Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-16 / 11. szám

VI. évfolyam. Előfizetési d­ij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szára 10 kr. Megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok hajthatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22 szt eme­lt.­­ Kőváratok vissza nem küldetnek Pécs,1878. m­árcz. 23-án A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben­ a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 12-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért Bkrt többszöri megjelenésnél ár­­leengedés adatik. Minden hir­detés után HU kr. bélyeg díj fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 22. szám alatt, azzal, mely ifjabbkori műveit jellemzi.“ Mielőtt e költeményhez mi is hozzá szólanánk, közöljük azt egész tör­edelmé­­ben, hogy az olvasó maga is kellő átné­­zetet nyerjen róla és tájékozódhassék a mondandók felett. íme: A holdhoz. Istennője csöndes éjjelünknek, Omledez feléd e lángkebel.­­Kellemes hold! üdvözlünk szivünknek Tiszta és forró érzelmivel. S mint pásztor lángzó keble, a dal Ömleng hozzád tiszta hangjain, A midőn az élet zaja elhal S lágy hang kél a lantnak húrjain. Óceánba tér a nap ragyogva, Bús homály leng a szép tájakon; De szép arczod távol mosolyogva Kél keletről a szirtormokon. S mint a könnyű csolnak habdagályán Lengye úszol a tág lég­űrén, S fennutazva a szép égi pályán Ezüst lepelt vonsz a földtekén. S nem borulva felhők fátyoléba Tiszta fényed szépen terjedez, És szent berkek csendes alkonyában Nympháidnak karja zengedez. A friss forrás csörgve a hegyekben, Képed százszorozra osztja szét; Philoméla a szelid ligetben, Neked zengi bájos énekét. Fájdalomtól elszorult kebelnek Nincsen enyh, nincs béke s nyugalom; Bngárid rá bájos fényt lövellnek, És szelídül a vad fájdalom. S elragadva a hölgy szerelemtől Forró csók csattan el ajkán. Szűz istenné, ad tőlünk messzére Lengesz szép pályádnak távolán, Nem szállasz le nympháid keblére, Nem mulatsz bárkidnek alkonyán. Jöjj alá od még egyszer földünkre, Hagyd láthassuk magas kellemed, Vagy önts onnan szűz érzést keblünkbe, Hasson által égi szellemed. Tiszta s szent keblemnek ömledése Tiszta és szent tárgy után eseng; Ah, de e tárgy, mely után hón égé Mint a vonuló felhő messze leng. Forró s zajos szivem gerjedelme, De szűz, mint arezed sugárai; Titkon eped keblem lángszerelme, Csak hozzád hatnak panaszai. Ah, de ezt sok undok keblek, Melyeket nem lelkesít erény; Helytelen vagy tiltott szenvedelmek S vad két gyújtják és a ferde kény. Nem hat át a fénynek lágy sugara A ködön, mely üli szivüket. Ah, szállj le az embernem lakára, S tisztítsd meg a kebleket. És ha kínaimnak nemsokára Lágy álmot nyújt a végnyugalom, Tiszta arczod ömlengő sugára Lengjen el majd néma ágyamon. Lány, ha jő köny rezgve szép szemében, Esti szél lengetve fürtéit; Légy vezérje a bú éjjelében És hozd hozzám lyánkám lépteit. ----5 ^ j vouvuuu l­JillLfVJ1AN­U 1YLG54U" zúzva remek görög csarnokot látott és visszasírta a derű és kellem varázsát még a sirhalmok közé is. Mindjárt a képzelet­hez is két költeményt irt, egyet 1808-ban, a másikat 1818-ban. A különbség a kettő között kirívó. Mert míg 1808-ban még küzdelemben van a tartalommal s rímei határozatlanok, eszme és alak kellőleg nem forrnak egybe. 1818-ban már a forma be­­végzettségét tünteti föl s gondolatban ha­tározottan tör eszményi czélja felé. Szállj képzelet, szállj rózsafátyolodb­an Bátran lebegve, mint királyi sas; S ezerfelé változva szép arczolban, Lélekre, szívre bájerővel hass. Ily különbséget találunk a holdhoz irt költeményeiben is. Ezek, ide nem szá­mitva rokontárgyú költeményeit, hárman vannak, melyek egybevetésével könnyen megleljük a kulcsot a kérdésben forgó költemény korához is. Első e nemben a holdhoz még 1811-ben irt töredéke; követ­kezik azután az Á­b­r­á­n­d, melynek év­száma : 1813; végül megint a „Holdhoz“ czimű, mely 1825-ben szülemlett meg. Ez utóbbiban tartalom és forma ritka tökély­­lyel párosulnak; a nyelv zenéje Kölcsey­­­hez méltó dallamossággal érvényesül; a verssorok hullámzata mindenütt érezhető és szabatos; a rímek éneklően csengenek össze és változatosak. Mutatványul ime: Ismeretlen messze föld vidékin Kísér s hurezol titkos érzetem; Rengetegben, sziklák omladékin, S vad pusztákon árnyát kergetem. '_1------------j y VI UUIUVUJ1 Ua" hez jutnánk. Elsőben is azt tapasztalnék, hogy az ismeretlen költemény, ha egy-két gyönyörű hasonlatot tartalmaz is, nagyob­­bára leírásból áll; kifejezései, szép eszméi ellenére is erőtlenek, képei határozatlanok, utolsó szaka érthetetlen; aztán az 1825-ben Csekén irt s épen jellemzett költemény kecses szabatosságához képest hosszadal­mas s majdnem vontatott; végül, hogy alakján teljes ellentétben Kölcsey tech­nikájának finom átlátszóságával, bizonyos lazaság vehető észre. Ez és a mythologiai minden esetre fiatal korra, tapasztalatlan­ságra vallanak, olyannyira, hogy felületes vizsgálatra is kimondhatni, miszerint K­ö­l­­csey e költeményt 1815-ön innen, tehát nem Csekén írta. És ha némely kifeje­zések ismételt használatára figyelmessé le­szünk , ha gondolatmenetének fiatalkori költeményeivel rokon voltára rámutatunk: oly térre jutunk, honnan bízvást még év­számát is meghatározhatjuk. Mert ime „A Képzelethez“ írott első költemény; to­vábbá „A nyugalomhoz,* „A sze­rető,“ „A választás,“ „Kazinczy­­hoz,“ „Egy született leánykának,“ „Végnyugalom“ czimü költemények mind ily hangulatot tükröztetnek. Ha már most meggondoljuk, hogy a nevezett köl­temények 1808 és 1810 között készültek, egész bizonyossággal állíthatjuk, hogy a „K. L.“ közölte költeményt Kölcsey még debreczeni diákkorában 1808-ban vagy 1809-ben, s vagy magában Debreczenben vagy pedig szintidő alatt Ál­mosd­on, avagy Sződemeteren irta. Ennyit az ismeretlen költeményről. De még egyet! A napokban olvastuk, hogy F­leg­ler Sándor nürnbergi német író Kölcsey­­ről írott tanulmánya magyar fordításban is megjelent. Fi­eg­ler Sándor Kölcsey punjai, a Juiunason remeksége teszi, így olvasva a „Küzdés“ czimü ódát, göthei mélységet vélünk tapasztalni, göthei zeng­­zetességet hallani és a nagy német költő „Gränzen der Menschheit“ czimü költeményét közel találjuk. Ám a többi költemény is csak azt igazolja, hogy Köl­csey mint egyszerű versíró is nagy ember, vagyis igazi költő. És erre nézve az „Ösz­­sz­e­h­ason­l­itó tört­éne­t­i lapoknak“ volna kötelessége a F­r­e­g­­­e­r fordításában megjelent költeményeket a világgal meg­ismertetni. Szívesen szolgálunk neki s meg nem bánja, ha szolgálatunkat igénybe veszi. A világ megint fordult egyet; a sors úgy akarta, hogy a jelen év száma rokon­ságban legyen az év számával, melyben Kölcsey elköltözött. Akkor ezernyolczszáz harmincznyolczat írtak. Tiz évre rá, azaz 1848-ban kiütött a forradalom. Tiz év múlva, azaz 1858-ban megint nagyfontos­­ságú mozzanat fordult elő: ekkor tört meg az abszolút korszak ereje. 1868-ban szi­lárdult meg a kiegyezés aerája. És mi fog történni 1878-ban? A jó Isten a megmond­hatója. Annyi bizonyos, hogy nagy esemé­nyeknek megyünk eléje. Bottka Tiva­dar „Millenarium“ czimű szép érteke­zése számára Kölcseytől vett mottót(Rákóczy hajh! Bercsényi hajh!) (Fejedelmünk hajh!) És ime a honfoglalás ezredik éve körül­belül 1888-ban telik be! Tehát ismét a nyolczas évszám, vagyis: 1838, 1848, 1858, 1868, 1878, 1888 , 50 év és félszázados fordulója Kölcsey halálozása évének. De 1890-ben fogjuk üdvözölni Kölcsey szüle­tésének, százados évfordulóját mikor is va­lószínűleg minden bajon túl leszünk. Higy­­jük ezt és mondjuk Kölcsey­vel, hogy De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tovasz virulni. Vajda Viktor.­ ­ S mintsem gondoltuk. Az eszéki director ugyanis már a jövő kedden kezdi meg itt társulatával az előadásokat, lészen pedig egyelőre hét előadás. Ekkor a „Thea­tergesellschaft“ ismét Eszékre rán­­­dorol vissza, hogy ott a bérletet lejátsza, a­mikor aztán ismét Pécsre vetődik vagy négy héten át cancant lejteni s német nyelven olyan igéket hirdetni, melyek a jó ízlésnek és erkölcsnek épenséggel nem válnak majd javára. Hogy a nevezett tár­sulat egyelőre hét előadást tart itt, az onnan van, hogy ez idő alatt egy bécsi színigazgató (Fürst) társulata vendégsze­repel Eszéken. Csak ezek is ne jöjjenek a nyakunkra. Kiváncsiak vagyunk, ha az idén csak némi jelét is látjuk-e majd azon tár­sadalmi mozgalomnak, melynek megindí­tását (már t. i. a német színészet ellen) annak idejében egy városi közgyűlésen többen kilátásba helyezték. pécsi főgymn, felsőbb osztályai­ul. ifjúsága köszönetet nyilvánít mindazon t. párt­fogóknak, kik az általa február hó 27-én rendezett zártkörű hangverseny és táncestély sikerét előmoz­dítani szívesek voltak, névszerint Bors Anna és Tróber Teréz urhölgyeknek, Jaks Ferensz, Preusz Adolf, Schimacsek Alajos és Azimek Venczel urak­nak szives közreműködésükért, Schaurek Bódog ur­nak a zongora, dr. Trixler Rudolf urnak a „Hat­tyú-terem“ ingyen való átengedéséért­, nem külön­ben a t. felülűzetőknek, kik közül némely a pénz­tárnál felülfizetők nevet a rohamos jegyváltás miatt fel nem jegyeztethettek. A jegyzék szerint felülfizettek a t. ez. urak: Perczel Miklós, főispán, 18 ftot; dr. Dulánszky Nándor pécsi, dr. Kovács Zsigmond, veszprémi püspök, 10 ftot; Jeszenszky Ferencz 7 ftot; Verbőczy István 6 ftot; Biró Mór, Lednicky Ipoly, Vincze André, dr. Hölbling Miksa, Blau Rudolf (Mohácsról), Bedő Károly 5 b­ot; Ré­­deky Alajos, Reinfeld Sándor, N. N. Zsinkó Fe­rencz, Cappua Miksa, Nádasy Kálmán 4 srtot; Kossuba Dózsa, Tróber Mátyás, Frank József, De­­hm­anics István, Littke Ferencz, Ferenczy István, dr. Mendl Lajos, Csernyus Andor, Grünruth Ig­­nácz, Weiller N. János, Fornszek Sándorné, özv. Hauer N. úrhölgyek, Sipőcz István, dr. Kossutányi Ignácz 3 irtot: dr. Szalay Alfréd, Aigner Sándor, Cserey Lukács, Szegedy Fülöp, Lentényi Márk, Preusz Adolf, Tallian Károly, Likl János, Koszics Szilárd, N. N., Seb János, Soóstó Gyula, Mendlik Ágoston, Biedermann Gusztáv, Stern Károly 2 irtot: Tóth Ferencz, Inczédy Dénes, Bodó István, Schapringer Gusztáv, Hemmerich Károly, Bolgár Kálmán, Engel Róza, Krausz Borbála úrhölgyek, Grün Ignácz, Zirner Miksa, Veltrubszky N., Mo­­ravitz N., Tauszig Ármin, Piacsek Károly, Bán­­fay Simon, Schönherr N., Jeszenszky Gyula, dr. Schwartz József, Leh Károly, Fejős Dezső 1 frtot. özv. Koczián Josefa úrhölgy 50 krt. — A tintapecsét felnyalása veszedel­mes. Sok iskolás növendéknek az a szo­kása, hogy az ejtett tintapecsétet a papi­rosról felnyalják. Ez pedig az ibolyaszinü anilintintánál veszedelmes, mutatja ezt a következő eset, melyet egy külföldi gyógy­szerészi lap közöl: Egy fiatal leány h­as­­főzetéről felnyalt egy tintapecsétet. Nem sokára rá gyomrát fájlalta és émelygésről panaszkodott. Vagy tizenkét órára rá a fájdalmak rendkívüliek voltak s színes viz­­hányás állt be. Vashydrat bevétele után a fájdalom enyhült és a beteg teljesen fel­épült. A tinta vegyületi bontása arzenik jelenlétét derité ki. — Egy nagy orrú ember vigasztalásai. De jó is, hogy nagy az orrom, mert: I-ször Ovidiusnak, Cicerónak, Habsburgi Rudolf­nak és a legtöbb nagy embernek nagy orra volt; 2-szor esőben meg nem ázik bajuszom; 3-szor akárkivel lépek be vala­hová egyszerre, még­is mi még én vagyok legelős; 4-szer ebben a nagy melegben mellettem haladó embertársamnak árnyékot vetek; 5-ször tubákos ember meg nem lep­het csókkal; 6-szor pisze orrúnak senki sem csúfolhat; 7-szer és utóvégre is jamais grand néz n­a gasé un beau visage. Egy olcsó gyógyszer. Mindenki tudja, hogy mily makacsok szoktak lenni a meghűlések, tüdőhurut és ehez hasonló bajok; mily sok időt vesz igénybe azok orvoslása, és mily nagy adag gyógyszer, titánok és syrup alakban használatik fel­­gyógyításukhoz. Ezenkívül ismeretes az is mindenki előtt, hogy egy elhanyagolt meg­hűlés mily tüdőbetegségeket von maga után, ha nem fejlődik is sorvadássá. Több kísérlet bebizonyíta azt, hogy a norvégiai kátrány tiszta állapotban és kel­lőleg előállítva csodálatraméltó gyógyerőt tartalmaz a fent említett betegségekben. Eredeti alakjában a kátrányt kellemetlen íze és ragadós volta miatt nem lehet be­venni, Guyot párisi gyógyszerét tehát azon gondolatra jött, hogy azt apró, kúpalakú vékony kocsonyanemű borítéka pilula nagy­ságú tokocskákba rejtse. Semmi sem ve­hető így könnyebben be azon készítmény­nél, mely könnyen felolvadván, a kátrány­nak legnagyobb gyorsasággal hatást enged. A Guyot-féle két vagy három tokocs­­kának minden étkezésnél való használata azonnal könnyebbülést szerez, és legtöbb esetben elégséges, hogy a legrövidebb idő alatt gyógyulást idézzen elő a legmaka­csabb tüdőhurutokban és meghűlési esetek­ben. Sőt lehetséges még a már előhaladott tüdő­sorvadást is, annak megállapodást parancsolva kigyógyítani, ezen esetben a kátrány megakadályozza a gümők szétosz­­lását és a gyógyulás a természet segélyé­vel sokkal gyorsabban bekövetkezik, mint azt az ember remélni és várni merné. Ezen népszerűvé vált gyógyszert nem lehet eléggé ajánlani nemcsak hatályos­sága, hanem olcsósága miatt is. Tényleg ezen egész gyógymód — miután egy üvegcse 60 tokocskát tartalmaz — napon­ként nem kerül többen 10—20 krajczárnál, és minden titánok, pastillák és syrupok alakjában való más gyógyszer használatát feleslegessé teszi. A biztos és igazi Guyot-féle kátrány­­tokocskák­: megválasztásánál arra kell vi­gyázni, hogy Guyot aláírása a czimjegyen háromszinű nyomású legyen. Kapható: minden gyószertárban. IRODALOM. Egy nevezetes Irodalmi vállalat virágzásban. (Összehasonlító irodalomtörténeti lapok.) Budapestről várjuk az igét és ime Kolozsvárról jó. A múlt évben ott „Ösz­­szehasonlító irodalomtörténeti lapok“ czime alatt egy folyóirat kezdte meg pályafutá­sát. E folyóirat szépen beváltó ígéretét. Mint czime is mutatja, a soknyelvűséget képviseli az, még­pedig oly módon, ami­ként az eddigien egyetlenegy ilynemű irodalmi vállalatnak sem sikerült. Jellem­zésére elég legyen mondanunk, hogy ed­dig legalább is tíz különböző nyelven közölt irodalomtörténeti czikkeket. S e czikkek egy magyar folyóirat hasábjain magyar czím alatt — mert a magyar el­sőségben részesül — járják be a világot; ismertetik a magyar viszonyokat külföldön, honnan viszont a múltra és jelenre nézve minden nevezetes, tudományos és irodalmi mozzanatot átültetnek. Ily körülmények között gondolhatni, hogy e folyóiratnak minden országban, a világ minden részé­ben vannak munkatársai, és valóban nem­csak Olaszországból, Francziaországból, Angliából és Amerikából kapott már érte­kezéseket az, hanem Izland szigetéről, sőt Japánból is. Nagy előszeretettel foglalko­zik e folyóirat a Petőfi-irodalommal különösen és sorba közli az idegen nyelvű fordításokat, melyek Petőfi valamely költeményét tartalmazzák. Így tapasz­taljuk, hogy a nagy magyar költő hite és dicsősége növekedik és terjed mindenfelé azon arányban,amelyben ismerni tanulják, s e feltételt előmozdítani, egyik szép hivatása e lapnak. Az értekezéseken kívül, rövid közleményeket is kapunk ne­vezetesebb művekről és nevezetesebb tu­dósok és írók munkálkodásáról, mit nagy jólétnek mondhatunk, meggondolván, mily röviden bánnak el az ily dolgokkal a hír­lapok. A mi kifogással az egészet illetőleg élhetünk, az mindössze az, hogy német czikkei még mindig túlnyomó mennyiség­ben vannak, hanem ezt annak tulajdonít­hatjuk, hogy a német legvállalkozóbb leg­közlékenyebb, s a magyar után első­sor­ban mindjárt ő tanul meg legtöbb nyelvet. A szerkesztők dr. Brassai Sámuel és dr. Meltzi Rugó, Petőfi dinert német fordítója, egy szép elvet igyekeznek meg­valósítani, mely nemesen emberi. A poly­­glottismus, olvassuk e folyóiratban — nem azonos a világpolgársággal; nem tö­rekszik az arra, hogy kosmopolitikát ne­veljen, sőt ellenkezőleg, hogy minden nem­zetet saját nyelve megtanulására serkentsen. Mert ha egyes állatfajok kipusztulása már sajnálkozást kelt a természettudós előtt , s a műveltség arra törekszik, hogy a leg­utolsó legjelentékenyebb faj is fennmaradjon, mennyivel inkább kell testestül, lelkestől iparkodnunk azon, hogy a népcsaládok leg­szegényebb tagja is felemelkedjék és bol­doguljon ! Szép nyilatkozat ez egy magyar lap részéről oly időben, midőn a német és a muszka lábbal tiporva minden ember­séget, az a lengyeleket irtogatja a ger­­manizáczióval, ez pedig a törököt igyek­szik a lengyel sorsára juttatni s mindnyá­ját kiirtani. Melegen ajánljuk a havonkint kétszer megjelenő folyóiratot minden mű­velt és főleg tudós ember figyelmébe. Elő-­j fizethetni rá Kolozsvárott. Főtér, Tivoli. Ara egész évre 6 fr., félévre 3 fr. (V.) És Petőfi Sándor összes költemé­nyeinek harmadik képes diszkiadása nagy költőnk élethű arczképével és a szöveg­hez tartozó 80 képpel. Hogy nemzetünk büszkesége, századunk legnagyobb költő­je összes költeményeinek diszkiadása, ne csupán a tehetősebbek asztalát ékítse, nem kíméltem semmi áldozatot, hogy e harma­dik képes kiadás jogát az „Atheneum“ irodalmi társulattól megszerezzem és an­nak füzetenkinti terjesztése által, lehetővé tegyem, hogy azt szerényebb körülmények közt levők is, lassankint megszerezhessék. Midőn tehát e teljes és kizárólag csak tő­lem megszerezhető diszkiadás füzetenkénti kibocsátását elhatároztam, irányadóul szol­gált azon körülmény, hogy azt minden hazafi lassan kint és észrevétlenül megsze­rezze magának, és remélem, hogy a kö­zönség méltányolni fogja e törekvésemet. Koszorús költőnk élethű arczképén kívül, kiadásomat a szöveghez tartozó 80 kép, 220 kezdőbetű és 26 zárdisziték fogja ékí­teni. E képeket és diszitékeket kizárólag legnevezetesebb hazai művészeink készí­tették, u. m. Barabás Miklós, Benczúr Gyu­la, Böhm Pál, Greguss János, Jankó János, Kelesi Gusztáv, Linczenmayer Sándor, Lotz Károly, Mészöly Géza, Kauscher Lajos, Székely Bertalan, Wagner Sándor, Weber Ferencz, Zichy Mihály. Petőfi összes köl­teményeinek diszkiadása, 3—3 ívnyi, 40 kros, negyedrétű, vastag, fehér velin pa­pírra nyomott füzetekben fog megjelenni. Minden megrendelőm — de csupán hatá­rozottan nyilvánított kivonatára — kap két, nagy olajnyomatú képet vászonra, igen díszes, széles arany keretben, úgy hogy legott a falra függeszthető, még pedig­ a 10. füzethez. „Battyány utolsó menete,­ magassága 58 cent., szélessége 68 cent., a 25. füzethez: a „népdal,“ magassága 62 cent., szélessége 80 cent., Megrendelési föltételek: Petőfi összes költeményeinek teljes diszkiadása körülbelül 30 nagy ne­gyedrétű füzetet fog adni, 3—3 ívnyi ter­jedelemben, vastag, fehér velin papírra, tiszta nyomással, úgy, hogy azt gyöngébb szem is elolvashatja. Minden két hétben egy füzet jelen meg, melynek ára 40 kr. A Batthyány utolsó menete czímű juta­lomkép 3 frt. 50 kr., a „népdal“ pedig 4 frt. csekély utánfizetési ár mellett szerez­hető meg. Megjegyzendő, hogy senki se kénytelen arra, hogy mind a két képet megvegye, hanem tetszése szerint választ­hat magának, de csakis a fönti kitett után­­fizetés mellet. A füzetek nélkül „Batthyány utolsó menete“ 25 fr., a „Népdal“ pedig 30 fr. Egyúttal tudatom t. megrendelőim­mel, hogy e jelen kiadáshoz nagyszerű dísz­táblákat készítettem, finom angol vá­szonból, dús aranyozással, még pedig csu­pán 2 íztért o.­é. E kötet­táblák az utolsó füzet megjelenésekor legott megrendelhe­tők ; az utolsó füzethez, a mű nagyszerű­ségének megfelelő, művészies czímlap lesz mellékelve, úgy szintén Petőfi Sándor élet­­hű, jól talált arczképe 1849-ből. Mehner Vilmos kiadótulajdonos, Budapesten, IV., Kalap utcza 4. sz. A „Fővárosi Lapok“ I. évi 8. számában következőleg nyilatkozik a Mehner Vilmos könyv- és műkiadó által rendes festményről: „A népdal“ Ez a czime és tárgya Jankó János ismert művészünk legújabb festményének. A faluvégi füzes alatt ked­ves jelenet tárul elénk. Izmos, barna, szép juhászlegény, vén fűz tövében ülve, fújja tilinkóján a legújabb nótát, nyilván az édes maga csinálmányát, mely ott merült föl lelkében, midőn „gyepes kanton furu­lyáit s legelészett nyája.“ Elhallatszott a kender­ áztatóig s a vászonnépet egész az öreg fűzfáig csalta oda az uj dal. A tér­­közepe táján egy kedves mosolygó arczu asszony telepedett le; karjaiban egy kis szőke szopós kapálózik nagy boldogan, ölében a kifeszült kötényben meg a na­gyobbik kis­lánya terpeszkedik szeretetre­méltó gyermeki lomhasággal s fülelve az új hangokra. Az anya mögül egy fiúcska nyújtogatja ki kedvesen figyelmező arczát A csoport mögött, a sűrű árnyékban, félig a vén fához, félig kampós botjára támasz­kodva, egy ősz parasztember, a számadó juhász hallgatja, elmerengve a messze mul­ 2v£@llé!elet­ől „Fécsi Figyelő“ 11-jős szó.Jén.évn.02..

Next