Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-05 / 1. szám

m*mm I ---------­ KIJXjFOXID. A porta kérelmére Angolország közbe­lépett a béke érdekében és egy jegyzéket menesztett Szt.-Pétervárra ez ügyben. Mond­ják, Oroszország nem fogja visszautasítani a mediátot, csak azt kívánja újólag, hogy a porta egyenesen hozzá forduljon. Egyéb­ként Angolország e jegyzéket a többi ha­talmakkal is közölte, kérve annak támo­gatását. Angolország különben már is sértve érzi érdekeit és hatalmasan fegyverkezik, hírlik, hogy már tudatta volna a hatal­makkal, miszerint Törökország egyes pont­jait megszállni kénytelen. Angliában a háború párt kerekedett felül és a béke ér­dekében jegyzék is leginkább csak arra szolgál, hogy a porta békés hajlamát új­ból feltüntesse és a­melynek, ha sikere nem is lesz, a­mit különben az angolok magul sem hisznek el, úgy az mégis kényszerí­tette Oroszországot, határozottan szint­én' --------, , r-rrx c ... ...... .m. ssaBBSBsmnm * hajlongó udvarlói, de engedje meg, hog­y én azért mégis sokra becsüljem őket. Látja kérem, azokkal szoktuk mi a volágot lé­­­legelni. Szeresse őket kérem, igen jóra­ jtó gyerekek. Ha láthatnám, vájjon mosolyog-e mc is, mint akkor bizonyára mosolygott, m­iön az én krajczáromról szólok! — Neu Én ismerem önt asszonyom s tudom, jo° az ön szánalomra méltó krajczárja m helyet adott az ön gyöngéd szivéte , én büszke, nemes krajczáromnak. Én ne veszítettem vele , ön nyert! Az öröm azon­ban legyen mindkettőnké. Szinte látom, hogy mint keresg­elő kis takarék szekrényét s szinte halá­n az én krajczáromnak szerény pendül­e­t, a "1" mint az Ön puha kezéből a szekrény nyí­lásán keresztül esve örvendő társ­­hoz csatlakozik. De elfeledtem valamit, és ezt jól je­gyezze meg! — A takarékosság mr­a, még­pedig nagyon nehéz munka. Azt hosz­­szas gyakorlat által lehet csak megtanulni. De a­ki egyszer tudja, annak már könnyű. — Azután meg nagyon sok ellensége is van. A szükség az egyik, de a szorgal­mas embereknél a legritkább. Ezt nem kell az ajtón beereszteni. A hanyagság a másik. Ez a legveszedelmesebb, mert lát­hatatlan. Ezt keresni kell a szobák szege X. létében épúgy mint a lélek fenekén. Ottón ur pókháló a neve, emitt unalom. Megjelen’ Pyrker százszor és száz helyütt. Fel kell kevi: Teleky és ki kell irtani. 1: Misicites Asszonyom, ha takarék­szek­. — Kapós­­nem akar súlyosodni, gondoljon sz A. gyógy-ez ,r­­az ön takarék-szekrénye nem unatkozik r­á.—Tolná­i: Most pedig aludjék jól s Do­nában. — UJ. gúnyolja az én tudományomat, a Ulányb­án­­ságot. — Csak egy esetben tegyze,n’akor­akar némit tanulni tőlem. Biztosítom, sför ,­járt rózsás ajkainak gúnya engem kihoz ios gyógy-* galmamból s haragomban ismét ily ojsz F. K. más levelet írok. _ teti: Puseh Ugy­e armonyom, nem m­ai’Upon : Ki- Fogadé szives üdvözletem3 jsz ttky ,vagy­­_____ ör. Ke Szép gyógysze­­rüiDkivbi gyógy­ kö­­r. ^pillantás a múlt­­ évre, de alarmkor — úgy évtizedek ^ s jjg mostani időket s különösen ' - ^vet emlegetjük, aligha fogja r * ti úgy emlegetni mint „régi ^attlenül köszöntött be s szo­­tározott el. Csalódást, szen­­dysmortes pusztulást hagyott *' szál. é­s műdén évfordulónál, úgy ták-.l is nehéz, s zilált köz ne.\l jobbra fordultát, békét, fő­t s zavartalan nemzeti fej - ilyt íméliinik. f^ itértünk el? . . jjelyt év a nemzetközi ár­­a­d­ok, nemzetiségi áskálódá­­el ejtö háború, iszonyú vesz­ni.. ( bel- és kü­lp­olitik­ai reaetió n0D «X ezér, hogy m«­ gv­alósitsa rés­eit} : :i­­ x *er* ei­,01«t; rjpyainak gj éré tüz­­di&v keresztei k ügyét: ij eutt törökorsz­ág.. Vér „ ' uh’4 és nyomegidézték eljt. u l „■ **• . . , moz'..y g semmi t nntetben gal­iet(. tétlenséggel nézett e­l ;r j akkor ébredt te­lkit jj :*re, mid­őn a háború r reá­­­rt. Hane­n a mit az j «íratlanul. á­l a tör­­ö M útig • a földből terem­, , ___?„.,i ■. óriási hadsereg ít, fegy­irkáie*, '.iü ellent állott az ellenm5£*v'$r- tu ly később — mint­­hogy 7 c i kiu iCnoi '■ állott felbu­­jt( í­r láth .tat be járókat, szerbel nehogy e .élj­ elérje. jM. i. * Imrcz a­egiszonyúbb vére , el. lis u­­ópa népei veszte r kézzel nézték a 1/Özmüvelödés és humanitás ezen az .z ,1-titisét. Az oro­sz ndse eg ezal itt már­­már ke­resztül vihette volna tervét, hosty­a a nem­zetek kebelévől nem ! A Jk­ajezár. ’ j-ll - 'Jaj'no! (In . .. na :n ja nekem, hogy írjak hát a krajcárról/ha épen a gazdagig az én tidonlá- i. — Bizonyára azt l­tte, hogy in szp«v - t -tem különös kívánságát, k, ■, /a^ittem el a dolgot. — Asszo­­y .-sal-d'ott. ngi vt nggel, mik or hazulról regge­­ne i:en s s’­ ho asztalomon fekvő ho ehen ‘he akartam termi, vigyá­­zo ■' egy krajczár trisiklott ujjaim ig'i igurul­t. Már élyen azon voltam, (Jjpzetfi, ifikor t- szembe jutott az y.' kívánság^, . Megálltam a szoba ifji egye/. gondolva, a parányi lít V -fllF* Pad°zaton hagytam. — és/ó t hazajöttem, házi asszonyom t4i kitisztogatta és besütötte sző­ne épzelje 1 a krajczár asztalomon 87l o ért engemet. E parányi pénz­en ' tw én gazdaasszonyom becsn­­éhaköve. Több: az ő gazdasági V/VIróbaköve. Ha a padozaton ha­­tár nem került volna tulajdon­ki­­a, ín lakásomat azonnal föl­ded,­ Innyt jól tudom, hogy ama nő di­ n,u bizhatom, sőt jól tudom azt­­/m.A nő ismeri a pénz értékét s f­­­ogni annak gazdasági jelentősé­­g­­­e teméiy óta örömömet találom fér­j­i házi asszonyomat apró megle-­i éi részesíthetem. •Hro­solyogjon! A csekélynek látszó jgb­i éiban nem érdemli meg kicsiny­ig , — min* mondani szokás, — mini aknak még gúnymosolya is tehá egyek bár udvariatlan, ki me­­babe­­i, hogy e gúnymosoly nem a gare * ét kevesbítene. .J­ ajczirnak értéke is van. — ellenség lenne tőlem, ha most .'a­­j, tz természetét taglalnám egy uh D és’on s°k egyszerre. — dőmé' lálo­.t meg, ha csak az én, i két ‘ az n krajezárjáról fecsegek, tö t áll a dolog, annyi bizonyos, it, már tisztességes értéket hoz­támadnának a vihar napjaiban nagy férfiak, kik képesek a sors kerekét megállítani, az égő ház fő­ oszlopát addig fentartani, mig az égő házban lévők ki nem menekülnek. Plevna hősi védelme időt adott a török kormánynak arra, hogy min­den erejét össze­szedje s újra had­seregeket állítson az ellenség elé. Monarchiánk, szoríttatva a három császárszövetség által és megbénít­­tatva a francziaországi válságok ál­tal, hajlamot érzett az annyira szo­rongatott török megtámadására. Egyedül a magyar nemzet lelkes magatartása — az orosz törekvések­ben a panszlavismus terjedését is­mervén fel — gátolta meg az osz­trák inváziót. Míg monarchiánk politikája foly­tonosan a lét és nem lét között le­begett, addig Anglia elég erős volt arra, hogy óriási küzdelmek árán megalkossa az angol-franczia szövet­séget, melynek éle első­sorban Orosz­ország, másod­sorban Németország ellen irányul. Plevna hősi védelme elérhetővé tette azt is, hogy a török sereg az oroszt egyedül Bulgáriában mozogni kényszerítse, elzárván az utat előle Konstantinápoly felé, mely körül­ményhez még a hideg és hó is já­rult, úgy hogy az orosz sereg min­den nagyobb mérvű működését egyelőre beszüntetni kellett. Most minden szem nyugat felé tekint, hol az tűnik fel előttünk, hogy az orosz török háború csak előjáté­kát képezi azon nagy drámának, mely a népek rovására Európa nyu­gatán fog lefolyni. Egy való,­­ Oroszország elvesz­tette félelmességét, a török leálerázta azon gyöngeséget, mely az északi óriás agyaglábaiban rejlik. Németország legjobb szövetsége­sét vesztette el benne, kire egyelőre mm támaszkodhatok. A török nép megmutatta, hogy életképes s most csak a török hor­doz magában. És ez értéknek századrésze a krajezár értéke. Feledje el kérem, hogy papirból készült pénzünk is van (arról, — ha érdekli, sok bohóságot fogok még be­szélni) s gondoljon egy ezüst forintra. Ossza kérem ezen ezüst pénzt száz egyenlő részre s vegyen kezébe egy ily parányt. Ez lesz a krajezár. De hiszen, — mondja ön, — a kraj­­czai rézből van. Igaza van! — Hanem e rézdarab, még ha nem lenne is az ismert tornába öntve, átalában mint réz is érne annyit, mint a parányi ezüst darab, melyet csak imént vett kezébe, mikor az ezüst­r­énzt száz részre osztotta. Tehát mind a­ét érezmennyiség egyforma értékű s ha a piaczra menne vele, föltéve, hogy mind a kető törvényes alakba volna préselve (mert ez teszi amaz érczeket pénzdara­bokká) egyikért is hat diót kapna, a má­sikén is. — Megbocsájt, ha a diók piaczi árát kevésbé értem, mint ön! Az ön elő­nye lenne, ha egyikért is nyolcz diót kapna, a másikért is. te hát, — mondja ön, — miért nin­csenek ezüstből való krajezárok ? — Szinte látom, miként örvend azon, hogy ily fogós kérdés által sarokba szorított. Ne siessen vele. Gondolja meg asszonyom, hogyha azt az ám krajezárt ezüstből vernék, milyen parányka volna az. Kicsúsznék gyöngéd ujjai közül s mihamar elvegyülne a por­ban; meghúzná magát erszénye szegleté­ben s idejét rabolná, mig onnan előkeresi. Hát még mennyivel több baja volna vele ama nőnek, a kitől ön konyhája czikkeit beszerzi s a kitől a gondviselés megtagadta ama finom hajlékony ujjakat, melyeknek annyiszor bámulója voltam. Vagy gondol­jon a napszámosnak becsületes munkában megkérgsesedett kezére. — Végre gondolja meg, hogy az a parányi ezüst krajcrár milyen hamar elkopnék az eleven ide-oda vándorlásban. Oh, a pénznek nagyon moz­gékony természete van! Hát ha még arany­ból volna, a­miből egy kis darabka any­­nyit ér, mint tizenötször akkora ezüst; tehát egy arany krajczár egy ezüst kraj­­czárnak tizenötöd részét képezné. —■ Ezért ia még ezer n­y­okból van az, hogy a mányon van a sor, megmutatni haza­­fiságát. A mi hazánk az elmúlt évben szintén igen szomorú képet mutat. Az év maga deficittel kezdődött s a legszigorúbb adóbehajtások mellett deficittel végződött. Az osztrák elem politikai uralma ez évben Tisza Kálmán buzgolko­­dása folytán teljesen nyakunkra nőtt. Ma már ismét az osztrák lett úr e hazában. Leglénegesebb anyagi ér­dekeink : az ipar és kereskedelem az osztrák szeszélyének van alávetve, s a magyar úgy látszik csak azért él, hogy az osztrákot szolgálja. S e mellett mindenben ázsiai ál­lapotok szomorú napjait éltük át. Tizenkét vármegyében a statárium lett kihirdetve. Az élet és vagyon­biztonság egy fokkal sem jobb, mint a beduinok sivatagában. A­mit meg­hagy a rabló, elviszi az exekutió. Az öngyilkossági eseteket az anyagi tönkremenések megdöbbentő mérvben szaporították. A társadalom elemei­ben megromolva, a közerkölcsiség elsülyedve, a közbizalom elenyészve,­­ a múltból elvesztve mindent, mi vigasztaló és lelkesítő, a jövőben nem bírva semmit, mi éltető és biz­tató: ez év elején lehet-e öröme, avagy csak reménye is a magyar­nak ? Nem! . . . De azért ne csüggedjünk, hanem ellenkezőleg bizzunk önerőnkbe, ké­szítsük elő magunkat, hogy bármi­féle s bárhonnan jövő veszélyekkel mindenre kész, férfias elszántsággal megküzdhessünk. Ez év nagy események éve lesz. Ez évben alighanem nagy megpró­báltatásoknak leszünk kitéve. Ne igen reméljünk veszteg tet­lenségben, hanem legyünk ébren és készüljünk! Tavalyi­­. előfizetőink közül azokat, kik az idénre még nem fizettek elő lapunkra, ezennel megkérjük, hogy az előfizetési réz alkalmasabb a váltópénz anyagául. — De megfordítva is áll a dolog. Képzelje kérem, hogy miként szakítaná le idegen ország szövetéből készült divatos ruhájá­nak zsebét az a forint, a­mi rézből volna s oly nagy súlylyal birna, mint 100 apró rézkrajezár együttvéve. — Nyugodjék meg benne, hogy a krajezár rézből van s a forint ezüstből, melyet minden veszedelem nélkül ruhája zsebében is elhordhat. — Az aranyt és a papiros pénzt pedig engedje el nekem; lehet, ha ön is kivánja, beszé­lek majd ezekről is egyszer. — Úgyis csak az ezüst a mi törvényes pénzünk. De félek, unalmassá leszek ön előtt s levelem panaszkodni fog reám, miszerint ügyetlenségem miatt kénytelen azon sze­rencsétlenséget eltűrni, hogy szép szemei­vel csak félig futja át. — Az ön krajezárja is panaszt tesz: miért sértem meg azzal, hogy aranyról és ezüstről beszélek. Az ön krajezárjának pedig értéke van s az megköveteli a maga jogait. Ám men­jen valaki el krajezár nélkül a piaczra s meg fogja látni, hogy nem kap­hat diót; menjen el egy krajczárral a pékhez s nem kap egy zsemlét, mig a másikat is el nem hozza; menjen el 99 krajczárral egy olyan tárgyat venni, a minek ára 100 krajczár s nem adják oda neki. És igy tovább. Mert a vagyon kis alkatrészeire bontva krajczárokból áll, s az összerakott kraj­­ezárokból elvégre tisztességes vagyon kép­ződik , melyet már forintokban szokás számlálni. Ezer zsák búza utóvégre is buza­­szemekből van. — Egy kidobott krajezár nem sok, de sokszor kidobott egy krajezár az már sok forint lehet. Egy megtakarított krajezár nem sok, de sokszor megtakarí­tott egy krajezár az már sok forint lehet. Oh, a pazarlás ok, a takarékosság! — Ne ásítson kérem! — Én mindig megbotrány­­kozom, ha egy oly embert látok, a­ki az elejtett krajezár után le sem tekint a földre, vagy aki könnyelműen bánik az ön pará­nyi pénzdarabjával. Az az ember vagy pazarló, vagy nagy hajlandósága van rá. Pedig be, sokan tesznek igy! — Talán önnek is eszébe fog jutni asszonyom, ha elmondom, hogy a mi krajcárjaink közt igen sok darabot találni, melyet barbár minél előbb meguju­ntni szíves­kedjenek, mert hódolandó az iro­dalm­i tisztességnek, nem küld­hetünk senkinek lapot, ki arra elő nem fizetett, nehogy tolako­dóknak látszassunk. — A* 187 etk­éri deficitet az év végével szombaton 28—29 millió írtra becsü­lték a pénzügyminisztériumban, mely összeg jóval felülmúlja az előirány­zatot. Kormánykörökben azzal vigasztal­ják magukat, hogy a harmadik évnegyed eredményei után igen sokan még sokkal roszabb eredményre számítottak. Termé­szetes, hogy ezen adathoz utólagos recti­­ficatio c­ímén még több módosítás várható, s a mérleg nehezen lesz február közepe előtt megállapítható.­­ A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bi­zottság által kiküldött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és be­fejezésük legközelebb várható, úgy hogy a létesítő bizottság már jövő hó közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány gyűjtési mozgal­makat országszerte megindítani.­­ A népgyűlések tartásának korlátozásáról szóló rendelet ellen, „B. Hírnök“ szerint nemcsak az ellenzék, ha­nem a kormánypárt részéről is fog inter­pelláte intéztetni a miniszter­elnökhöz, minthogy a szabadelvű pártnak nagy ré­sze sem ért azzal egyet.­­ A magyar „szabadelvű”­nek keresztelt magyar rák kormány utasí­totta a k. ügyészeket a sajtónak megrend­­szabályozására, egymásután sajtóperekkel lesz zaklatva az igazi szabadelvűig és igazmondás­­ tervben van azon kívül hir­­lapbélyeg és a jövedelmi adó súlyosbítása által a sajtó helyzetét megnehezíteni, vagy lehet tenné tenni a független sajtó lételét. — Csak rajta, kinek az isten vesztét akarja, elveszi az eszét. — Andrássy Gyula gróf új év napján ő felsége saját kezű irata kísé­retében megkapta a legnagyobb kitünte­tést: az arany gyapjas rendet. Bizony mé­regdrága gyapja ez Magyarországnak. — A Verhovay-ügy alkalmá­ból Somogy megye dec. 30-án közgyűlé­sen felirat küldése határoztatok a b­ozás­­hoz, hogy a bűnvádi eljárás körül a bí­rói felelőség körvonalaztassék, hogy az egyéni szabadság megóva legyen a netáni bírói zaklatások ellen. — Verhovay Gyula, az „Egyet­értés munkatársa ellen „felségsértés“ czi­­mén indított sajtóperben méltó kudarczot kezek megcsonkítottak. Száz és száz oly pénzdarabot találtam, melyet bereszeltek, átvágtak, szétnyomtak, meghajlítottak, vagy — a­mi undorító bravourból történik­ — beharaptak. Látja kérem, ez jelent valamit. Ez azt jelenti, hogy a mi államunkban nem be­csülik meg a pénzt s hogy a mi népünk nem nagyon ismeri a takarékosság erényét s erősen hajlik a pazarlásra. Pedig a ta­karékosság — Ohé a takarékosság! — Tegyük fel, hogy ön, — vagy ha bántja a kétely: egy­más, — évenkint négyszázszor jön — pe­dig jön, — azon helyzetbe, hogy egy kraj­ezárt, vagy kevesebb alkalommal valami­vel nagyobb váltó pénzt, pl. 10 krajezárt megbecsülve megment s félre teszi. Ez négy forint. Tegyük fel, hogy ön húsz évig ta­karékoskodik, — pedig ezt holtáig tegye, — s folytonosan ismételve ezen eljárást, közben a fölgyűjtött összeget valamelyik pénzintézetben kamatoztatja. El fog ön csodálkozni, ha mondom, miszerint 6 °/a kamattal 20 év múlva mintegy 150 frt. készpénz­tőkével rendelkezik. Pedig csak az elhullandott pénzdarabokat mentette meg. Gondolja meg, hogy a magyar államban, melynek majdnem 15 millió lakosa van, nem több, — keveset mondok, — mint 3 millió ember cselekszik hasonlóképen. Ez évenként 12 millió forint megtakarítást s 20 év múlva 240 millió forint óriási tőkét képvisel. — Ugy­e mily óriási összegek! — Ön vehet egy szép havasi tehenet, vagy növesztheti máskép 150 írtját 1000-re. — Mondhatja ön, hogy húsz év nagy idő, de g­ondolja meg, hogy akkor még ön az élet élén van, s még sok ideje jut tőkéjét befektetve tízszer akkorára növeszthetni munkája hozzáadása által s ekkor már a havasi tehénből egész kis gulya lesz, me­lyet ön öregségében a szegény krajczárnak köszön. Mert a tőke óriás mérvben szokott növekedni. — A nemzet pedig nem fogja érezni a súlyos adósságok terhét.­­ És gondolja meg, hogy ezen eredmény csak­nem semmiből áll elő s még fény­űzési ki­adásait sem kívántam korlátolni. Ne hara­gudjék kérem számaimra, az­­ igazak; nem tudnak ugyan hizelegni az önök vallott­a kormány múlt szombaton. Ver­­hovay felmentése hangos bizalmatlansági szavazat a kormány és annak politikája ellen. A kir. ügyész Verbovaynak az Egyet­értés szept. 13-iki számában megjelent ve­­zérczikke következő kitételeire alapította a vádat: „A királyi félköszöntő.“ Hol Vö­rösmarty, hogy fóti dal helyett kassai dal­ban örökítse meg a jelenetet, midőn „a legelső magyar ember.“ serlegéből gyöngyö­zik a bor, a hóhérok császárának egész­ségéért.“ „Huszonöt évvel lökte,hátra a nemzetet egy egyetlen toaszt.“ „És olvas­sák újra meg újra a kövér betűket, melyek hirdetik, hogy Kassán hadat szentek a ki­békült és szerető nemzetnek. Hát megér­demelte-e az a becsületes, igazlelkű, leyális magyar nép, hogy egyhangú kijelentései­vel és minden szét átható érzéseivel szem­közt, egy pohár italt vágjanak arczához, mely sebet üt halálra és saját tűzhelyénél becsteleniti meg a nemzetet.“ — Csak Maupeaut, XV. Lajos cancellárját látod üveges szemeiddel, a­mint rendezi királyi asztalhoz a bort, és írja a toasztot, meg­félemlíti vele a higyelejűeket és gyávákat. — És Maupeauról feljegyezte a történelem, hogy XV. Lajos a következő szavakkal köszönte meg lakojkodási szolgálatait: „a cancellárom gazember, de nem élhetek nélküle.“ A vád és védelem meghallgatása után az esküdtszék 8 szavazattal 4 ellené­ben felmentette vádlottat a felségsértés vádja alól. Felperes közvádló 132 frt. per­költségben lett elmarasztalva. Verh­ovay, kit számos barátja üdvözölt, visszament vizsgálati fogságába, a hazamenő esküd­teket pedig az utczán a közönség megél­jenezte. i.­­nd­d. •6/ Pécs, 1878.­január 5-én FIGYELŐ. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben­­ a kiadóhivatalban. Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál e­l­ső szám: Hirdetésiek ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8krt többszöri megjelenésnél ár­leengedés adatik. Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit, sora 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth­ tér 22. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék