Pécsi Est, 1923. január-június (18. évfolyam, 1-145. szám)

1923-03-21 / 65. szám

2. oldal. Bülényteljpst létesítenek a visegrádi Korona-erd­őségben — f­ kormányzó 20 hold erdőséget ad a telep céljaira — Budapest, márc. 26. — Részletesen le­számoltunk a budapesti állatkert válságos helyzetéről s azokról a tervekről, amelyek ennek az Európaszerte híres kultúrintéz­ménynek megmentését célozzák. Az állat­­kert helyzete iránt természetesen minde­nütt a legnagyobb érdeklődés nyilvánult meg, sőt a legmagasabb helyről is indult­­ akció az állatkert érdekében. A kormány­zó arról értesítette a főváros tanácsát, hogy a kiveszőfélben levő európai bölé­nyek — ebből a bölényfajból­ az egész világon mindössze már 17,­­a budapesti állatkertben pedig, négy nőstény és egy hím van — tenyésztése céljából a vise­grádi korona-erdőségből húsz holdnyi er­dőséget enged, át azzal a feltétellel, hogy az ott tenyésztendő bölények közül öt darab állat mindenko­r az állatkert tulaj­dona­ marad, ezenkívül két bölény az ál­­latkertben kiállítási példányként helyez­tessék el. Az állatkert mindenkori tulaj­donát tevő hét bölényen kívül a szaporu­lat teljes mennyiségében a koronáé. Kedvezően haladt előre ezenkívül az állatkert szanálási ügye. Minden valószí­nűség szerint rövidesen megvalósulásra­­ érlelődik meg az állatkert fajbaromfi és nemesített vetőmagtenyésztő telepének, valamint m­intagazdaságának nagyjelen­tőségű felállítása is. A visegrádi bölénytelepre vonatkozóan kérdést intéztünk a budapesti állatkert igazgatóságához, ah­­l a következőket mondották munkatársunknak: — A­ kiveszőfélben levő európai bölé­nyekből a világ különféle állatkertjeiben összesen 17 példány va­n életben. Egy­­egy ilyen állat értéke tehát horribilis összegre rúg. Ez az állatfaj azonban fog­ságban igen nehezen szaporodik és így néhány esztendő múlva, ha a meglévő példányok elhullanak, utánpótlásról alig­ha lehet szó. Elképzelhető lelkesedéssel fogadtuk tehát a kormányzó az őfőméltó­­­ságának azt az elhatározását, hogy bölé­nyeink tenyésztésére a visegrádi korona­­erdőségből húsz holdnyi területet enged át, kikötve, hogy a szaporulat a koronáé, viszont biztosítva az állatkert tulajdon­jogát mindenkor a törzsállományt kitevő öt bölényre, valamint két külön kiállítási példányra. — Tudomásunk szerint a terület kiha­­sításának előkészületei már megkezdőd­tek és a visegrádi várliget platóján kijelölt erdőrészt rövidesen kerítésekkel veszik körül. A bölényeknek odaszállítási költ­ségeit — mintegy három millió koronát — öröméltósága vállalta magára, az elszállí­tás pedig úgy történik, hogy az állatokat Visegrádig hajóval viszik, a platóra pe­dig magasvasúttal. Amíg az állatok meg­szokják a környezetet, addig három hol­das területen tartja majd őket a tenyésztő felügyelőség. A fajbaromfitenyésztő és mintagazda­ság létesítéséhez szükséges terület kije­lölésére vonatkozóan kérdést intéztünk Tóth János dr., az Országos Földbirtok­­rendező Bíróság elnökéhez, aki erről a következőkben nyilatkozott: — Az állatkert telepeinek berendezé­séhez szükséges terület kijelölésére vo­natkozó kérelmet mindezideig nem kap­tam meg. Beérkezésekor a kérelemhez fűződő nagy nemzeti, nemzetgazdasági és kulturális jelentőségre való tekintettel a legsürgősebben és a legteljesebb jóindu­lattal fogom elintézni, azonnal rendelkezésre, tehát bizonyos átmeneti időre van szükség. A miniszter ezért bizalmasan felhhívja a tanügyi ha­tóságokat, hogy a kizárásokat a leghu­­mánusabban hajtva végre s a kizáráshoz csak a legvégső esetben, akkor folya­modjanak, ha a betegség oly természetű vagy az erkölcsi züllés oly fokú, hogy veszélyessé lehet a többi gyerekre nézve. A rendelet végül kötelességévé teszi az illetékes hatóságoknak, hogy a kizárásra javasolt gyermekekről állandó nyilván­tartást vezessenek s azt rendszeres idő­közben terjesszék fel a minisztériumba. Kizárják a népiskolákból a beteg gyermekeket A kultuszminiszter az iskoláztatási kö­telességről szóló 1921. évi XXX. t.-c. végrehajtási utasításával kapcsolatban körrendeletet intézett valamennyi maga­sabb tanügyi hatósághoz. A rendelet, amely értesülésünk szerint szombaton Pécsre is megérkezett, a szervi vagy er­kölcsi fogyatkozásban szenvedő­ gyerme­keknek a nyilvános népiskolákból való kizárásával foglalkozik. Rendeletében jelzi a miniszter, hogy a betegségben, a szervi és erkölcsi fogyat­kozásban szenvedő tankötelesek részére, a már meglevő gyógyítva nevelő intézetek mellett újabb, főleg olcsó és könnyen lé­tesíthető, kisegítő-fegyelmező osztályok, iskolák szervezése iránt külön fog intéz­kedni. Mivel azonban ezeknek a kisegítő iskoláknak, osztályoknak szervezése az iskolafentartóktól és a társadalomtól nemcsak áldozatokat kíván, hanem a meg­felelő tanerők sem állnak egyszerre és PÉCSI EST A­­­ rendőrség is azt akarja, hogy vegyék el tőle a lakáshivatalt — A kerületi főkampányság és a pécsi kapitányság vezetőinek nyilatkozata — Pécs, márc. 20. — A múlt hé­ten egyik laptársunk komoly cikk­ben foglalkozott a mindinkább elő­térbe kerülő lakáshivatali kérdés­sel. A cikk komoly­ figyelmet érde­mel, noha soraiból kitűnt a sugal­­lmazottsá­g bizonyos­­ irányból. A cikk lényege az volt, hogy ki kell venni a rendőrség kezéből a lakás­­hivatal kezelését és olyan kézbe kell juttatni, amely tekintettel, van a helybeliekre, s ismerős a helyi viszonyokkal. Erre a sárkanyár mint felfogásra vonatkozólag felkerestük Vargha Lajos dr. kerületi rendőr­­főkapitányt a lakásügyek miniszteri biztosát, aki a következőket­ mon­dotta munkatársunknak: “ Az a bizonyos cikk, amely azt kíván­ja, hogy a rendőrség kezéből vétessék ki a lakásügyek intézése, minket nem érint. Sőt, a mi felfogásunkat osztja. Azzal, hogy a mi kezünkből kiveszik a lakáshi­vatalt, a mi eredeti álláspontunkhoz térnénk vissza, mert mi voltunk annak idején az elsők, akik kértük a kormányt, hogy mentesítsen ez alól a funkció alól.­­• Mikor u. i. felmerült a gondolat, hogy ki lássa el a lakásügyeket, épen or­szágos főkapitányi értekezlet volt, ame­lyen mi írásban kértük a népjóléti mi­nisztert, hogy ne a rendőrségre ruházzo, mert ez egyáltalán nem rendőri funkció és olyan munkakör, amely teljesen hálát­lan. A népjóléti­ miniszter azzal felelt, hogy nem ruházhatja másra.­­ A fentiekből is látható tehát, hogy a rendőrségnek nem volt óhaja a lakás­ügyek intézése. Hogy nekünk mennyire terhes, azt a nyilvánosság el sem tudja képzelni. Azt csak én tudom, kinek há­rom vármegyére kiterjed a munkaköre. A lakásügyet nem lehet közmegelégedés­re elintézni. Vagy az egyik, vagy mindkét fél és a hozzátartozó stepp elégedetlen marad s rövidlátóan a rendőrséget okol­ja, noha a legkevesebbet okolható. Erre pedig nekünk nincs szükségünk. A rend­őrség tekintélyének megóvása szempont­jából is kívánatos, hogy vegyék el tő­lünk ezt az egyáltalán nem rendőri funk­ciót. Nem is szólok arról, hogy ezzel hány és hány tisztviselőt vonnak el az eredeti hivatásától. Ezután elmondotta, hogy minden hiva­tal és intézmény­­ panaszolja, hogy nem tudja létszámát kiegészíteni a lakáshiány miatt. Épen e nehéz helyzetben az igaz­ságos út némi eltalálása szempontjából bizonyos arányban helyezik el az egyes kategóriákba tartozó lakásnélkülieket. Szavait így fejezte be: — I­gaz, hogy menekülteket is elhelyez­tünk bizonyos arányban. De kérdem: nem-e volt hazafias kötelességünk? Megkérdeztük Török Lajos rendőrtaná­csost is, a pécsi kapitányság vezetőjét, aki a következőket mondotta munkatár­sunknak: “ Nagy tévedés azt hinni, hogy a rend­őrség szívesen látja, hogy az ő kezében van a lakáshivatal, mely minden kézbe való, csak a rendőrségében nem, mert nem rendőri funkció. Ha a lakáshivatal kezelésétől felmentenek bennünket, azt a legnagyobb örömmel fogadom, már csak azért is, mert az ott lekötött 15 fő­nyi tisztviselőmet eredeti hivatásuknak tudom visszarendelni. Mindaddig, amíg a lakáshivatal bírálata személyi térre nem terelődik, nem törődünk vele. Annak meg­ítélését, hogy kikben van nagyobb pár­tatlanság: az idegenből jött tisztviselők­ben, ak­ik elsősorban teljesen függetlenek minden hivatali felsőbbségtől, személyes jóviszonytól, másodsorban mint idegenek, teljesen befolyásmentesek, vagy azokban, akikben helyi ismeret van ugyan, de épen emiatt nehéz megmaradniok a pártatlan­ság útján? Ezt igazán a közönségre bíz­zuk! Msasaa>8»tMi)iBOia»iieHK!Mi^ Baranyaiak a kaposvári gazdagyülésen — Megalakítják a gazdatisztek szakosztályát — Pécs, márc. 20. — Az Alsódu­nántúli Mezőgazdasági Kamara e. hó 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartja Kaposváron, a vár­megyeház nagytermésében kerü­leti zászlóbontó gazdagyülését. A gazdagyülésen Alsódunántúl vala­mennyi megyéknek gazdái részt vesznek. Tekintettel arra, hogy a gazdatisztek érdekeit mélyen érin­tő és jövő megélhetésüket biztosí­tó határozatokról van szó Bara­­nya megyéből a gazdatisztek tel­jes számban fognak ez alkalommal összejönni, mint ahogy ezt illeté­kes helyen velünk közlik. Baranyaiak szempontjából annyi­val is inkább fontos a megjelenés, mert ez alkalommal alkalmuk nyí­lik a gazdatiszteknek a kaposvári lóexportvásárt megtekinteni, s ennek tanulságait a legközelebb tartandó pécsi exportvásárnál hasznosítani. A gyűlésen megalakítják az Al­sódunántúli Mezőgazdasági Ka­mara gazdatiszti szakosztályát. Omladoznak Pécs, márc. 20. A napokban kö­zöltük, hogy a Petrezselyem és a Gründler-uccában összedőlt két öreg ház, mert elhanyagolták a tatarozást. A város mérnöki hiva­tala e két esetet alig hogy elin­tézte, már ma újabb bejelentéssel fordultak hozzá. Ezúttal Hermann Jakab 1. Tettye­­ucca 10. számú házát fenyegeti az­ összedőlés veszélye. A házban egy öreg asszony lakik két gyer­mekkel, akik rettegve várják a minden pillanatban bekövetkezhe­tő összeomlást A mérnöki hivatal a pécsi házak megtette a szükséges intézkedése­ket. Utasítást adott, hogy a házat támasszák alá. A megismétlődő esetek kapcsán a mérnöki hivataltól azt az infor­mációt nyertük, hogy az összeomlások egyik fő oka az, hogy a tulajdonosok elmu­lasztják házaikat tatarozni. S ezt azzal okolják, hogy nincs pénzük. Épen ezért a fenti orknál fogva a tavasszal még több ház ös­­­szeomlása várható. * Szerda, 1923. március 21. Újabb eusintalálmány — Konkurrense akadt a világhírű Zsolnay-munkáknak — Az új eusin azonos a Zsolnay-féle euzinnal — Pécs, márc. 20. — A világhíréé Zsolnay-gyártmányú eusin készí­­­­tési módja­ évtizedeken át a gyár egyedüli titka volt. A csodás­ szép­ségű munka a világ bámulatát és a csodálatát váltotta ki. Ámde a ti­tok -secy erők. Az eusin készitésé­­nek módját már más is kitalálta­­vagy elleste —- ezidő szerint nem tudjuk. Nem­ is fontos.. . Csihalek Sándor pécsi kárpitos­mester hosszú éveken át kísérlete­zett ez eusinnal. Már 1914-ben ké­­szitőtelepet létesített Baján, ak­kor azonban a háború miatt fel kellett függesztenie a munkát. Most, hogy felszabadultunk, újból hozzálátott a kisérleljezéshez és meglepő eredményre jutott. Már több eusin-tárgyat készített, ami tökéletesen azonos a Zsolnay­­féle eusinnal. Mint munkatársunknak, mondot­ta. a készítménye jóval olcsóbb lesz az eddigieknél s e héten már megkezdi árusítását. Anyagé ugyanaz. A készítmények iránt bank­körökben is nagy az érdeklődés , lehet, hogy a vállalkozást nagyobb tőkével támogatni fogják. anRsg&izissismBPffliaarass­if: Egy pécsi festőművész nagy nyomora Pécs, márc. 20. — A magyar művész ritkán boldogulhat saját hazájában. Ha még olyan nagy se­­hetség van is benne — előbb meg kell kóstolnia a­ külföld keserű ke­nyerét s ha a külföld felkarolta, akkor hajlandó a honi közönség is felkarolni. Ősmagyar sors ez. Gyenis János festőművész pécsi fiú, ki itt végezte iskoláit,­ ezelőtt 21 évvel­ került ki Münchenbe. A világháború kitörésekor a már csa­ládos ember visszajött hazájába s bevonult a 19-ik honvég gyalogez­redhez. Hősiesen végigküzdötte a háborút, kitüntetést is kapott. Ami­kor leszerelt, visszatért München­be családjához. A Németországban beállott vál­ságos idők válságba juttatták a­ művészetet is. A híres festőművész, Gyenis János mint nagyobb és na­gyobb nyomorba jutott. Már an­­­nyira ment a megélhetés lejtőjén lefelé, hogy fia, templomba járt és jár most is orgonát fújtatni s a neki juttatott pár márkából tartja el szüleit. A művész nyomorához közbe­jött betegsége is hozzájárult. Nem­régiben levélben felkereste jó is­­­merőseit, Komócsy Istvánt, aki előtt feltárta szomorú helyzetét. Ugyancsak levelet írt egykori ba­rátjának, Oberhammer Antal nem­­zetgyűlési képviselőnek is. A két jóismerős és barát nyomban kül­dött címére némi nemű segélyt, egyben megindították számára egy­kori iskolatársai és barátai köré­ben a gyűjtést. Ezúton is felkérjük a nemesen, érző barátokat és ismerősöket, hogy a nyomorgó föl­dink számára némi adományt juttassanak. Ak­adom árnyakat készséggel továbbit­­­juk. Az a terv, ha megfelelő­­ ös­­­szeg jön össze, a nagy nyomor­­ban élő művész földjnket és csa­ládját Hazahozatjuk,

Next