Pécsi Est, 1922. július-december (17. évfolyam, 146-297. szám)

1922-07-01 / 146. szám

XVII. srt­oly im — 146. sz Befizetési árak: Egész évre , 480 K Félévre . . 240 K Negyedévre 120 K Egy hónapra 40 K Ára 2 K Szombat A Kormányzó Szegeden — A kolozsvári egyetem 50 éves jubileuma — A jövendő a kultúrán át — Szeged, junius 29. (MTI) A kor­mányzó Dorozsmáról junius­­ 29-én reggel indult el Szeged felé. Érkezé­sét 31 ágyulövés jelezte és Szeged állomásán a diszszázad várta a kor­mányzót. Itt Aigner Károly főispán üdvözölte. — Mi szegediek — mondotta — úgy érezzük, hogy Főméltóságod hazajött közénk, hogy egy pillanatig kipihenje országlása súlyos gondjait Az egyetem 50 éves fennállá­sának évfordulóján arra kérjük Főméltósá­­godat, hogy egyetemünk harcképes­ségét biztosítsa és fokozza. — Nem kell ismét hangsúlyoznom azt a boldog érzést, — válaszolt a kormányzó — amely eltölt valahány­szor átlépem városuk küszöbét. A közelmúlnak oly sok szála fűz ide és olyan sok emlék ébred fel ben­sőmben, hogy úgy érzem, mintha hazatérnék. A kormányzót a közönség lelkesen megéljenezte, aki ezután kocsiba szállt és a nagy tömeg hosszú sorfala kö­zött a katonai gyakorlótérre hajtatott. Itt szűkebb törzsével lóra szállt és szemlét tartott a szegedi helyőrség felett. A szemle után a rókusi templomba ment, ahol Várhelyi Jó­zsef pápai prelátus Te Deumot ce­lebrált. Az Istentisztelet után az egyetem központi épületébe hajtatott. Menyhárt Gáspár rektor a kor­mányzó üdvözlés és válasza után elmondotta megnyitó beszédét. Vis­­­szapillantást vetett az ötvenéves egye­tem megalapítására és küzdelmes nehéz munkájára. Megemlékezett az egyetem régi munkásairól, olyanok­ról, akik már a sírban pihennek és olyanokról, akik még az élők sorá­ban vannak, Plosz Sándorról, Concha Győzőről, Óváry Kelemenről Kolozs­­váry Sándorról stb. Ezután hagyo­mányos szokáshoz hiven felkérte Tóth Károly dr. jogkari dékáni ün­nepi beszéd elmondására. — A nagy összeomlás után — mondotta — szomorú idők következ­­hettek a kolozsvári egyetemre. A ro­mánok felhívtak arra, hogy tegyük le a hűségesküt Azt válaszoltuk, hogy Magyarországnak tett eskühöz ragasz­kodunk, a román imperiumot el nem­­ ismerjük és tiltakozunk ellene. (Éljen­zés) Hosszú bujdosás után kifosztva minden tudományos kincsünkből most itt állunk s a Nagyalföld erős köz­pontjában élő tilalomfa, jajkiáltás vagyunk. Nincsen földi hatalom, amely a Kárpátok gerincét elsodorja, nincsen hatalom, amely a magyar Tiszát három felé vágja és mi 20 milló magyarok lelkéből ki tudná ölni a hazaszerete­tet. Sokan elfelejtik, hogy a Trianon­ban csaknem mindent elvesztettünk, de nem vehették el hitünket, mert megmaradt ez a hit, a jövőnkbe ve­tett hit, megmaradt az egy ideál, a magyar ifjúság. Kovács Gábor az egyetemi ifjúság nevében erős fogadalmat tett a ki­tartó céltudatos munkára, majd Csen­­gery János, a bölcsészeti kar dékánja előadta a jubiláló alkalomra irt ódá­sát. Ezután Kószó István államtitkár a kultuszminisztérium nevében üdvö­zölte a jubiláló egyetemet, majd a testvéregyletek a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem, a József Műegyetem, a debreceni Tisza István tudományegyetem képviselői köszön­tötték meleg szeretettel a Ferencz József tudományegyetemet. Márki Sándor dr. egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Szent István Társulat és a Magyar Történelmi Társaság ne­vében mondott üdvözlő beszédet. Az üdvözlések elhangzása után az egye­tem tanácsa József főherceget, Beth­len István gróf miniszterelnököt, So­mogyi Szilvesztert, Szeged polgár­­mesterét és Dohnányi Ernő zongora­­művészt tiszteletbeli doktorrá, ifj. Boér Eleket, ifjú Diószeghy Istvánt és Dudits Ernőt pedig sub auspiciis gubernatoris doktorrá avatta fel. Az ünnepélyes közgyűlés a rektor zárószavaival és a Hymnusz elének­­lésével ért véget. Az egyetem díszközgyűlésének­ be­­fejeztével a kormányzó a Tisza szál­lóban részt vett a tiszteletére rende­zett 500 terítékes banketten. Délután 5 órakor a kormányzó kíséretével a Demke épületébe hajta­tott a Horthy Miklós egyetemi inter­­nátus ünnepélyes felavatására. Ennek végeztével fél hat órakor a katonai sportpályán nézte végig a katonai sportünnepélyt, majd a tiszai regattát szemlélte meg, amely jó félóráig tar­tott. 1922. Julius 1 Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­ u, Kiadó i­ítal: Munkácsy M.­utca 9. Telefon­szám 54. „ if^jírá ZIK.?í A demarkációs vonalmenti rablógyilkosok bünpöre — Az erőszakkal etetett gyilkos — A gyilkosok vallomásai — Csontos ütötte le a három asszonyt — Izgalmas tárgyalás — Pécs,júl. 30. Ma délelőtt 9 órakor kezdődött a demarkációs vonal menti három rablógyilkosnak egy ízben elkapott bünpöre. Már nyolc óra után nagyszámú közönség verődött össze a törvény­­széki épület előtt, hogy jegyet kap­janak a nagy érdekességet ígérő tár­gyaláshoz A törvényszék mindössze csak negyven jegyet adott ki, így a közönség nagy része kénytelen lesz csak a hírlapok utján tudomást szerezni a tárgyalás menetéről. Pontban kilenc órakor megláncolva vezetik a törvényszék épületébe a három vádlottat. Nyugodtan visel­kednek. Borhauser József az éhség­­sztrájk miatt teljesen elgyengült. Le­tartóztatása óta mesterségesen etetik. Hangját is elvesztette. Csontos nyu­godt, nemkülönben Pohlhammer Ernő is. Azt mondják a börtönőrök, hogy Csontos a legjobb viseletű fogoly. Ismeri a fegyelmet. Egy ízben ült már rablógyilkosságért tizenhét évet. A tanúk nagyrésze is megjelent. Idézve lettek: Szalai Edit és Lóránt, Kalocsay Kálmán, Sajgó Péterné, Tasziló, Mátyás, Virágh József, özv. Hafner Károlyné, özv. Miklós Gyu­­láné, özv. Szigeti Györgyné, özv. Magakics Antalné. Orvosszakértők: J­e­l­a­s­i­c­h István dr. és S­z­á­s­z Béla dr. Közölök nem jelenhettek meg Ja­kab Béláné szül. Szalay Edit és Kalocsay Kálmán. Megkezdődik a tárgyalás. Pontban 9 óra 15 perckor Vásár­helyi István dr. megnyitja a tárgya­lást. A vádat Dekleva Dénes kir. főügyész képviseli. Bevezetik a vád­lottakat. Polhammer és Csontos ka­tonásan megállanak a elnöki emel­vény előtt, Borhausert úgy hozzák be. Az azonosság megállapítása és a vád ismertetése után Borhausert újra visszaviszik a vádlottak szobájába és Polhammer is vele megy. Vásárhelyi elnök megkezdi Csontosnak a kihall­gatását. Csontos val. A dolog lassan megy, Csontos csak a kérdésekre felel. A kihallgatás folyamán elmondja, hogy 1919. jan. 9-én került ki Illaváról. Eleinte Buda­pesten, majd Pécsett tartózkodik. Itt összeáll először Margaritsnéval, akivel Budapestre, majd Paksra megy. Meglopja és visszajön Pécsre.­­ 1920-ban házasságra lép Szlavati Mariskával, akitől azonban hamar elválik. Február 10-én ment főápoló­nak az elmegyógyintézetbe. Itt ismer­kedik meg Borhauerrel és mikor Szalaynéval megbeszélik a fiú ki­­szöktetését, ő veti fel a gondolatot, hogy az asszonyt ki kell rabolni. Azután meglehetős egykedvűséggel meséli, hogy másik két társa dél­előtt ásták meg a gödröt, a fiatal Polhammernak csak annyit mon­danak, hogy csempészeket akarnak kirabolni. Még egyes eseményekre pontosan nem emlékszik, a gyilkos­ságot izgalmasan írja le. Hogy történt a gyilkosság? — úgy volt, hogy a fiút Borham­­mer üti le. Később, kifelé menet arra hivatkozva, hogy alacsony, nem vállalkozott. Neki adta át a vasbotot mely az egyik bokorba volt elrejtve. Először a fiúhoz csaptam. Nem ta­láltam jól el. Elkezdett jajgatni. Az anyja erre visszajött és azt hívén, hogy dühöng, megfogta. Közéjük vágtam a vasbottal Szalayné össze­­roskadt. A fiú jajveszékelve elszaladt. Mittichné mikor látta mi történik hangulatlanul roskadt össze. — Egy-két ütéssel elintéztem. A jaj­veszékelésre odajött Stein Ella. Mi­kor meglátta a holttesteket elájult. Ekkor Pohlhammer odahozta a vas­botot és Borhauer leütötte, Pohlham­mer nem ütött le senkit. Elszedtük a pénzüket, ezer koronát megtartottam magamnak, az órát Borhauer tar­totta meg s a pár száz koronát odaadtuk Pohlhammernak. Majd be­mentünk a városba. Másnap Buda­pestre szöktünk, hol felkerestük Szalay Editet és Lórántot, kiktől azon a címen, hogy a szerbek fogva­­tartják édesanyjukat 600 dinárt ki­csaltunk, amit abban az éjjelben elmultattunk. Az órát Borhauer el­adta 60 koronáért. További vallomása során elmondja, hogy az eszmét Borhauer vetette fel. Ő nem akarta megtenni annál inkább sem, miután Szalayné társas üzletet ajánlott fel számára. Gyilkossági kísérletek Vásárhelyi elnök keresztkérdései alatt bevalja, hogy özv. Kristófné vendéglőst is ki akarták rabolni és meggyilkolni, de a tervük nem sikerült. Ezenkívül meg akarták gyilkolni Lieb­ling Jánosné barcsi lakost, kinek férje az elmegyógyintézetben volt, de a tervtől elálltak. Borhauer kihallgatása. Ezután Borhauer kihallgatása kö­vetkezett. Szaggatottan beszél. Em­berroncs már az éhségsztrájktól. El­mondja, hogy többszöri lopásért az elmegyógyintézetbe menekült. Harc­térről is megszökött. A kórházban ismerkedett meg Csonttossal, ki be­avatta tervébe. Ő és Pohlhammer elmentek a gödröt megásni a meg­­gyilkolandók számára. A vasat ő vitte, Pohlhammer ásót vitt magával. Azután közölte aggodalmát az idő­közben odacsatlakozott Mittichné és Stein Ella miatt.­­ Azokat is haza kell küldeni — mondotta Csontos. Vallomása annyi­ban tér el Csontosétól, hogy Stein Ellát Csontos leteperte a földre és rajta kivül Pohlhammer is kettőt ütött rá. A kifosztásban mindhárman részt vettek. Kristófné és Lieblingné meg­­gyilkolási tervét szintén beismerte. Pohlhammer vallomása. Pohlhammer Ernő elmondja, hogy 1920 októberében került az elme­gyógyintézetbe, itt ismerkedett meg Borhauerrel és Csontossal, akinek sok pénzt adott kölcsön. Tagadja, hogy tudott volna a gyilkosságról. Neki csak azt mondották, hogy egy csempész asszonynak holmiját fogják elásni s ezért egyezett be a dologba. A gyilkosságban nem vett részt, csak éppen szemtanúja volt az egésznek. Nem ütötte le Stein Edit­et. Az el­rabolt pénzből 80 koronát kapott. Nem volt ott, mikor Kristófnét ki akarták rabolni. Többször ellenmon­dásba keveredett s éppen azért Vá­sárhelyi István tanácselnök elrendeli a szembesütést. ítélet ma estére várható. lOMCWWWCWWOQWWWMWW Zürichi nyitás: Zürich, jun. 30. Berlin 143, New­­york 526 3/4, London 2327, Páris 4410, Milano 2470, Prága 1010, Budapest 51, Zágráb 165, Varsó M 8/4, Bécs 2 s/4, Osztr. bélyegzett 2 %• Budapesti déli tőzsde: Budapest, jun. 30. Dollár 1024—25 márka 284—85 J/2» 635 —36, so­kol 1970. — Devizák: Bukarest 635, London 4550, Berlin 283—4, Mi­lano 48­3/4—49, Paris 86—86­­2, Prága 1960-75, Zürich 195­­2—953/4, Bécs 532, Zágráb 323.

Next