Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-03-16 / 11. szám
VI. évfolyam. Előfizetési dij: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szára 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok hajthatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22 szt emelt. Kőváratok vissza nem küldetnek Pécs,1878. márcz. 23-án A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 12-ik szám. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért Bkrt többszöri megjelenésnél árleengedés adatik. Minden hirdetés után HU kr. bélyeg díj fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 22. szám alatt, azzal, mely ifjabbkori műveit jellemzi.“ Mielőtt e költeményhez mi is hozzá szólanánk, közöljük azt egész töredelmében, hogy az olvasó maga is kellő átnézetet nyerjen róla és tájékozódhassék a mondandók felett. íme: A holdhoz. Istennője csöndes éjjelünknek, Omledez feléd e lángkebel.Kellemes hold! üdvözlünk szivünknek Tiszta és forró érzelmivel. S mint pásztor lángzó keble, a dal Ömleng hozzád tiszta hangjain, A midőn az élet zaja elhal S lágy hang kél a lantnak húrjain. Óceánba tér a nap ragyogva, Bús homály leng a szép tájakon; De szép arczod távol mosolyogva Kél keletről a szirtormokon. S mint a könnyű csolnak habdagályán Lengye úszol a tág légűrén, S fennutazva a szép égi pályán Ezüst lepelt vonsz a földtekén. S nem borulva felhők fátyoléba Tiszta fényed szépen terjedez, És szent berkek csendes alkonyában Nympháidnak karja zengedez. A friss forrás csörgve a hegyekben, Képed százszorozra osztja szét; Philoméla a szelid ligetben, Neked zengi bájos énekét. Fájdalomtól elszorult kebelnek Nincsen enyh, nincs béke s nyugalom; Bngárid rá bájos fényt lövellnek, És szelídül a vad fájdalom. S elragadva a hölgy szerelemtől Forró csók csattan el ajkán. Szűz istenné, ad tőlünk messzére Lengesz szép pályádnak távolán, Nem szállasz le nympháid keblére, Nem mulatsz bárkidnek alkonyán. Jöjj alá od még egyszer földünkre, Hagyd láthassuk magas kellemed, Vagy önts onnan szűz érzést keblünkbe, Hasson által égi szellemed. Tiszta s szent keblemnek ömledése Tiszta és szent tárgy után eseng; Ah, de e tárgy, mely után hón égé Mint a vonuló felhő messze leng. Forró s zajos szivem gerjedelme, De szűz, mint arezed sugárai; Titkon eped keblem lángszerelme, Csak hozzád hatnak panaszai. Ah, de ezt sok undok keblek, Melyeket nem lelkesít erény; Helytelen vagy tiltott szenvedelmek S vad két gyújtják és a ferde kény. Nem hat át a fénynek lágy sugara A ködön, mely üli szivüket. Ah, szállj le az embernem lakára, S tisztítsd meg a kebleket. És ha kínaimnak nemsokára Lágy álmot nyújt a végnyugalom, Tiszta arczod ömlengő sugára Lengjen el majd néma ágyamon. Lány, ha jő köny rezgve szép szemében, Esti szél lengetve fürtéit; Légy vezérje a bú éjjelében És hozd hozzám lyánkám lépteit. ----5 ^ j vouvuuu lJillLfVJ1ANU 1YLG54U" zúzva remek görög csarnokot látott és visszasírta a derű és kellem varázsát még a sirhalmok közé is. Mindjárt a képzelethez is két költeményt irt, egyet 1808-ban, a másikat 1818-ban. A különbség a kettő között kirívó. Mert míg 1808-ban még küzdelemben van a tartalommal s rímei határozatlanok, eszme és alak kellőleg nem forrnak egybe. 1818-ban már a forma bevégzettségét tünteti föl s gondolatban határozottan tör eszményi czélja felé. Szállj képzelet, szállj rózsafátyolodban Bátran lebegve, mint királyi sas; S ezerfelé változva szép arczolban, Lélekre, szívre bájerővel hass. Ily különbséget találunk a holdhoz irt költeményeiben is. Ezek, ide nem számitva rokontárgyú költeményeit, hárman vannak, melyek egybevetésével könnyen megleljük a kulcsot a kérdésben forgó költemény korához is. Első e nemben a holdhoz még 1811-ben irt töredéke; következik azután az Ábránd, melynek évszáma : 1813; végül megint a „Holdhoz“ czimű, mely 1825-ben szülemlett meg. Ez utóbbiban tartalom és forma ritka tökélylyel párosulnak; a nyelv zenéje Kölcseyhez méltó dallamossággal érvényesül; a verssorok hullámzata mindenütt érezhető és szabatos; a rímek éneklően csengenek össze és változatosak. Mutatványul ime: Ismeretlen messze föld vidékin Kísér s hurezol titkos érzetem; Rengetegben, sziklák omladékin, S vad pusztákon árnyát kergetem. '_1------------j y VI UUIUVUJ1 Ua" hez jutnánk. Elsőben is azt tapasztalnék, hogy az ismeretlen költemény, ha egy-két gyönyörű hasonlatot tartalmaz is, nagyobbára leírásból áll; kifejezései, szép eszméi ellenére is erőtlenek, képei határozatlanok, utolsó szaka érthetetlen; aztán az 1825-ben Csekén irt s épen jellemzett költemény kecses szabatosságához képest hosszadalmas s majdnem vontatott; végül, hogy alakján teljes ellentétben Kölcsey technikájának finom átlátszóságával, bizonyos lazaság vehető észre. Ez és a mythologiai minden esetre fiatal korra, tapasztalatlanságra vallanak, olyannyira, hogy felületes vizsgálatra is kimondhatni, miszerint Kölcsey e költeményt 1815-ön innen, tehát nem Csekén írta. És ha némely kifejezések ismételt használatára figyelmessé leszünk , ha gondolatmenetének fiatalkori költeményeivel rokon voltára rámutatunk: oly térre jutunk, honnan bízvást még évszámát is meghatározhatjuk. Mert ime „A Képzelethez“ írott első költemény; továbbá „A nyugalomhoz,* „A szerető,“ „A választás,“ „Kazinczyhoz,“ „Egy született leánykának,“ „Végnyugalom“ czimü költemények mind ily hangulatot tükröztetnek. Ha már most meggondoljuk, hogy a nevezett költemények 1808 és 1810 között készültek, egész bizonyossággal állíthatjuk, hogy a „K. L.“ közölte költeményt Kölcsey még debreczeni diákkorában 1808-ban vagy 1809-ben, s vagy magában Debreczenben vagy pedig szintidő alatt Álmosdon, avagy Sződemeteren irta. Ennyit az ismeretlen költeményről. De még egyet! A napokban olvastuk, hogy Flegler Sándor nürnbergi német író Kölcseyről írott tanulmánya magyar fordításban is megjelent. Fiegler Sándor Kölcsey punjai, a Juiunason remeksége teszi, így olvasva a „Küzdés“ czimü ódát, göthei mélységet vélünk tapasztalni, göthei zengzetességet hallani és a nagy német költő „Gränzen der Menschheit“ czimü költeményét közel találjuk. Ám a többi költemény is csak azt igazolja, hogy Kölcsey mint egyszerű versíró is nagy ember, vagyis igazi költő. És erre nézve az „Öszszehasonlitó történeti lapoknak“ volna kötelessége a Freger fordításában megjelent költeményeket a világgal megismertetni. Szívesen szolgálunk neki s meg nem bánja, ha szolgálatunkat igénybe veszi. A világ megint fordult egyet; a sors úgy akarta, hogy a jelen év száma rokonságban legyen az év számával, melyben Kölcsey elköltözött. Akkor ezernyolczszáz harmincznyolczat írtak. Tiz évre rá, azaz 1848-ban kiütött a forradalom. Tiz év múlva, azaz 1858-ban megint nagyfontosságú mozzanat fordult elő: ekkor tört meg az abszolút korszak ereje. 1868-ban szilárdult meg a kiegyezés aerája. És mi fog történni 1878-ban? A jó Isten a megmondhatója. Annyi bizonyos, hogy nagy eseményeknek megyünk eléje. Bottka Tivadar „Millenarium“ czimű szép értekezése számára Kölcseytől vett mottót(Rákóczy hajh! Bercsényi hajh!) (Fejedelmünk hajh!) És ime a honfoglalás ezredik éve körülbelül 1888-ban telik be! Tehát ismét a nyolczas évszám, vagyis: 1838, 1848, 1858, 1868, 1878, 1888 , 50 év és félszázados fordulója Kölcsey halálozása évének. De 1890-ben fogjuk üdvözölni Kölcsey születésének, százados évfordulóját mikor is valószínűleg minden bajon túl leszünk. Higyjük ezt és mondjuk Kölcseyvel, hogy De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tovasz virulni. Vajda Viktor. S mintsem gondoltuk. Az eszéki director ugyanis már a jövő kedden kezdi meg itt társulatával az előadásokat, lészen pedig egyelőre hét előadás. Ekkor a „Theatergesellschaft“ ismét Eszékre rándorol vissza, hogy ott a bérletet lejátsza, amikor aztán ismét Pécsre vetődik vagy négy héten át cancant lejteni s német nyelven olyan igéket hirdetni, melyek a jó ízlésnek és erkölcsnek épenséggel nem válnak majd javára. Hogy a nevezett társulat egyelőre hét előadást tart itt, az onnan van, hogy ez idő alatt egy bécsi színigazgató (Fürst) társulata vendégszerepel Eszéken. Csak ezek is ne jöjjenek a nyakunkra. Kiváncsiak vagyunk, ha az idén csak némi jelét is látjuk-e majd azon társadalmi mozgalomnak, melynek megindítását (már t. i. a német színészet ellen) annak idejében egy városi közgyűlésen többen kilátásba helyezték. pécsi főgymn, felsőbb osztályaiul. ifjúsága köszönetet nyilvánít mindazon t. pártfogóknak, kik az általa február hó 27-én rendezett zártkörű hangverseny és táncestély sikerét előmozdítani szívesek voltak, névszerint Bors Anna és Tróber Teréz urhölgyeknek, Jaks Ferensz, Preusz Adolf, Schimacsek Alajos és Azimek Venczel uraknak szives közreműködésükért, Schaurek Bódog urnak a zongora, dr. Trixler Rudolf urnak a „Hattyú-terem“ ingyen való átengedéséért, nem különben a t. felülűzetőknek, kik közül némely a pénztárnál felülfizetők nevet a rohamos jegyváltás miatt fel nem jegyeztethettek. A jegyzék szerint felülfizettek a t. ez. urak: Perczel Miklós, főispán, 18 ftot; dr. Dulánszky Nándor pécsi, dr. Kovács Zsigmond, veszprémi püspök, 10 ftot; Jeszenszky Ferencz 7 ftot; Verbőczy István 6 ftot; Biró Mór, Lednicky Ipoly, Vincze André, dr. Hölbling Miksa, Blau Rudolf (Mohácsról), Bedő Károly 5 bot; Rédeky Alajos, Reinfeld Sándor, N. N. Zsinkó Ferencz, Cappua Miksa, Nádasy Kálmán 4 srtot; Kossuba Dózsa, Tróber Mátyás, Frank József, Dehmanics István, Littke Ferencz, Ferenczy István, dr. Mendl Lajos, Csernyus Andor, Grünruth Ignácz, Weiller N. János, Fornszek Sándorné, özv. Hauer N. úrhölgyek, Sipőcz István, dr. Kossutányi Ignácz 3 irtot: dr. Szalay Alfréd, Aigner Sándor, Cserey Lukács, Szegedy Fülöp, Lentényi Márk, Preusz Adolf, Tallian Károly, Likl János, Koszics Szilárd, N. N., Seb János, Soóstó Gyula, Mendlik Ágoston, Biedermann Gusztáv, Stern Károly 2 irtot: Tóth Ferencz, Inczédy Dénes, Bodó István, Schapringer Gusztáv, Hemmerich Károly, Bolgár Kálmán, Engel Róza, Krausz Borbála úrhölgyek, Grün Ignácz, Zirner Miksa, Veltrubszky N., Moravitz N., Tauszig Ármin, Piacsek Károly, Bánfay Simon, Schönherr N., Jeszenszky Gyula, dr. Schwartz József, Leh Károly, Fejős Dezső 1 frtot. özv. Koczián Josefa úrhölgy 50 krt. — A tintapecsét felnyalása veszedelmes. Sok iskolás növendéknek az a szokása, hogy az ejtett tintapecsétet a papirosról felnyalják. Ez pedig az ibolyaszinü anilintintánál veszedelmes, mutatja ezt a következő eset, melyet egy külföldi gyógyszerészi lap közöl: Egy fiatal leány hasfőzetéről felnyalt egy tintapecsétet. Nem sokára rá gyomrát fájlalta és émelygésről panaszkodott. Vagy tizenkét órára rá a fájdalmak rendkívüliek voltak s színes vizhányás állt be. Vashydrat bevétele után a fájdalom enyhült és a beteg teljesen felépült. A tinta vegyületi bontása arzenik jelenlétét derité ki. — Egy nagy orrú ember vigasztalásai. De jó is, hogy nagy az orrom, mert: I-ször Ovidiusnak, Cicerónak, Habsburgi Rudolfnak és a legtöbb nagy embernek nagy orra volt; 2-szor esőben meg nem ázik bajuszom; 3-szor akárkivel lépek be valahová egyszerre, mégis mi még én vagyok legelős; 4-szer ebben a nagy melegben mellettem haladó embertársamnak árnyékot vetek; 5-ször tubákos ember meg nem lephet csókkal; 6-szor pisze orrúnak senki sem csúfolhat; 7-szer és utóvégre is jamais grand néz na gasé un beau visage. Egy olcsó gyógyszer. Mindenki tudja, hogy mily makacsok szoktak lenni a meghűlések, tüdőhurut és ehez hasonló bajok; mily sok időt vesz igénybe azok orvoslása, és mily nagy adag gyógyszer, titánok és syrup alakban használatik felgyógyításukhoz. Ezenkívül ismeretes az is mindenki előtt, hogy egy elhanyagolt meghűlés mily tüdőbetegségeket von maga után, ha nem fejlődik is sorvadássá. Több kísérlet bebizonyíta azt, hogy a norvégiai kátrány tiszta állapotban és kellőleg előállítva csodálatraméltó gyógyerőt tartalmaz a fent említett betegségekben. Eredeti alakjában a kátrányt kellemetlen íze és ragadós volta miatt nem lehet bevenni, Guyot párisi gyógyszerét tehát azon gondolatra jött, hogy azt apró, kúpalakú vékony kocsonyanemű borítéka pilula nagyságú tokocskákba rejtse. Semmi sem vehető így könnyebben be azon készítménynél, mely könnyen felolvadván, a kátránynak legnagyobb gyorsasággal hatást enged. A Guyot-féle két vagy három tokocskának minden étkezésnél való használata azonnal könnyebbülést szerez, és legtöbb esetben elégséges, hogy a legrövidebb idő alatt gyógyulást idézzen elő a legmakacsabb tüdőhurutokban és meghűlési esetekben. Sőt lehetséges még a már előhaladott tüdősorvadást is, annak megállapodást parancsolva kigyógyítani, ezen esetben a kátrány megakadályozza a gümők szétoszlását és a gyógyulás a természet segélyével sokkal gyorsabban bekövetkezik, mint azt az ember remélni és várni merné. Ezen népszerűvé vált gyógyszert nem lehet eléggé ajánlani nemcsak hatályossága, hanem olcsósága miatt is. Tényleg ezen egész gyógymód — miután egy üvegcse 60 tokocskát tartalmaz — naponként nem kerül többen 10—20 krajczárnál, és minden titánok, pastillák és syrupok alakjában való más gyógyszer használatát feleslegessé teszi. A biztos és igazi Guyot-féle kátránytokocskák: megválasztásánál arra kell vigyázni, hogy Guyot aláírása a czimjegyen háromszinű nyomású legyen. Kapható: minden gyószertárban. IRODALOM. Egy nevezetes Irodalmi vállalat virágzásban. (Összehasonlító irodalomtörténeti lapok.) Budapestről várjuk az igét és ime Kolozsvárról jó. A múlt évben ott „Öszszehasonlító irodalomtörténeti lapok“ czime alatt egy folyóirat kezdte meg pályafutását. E folyóirat szépen beváltó ígéretét. Mint czime is mutatja, a soknyelvűséget képviseli az, mégpedig oly módon, amiként az eddigien egyetlenegy ilynemű irodalmi vállalatnak sem sikerült. Jellemzésére elég legyen mondanunk, hogy eddig legalább is tíz különböző nyelven közölt irodalomtörténeti czikkeket. S e czikkek egy magyar folyóirat hasábjain magyar czím alatt — mert a magyar elsőségben részesül — járják be a világot; ismertetik a magyar viszonyokat külföldön, honnan viszont a múltra és jelenre nézve minden nevezetes, tudományos és irodalmi mozzanatot átültetnek. Ily körülmények között gondolhatni, hogy e folyóiratnak minden országban, a világ minden részében vannak munkatársai, és valóban nemcsak Olaszországból, Francziaországból, Angliából és Amerikából kapott már értekezéseket az, hanem Izland szigetéről, sőt Japánból is. Nagy előszeretettel foglalkozik e folyóirat a Petőfi-irodalommal különösen és sorba közli az idegen nyelvű fordításokat, melyek Petőfi valamely költeményét tartalmazzák. Így tapasztaljuk, hogy a nagy magyar költő hite és dicsősége növekedik és terjed mindenfelé azon arányban,amelyben ismerni tanulják, s e feltételt előmozdítani, egyik szép hivatása e lapnak. Az értekezéseken kívül, rövid közleményeket is kapunk nevezetesebb művekről és nevezetesebb tudósok és írók munkálkodásáról, mit nagy jólétnek mondhatunk, meggondolván, mily röviden bánnak el az ily dolgokkal a hírlapok. A mi kifogással az egészet illetőleg élhetünk, az mindössze az, hogy német czikkei még mindig túlnyomó mennyiségben vannak, hanem ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy a német legvállalkozóbb legközlékenyebb, s a magyar után elsősorban mindjárt ő tanul meg legtöbb nyelvet. A szerkesztők dr. Brassai Sámuel és dr. Meltzi Rugó, Petőfi dinert német fordítója, egy szép elvet igyekeznek megvalósítani, mely nemesen emberi. A polyglottismus, olvassuk e folyóiratban — nem azonos a világpolgársággal; nem törekszik az arra, hogy kosmopolitikát neveljen, sőt ellenkezőleg, hogy minden nemzetet saját nyelve megtanulására serkentsen. Mert ha egyes állatfajok kipusztulása már sajnálkozást kelt a természettudós előtt , s a műveltség arra törekszik, hogy a legutolsó legjelentékenyebb faj is fennmaradjon, mennyivel inkább kell testestül, lelkestől iparkodnunk azon, hogy a népcsaládok legszegényebb tagja is felemelkedjék és boldoguljon ! Szép nyilatkozat ez egy magyar lap részéről oly időben, midőn a német és a muszka lábbal tiporva minden emberséget, az a lengyeleket irtogatja a germanizáczióval, ez pedig a törököt igyekszik a lengyel sorsára juttatni s mindnyáját kiirtani. Melegen ajánljuk a havonkint kétszer megjelenő folyóiratot minden művelt és főleg tudós ember figyelmébe. Elő-j fizethetni rá Kolozsvárott. Főtér, Tivoli. Ara egész évre 6 fr., félévre 3 fr. (V.) És Petőfi Sándor összes költeményeinek harmadik képes diszkiadása nagy költőnk élethű arczképével és a szöveghez tartozó 80 képpel. Hogy nemzetünk büszkesége, századunk legnagyobb költője összes költeményeinek diszkiadása, ne csupán a tehetősebbek asztalát ékítse, nem kíméltem semmi áldozatot, hogy e harmadik képes kiadás jogát az „Atheneum“ irodalmi társulattól megszerezzem és annak füzetenkinti terjesztése által, lehetővé tegyem, hogy azt szerényebb körülmények közt levők is, lassankint megszerezhessék. Midőn tehát e teljes és kizárólag csak tőlem megszerezhető diszkiadás füzetenkénti kibocsátását elhatároztam, irányadóul szolgált azon körülmény, hogy azt minden hazafi lassan kint és észrevétlenül megszerezze magának, és remélem, hogy a közönség méltányolni fogja e törekvésemet. Koszorús költőnk élethű arczképén kívül, kiadásomat a szöveghez tartozó 80 kép, 220 kezdőbetű és 26 zárdisziték fogja ékíteni. E képeket és diszitékeket kizárólag legnevezetesebb hazai művészeink készítették, u. m. Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Böhm Pál, Greguss János, Jankó János, Kelesi Gusztáv, Linczenmayer Sándor, Lotz Károly, Mészöly Géza, Kauscher Lajos, Székely Bertalan, Wagner Sándor, Weber Ferencz, Zichy Mihály. Petőfi összes költeményeinek diszkiadása, 3—3 ívnyi, 40 kros, negyedrétű, vastag, fehér velin papírra nyomott füzetekben fog megjelenni. Minden megrendelőm — de csupán határozottan nyilvánított kivonatára — kap két, nagy olajnyomatú képet vászonra, igen díszes, széles arany keretben, úgy hogy legott a falra függeszthető, még pedig a 10. füzethez. „Battyány utolsó menete, magassága 58 cent., szélessége 68 cent., a 25. füzethez: a „népdal,“ magassága 62 cent., szélessége 80 cent., Megrendelési föltételek: Petőfi összes költeményeinek teljes diszkiadása körülbelül 30 nagy negyedrétű füzetet fog adni, 3—3 ívnyi terjedelemben, vastag, fehér velin papírra, tiszta nyomással, úgy, hogy azt gyöngébb szem is elolvashatja. Minden két hétben egy füzet jelen meg, melynek ára 40 kr. A Batthyány utolsó menete czímű jutalomkép 3 frt. 50 kr., a „népdal“ pedig 4 frt. csekély utánfizetési ár mellett szerezhető meg. Megjegyzendő, hogy senki se kénytelen arra, hogy mind a két képet megvegye, hanem tetszése szerint választhat magának, de csakis a fönti kitett utánfizetés mellet. A füzetek nélkül „Batthyány utolsó menete“ 25 fr., a „Népdal“ pedig 30 fr. Egyúttal tudatom t. megrendelőimmel, hogy e jelen kiadáshoz nagyszerű dísztáblákat készítettem, finom angol vászonból, dús aranyozással, még pedig csupán 2 íztért o.é. E kötettáblák az utolsó füzet megjelenésekor legott megrendelhetők ; az utolsó füzethez, a mű nagyszerűségének megfelelő, művészies czímlap lesz mellékelve, úgy szintén Petőfi Sándor élethű, jól talált arczképe 1849-ből. Mehner Vilmos kiadótulajdonos, Budapesten, IV., Kalap utcza 4. sz. A „Fővárosi Lapok“ I. évi 8. számában következőleg nyilatkozik a Mehner Vilmos könyv- és műkiadó által rendes festményről: „A népdal“ Ez a czime és tárgya Jankó János ismert művészünk legújabb festményének. A faluvégi füzes alatt kedves jelenet tárul elénk. Izmos, barna, szép juhászlegény, vén fűz tövében ülve, fújja tilinkóján a legújabb nótát, nyilván az édes maga csinálmányát, mely ott merült föl lelkében, midőn „gyepes kanton furulyáit s legelészett nyája.“ Elhallatszott a kender áztatóig s a vászonnépet egész az öreg fűzfáig csalta oda az uj dal. A térközepe táján egy kedves mosolygó arczu asszony telepedett le; karjaiban egy kis szőke szopós kapálózik nagy boldogan, ölében a kifeszült kötényben meg a nagyobbik kislánya terpeszkedik szeretetreméltó gyermeki lomhasággal s fülelve az új hangokra. Az anya mögül egy fiúcska nyújtogatja ki kedvesen figyelmező arczát A csoport mögött, a sűrű árnyékban, félig a vén fához, félig kampós botjára támaszkodva, egy ősz parasztember, a számadó juhász hallgatja, elmerengve a messze mul 2v£@llé!eletől „Fécsi Figyelő“ 11-jős szó.Jén.évn.02..