Pécsi Figyelő, 1874 (2. évfolyam, 1-30. szám)
1874-01-03 / 1. szám
r Második évfolyam. 1874 Január 3-án. 1. szám. Előfizetési díj: postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évfolyamára 5 fte kr. félévi „ 2 „ 50 „ 24 évi „ 1 „ 25 „ Megjelenik hetenkint egyszer szombaton. Nándor könyvkereskedésében a^Széchényi-téren kaphatók^ ^ PÉCSI FIGYELŐ politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú, kiválólag a meggyei és városi közérdeket tárgyazó Baranya és Somogy megyei ELLENZÉKI HETI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: megye-utcza 12. szám. Kiadó hivatal: Majláth-tér 22. sz. Taizs Mihály nyomdájában. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések iránti megrendelések pedig a kiadó hivatalba küldetni keretnek. — Előfizethetni még Blankorn Antal ur városház alatti kereskedésében Pécsett. A kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8 kr. másodszori „ 6 * harmadszorinál „ 5 „ többszöri megjelenésnél alkuszerint és minden megjelenéskor 30 kr. hirdetési bélyeg illeték. A nyílt térben egy petit sor 10 kr. Vidéki megbízásokat hirdetésekre elvállalnak Hasenstein és Vogler urak hirdetési irodájukban. Pesten, Dorottya utczában 3 sz. alatt. Egyes számok Weidinger Az új év kezdetén. Minek előtte boldog uj évet kívánnánk. olvasóinknak — az uj évbe lépve — kell, hogy rövid visszapillantást vessünk a legközelebb elmúlt évre — s tán az előttiekre is. Hisz a szorgos és becsületes gazda is, ha elkerülni akarja, hogy gazdálkodásánál ugyanazon hibába ne essék, s hogy a múlt bikákon — vagy tévedéseken okulván azokat jövőre kikerülhesse — minél gyakrabban kell visszaidézni emlékébe a tapasztaltakat. Tegyünk mi is jó gazdaként, tekintsünk a most lemúlt semmikép sem sajnálható szomorú évre vissza, és vonjunk belőle tanúságot a jövőre azon erős és határozott fogadást téve , hogy a múltban bajjaink okául felismert tényeket, mennyiben tőlünk származtak — el nem követni és a másoktól eredteket de általunk megakadályoztathatókat — jövőben meggátolni fogjuk. Hogy az elmúlt év sok viszontagságot hozott és hagyott vissza reánk — az oly tény, melyet felemlíteni is fölösleges — hisz mindnyájan kisebb nagyobb mértékben érezzük. Itt vannak egyfelül a természeti csapások. A kolera és marhavész, a rozsda és egerek okozta rosz termés. Itt másfelül a rosz politikának eredményei: az országos pénzügyi „Krach,“ az országos és több helyen, főleg nálunk a törvényhatóságokra is átszármazott rosz gazdálkodás, és a társadalmat és szabadságot veszélyeztető erkölcstelenség. A természeti csapásokat hatalmunkban nem állván megakadályozni — ezekről természetesen nem is szólunk; de a rész politikából származott bajainknál mint részben hibáink és tényeinkből — részben mulasztásunkból származottoknál meg kell állapodnunk, mert ezek kiirtása nélkül az állam fenállása és tétele veszélyeztetve van. Ugyanis most már ez utolsó évben különösen feltűnt eredményből láthatja sőt érezheti mindenki, mit idézett elő a hét év óta fenntartott, és mindig jónak bizonyítgatott közös ügyes politika, és a vele járótőle elmaradhatlan rendszer?! Azt, hogy az általános pénzt,ellenség mellett, s az adó lehető legmagasb fokra emelése daczára — az állam pénztára a rosz gazdálkodás következtében béke idejében is üres, s a kormányzat csak drága, és még így is alig kapható kölcsönnel vihető. Az önzés, és hasonlesés mindenütt befészkelte magát s intéző szerepet visz; innét van aztán, hogy az erkölcstelenség és szédelgés már most nem bűnnek, hanem ügyeségnek, életrevalóságnak neveztetik, ellenben a becsületesség — bágyuságnak, ostobaságnak. Még az emberek fogalma is megváltozni látszik a jó és rész fölött! Amint az elmúlt 7 évi kormányzás ez eredményeiről igy gondolkozunk — önkéntelenül tolul elünkbe e kérdés: hová vezet ezen alapot? és minő új évet reménylhetünk, ha ez tovább is igy marad? S valjon ily körülmények közt nem kötelessége e a haza minden becsületes polgárának — egész tevékenységét oda fordítani, hogy ezen alapot megváltozzék, s igyekezni, hogy a minden bajok kútfejét képező közösügyes rendszert mielőbb a nemzet függetlenségének megfelelő rendszer váltassa f el 9 cd év/JL . És nem volna e lehetséges, sőt szükséges oly közérzületet teremteni mely a lábra kapott erkölcstelenség alapját képező önzés és haszonlesés felszínre kerekedését, ha meg nem is akadályoztathatja, de legalább a becsületességnek nagyobb hatáskört szerezvén — lehetővé teszi annak az erkölcs rontására irányuló befolyását megsemmisíteni ? Elmélkedjünk ez év kezdetén a múltak hibáiról fen és alant egyaránt —■ és ezeknek figyelembe vételével — és ajánlásával kívánjunk őszintén egymásnak és a hazának boldog új évet! ____ mikép lehet és kell romlott hitelünkön segíteni? Előbbi czikkünkben taglaltuk hiteltelenségünk okait, most azon módokról szólunk, mikép lehet és kell a bajon segíteni. Az első abban áll, hogy szakítanunk kell amaz álszabadelvűséggel, mely az uzsoratörvényt eltörölte. A valódi szabadelvűségnek az a legkitűnőbb sajátsága, hogy soha és semmiben sem nélkülözi az erkölcsi alapot, s nem tűri meg azt, azmi magában erkölcstelen, vagy legalább erkölcstelenségre vezet. Aki a szerződés szabadságát odáig viszi, annyira kiterjeszti, hogy semmi kivételt, semmi megszorítást nem enged, az megszűnt, ha volt, lenni szabadelvű, az a szabadosság , az erkölcstelenség barátja. A korlátlan szerződési szabadság védője kénytelen megengedni, hogy az adós a pontos viszszafizetés biztosítására mulasztás esetére 25 borbüntetés alá kötelezhesse magát, vagy a hitelezőnek beköthesse fülét, orrát, vagy testének egyéb részét, gyermekét s. a. t. És akkor a bírónak a kötelezés szerint kell ítélnie, mert hiszen azt nem lehet a bíró belátására bízni, hogy a bíró határozza meg, melyik kötelezés érvényes és melyik nem? A kölcsönből kötelezett kamatok mai időben 6% (ezt a katholikus papság becsületére mondjuk, csak a kath. papságnál lehet találni) azután 7, 8/12% miket még tisztességes kamatnak szoktunk nevezni. De van aztán 20, 50, 100, 120, 150%, s faluhelyen a zsidónál egy forint után egy hétre 5 krajczár, tehát 260% kamat. Erre már az uzsoratörvény eltörlésének védői közül is találkozik, aki azt mondja: ez már rablás! ilyesmit nem kellene megengedni. Ezzel koránt sem azt akarjuk sejtetni, hogy mi vissza kívánjuk állítatni az uszoratörvényt, mert azt mi épen olyan igaztalannak tartottuk, mint amilyen erkölcstelennek tartjuk a kamatvétel korlátlan szabadságát. Azt mondjuk, a pénz áru, de nem az, hanem az áru értékének mértéke, és maga nem érték papiros alakjában. Ha arany vagy ezüst alakjában adatik pénz kölcsön, úgy a kölcsönadónak észjogilag csak ugyanannyi érték visszakövetelésére van joga, s ezen fölül társadalmi elismerés szerint csak annyit követelhet, amennyi hasznot mulasztott az által, hogy értékét kölcsön adta. Ebben áll a kamatvételnek jogosultsága. Már most mennyi legyen e kamat? azt a törvény előre és hosszabb időre nem szabhatja meg anélkül, hogy igazságtalan legyen; ezt csupán helyenként, a helyi viszonyok szerint lehet alaposan és időnként megállapítani. Ez úgy történhetik, hogy helyenként a nép összehivatik népgyűlésre; itt bizonyos osztályok állapíttatnak meg, melyeket a hitel leginkább érdekes, minden osztály választ szószólókat, kik összesen képezik a hiteltestületet. E hiteltestület 30—40 tagból állhat. Ez nyilvános gyűlésen összeül, és küldői utasítása szerint, tagonként nyilvánosan szavaz, kimondván, hogy küldői milyen kamatlábat kívánnak. Az ekként bemondott kamatlábak összeadatnak és az így előkerült összeg a szavazók számával elosztatik, s így jön ki a középszám, mi képezi a kamatlábat, mit tisztességesnek fogunk nevezni. Az milyen kamatláb megállapításnak, nincsen azon következménye, hogy magasabb kamatot venni nem lehet, mert ezt semmiféle törvényhozás meg nem gátolhatja, hanem, arogy Int bíróság elé kerül a követelés, a bíróság nagyobb kamatot, mint tisztességest nem ítélhet meg. És az olyan ember, kiről a közhír elterjed, hogy a tisztességesnél nagyobb kamatokat vesz, mindenki által büntetés nélkül becstelennek nyilváníttathatik. Ez az egyik segítő mód; a másik abban áll, hogy szigorú gyors eljárást szabó törvény alkottassák, mely szerint lehetséges legyen az adósságot egy hónap alatt behajtani. Majd találkozik elég pénzes ember, ki a tisztességes kamatra is szívesen ad hitelt, ha tudja, hogy nem fizetés esetére törvény útján legfölebb egy hónap alatt ismét pénzéhez juthat s tiszteséges kamatait elteheti. Mindennek sikeréhez elkerülhetlenül szükséges, hogy czért érjünk, egy független magyar nemzeti bank felállítása!_____________Dietrich Ignácz: Tárcza, Sylvester éjen. (az ó év haldoklására.) Nem szép, fiúk, hogy mulatunk Most e pillanatban, Mikor az egész világnak Egy nagy halottja van. — — — Vagy csak rajta! gonosz volt ő Teljes életében, Nekem legalább nem fakad Egy kényem se érte. Most múlt ki — egy perczcel előbb — Még nyögését hallom, Hogy kínlódott az öreg csont A halottas ágyon! Soká vonta gonosz éltét: Negyedfélszáz napja, És az alatt mennyi reményt Fektetett a sírba! Álljuk körül a halottat Pohárral kezünkben, Kaczintásunk s rá ivásunk A bucsúzás légyen. Hányszor nevetett gúnyosan, A mikor mi sirtunk, Rajta f igyunk és kaczagjunk Most a sor mi rajtunk. Ne féljetek, nem árt többé Az ő bősz haragja, Torát isszuk, meg van biző Mindörökre halva. Te pediglen kis csecsemő ! Légy üdvöz közöttünk, Sok jót adj, bő boldogságot S több örömöt érnünk. Ne légy olyan, mint az apád, Az öreg esztendő, Rózsát szórjon mosolygásod, Szép ifjú esztendő 1 R. I. — Emlékezések, — Egy önkénytelen önkénytestől. Folytatás. Voltak ezen felül még nagyobbszerü hadakozásaink is, mely alkalmakkor, miután nagyon szét voltunk szórva, a buzgó kabrikterfőnök rekedtté kiabálta magát. Ilyen hadakozásoknak az a természete van, hogy rettentően igénybe veszik a lábak futóképességét, a bakancson pedig 20% rontanak le, mindazonáltal azon kedvezménynyel, hogy a bakancs fogyasztásért jelenleg még nem kell fogyasztási adót fizetni. — Céllövéseink is voltak, holott is két darab bajtársunk az ő rövidlátásaiknak miatta rendesen a golyófogó felett lőtt el vagy pedig a lőpálya közepére, miből is az a következmény fejlett ki, hogy ezen alkalmakkor melléknévül „a két vakír címet osztogatták nekik. Végre is az újoncoktatási időszak kezdte magát túlélni. Mielőtt azonban végére jutottunk még egy menetgyakorlatot — Marschübung, — és egy vizsgálatot, — Prüfung, — kellett kiállanunk. Ami a menetgyakorlatot illeti, az következőleg ment végbe. — Nyakunkba vettünk valami 40 — 50 font portékát s aztán andiamo! — Mi természetesen tábori és nem tábori palackjainkat bőségesen elláttuk több rendbeli szeszélyes gyomorelrontó folyadékokkal. — No! hiszen csodálkozott is az a tábori palack, (hivatalosan ,,Zelt Flasche.“) midőn észrevette hogy belső világosságában valami szegzárdi féle bor, vagy jóféle papramorgó kotyog. Elindultunk. — A reggelit mindjárt a menet kezdetén illő módon bevettük.— Csakhogy itt mindjárt egy rész oldala támadt a katonai „közszellemnek“. (Ezt a közszellemet a reglement „Geroeingeist — nak hívja, de nehogy valaki ezt holmi „hétköznapi szellemnek“ vagy ilyennek forditsa le, tehát oda van irva franciául is hogy: „Esprit de Corps“.) — A dolog t. i. abból áll hogy kulacsaink tartalmával egymást kölcsönösen megkínáltuk, s e megkinálást nem hagytuk foganat nélkül, de miután egyik bort, másik meg papramorgót hozott, az épen most említett folyadékok illő helyen vegytanilag egyesülvén, a mi „vegymühelyeinket,a mi is a gyomor materialisticus elnevezése, — tehát az épen most emlitett szeszélyes italok a mi gyomrainkat elrontották. Hanem azért, miután 30 órai gyaloglás után célhoz értünk az Sz-i „grand hotel“ ben a szeget szeggel ütöttük Újhelyre. Eme grand hotelben pedig vas keménységű sült hússal traktáltak minket. Szerencse hogy egy a vendéglőhöz tartozó kutya is ott volt, mely kutya is azután gazdája jó hírnevét megóvta az által, hogy a felnevezett húst az utolsó falatig vegyelemzés végett, az erre hivatott fórumra fellebbezte. Azonban eme kutya erre elkezdett okoskodni. — Pécsett még valószinüleg keményebb sülthússal szoktak élni! tehát elmegyek az önkénytes urakkal“ Pécsre. — Dictum factum! — Hanem a mint mi a városba érve szétoszlottunk, a sz-i vendéglő jó hírnevének megmentője ezen előre nem látott eseménynek következtében a farkát Pécs felé fordítva kezdett elkutyagolni. — Végtére a zárvizsgát is letettük az ezredes színe előtt és pedig 5 percz alatt s azután mégegyszer megsajnálva a tömérdek elpusztult idő, ruha és bakancsot, egyet egyet mozdulván a védtörvény elméleti és gyakorlati összhangzása felett, „ad maiorem libertatis glóriám!“ és azzal berukkoltunk a „tiszti iskolába“. — Még rá sem értünk fáradt testünket kipihentetni s rendbe szedni, mindazt, mit 5 nehéz hét alatt tanultunk, — midőn parancs szerint összegyűltünk, belépendő a magasabb katonai tudományok szentelt csarnokába, a „k. k. Offizier Schule-ba. Az ezredes megint megjelent mint a zézahajó s nagyhamarjában elmondott vagy jobban mondva elpörölt egypár kenetteljes intést s aztán eltűnt. Mi csak azután gondoltuk végig a mit mondott, nem is volt az valami nagyon rosz, hanem hát nagyon keményen mondta el. — Volt pedig köztünk egy tőről metszett magyar fiú, a ki a többit magyarsággal csak annyiban múlta felül, amennyiben előtte a német nyelv „terra incognita“ volt, azaz: egy szót sem tudott németül. A tulajdonkép az altiszti tudományokra praenumerált egy másikkal egyetemben, hanem hivatalosan a tiszti iskolába sorozták, dacára annak hogy a részeredmény nyilvánvaló volt. — Ez a fiú azután ijedt arccal kérdezte hogy miért kapott le bennünket az óbester? — Mi erre megmagyaráztuk hogy az atyai intés volt. — Ő pedig egész hideg vérrel válaszolt. — Bizony baj hogy a „deutsche Zunge“-t nem értem! —