Pécsi Est, 1922. július-december (17. évfolyam, 146-297. szám)
1922-07-01 / 146. szám
XVII. srtoly im — 146. sz Befizetési árak: Egész évre , 480 K Félévre . . 240 K Negyedévre 120 K Egy hónapra 40 K Ára 2 K Szombat A Kormányzó Szegeden — A kolozsvári egyetem 50 éves jubileuma — A jövendő a kultúrán át — Szeged, junius 29. (MTI) A kormányzó Dorozsmáról junius 29-én reggel indult el Szeged felé. Érkezését 31 ágyulövés jelezte és Szeged állomásán a diszszázad várta a kormányzót. Itt Aigner Károly főispán üdvözölte. — Mi szegediek — mondotta — úgy érezzük, hogy Főméltóságod hazajött közénk, hogy egy pillanatig kipihenje országlása súlyos gondjait Az egyetem 50 éves fennállásának évfordulóján arra kérjük Főméltóságodat, hogy egyetemünk harcképességét biztosítsa és fokozza. — Nem kell ismét hangsúlyoznom azt a boldog érzést, — válaszolt a kormányzó — amely eltölt valahányszor átlépem városuk küszöbét. A közelmúlnak oly sok szála fűz ide és olyan sok emlék ébred fel bensőmben, hogy úgy érzem, mintha hazatérnék. A kormányzót a közönség lelkesen megéljenezte, aki ezután kocsiba szállt és a nagy tömeg hosszú sorfala között a katonai gyakorlótérre hajtatott. Itt szűkebb törzsével lóra szállt és szemlét tartott a szegedi helyőrség felett. A szemle után a rókusi templomba ment, ahol Várhelyi József pápai prelátus Te Deumot celebrált. Az Istentisztelet után az egyetem központi épületébe hajtatott. Menyhárt Gáspár rektor a kormányzó üdvözlés és válasza után elmondotta megnyitó beszédét. Visszapillantást vetett az ötvenéves egyetem megalapítására és küzdelmes nehéz munkájára. Megemlékezett az egyetem régi munkásairól, olyanokról, akik már a sírban pihennek és olyanokról, akik még az élők sorában vannak, Plosz Sándorról, Concha Győzőről, Óváry Kelemenről Kolozsváry Sándorról stb. Ezután hagyományos szokáshoz hiven felkérte Tóth Károly dr. jogkari dékáni ünnepi beszéd elmondására. — A nagy összeomlás után — mondotta — szomorú idők következhettek a kolozsvári egyetemre. A románok felhívtak arra, hogy tegyük le a hűségesküt Azt válaszoltuk, hogy Magyarországnak tett eskühöz ragaszkodunk, a román imperiumot el nem ismerjük és tiltakozunk ellene. (Éljenzés) Hosszú bujdosás után kifosztva minden tudományos kincsünkből most itt állunk s a Nagyalföld erős központjában élő tilalomfa, jajkiáltás vagyunk. Nincsen földi hatalom, amely a Kárpátok gerincét elsodorja, nincsen hatalom, amely a magyar Tiszát három felé vágja és mi 20 milló magyarok lelkéből ki tudná ölni a hazaszeretetet. Sokan elfelejtik, hogy a Trianonban csaknem mindent elvesztettünk, de nem vehették el hitünket, mert megmaradt ez a hit, a jövőnkbe vetett hit, megmaradt az egy ideál, a magyar ifjúság. Kovács Gábor az egyetemi ifjúság nevében erős fogadalmat tett a kitartó céltudatos munkára, majd Csengery János, a bölcsészeti kar dékánja előadta a jubiláló alkalomra irt ódását. Ezután Kószó István államtitkár a kultuszminisztérium nevében üdvözölte a jubiláló egyetemet, majd a testvéregyletek a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem, a József Műegyetem, a debreceni Tisza István tudományegyetem képviselői köszöntötték meleg szeretettel a Ferencz József tudományegyetemet. Márki Sándor dr. egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Szent István Társulat és a Magyar Történelmi Társaság nevében mondott üdvözlő beszédet. Az üdvözlések elhangzása után az egyetem tanácsa József főherceget, Bethlen István gróf miniszterelnököt, Somogyi Szilvesztert, Szeged polgármesterét és Dohnányi Ernő zongoraművészt tiszteletbeli doktorrá, ifj. Boér Eleket, ifjú Diószeghy Istvánt és Dudits Ernőt pedig sub auspiciis gubernatoris doktorrá avatta fel. Az ünnepélyes közgyűlés a rektor zárószavaival és a Hymnusz eléneklésével ért véget. Az egyetem díszközgyűlésének befejeztével a kormányzó a Tisza szállóban részt vett a tiszteletére rendezett 500 terítékes banketten. Délután 5 órakor a kormányzó kíséretével a Demke épületébe hajtatott a Horthy Miklós egyetemi internátus ünnepélyes felavatására. Ennek végeztével fél hat órakor a katonai sportpályán nézte végig a katonai sportünnepélyt, majd a tiszai regattát szemlélte meg, amely jó félóráig tartott. 1922. Julius 1 Szerkesztőség: Munkácsy Mihály u, Kiadó iítal: Munkácsy M.utca 9. Telefonszám 54. „ if^jírá ZIK.?í A demarkációs vonalmenti rablógyilkosok bünpöre — Az erőszakkal etetett gyilkos — A gyilkosok vallomásai — Csontos ütötte le a három asszonyt — Izgalmas tárgyalás — Pécs,júl. 30. Ma délelőtt 9 órakor kezdődött a demarkációs vonal menti három rablógyilkosnak egy ízben elkapott bünpöre. Már nyolc óra után nagyszámú közönség verődött össze a törvényszéki épület előtt, hogy jegyet kapjanak a nagy érdekességet ígérő tárgyaláshoz A törvényszék mindössze csak negyven jegyet adott ki, így a közönség nagy része kénytelen lesz csak a hírlapok utján tudomást szerezni a tárgyalás menetéről. Pontban kilenc órakor megláncolva vezetik a törvényszék épületébe a három vádlottat. Nyugodtan viselkednek. Borhauser József az éhségsztrájk miatt teljesen elgyengült. Letartóztatása óta mesterségesen etetik. Hangját is elvesztette. Csontos nyugodt, nemkülönben Pohlhammer Ernő is. Azt mondják a börtönőrök, hogy Csontos a legjobb viseletű fogoly. Ismeri a fegyelmet. Egy ízben ült már rablógyilkosságért tizenhét évet. A tanúk nagyrésze is megjelent. Idézve lettek: Szalai Edit és Lóránt, Kalocsay Kálmán, Sajgó Péterné, Tasziló, Mátyás, Virágh József, özv. Hafner Károlyné, özv. Miklós Gyuláné, özv. Szigeti Györgyné, özv. Magakics Antalné. Orvosszakértők: Jelasich István dr. és Szász Béla dr. Közölök nem jelenhettek meg Jakab Béláné szül. Szalay Edit és Kalocsay Kálmán. Megkezdődik a tárgyalás. Pontban 9 óra 15 perckor Vásárhelyi István dr. megnyitja a tárgyalást. A vádat Dekleva Dénes kir. főügyész képviseli. Bevezetik a vádlottakat. Polhammer és Csontos katonásan megállanak a elnöki emelvény előtt, Borhausert úgy hozzák be. Az azonosság megállapítása és a vád ismertetése után Borhausert újra visszaviszik a vádlottak szobájába és Polhammer is vele megy. Vásárhelyi elnök megkezdi Csontosnak a kihallgatását. Csontos val. A dolog lassan megy, Csontos csak a kérdésekre felel. A kihallgatás folyamán elmondja, hogy 1919. jan. 9-én került ki Illaváról. Eleinte Budapesten, majd Pécsett tartózkodik. Itt összeáll először Margaritsnéval, akivel Budapestre, majd Paksra megy. Meglopja és visszajön Pécsre. 1920-ban házasságra lép Szlavati Mariskával, akitől azonban hamar elválik. Február 10-én ment főápolónak az elmegyógyintézetbe. Itt ismerkedik meg Borhauerrel és mikor Szalaynéval megbeszélik a fiú kiszöktetését, ő veti fel a gondolatot, hogy az asszonyt ki kell rabolni. Azután meglehetős egykedvűséggel meséli, hogy másik két társa délelőtt ásták meg a gödröt, a fiatal Polhammernak csak annyit mondanak, hogy csempészeket akarnak kirabolni. Még egyes eseményekre pontosan nem emlékszik, a gyilkosságot izgalmasan írja le. Hogy történt a gyilkosság? — úgy volt, hogy a fiút Borhammer üti le. Később, kifelé menet arra hivatkozva, hogy alacsony, nem vállalkozott. Neki adta át a vasbotot mely az egyik bokorba volt elrejtve. Először a fiúhoz csaptam. Nem találtam jól el. Elkezdett jajgatni. Az anyja erre visszajött és azt hívén, hogy dühöng, megfogta. Közéjük vágtam a vasbottal Szalayné összeroskadt. A fiú jajveszékelve elszaladt. Mittichné mikor látta mi történik hangulatlanul roskadt össze. — Egy-két ütéssel elintéztem. A jajveszékelésre odajött Stein Ella. Mikor meglátta a holttesteket elájult. Ekkor Pohlhammer odahozta a vasbotot és Borhauer leütötte, Pohlhammer nem ütött le senkit. Elszedtük a pénzüket, ezer koronát megtartottam magamnak, az órát Borhauer tartotta meg s a pár száz koronát odaadtuk Pohlhammernak. Majd bementünk a városba. Másnap Budapestre szöktünk, hol felkerestük Szalay Editet és Lórántot, kiktől azon a címen, hogy a szerbek fogvatartják édesanyjukat 600 dinárt kicsaltunk, amit abban az éjjelben elmultattunk. Az órát Borhauer eladta 60 koronáért. További vallomása során elmondja, hogy az eszmét Borhauer vetette fel. Ő nem akarta megtenni annál inkább sem, miután Szalayné társas üzletet ajánlott fel számára. Gyilkossági kísérletek Vásárhelyi elnök keresztkérdései alatt bevalja, hogy özv. Kristófné vendéglőst is ki akarták rabolni és meggyilkolni, de a tervük nem sikerült. Ezenkívül meg akarták gyilkolni Liebling Jánosné barcsi lakost, kinek férje az elmegyógyintézetben volt, de a tervtől elálltak. Borhauer kihallgatása. Ezután Borhauer kihallgatása következett. Szaggatottan beszél. Emberroncs már az éhségsztrájktól. Elmondja, hogy többszöri lopásért az elmegyógyintézetbe menekült. Harctérről is megszökött. A kórházban ismerkedett meg Csonttossal, ki beavatta tervébe. Ő és Pohlhammer elmentek a gödröt megásni a meggyilkolandók számára. A vasat ő vitte, Pohlhammer ásót vitt magával. Azután közölte aggodalmát az időközben odacsatlakozott Mittichné és Stein Ella miatt. Azokat is haza kell küldeni — mondotta Csontos. Vallomása annyiban tér el Csontosétól, hogy Stein Ellát Csontos leteperte a földre és rajta kivül Pohlhammer is kettőt ütött rá. A kifosztásban mindhárman részt vettek. Kristófné és Lieblingné meggyilkolási tervét szintén beismerte. Pohlhammer vallomása. Pohlhammer Ernő elmondja, hogy 1920 októberében került az elmegyógyintézetbe, itt ismerkedett meg Borhauerrel és Csontossal, akinek sok pénzt adott kölcsön. Tagadja, hogy tudott volna a gyilkosságról. Neki csak azt mondották, hogy egy csempész asszonynak holmiját fogják elásni s ezért egyezett be a dologba. A gyilkosságban nem vett részt, csak éppen szemtanúja volt az egésznek. Nem ütötte le Stein Editet. Az elrabolt pénzből 80 koronát kapott. Nem volt ott, mikor Kristófnét ki akarták rabolni. Többször ellenmondásba keveredett s éppen azért Vásárhelyi István tanácselnök elrendeli a szembesütést. ítélet ma estére várható. lOMCWWWCWWOQWWWMWW Zürichi nyitás: Zürich, jun. 30. Berlin 143, Newyork 526 3/4, London 2327, Páris 4410, Milano 2470, Prága 1010, Budapest 51, Zágráb 165, Varsó M 8/4, Bécs 2 s/4, Osztr. bélyegzett 2 %• Budapesti déli tőzsde: Budapest, jun. 30. Dollár 1024—25 márka 284—85 J/2» 635 —36, sokol 1970. — Devizák: Bukarest 635, London 4550, Berlin 283—4, Milano 483/4—49, Paris 86—862, Prága 1960-75, Zürich 1952—953/4, Bécs 532, Zágráb 323.