtára Pécs város ujjongó örömét, mely magyar volt és magyar maradt. ,.! Maxon tábornak válaszolva, a hadsereg örömét tolmácsolja, mely rég óta várta már a viszontlátást. Köszöni az ünneplést, de az ő csapata csak elővéd s az igazi ünneplés Soós tábornokot illeti. Ezután Ruzsinszky Béla az iparosszövetség és a keresztény szocialista párt nevében üdvözölte lelkes beszédben a bevonuló csapatokat. Nemcsak a szerb megszállás igájától, hanem a lélekölő internacionalizmus béklyóitól is megszabadítanak bennünket, akik magyarságunk mellett még a bebörtönzés és bántalmaazások árán is megmaradtunk — mondata s szavait a tömeg dörgő éljenzése fejezte be. Ezután megkezdték a csapatok a városba vonulást. Útjukban, mely a Zsolnay utcán, Irányi Dániel téren és a Király-utcán át a Széchenyi térre vezetett, mindenüt a város lakosságának ezrei állottak. Virágot szórtak a katonák elé és ujjongó lelkesedéssel éljenezték őket. A Széchenyi-téren A katonaság, csendőrség, rendőrség osztagai 12H órakor értek a Széchenyi-térre. Az ablakokból folytonosan hullottak a virágok a meneteleik lábai elé s a katonák mindegyikének jutott csokor. Itt őrség elosztást tartottak, mely a maga fegyelmezettségével igazán impozáns volt. 3/412 órakor Maxon de Rövid tábornok vezérkarával felment a városházára, ahol 11 -ős alezredes antant asszisztencia mellett átadta a várost. Gosseli ezredes rövid beszédet mondott, mely után aláírták az Vu’adási és átvételi jegyzőkönyvet. Ebben a pillanatban az óra 12-őt ütött, felharsant a városház tornyán a tárogatós tízezrek kezdték a Hymnuszt énekelni és Schell János tűzoltó felröpitette a városház csúcsára a lobogót. . A jelenet igazán szívig megható vált, még az antant tisztek szemeiben is könnyek ültek. Soós altábornagy seregének diadalmenete A határon — A bányászok között — A városig — Széchenyi téren Ma reggel 9 órakor érkezett bádnoki Soós Károly altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok rendkívül megnyerő alakja az árpádtetői volt demarkációs sorompóhoz, melynek helyén mára szép diadalkaput állított a nép spontán öröme. A diadalívnél elsőnek Gosztonyi Gyula dr. Pécs kormánybiztosa és Frankatur Tamás baranya kormánybiztosa üdvözölte rövid, szívből fakadó szavakkal a felszabadító hadsereg vezérét és katonáit. Soós altábornagy a hallgatóságnak meg-megújuló lelkes éljenzése között a következőket mondotta: — „Mely meghatottsággal lépeo át ma a nemzeti hadsereg élén ezt a határvonalat, melyet ránk kényszeritett a szomorú helyzet. Végre ledőlt a sorompó! Ideérkezett a magyar nemzeti hadsereg (éljenzés) és hozzuk nektek a magyar nyelvet, a magyar határt, a magyar hazaszeretedet, a magyar haza rendjét és nyugalmát. Hozom a Kormányzó úr öfőméltóságának és a magyar kormánynak üdvözletét. De hozom az egész magyar nemzet meleg háláját az itteni hatóságoknak és tisztviselőknek, akik a legnehezebb viszonyok között men tették, amit lehetett. Ezt a bátor kijtelességteljesítést zálogul veszem a jövőre. Nemcsak a hadsereget hozom, hanem bevezetem a kormánybiztos urat és hozzuk magyar hazánk törvényeinek feltétlen tiszteletét; ez kíséri katonáink minden lépését, ez vezeti a rendészetig közegeii minden ténykedését. (Élénk éljenzés.) És ahol ma magyar ember van s ünnepel, ott meg kell emlékezni, arról, aki ma egész szivével nálunk van. Kormányzónkról, akit az Isten sokáig éltessen! Éljen, éljen, éljen!“ Leírhatatlan lelkesedésre gyújtották Soós altábornagy szavai az óriási tömeget,, mely őt körül állta. A Somogy községi zenekar intonálására elkezdett Himnus éneklése közben lépte át a vezér ,s katonái «a, Volt demarkációs vonalat. Gyönyörű festői látvány volt a vezér alakja, a mögötte haladó pompás lovasság és a közöttük elömlő, részben nemzeti viseletben ünneplő, kipirult arcú, lelkes tömeg. A menetet lovas bandérium nyitotta meg, mely után Feniczy Ignác járásbíró, majd Gosztonyi Gyula és Prakatar Tamás kormánybiztosok kocsija haladt. Utánuk a pécsi ber, nemzeti egyetés pártjának és a keresztényszociális munkásságnak képviselői, majd a pécsi és budapesti sajtó munkásai hajtattak. Az út mindkét szélét virágos nézők hosszú sora tarkította. A nemzeti hadsereg és Horthy Miklós sűrű éljenzése mellett érkezett meg a menet Szabolcsbányatelepre, ahol „Jó szerencsét!“ felirású diadalív fogadta. Itt Gianone Virgil bányafőtanácsos, egy egyszerű bányász munkás és Szikora Gyuláné központi felügyelő neje üdvözölték a hadsereget és vezérét. Soós altábornagy válasza valóságos szónoki remek volt. Csodálatos gazdagsága a szempontoknak, amelyeket beszédében felölelt. Látszik, hogy mielőtt közénk jött, sokoldalúkig tanulmányozta viszonyainkat. Főként a munkássághoz intézett szavai voltak figyelemre méltóak. Baráti érzelmekkel jött a munkásság iránti, még azokat is szeretettel fogadja, akiket Jelki ismeretlen vezetői megtántorítottak. Mindjár kezdetben gondoskodik élelmezésükről, olcsó ruházatról. Később pedig biztosítja részükre a szervezkedés szabadságát, melyet az anyagiak biztosítására jónak lát. A szervezkedésnek nemzeti alapon kell történni, ami nem zárja ki a nemzetközi kapcsolatok keresését a jobb megélhetés biztosítására. Mintha csak a keresztény szociális elveket hirdette volna. „ A bányászok folyton élénkülő fügyelemmel, helyesléssel, helyenként kiszökkenő örömkönnyel hallgatták a mesterileg felépített beszédet. Csodás melegség kapta meg a tömeg lelkét, amint a beszéd végén Soós altábornagy lehajolva ficánkoló szép lováról, megragadta az egyik bányász kezét és férfiasan, szeretettel megrázna a munkás kezét. Azután fogadta, a bányaigazgató bemutatását, ami után ismét megindult a me-*