Pécsi Figyelő, 1875 (3. évfolyam, 17. szám)

1875-04-24 / 17. szám

tárgyalás alá nem vehetten jövő közgyűlésre felterjeszteni ígéri. Simonfay rendőzkényt interpellálja a pálinka­mérés joga bérlői­­ elkövetett vissza­élések tárgyában. Kérdi: én van-e tudomása arról, hogy a bérlők ellaés ürügye alatt a boltokba önhatalmúig bet adnak s az egyesek jogainak megvetésével kutokat eszközölnek, s hogy ugyan e bérlők hamut pálinkát adnak el s e miatt az árulók bírságoltatását kiesz­­közlik s végre hogy egégi tekintetekből az áruba bocsátott pálinkát vivizsgáltatta-e ? Tró­ber rendőrkapitány leli, miként a visz­­szaélést, miután panasz nem t­ett, nem büntethette. Rendőrkapitány határosig utasíttatott, hogy a köz és egyesek jogait s a hatáskörében a ren­delkezése alatt levő eszközöd védje. Sr­as­tits rendőrkapita kérdi, váljon kir-e tudomással arról, hogy legkdőbb egy gyermek a sebes hajtás következtéb elgázoltatott, s ha igen, minő intézkedést tett? Rendőrkapitány jött, miként a tettes büntetését várja, a sebes haj ellen pedig szigorú intézkedéseket igér eszközlés venni. Utasíttatott a sebes hajtánk eltiltására. Bob­reg Antal kérde polgármestert, van-e tudomása arról, hogy a község a tettyevizi mol­nárokkal a Kniffer féle telki fakadó forrásvíz iránt folytatott perben per feles jön és hogy a tiszti ügyész a jogügyi bizony azon meghagyá­sának, miszerint a pert kivontban elkészíti, ed­dig eleget nem tett s igy a ros netáni joga ér­vényesítésétől eleshetik ? bir tudomással arról, hogy Dekieva és Jurányi vols támadók elleni per szintén elveszett, mert a tisztügyész bizonyítani meg se kísérelte, hogy számaok a Kasztl-féle tar­tozást beszedni kötelesek vol­t ? nem különben a Viringer-féle perről, mely azért veszett el azért károsodik a közönség, mért se a per meg­kezdésekor, se pedig a végtáryaláson annak ér­dekei megóvására intézkedés ma történt? ugyan­ezekért szándékozik-e polgámester a felelősség­ről, szóló törvényeket tiszti ügyész ellen érvénye­síteni ? Polgármester a ke­rdébe vont ügyek rész­leteit nem ismervén, megkéri interpellálót, hogy a további könnyebb intézked­etés végett, pana­szát írásban adja be. Simonfay kérdi polgármestert, hogy szán­dékozik-e a közönség tulajdonban lévő földterü­letek határainak foglalás és elbirtoklás elleni meg­­óvhatása végett a közönség részére hiteles térkép beszerzése iránt, — a határor kijelenése czéljá­­ból határjárás tartása s a városi erdő szabályszerű művelése iránt intézkedéseket tenni? Polgármester kijelenti hogy térkép ké­szítését a pénzügyi helyzet, nem engedi. s­ azt kü­lönben, hogy a catastralis felvétel elegendő bizto­síték, — az erdőművelésre illetőleg pedig tudtul adja, hogy az a vegyes rendszer szerinti. Simonfay a fontos ügyet tárgyaltatni kí­vánja. A közgyűlés a választ tudomásul veszi, a tanácsot pedig megbizza, hogy a kérdés érdemé­ben a mérnöki hivatal útján intézkedjék, s az er­dőművelés iránt javaslatot terjeszszen elő. Az állandó vízvezetési bizottság beterjeszti a magán vízvezetékek tulajdonosai által fizetendő vízbér egyénenkénti kivetésének tervét. A terv helybenhagyatik s 1. évi július hó 1. napján életbe léptettetik. Strohmayer Tamás kádár pécsi lakos s 12. ér­dektársai az iránt folyamodnak, hogy a megye bizottsága megkerestessék, miszerint a M. Ürögbi községben felállitatott mértékhitelesítési hivatal­­t onnan más, távolabb eső helyre áthelyeztessék. Tanács a kérelmet nem véli teljesíthetőnek, mert az önkormányzati jogot sérti, de különben is a kérdéses rendelkezés a ministérium rendel­kezéséből kifolyó. Erős vita után a bizottság többsé­ge a kérelem­nek helyt nem ad. Csekélyebb fontosságú tárgyak s kérvények tárgyalása s a scontro felolvasása után a közgyülés szétoszol­ vejét tönkre tenni (nem is csoda mikor dalmak főtisztjei mind Reusz— Greitz — Lobenstein — Ebersdorff, vagy Isten tűi 100-ad rétü német tartomány büszke kik Mgyarországba jönnek meggazda azután itt hagynak bennünket) — igent tenni akarnák az országot és tönkre is te ahol csak lehet és nem lehet irtják az minek következése az lesz (mit a rendet í­rásban most is már érezünk), hogy szellemi tekintetben Dalmátország sorsár A törvényekben nem vagyok olya hogy e tekintetben határozott véleményt­­ nék, de annyit tudok, hogy az erdők­et legalább annyi új erdő azonnal nem les­z mennyi kiirtatik) az idő rendetlensége katlan hideg telet, száraz nyarat, vizád és más a mezei gazdának ártalmas metei állapotokat idéz elő. Vigyázzanak a községek, vigyázzon , és az ország, hogy egyes rögtön gazdáid* gyó külföldi „nagyságos Director urak pH gyáriak áldozatává ne legyen, mire a legebH vagyunk. Meg fogom figyelni azok mükdét kérlelhetlenül a nyilvánosságra hozni, «i elvárom, hogy a megye (bár fele virilisták* felszóllalásaimat támogatni és az országH tételét jelentékenyen eszközlő eme visszslH megszüntetni fogják.­­ A fákról beszéltem, de mit szóljak * I fákról, mikor az úgynevezett felekezeti isolt husvét óta a gyerekek nem járnak (kitk ^H:iko­­jött itt Dalmátia eszébe). Majd lesz in», a^Hkba mom az oskola-ügyet felderíteni, mely« helyszűke miatt el kell hagynom, miután gy^Hkal­­gyon is életbe vágó ügyre kell át­térnni ^Hog|. ug­yan­is 1876. évi január 1-töl fogva az j H na. is a méter mérték itt Magyarországon a eg^ _| lan kötelező mérték (mert akkor Ausztria az) — lesz, kivált az első átmeneti idői* csalás, most is van elég (nagy kópék volt; a régiek, mikor az egyes tárgyaknak, üzl. és a. t. itteneket — mi azt mondjuk pá­kát — választottak), azért szükséges, hog gyei alispán az uj mérték, hitelesítésre el neket nevezzen ki, kik az ügyet nem csa­letesen értik, hanem annak keresztülvitel multjoknál fogva — tökéletes pontos eljárá köznek, és ne nevezzen ki olyanokat, pontosságról fogalmuk sincsen. Ura lleitz ! miféle It valói Rni és Rönkre mert, löket, időjá ági és jitunk. Irtás cd hat­­ka (ha iltetve szo­lsokat blogai kit Gl Furcsa apróságok, XXXV. Menjünk — menjünk, kisérjük ő felségét az osztrák császá­r­­ Dalmátországi útjában, hi­szen jogunkban áll bár­hol a magyar k­i­r­á­ly­­nak hódolatunkat és tiszteletünket bemutatni és ötét útjaiban elkísérni. Nem tudom, mennyire fog­ják az osztrák irányadó körök az osztrák császár figyelmét Dalmátország bajaira fordí­tani, de azért ét­ elmondom szokott őszinteségem­mel ez ország bajait. Hogy Dalmátország a világ egyik legszebb és legboldogabb tájéka le­gyen, ahol nem hibázik egyéb mint a népjó­­létnek és boldogságnak első feltétele a la­td HZ iskola. A büszke, hatalmas V­e­l­en­cze politikából, a velenczei kalmár pénzvágyból, a bennszülött bu­taságból engedte vagy követelte az ország bérczein termő fákat (erdőket) elpusztítani, úgy annyira, hogy utóbb az ország bércei és dombjai kopa­szok lettek, a fahiány végett az időjárás rendes folyama megbomlott—­ és ennek következtében az ország anyagi és szellemi tekintetben tönkre ment. Dalmátország — hogy megint paradicsom legyen — nem kell egyéb mint fa és azután iskola össze­véve pedig: faiskola. Igaz, hogy eddig csak Dalmátországról be­széltem, de ez—mind a szűkebb Magyar hazánkra is illik. Baranyában a nagy uradalmak kapzsi­ágból és pénzvágyból neki álltak az ország jöt tpgye vá­­­z va­súton eit és akkor «áll) Ifikre leket így rét is o­­k a«k­akttk rae­­­gyé­öké­is gér­ik a Vidéki levél. Moh Tisztelt szerkesztő url A mohácsi úrbéri bizottságnak „furcsa“ fogás, vannak megbízói irányában! Hogy a mohácsi úrbéresek 99 századrészei ellenére volt-e az úrbéri bizottságnak » kiegyezés helyett a püspökkeli pert folytatne'nek nem tudom ; — de hogy azt a megbizó éli­­tek csaknem egyhangú akarata oi­­at tenni a bizalommali legvakmerőbb visszaéléseke ezt már határozottan állitom! — —­­ cár Ugyanis: az úrbéresek választották a volt bizottságot arra nézve, hogy az azoknak I megvédje és az úrbéri ügyben közös cl­urh. szerint eljárjon. Már most, ha az érdeke­ dekeit resek — szemmel kísérvén az ü­gy menosításuk­ról győződvén meg, hogy a kiegyezés b­urhé előnyösebb lenne — általánosan és a rsft s­ar­ sabban a kiegyezést követelik: nem a bí­zükre foghatóbb bitorlása-e az a bizalomnak, világo­­bizottság mégis a megbizó érdekeltek ak^kézz el­­lenére cselekszik ? ?! — H­a azon Én nem akarom gyanúsítani az emlitenta el­­ságot, mint némelyek, kik még azt is hiszi annak legnagyobb résse azt szerette vol­tbizott­­pernek soha vége nincs. — — Nem! —­ hogy bizottságról fel nem teszem, hanem hiszar ha a midőn az az érdekeltek kívánságának ellett én a hatalmának magaslatáról letekintve körül hogy okoskodhatott: „ti ostoba pimaszok! ti Cégűit, akartok egyezni, sajnálni való rövidlátók Valal igy magatok akarjátok romlástokat megásnég ki Azért se hallgatunk reátok ! — — nem­­ ti még ki, —H­a akaratotok ellen megmentünk bért ? ! — Feltéve, hogy a bizottság ily féle okyezünk az eredményben helyes lett volna is­­­sze eteket!“ érdeklettek akarata ellen elkakodása nyilvános dacz mégis mint az azotynem az leni nyilvános erőszakoskodásvetett rendö: megbizottomnak sohase szabad joga el­­a pert, ha én ellenfellemmel kiegyezni a..bélyeg- és ha az mégis az én akaratom ellen cs folytatnia -------majd mondanék neki valamit! —árok. — Különben nem ezen dolog az, miérkodnék, felszólalni óhajtottam, — azon úgyis im­már; — hanem annak érdekes fej jelenleg per ugyanis valahára befejeztetvén, ez vágy­unk pár héttel egy este csak dobolják az­atása. A­hogy : harmadnapra az úrbéri ítélet a­lőtt egy kihirdettetvén, az érdeklőitek jelentetttezikon, egyszersmind kérvényeiket adják be az o­rosházán a részükre kiosztandó földeket egy ta­c meg 5­ják-e vagy pedig 2 részben!-----M int,hogy Ezen közhirrététel oly soben villábbanakar­­pott le a közönségre, hogy az még tH volt képes magát a történendök fele^^H C8a. pernek most már vége s hogy a kérd^^H^ S0 fel lesznek osztva, — azt mindenki a de a körülményeket és hogy aránylag^^Keti*1* kap, erre nézve a legnagyobb setéts^^K; — uralkodott. Ezt tapasztalhatta a vár^^Búnyit ítélet kihirdetése alkalmával minden^^fcavar kulcsát senki sem ismerte, — egyik^^Rn­as dolta, a másik meg úgy, — és raég^Bad­og sietett kérvényét beadni, „hogy va^H gon­­osztásból ki ne maradjon,“ úgy hogy^Rj«nki nem is tájékozhatván magát, csak ir^^Bp az ^Bigtöbb Hi a ke­melyik is lenne ránézve előnyösebb?____ Hogy példát említsek: a kérvényezők közt sokan ehetnek, kik öszvér­ügy, sőt még Un szűke kante. fPnak,’ lüt!«iS kér­vény­ük­ban ré­után több ^berLoha-i*i4k;m­ert azt hi,ték, h°sy talán több holdat kapván, annak egy része érde­mes lesz a mohád határból kapnia nem lesz , tehát nevetséges majd és érdekével ellenkező ha valaki példáid egyik helyen egy, a másikon’pe­dig két szoba nagyságú földet kap ? t____P Menny! kelemetien kiábrándulás és perieke- Űzni ■*•"*-« '»'■* kilni! ^aiU" ru“°i‘*­ ,“it­­'s1«11“»“ '»■“ Itik^némhiitem-n hogy ,élelmesek“ k­'k a setetben is l­átn­a­k — a megszorult A Ö ’ kik h­oxolják, mitTho! kapnak, részint átalában, részint hold számra ösz­­szevásárolják a földeket ? ? ! érZSZek ul­d,0iS,0k’ m°.^ek a mohácsi lakosság ZXTrt oldalát eléggé érintik, s eleget is pa­­naszkodnak,­­őt szidják is ezt meg amaz.; de­­holott kül?!“ ~ nj,!vá!)CSan még a szól senki, holott kulöposen az eljárás­­ „sajátossága“ nagyon is megérdemelné,­­ mintha senkit sem érdekeln­e vagy mindenki a hátát féltené, - nekem meg hogy hogy nem „sehogy fér a hegyembe,“ hogy átva mikent packáznak“ egye. emberek a közös/­megt n?e/n V­tlenebb érd#keivel’ ~ ~ ~zrevételei­­met meg ne tegyem. — rinMl°P a *örv0­ny nem gondoskodik e arról, misze nil! LU-brea/Öld°k Elosztásánál a közönség an­­nem”udf h dt!!*b8n E világosittassék : azt ismét vív­ni (hKoz 8Zarr61 nelU fon­toskodó tör­vény nagyon hiányos lennel);­­ de hogy az űr­nek |k‘“0t!8aenfk, mely épen az úrbéresek érdekei­­sztírTT :téVf 63 “«g^dénével bízatott meg, gm ^^Me^ehttvo!« őket a ügy­e ti ’.i71Tk b9n^Jtásae!“tt már, a do­gról tisztán felvilágosítani: — azt már megint határozottan állítom! megint Vagy hat ismét az úrbéresek érdekében vélt és * !“ ak­kod,0 bizottság cselekedni, midőn az ő és titoktí*1 elidek.1 ! Ügyet előttük oly szándékos csak felv 168 burokban tartogatja, hogy még ma is m­í m ? Vannak azon választottak, kik ? sürü fátyollal leplezett portékát tisztán lát­hatnák ? -­vagy talán az úrbéresek nyernek az által is i­gy ha még nem ,s ismert részüket azon bizonyos f élelmeseknek már előre eladják ?! * . , T*lóban rhéx gúny-verset nem írni az ily föffijárás 8ilánysága felett, midőn egy marokkal ° bl,0tt81&’ l,)pl·’ * város pénzét tele se véve“ '*Órj”l! *. kö,önsá« érdekét „kutyába annyira ’ L?y..VI*eli magát‚ mintha csak nem is h”'y' * a .k,°,!0D8ég’ raint inkább a saját érdeké­ben és szakájára működnék !!! Szegény Mohács!! n.­ Hom­.­o Az alkalma» dinnyetalajról. A dinnye kedvelt terményeink egyike, szivesen foglalkozik termelésével szakember úgy point di­lettáns. Kellemes és üdítő édessége napról napra több és több barátot hódit részére s épp ez alapon tán nem lesz fölösleges, ha a vetés-idény küszö­bén egyelőre a talajról egyet mást elmondunk. Mondani is fölösleges tán, hogy a dinnye ké­nyes növény, de mindamellett nem háladatlan s ha a termelő kiismeri, hogy úgy mondjam­ termé­szetét s iparkodik igényeit kielégíteni,—sokszorosan megjutalmazza a reá fordított fáradozást. Éghajla­tunk — leszámítva egyes szélsőségeit, melyet az időjárásban gyakrabban nyilvánít­ó kívánalmai­nak eléggé megfelel s igy a szabadban is eléri tö­kéletességének azon fokát, mely kívánni valót nem hagy hátra. Akárhányszor fordul elő azon eset, hogy mig egyesek kevés gonddal szép példányokat produ­kálnak, addig ismét mások fokozott szorgalma csak kielégítő eredményhez is alig vezet. Minderre néz­ve pedig okot elsőrendben is a talaj minősége szol­gáltat — ez okozza a felhozott két eseti különb­séget — ez mutatja elég világosan, hogy a dinnye — saját talajának megválasztását — határozottan igényli. Mielőtt valamely növény alkalmas talaját meg­határozni lehetne, tüzetes vizsgálat alá kell vennünk úgy magát a növényt, de főkép annak azon egyes részeit, melyek a talajjal legszorosb érintkezésbe jönnek.Tekintve azt, hogy a dinnye kúszó növény, melynek hónalj rügyeiből fejlődnek a messze futó indák s ezek oly gyengék, hogy mint egy termaé­­szetileg ösztönözve — szél s vihar ellen — támaszt keresve — egye­­sz-csomóiknál a földbe kapasz­kodnak; kell tehát, hogy a talaj felülete— főleg inda-eresztés szakában — porhanyó legyen, mire pedig kiválóan a lazább talaj alkalmas, mert mig kötöttnél alig aprózható porhanyóvá él s ez eset­nél is iparkodik előbbi állapotát elfoglalni vagyis megkeményül vagy megcserepesedik. Ha már az indázat a talaj porhanyóságát s laza kötöttségét igényli, menynyivel inkább szükséges ez a szerfölött gyenge és finom rost gyökérzetnél. Ezeknél úgyszólván életkérdés, mely nélkül bizt­os tengés áll be. Azért az alkalmas dinnye­talajnak okvetlen laza természetűnek kell lenni, hogy eb­ben a gyökérzet ellenállásra vagy csak akadályra is ne találjon, hanem vígan hatolhasson tovább és tovább, terjesztve gyökereit különböző irányban. De a tapasztalat által is támogatott tény, hogy a kötött agyag talaj határozott ellensége a din­nyének. Megmutatta akárhányszor az eredmény, hogy agyagban dinnyét produkálni nem lehet s ezért bizonyos menynyiségű homoknak jelenléte a talajban élet föltétele, hogy úgy mondjam lelke a sikeres din­nye-termelésnek. S ha ez nincs, vagy le kell mondani a termelésről avagy a hiányt reá­­hordással mesterségesen pótolni kell. Ne higgye azonban senki, hogy magában a ho­mok idő arra nézve, hogy a dinnye diszlés­­nek ejen; mert ha van növény , mely a tápa­nyagot különösen érzékeny, — úgy bizonyára a dinz. Megkivánja, hogy a talaj kész táp­anyag bírjon s igy abban a homok mellett a töl is kellő mérvben képviselve legyen; — mit­­: ha e tekintetben hiányos talajjal ren­­delkez­ő kizárólagosan okszerű trágyázás által­­ el. A mondom okszerű trágyázással, mert e művet is arra kell ügyelnünk, hogy a din­nyén­ azt használhassa is, mert valamint éhes em­ber búza vetéssel segítve nincs, úgy a din­nye rárásnál is — minden utószámítás nélkül, közre hatásra kell törekedni. A itt egy átalános minta a dinnye talaj elkéssre nézve. Legjobb, ha a dinnyének szánt talajig őszszel trágyával meghordjuk és ezt aláásshogy a tél termékenyitő hatásának kitéve legye vagy ha már ez nem történt s dinnyét minde­on termelni akarunk, úgy már tavasz­­szal as compost trágyát szabad használnunk, melyn hatását még az évben várni lehet. Kés alá jutnak itt egyes laczamna és réztö­rések úgy irtás földek, melyek iránt a dinnye külön előszeretettel viseltetik. Aigvetésröl talán legközelebben. Győri— bányatelep. 3 Sniebbald Béni. (Újdonságok és különfélék a­z Evang. hitközség uj imahita f. h 18 án e. 9 órakor avattatott fel és adatott át a nyilvásságnak. Az összesereglett nagyszámú és díszösszönség a templom előtt való téren foglalt helyettig a nők külön jegyek mellett a templom padjain helyezkedtek el. A felavatás első ténye ez vol hogy Jeskó Lajos lelkész a templom kul­csát e. rövid beszéd kíséretében Karsay S. su­­perinzidens kezeibe adá, ki a templom megnyitá­sával Bileininger két. esperest bízta meg Az ajtó felnyi­tván a közönség a templom minden zu­gát ra ítölte. A szokásos epistólák felolvasása után superitendens mondott felavató beszédet, mely­ben a­emplom hivatását hangsulyozá s végül a templomot ünnepélyesen felavatottnak nyilvánitá ki. — azután esperes tartott egy hosszabb, de példás­ogikával kivitt igen jeles beszédet, mely­ben az erkölcsi elvek s a kor némely bűnei szó­noki nagasztos hangon előadva, szépen kidom­­borult is. Köszönetet mondott mindazoknak, kik a templom felépítését elősegítették. Beszédje leg­­nagyobb részében e templomok a az istentiszte­letről értekezett. — Végtére Bergmann izményi lelkész mondott a német ajkú hívek számára szép hangon tartott beszédet. — A közöket, az esen alkalomra a „Pécsi Dalárda“ több tagja által be­tanult s orgona kíséret mellett elénekelt karok töl­­egyszerüséggel ment végbe s a jelenvolt közönség vallás különbség nélkül érezte a mély benyomást, mit ezen istentisztelet reá gyakorolt. Délben a „hajó“ szállodában 45 személyből álló közebéd tartatott, melyen a városi és m­egyei hatóságok több képviselője volt hivatalos. Üdvbeszédek mon­dattak a királyi házra s mindazokra kik elősegiték a templom felépítését. — Az evang. vallásfeleke­zet egy régi óhaja ment teljesedésbe e napon s valóban méltán büszke lehet, e szám szerint kicsiny, de erős hitfelekezet azon magasztos lelkesülésére, melylyel ezen egyszerűségében is igen szép temp­lomot felemelte. —­ A debreczeni függetlenségi párt folyó évi, ápril­is 25-én d. e. 10 órakor a városház nagy tanács­termében alakuló közgyű­lését tartja, melyre Debreczen város azon polgá­rai, akik hazánk, Magyarország önállóságáért, függetlenségéért lelkesedni tudnak, s a régi bal­oldal elveit, a bihari pontokat, most is politikai hitvallásokut ismerik hivatalosak. Kívánjuk hogy e nap az elvhű baloldaliaknak, függetlenségi pár­tiaknak s a 48-asoknak testvéresülési ünnepe legyen. —m­. A Pécsi Dalárdának — a f. h 17-én a Scholczféle sörcsarnokban rendezett dal­estélye — eltekintvén a csekély számú közönség­től — a legjobban sikerült. A porogramm néhány száma ismételtetett, sőt az még néhány darabbal meg is toldatott. Többek szíves megkeresésére még e hó végével fog az estély egészen új műso­­rozat mellett ismételtetni. —­m­. A Pécsi Nédalárdá­ban felmerül s általunk is felemlített zavargások kiegyen­líttet­­­tek, mennyiben az egyesek kívánságára a k­armes­­ter felügyeléséra teremtett zeneb­izottság ismét megszüntetett, s Wachauer Károly úr az egylet egyhangú felhivására a karmesterséget is­­­mét elfogadá. A dolgok ily tapintatos elintézésé­ben a főérdem Förster és Engeszer urhöl­gyeket, az egylet elnökségét illeti. — Erdőégás. Nagy veszély fenyegette a pécsvárosi mecseki erdőséget. Szerdán f. hó 21-én esti 10 óra után a Mecsek innenső oldalán az erdő a leghevesebb szélben egyszerre 5—6 ponton ki­­gyuladt s a lángok ijesztő gyorsasággal harapóz­­tak odább a száraz növényhulladékokon. A vá­rosi tüzet a tüzet jelezvén, hamarjában csak 6 tűzoltó indulhatott Jilly Alajos főparancsnok ve­zérlete alatt a szükséges könnyít­éssközökkal e ve­szély színhelyére s mire a kis csapat kiért, akkor már a cserjésen a lángok elterjedtek­ volt. A tűz­oltók lassan felgyülekeztek mintegy 50-en, de az igazi segély csak a felriasztott katonaságtól érke­zett, mely körülbelül 120 számot képviselve Ro­­schitz ügyelő főhadnagy vezérlete alatt árkoló ásók­kal felszerelve felérkezett. Erre azután elkezdődött az oltás a heves szál miatt sok veszélyek között. Az oltást a tűzoltó főparancsnok vezette erélyesen az összes segélylyel s a legénység élet­veszély közt

Next