Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)

1921-10-26 / 55. szám

2. oldal i Kill netoTlji­. a munkásság meggyal­ázása az a plakát, amelyben Baumann Emil a szociáldemokrata munkásság ne­­vében szól, hogy minden öntudatos munkás rá szavaz. Ennek a semmi­lyen szociáldemokrata­­ lapszer­­kesztésnek kellett eljönnie, hogy ez a szörnyű ámítás megeshetett anélkül, hogy illetékes helyen még egy szót is szólnának ellene. Ennek a taktikai merényletnek, ameley kompromittálja a magyar­országi szociáldemokrata pártot, amelynek célkitűzéseiben nincs bbenne a választási küzdelem ép úgy, mint szemébe vágása Pécs város munkásságának, hogy te — nem akarom­ kiírni, csak annyit) hogy..— te vak, a milliomos elhiteti veled, hogy ő a tied. Aki a csatás idők viharain ott állott a tőke kont­ján s midőn te szociáldemo­krata­ keresztényszocialista, vagy bármilyen elvhű munkás bánattól beesett arccal esengtél, mert kevés volt, 9 száraz kenyered s gyerme­keid éhsége nem hagyott nyugtot neked, akkor ö nem jött el hoz­zád, hanem . .. hanem te tudod legjobban vérem vére, te munkás, hogy, hol állott, az ma el­ső s a te kemény becsületes nevedben mer beszélni. . A jólétben­ fürdő milliomos, aki nem tudja, hogy mi fáj ma an­­­nyira a világnak, a munkásnak — mert neki csak mandátum fáj — az a hadimilliomos ma eljön hoz­zád, hogy odavigyen téged mun­kásvérem, ha kell a Zrínyi­ utcán keresztül is, ahova a töke akar. Tudjuk mi azt, hogy annak a szociáldemokráciának, amely ma­ Pécs városában kompromittálja a nevet, egyetlen egy híve sincs a munkásság közt. De azt is tudjuk, hogy­­ a magyarországi szociálde­mokrata munkásság nem támogat­hat tőkés érdekeltségeket — leg­fel­jebb a kapitalista vérű vezérek.­­ A szociáldemokrata sajtónak egy szava sincsen ily merényletek­kel szemben ..., s mi, akiket annyi­szor vádoltak, mi vagyunk arra a szomorú aktusra hivatva, hogy le­tépjük a fátyolt s még annak a más érzelmű munkásnak is megmond­juk, hogy ne engedd nyakadba nőni a tőkét, mert akkor elvesztél. De mi­ nem félünk, mert mi tud­juk, hogy Pécs város munkásságá­nak van szeme s tisztán látó esze. Mi nem valljuk azt, amit ott túl a tőkés oldalon öntelten vallanak, hogy a munkássággal mindent le­het. Mi a puritán becsület útjait járjuk s nem költünk százezreket mandátumért, de kötelességünknek tartjuk, hogy megmondjuk, hogy az a plakát nem a munkásság ne­vében beszél, hanem Baumann Emil, a munkásokon meggazdago­dott hadimilliomos nevében. (—) Tőzsde Zürich, okt. 25. Nyitás: Berlin 325, Newyork 545, Milano 2150, Prága 560, B­udapest 0.65, Zágráb 185, Bukarest 395, Véri ® 0.13, Bécs 0.25, Oszt. d. 0.19. Budapest okt. 25. Déli tőzsde. Na­­p porcon 2255, dollár 752, francia frank 5312, márka 4.77, líra 283­4, észt korona 22%, rubel 33, sokol 7.70, dinár 10.00, lengyel m­árka­­ T%. PÉCSI EST A jugoszláv intrika Nincs magyarázata a jugoszláv intrikának — „Hagyjanak bennünket békében dolgozni“ — Egy magasállású poli­­­­tikus nyilatkozata • Pécs, okt. 25 Köztudomású a magyar közvé­lemény előtt, hogy Jugoszlávia különböző ürügyek és címek alatt folyton intrikál Magyarország el­len. Baranya megtartása érdeké­ben elkövetett mindent. Majd en­nek a politikájának sikertelensége után Nyugatmagyarország vitájá­nál lépett fel ellenünk. A miképen mi érezzük, hogy a trianoni béke­­szerződés alapján teljesen lehetet­lenné, elgyöngültté vagyunk téve, úgy ők is. És mégis folyton intri­kál, denunciál bennünket az an­tantnál. Kérdést intéztünk egy Pécsett átutazó politikus tekintélytől, ki Jugoszlávia politikáját’ jól ismeri, hogy mik lehetnek azok a rugók, melyek oly igazságtalanul ellenünk uszítja Jugoszláviát? — Hogy mik azok a rugók, — felelte informátorunk, — arra a kérdésre nehéz feleletet adni. Tény, hogy Jugoszlávia állandóan támad bennünket békés szándé­kaink mellett. Én úgy hiszem, nincs magyarázata ennek az in­trikának. Csupán a hatalmi hiú­­­ság vezérelheti, mellyel fölényt akar fölöttünk gyakorolni az egy­kor nagy Magyarország felett. Nem lehet máskép, mert hisz Jugoszlávia tudja jól, hogy bármily nehézségek árán is, — eleget teszünk a békeszerződésnek. Igazán jól tenné Jugoszlávia, ha felhagyna a kicsinyes, mondhat­nám gyerekességig menő piszkáló­­dásaival és békében hagyna dolgoznunk gazdasági és nem­zeti újjászületésünkben. A két forradalom és a vesztett há­ború romjait becsületes mun­kával hagyják nekünk eltaka­rítanunk. Élni hagyjanak ben­nünket. Mert hisz ez a mi leg­elemibb jogunk. Ezek voltak informátorunk sza­vai. Nekünk csupán annyi hozzá­fűzni valónk van még, hogy­­ sö­pörjön mindenki a maga háza előtt. Sajnáljuk hogy nem tudjuk szerbre lefordítani ezt a magyar monda­­­­tot ! B. J. Szovjetcsőd előtt Egy hazatért túsz nyilatkozata Pécs, október 25. Amit az ellenforradalmi fegy­verek nem tudtak legyőzni, azt le­győzi a hiány, az éhség. Matemati­kailag bebizonyítható a szovjet­­rendszer életképtelensége és hogy eddig is fennállt, az Oroszország etnográfiai helyzetének volt tulaj­donítható, nem a rendszer életké­pességének. Egy tárgyilagos ítélőképességgel bíró túszul visszatartott tiszt, ta­nító, ki most tért haza az orosz fogságból, az alábbi megdönthető, emberi fantáziát felülmúló helyze­tet ismerteti. — Nincs munkás, vagy paraszt, nem is szólva a többi osztályról, ki szívből ne gyűlölné a szovjet­­rendszert s vele együtt Lenint és Trockijt. Maguk a vörös katonák szidalmazzák egész nyiltan. Érthe­tő is. A legelegánsabb éttermekben étkeznek. Szervirozás a legelőke­lőbb, de levesnek csúfolt vízből és főzött búzából áll az étlap minden nap. Ezért a silány élelemért és havi 4000 rubelért kell nani nyolc órát dolgozatok. Aki ruházkodni is akar, annak a munkaidőn túl kell dolgozni, amit természetben fizet­nek. Ruházati cikkekhez láncke­reskedők ut­án jutnak. Egy öltözet ruha másfélmillió rubelbe kerül. Egy pár csizma 700.000, egy pár cipő 500.000, egy sapka 30.000, egy pár harisnya 15.000, egy nyak­kendő 16.000, egy pár cipőfűző 2500, kenőcs 2000, egy karika cér­na 5000 rubel, stb., stb. Ezen hie­­tetlenül hangzó magas árak buk­tatták meg a szovjetet, mert a lakosság le van rongyolódva, be­szerezni meg nagyon nehéz vala­mit. Ezeket az árakat is csak lánc­kereskedők és egyéb tisztességte­len utón kereső egyének képesek megadni. 409 gr. kenyér 4000 ru­bel, egy doboz gyufa 800 rubel. — Az uri osztály teljesen le van rongyolódva. A aranyneműeket kénytelenek eladogatni, hogy élel­mi cikkeket szerezhessenek be. Le­írhatatlan a nyomor. Az utcákon szanaszét hevernek a 20, 10 és 1 rubeles bankjegyek, amik senkinek sem kellenek. — A pétervári parancsnoki tan­folyam vezetője Kapitány Gyula volt magyar vezérkari százados. — A szovjet belátta a szovjet­rendszer lehetetlenségét s megen­gedte a kisiparosok magánvállala­tait, de most már késő, mert ak­kora nyomorba döntötte az orszá­got, hogy a fellázadás hetek kér­dése." — A valamikor gyönyörű szép Szentpétervárnak egész utcái ro­mokban hevernek, sőt egyes helyek már fel is vannak szántva.­­ Az ellenforradalmárok ak­tív száma napról-napra szaporodik s állndóan veszélyeztetik Lenin és Trockij uralmát. Hathatós tá­maszuk a nagyban pusztító kolera és az idén általánossá vált éhínség. Új követség és uj konzulátus Budapest, okt. 25. (MTI.) A kormányzó a magyar kir. külügy­miniszter előterjesztésére a varsói m. kir. külképviseleti hatóságnak valóságos követséggé való átszer­vezését megengedte és a követség állandó vezetésével zsombolyai és janovai Csekonics István rendkí­vüli követ és meghatalmazott mi­nisztert bízta meg. Budapest, okt. 25. (MTI­) A kormányzó a m. kir. külügyminisz­ter előterjesztésére Bemberger Móric magyar állampolgárt tb. m. kir. konzullá Nápolyba kinevezte. Szerda, 192L október 24 Horvath Béla temetése Németi, október 25 (Kiküldött tedóútó arctólL) Me tanult, honey szombatot réteges jobb­létre szenderült H­o­r­v­á­t­h Béla németti plébános a pécsi városi kézkrórs­ázban. A 1 a.ottdt a család még a szómba, folya­­­ nat (■ rkoporsóban Németibe ssótítttfttta, h­ogy a halott kívánsága szettet édes­anyja, apja és bátya szomszédságában örök nyugalomra helyezze, . Horváth Béla­­ temetése hétfőn volt. A templomban felravatalozott koporsójához egész vasárnap messze lóidról zarándo­kolt a »ép. Hétfőre az eftész koporsót ko­szorúk és virágok nehéz szőnyege bon­totta, amelyből csak itt-ott bontakozott ki a diófa koporsó­já.a és rajta arany betűkkel­ élt 47 évet Kora reggel a kis templom zsúfolásig megtett s akik nem fértek be, künn a nyitott sírnál imádkoz­tak fennhangon. Pedig óhno»­, hideg őst zuhogott és őszi szél sívita*! a Ne esek felől. A nép szeretete megdöbbentő nagy­sággal bontakozott ki és nyilvánult meg meghalt lelki pásztorával szemben A környékbeli tanítóság és papság szinté­n ott volt, hogy a végtisztességet megadja. Képviseltette magát­­ a megyés­­püspök Őexcellenciája, a szeminárium, a pécsi plébániák, a három baranyai, ferenc­­rendi zárda is. A gyászmistei és halotti szertartást Igaz Béla dr. kanonok vé­gezte fényes segédlettel. A m­ise alatt a tanítói kar énekelt Szem ne*n maradt szárazon, mikor elénekelték Horváth Béla egy saját szerzeményű csodás szép­ségű horvát halotti énekét A­ néptől a halottat Gebauer Miklós püspöki titkár búcsúztatta el horvát nyelven. Beszéde alatt az egész nép hangosan zokogott fel és nemcsak a nők, de a férfiak iS kön­­­nyeztek. A temetőben pedig Ákos Fe­renc dr. püspöki szertartó búcsúzott tőle a jóbarátok, paptársak és az irodalom nevében. , A behantolás után még Sokáig ott ma­radt a fahr népe a sir körül és régen el­húzták a delet, mikor oszladozni kezdett a tömeg a virágokkal dúsan telerakott sir kőriU. .* Horváth Bélával egy kiváló pap, hit­szónok és költő veszett el a nemzetre né­zve. Annak a baranyai Horváth­ család­nak a sarjadéka, amely Károlyból kiin­dulva négy generáción keresztül számos tanítót adott nemzetének, akik kultúrát és magyarságot hintve a nép között kü­lönösen nemzetiségi vidékeken­ igazán nagy szolgálatokat tettek határokon se és tesznek a mai napon is tevén e család sarat­­kai közül Nyolcan néptanítók. A károlyi Horváth családnak méltán volt szemefénye és büsz­kesége Horváth Béla, aki úgy te­hetség, mint más egyéni kvalitá­sok tekintetében kivált közülük. Már fiatal korában kezdett versel­­­getni. Egyforma könnyedséggel magyar horvát vagy latin nyelven. Leírásai, költeményei különböző lapokban jelentek meg, így már fi­atal segédlelkész korában mun­katársa volt a Pécsi Közlönynek és egyes bácskai lapoknak. Első plébániája Radikovcia volt. Itt lépett érintkezésbe először bor­sát irodalmi körökkel és kezdte ta­nulmányozni a horvát irodalmat Meglepetve vette észre, hogy alig van egy-két munka, amely a ma­gyar irodalom kincseit ismertette és népszerűsítette volna a horvát nép előtt. Tény az, hogy Petőfinek alig két-három költeménye volt le­fordítva horvát nyelven és a Hor­vátok Petőfit csak hírből és a Hó­hér kötele című regényéből ismer­ték. Másrészt látta, hogy a magyar nyelvre alig van pár horvát és

Next