Pécsi Figyelő, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-08-24 / 34. szám
tartását tévén szükségessé azt egybehívja és megnyitja. A bizottsági tagok csak igen gyér számban jelentek meg. A napirend első tárgya volt a belügyminiszter leirata a bérszabályzat tárgyában. Miután a miniszer többrendbeli változtatásokat kivon a szabályzatban, a tanács ezen kívánalmakhoz képest átalakított illetőleg módosított szabályzatot terjeszti elő elfogadás végett, azonban ennek tárgyalása közben kitűnt, hogy a tanácsi módosítások kiforgatnák a bérszabályzatot értelméből és minden gyakorlati használhatóságából, minél fogva a közgyűlés Bubreg Antal b. tag indítványára kiadta a jogügyi bizottságnak előleges véleményezésre. A pénzügyi és gazdasági bizottságok véleményes jelentése a danagőzttajózási társulat által tíz évi részletekben fizetendő és jövő évre első részletében esedékes tőke felhasználása iránt kiadatni rendeltetett a számvevőségnek, hogy az előirányzati javaslatnál tekintetbe vegye, érdemleges tárgyalása előtt azonban kinyomatni és a bizottsági tagoknak kiosztatni határoztatott. A pénzügyi szakbizottság indítványára a város folyamodik egy bankfiliale-ért, és egy küldöttség neveztetett, mely azt szorgalmazni fogja. Hosszabb vitát idézett elő a tanács jelentése, melyben a boraccis és falusi borvám bérbeadása eredményét elfogadtatni kéri, noha a már másodízben megkísérlem árverés is ötezer forintnyi évi bérkeresletet tüntet elő. — Pap József elfogadja az árverés eredményét, de a falusi borvám körül tapasztalt kijátszások és visszaélések meggátlására kíván intézkedéseket tétetni, mik a borkereskedésnek akadályokat görditendvén útjába alkalmat adnak Weiller b. tagnak, hogy azok ellen kikeljen és kimutassa e gátló rendszabályok jogosulatlanságát, egyébként ő is elfogadja az árverés eredményét és hasonlókép Bubreg b. tag is. A napirenden nem lévő falusi bérvám kérdése iránti hosszabb vita után Haksch Emil b. tag nem fogadja el az árverés eredményét mivel a bor oly tetemes megfogyatkozásának okát nem annyira a bővebb szüretre való kilátásban látja, mely a fogyasztást és igy a rendes aceist tetemesen növelendi, és eként a falusi borvámbeli bevételi hiányt fedezendi, hanem találja azon eljárásban, hogy az árverés alkalmával egy zárt ajánlat léte titokban tartatott, sőt az érdeklett árverezet egyenes kérdésére sem adatott felelet a zárt ajánlat létezéséről. Az árveréssel együttes zárt ajánlati tárgyalás szokásos és egyedül helyes módja az, hogy a zárt ajánlatok, melyek az árverés kezdetéig beadattak, az árverező biztos által az asztalra tétessenek azon kijelentéssel, hogy ennyi zárt ajánlat tétetett, melyek az árverés befejezésével nyilvánosan felbontatni fognak. Egyedül az eljárás biztosítja az árverező feleket, hogy csak az asztalon nyíltan fekvő ajánlatok fognak felbontatni és esetleg tekintetbe vétetni, csakis ez eljárás távolíthatja el az árverező biztostól a gyanúsítást, melynek különben igen tág tere vagyon. A fenforgó esetben úgy értesült, hogy az árverezők, ha tudják, mikép létezik egy beadott zárt ajánlat, több ezer forinttal is többet ígértek volna az árverésen. — Most azon kényszerhelyzetben, mert a bérlet e hó végén letelik egy évre ugyan elfogadja , de nem tovább, mert ily roppant házi pénztári veszteséget nem kívánja városi pótadó emelésével kiegyenlítetni. — Ezen egy évi idő pedig arra lenne fordítandó, hogy a falusi borvám kérdése kielégítőig megoldassák. A Szoló a falusi borvám eltörlése mellett van és pedig azért, mert abból a város lakosságának haszna nincsen, a szőllőtulajdonosoknak pedig egyenes káruk ered belőle, a falusi bora föld legkegyesebb jóltevőjének ezer dísz közt feltetszését: a környék ünnepi csendben Varga ; a nyárfák aranyos szint játszanak; a rét Sárgálló zöldségbe borul; a vízbe merülve Látszik az ég, néhány tollal zeng a sziget ormán. Ily gyönyörű reggelt Pesten láthatsz-e, barátom ? S itt rámutathatunk irodalmi működésére is. Csak ez egy levél is elégséges volna annak bebizonyítására, hogy Vitkovics a költői levélben kiváló otthonossággal mozgott s a költészet e saját sajátjának mondható. Tehát a költői levél, a mese, az epigramm, s végül a szerb költészet magyar fordításban való bemutatásán át a magyar népdal az, melyben figyelemre méltó művekkel idézett elő tenyészetet a magyar költészetben. Irt elégiákat, ódákat is, mely téren azonban korántsem tanúskodott annyi tehetségről mint az említett műfajban. S e részben annyival nehezebb ítéletet mondanunk, mivel epigrammái és meséin kivül, melyek 1817-ben láttak napvilágot, alig rendelkezünk valami egyébbel művei közöl. Irt azonban prózai műveket is, még pedig rendesen Vidényi álnév alatt, nevezetesen a szerb nyelvről egy értekezést; irt az ó-hitű magyar írókról; ismertette a szerbiai állapotokat; és midőn a magyar szinügy lendületet kezdett venni s Budapesten magyar szintársulat üte fel tanyáját, Vitkovics is mintegy új életre ébredve hirdeté a magyar színművészet jogosultságát s nemcsak színműveket irt, hanem, hogy elméletileg is hasson, lefordítá Schiller „Die Schaubühne als moralische Anstalt betrachtet“ czimű értekezését, mely „A játékszínről“ czim alatt Kulcsár színházi almanachjában látott napvilágot Színművei, néhány fordítás k vételével mint hazafias tárgynak; ilyenek: „II. Rákóczi Ferencz Rodostóban;“ „Mars Vennsgal Marány alatt;“ stb. Az éDieramm terén borotthonosabb vámot ép úgy, mint az aceist a városi fogyasztó fizeti, ennek tehát mindegy, ha az accis annyira felemeltetik, hogy a bevételi többleg a falusi borvámot pótolja, a városnak mint a regalejog tulajdonosának jogában áll az accest emelni, és ehhez a kormány jóváhagyása annál is inkább elvárható, mivel a falusi borvám általánosítását megtagadó múlt évben leérkezett leiratában megengedhetőnek találta azt is hogy a városi jövedelmek emelésére fogyasztási pótadó is behozassák, melyre az accis emelésével szükség nincsen. A pécsi bor túlnyomó részben nem Pécsett fogyasztatik, hanem nagyobb ára lévén kivitelre megy, ennek tehát előnye a falusi borvám mellett annál fogva sincsen, mivel be van ismerve, hogy a szokásos üzelmek mellett a falusi bor is a vám elkerülésével általában lesz kimérve, ellenben a szőllőtulajdonosok terhe növeltetik azzal, hogy a munkás bornak használni szokott, olcsóbb falusi bor a külön borvám által megdrágíttatik. Végre a falusi borvám eltörlésével az amúgy is sikertelen kettős ellenőrzés költségei elesnének. Ez előadást általános helyeslés követte a bizottsági tagok padjairól, de nem úgy pogármester részéről, ki a falusi borvám (mint regale) megváltásából a városnak (?) tőkét akar csinálni. Erőlködése és álokoskodásai vagy talán inkább más tekintetek reábírtak 9 bizottsági tagot, hogy a jelen volt tisztviselők szavazatával többséget képezvén a valódi többséget 16 bizottsági tagot leszavazzanak, eként elfogadtatott az árverés eredménye, mely egy szabályellenesen a titokból kihozott zárt ajánlat folytán a városnak tizenötezer forintnyi kárt hozott. Megemlítendő, hogy Pap b. tag miután értesült a zárt ajánlat kezelésének módjáról, visszavonta előbbi kijelentését és szinte nem fogadta azt el. Napirenden volt még a községi iskolaszék előterjesztése, melynek folytán a szigeti külvárosi elemi tanodánál a 4 ik leány osztály felállítása, — és végre tanács előterjesztése melynél fogva az uj házszámzás elhatároztatott. * Egy kis megjegyzésünk van ezen közgyűlés alkalmából, melyet lehetetlen elhallgatnunk. Előre bocsájtjuk, hogy bizalommal viseltetünk a városi javadalmakat árverelő és munkákat árlejtező tanácsnak irányában és eljárásának tisztaságát legkevésbé sem kívánjuk gyanúsítani, de már az nem tagadható, hogy oly eljárás mellett, midőn az árverelő tanácsnak előleges titokban tartás mellett az árverési tény befejezte után kivehet fiókjából vagy szekrényéből annyi és oly nemű zárt ajánlatot, minő neki éppen tetszik, vagy ha úgy tetszik azt mondhassa: „nincs zárt ajánlat,“ — vagy ha egy harmadik tisztviselő léphet ily zárt ajánlatokkal elő az árverés után, — hogy ily eljárás mellett a gyanúsításnak nem csak tág tere nyílik, hanem hogy egyenesen jogosult lesz, mert így egy a vesztegető vállalkozóval egyetértő tisztviselő bármikor lefőzheti a versenyző vállalkozókat és a város közönségét, mert a vállalkozó adhat be két, három és több ajánlatot, melyek közt a részlelkti tisztviselő azt válogatja ki és hozza nyilvánosságra, mely éppen az árverésen elért összeget meghaladja néhány forinttal! — Volna értelme, de nem becsületes eljárás az is, miden ajánlat nem létében, ez iránt az árverező kétségben hagyatik, hanem ajánlat létében ezt eltitkolni, — ebből egyenesen más, mint a közönség kára nem következhetik be. A kifogásolt árverési eljárást a közgyűlés többsége 16 szóval 9 szó elllenében elítélte és felette palctát, tört a saját ténye mellett szavazó polgármester, a tanácsnok és ezek mellé állott városi tisztviselők szavazata nem csak hogy erkölcsileg semmit sem nyom, hanem a napnál világosabbannak érze magát, miként ezt Kazinczyhoz írott levelében is bevallá ; az utókor azonban más véleményem van működéséről. Irt epigrammokat, meséket, ódákat, mivel Kazinczy köréhez tartozván, a mester tanácsa szerint a klasszikas formákat vette ápolása alá, az antik és modern klasszikas termékek átültetésével és utánzatával művelendő irodalmunkat, ámde működésének java a magyar népdalra esik, mely bízvást felér többi tevékenysége egész összegével. Eleven, vidor természetessége, könnyűvérűsége és naiv barátságossága ; közlékenysége és gyakor érintkezése a néppel, mely röviden és elevenen tolmácsolja nézeteit; a magyar nyelv zamatjának teljes birtoka, együtt és külön a népies elem, a daua felé vezették. Forrása ennek is mélyebb volt különben: a szerb költészetben készen találta a népdalt, s ez őt a magyar népdal mivoltának megtanulására ösztönözte, s mintegy önként vette rá. Gyűjtött magyar példabeszédeket és irt népdalokat vagyis danákat, miként mondani szerette. A szerb költészettel új oltóágat s ezzel új tenyészetet nyert az európai műköltészet termékeny fája. Miként Székács felett tartott emlékbeszédében Ballagi Mór oly szépen és jellemzőleg mondá „a lágyhanga és epedő szerelmi dalok, a búval és méltósággal teljes hősi énekek, mindenfelé megtetszettek. És kinek tetszettek volna jobban mint Vitkovicsnak, ki félanya nyelvén, eredetiben olvasható és olvasta egész rajongással! Olvasta, hogy e rajongásával is hazájának merítsen lelkesültséget új dolgok felfogására. Mert miként egyik irodalmi tanulmányában Gregusságost kifejtette volt, Vitkovics gyermekkora óta lévén ismerője a szerb költészetnek és költészettel foglalkozván különben is, már akkor villant meg agyában a gondolat, hogy a magyar és szerb bizonyítja, hogy a törvény, mely nekik a szavazatot megadja, az erkölcstelenségnek a corruptiónak kutforrása, mely egyaránt tönkre teszi, koldusbotra vezeti a várost mint az államot is! Bezzeg máskint volt ez 48 előtt a régi rendi alkotmány alatt, akkor a kilencvenes választópolgárok gyűlésében a tisztviselőknek beszagolni sem volt szabad a főjegyző kivételével, kinek feladata volt a jegyzőkönyvet vezetni és felvilágosítást adni. Elnökölt a népszószóló és a polgárok nem voltak kitéve a tisztviselők által gyakorolt befolyásolásnak. A tanácsban pedig a népszószóllónak ülése és vétója lévén ott sem történhetett beegyezése nélkül semmi a közönség kárára. — Nálunk azonban 1861 óta a törvények tökélyesbités helyett folyvást depraváltatnak. Most ott a közgyűlésen ácsorog és lopja a félnapot a szavazó tisztviselők nagyobb része, a főpénztárnok, számvevő, közgyám, árvaszéki ülnök, a két aljegyző, mérnök sat. jobb volna, ha oly tárgy, mely szakhivatalukba vág, nincs napirenden, maradnának dolgozó asztaluk mellett, és ne óbégatnának minduntalan munkaerő szaporításért,midőn pedig a meglevő tisztviselőknek sincs elegendő elfoglaltságuk. Rövid tanügyi hirek. A Pécs sz. kir. város tőszomszédságában fekvő német ajkú .Árpád község tanítója elhalván, a község derék bírája — valószínűleg a községi lakosoktól nyert megbízatás folytán — az iránt kereste meg úgy az egyh. megyei, mint az állami hatóságokat, miként lennének szívesek oly tanítót ajánlani, ki a német nyelv mellett kiválóan a magyart is beszéli, ki azután a község túrájához érkező hivatalos levelekre vonatkozó felvilágosításokat megadni képes legyen, de hogy különösen a magyar nyelvet, melynek leírását ma már a lakosság is óhajtja, tanítani képes legyen. E törekvés nem szorul dicséretre, hanem követésre; a talaj e tekintetben megyénkben igen fogékony s csak a tanító uraktól kívánnánk egy kis lelkesedést ez irányban. -------"Halász István kir. tant. tollnok v. és k. e. m. úr ő nagy méltóságának f. évi augusztus 15 én 20980. sz. a. kelt rendeletével — kivételes esetekben — a kir. tanfelügyelőnek a két közig. bizottságban való helyetteséül neveztetett ki. Német-Bolyban az isk. szék a tanitóválasztást mindaddg felfüggeszteni kívánta, míg a kántortanitói állásnak együttmararadása vagy elválasztása végleg eldöntetik, vagy pedig ez utóbbi esetre a canonica visita megváltoztatása bekövetkezik; egyelőre pedig a kir. tanfelügyelő segédtanítót fog kinevezni. • 1 Nauerbrunn, 1878. aug. 20 án. Végre-valahára megjött a tisztább idő és mehetünk — egész éven át elcsigázott testünket restaurálni — valamely kies fekvésű fürdőbe. A mai kor követelményeit mind gépies sebességgel kívánja eszközölni. Gőzerővel élünk, azaz annak sebességével rontjuk egészségünket és úgy is akarjuk azt helyre hozni. Orvosunk igaz van elég, úgy hogy tán nem is csoda, ha egynémelyike a provinczián más mellékes „Geschäft“-re adja magát, mint pl................n Dr..............r gabonával, sőt házában még „Außverkauf“-ot is tartott; de hiába, nehéz idők járnak, kevés olyan férfiú betegszik meg, akitől 140 frt körüli honoráriumot lehet kirecipézni. Különben hagyjuk az ilyen tudós (hiszem, hogy kivételes) Dr. urakat, akik úgyis, ha nem tudnak bajunkkal boldogulni, rendesen azzal vigasztalnak (melynek értelme körülbelül ez): Menjen N.Fürdőbe, költsön el legalább költészet kölcsönös ismertetésével szellemi kapcsot létesítsen a két nemzet között nemcsak, hanem a szerb népdalok magyarra fordítása és kiadásával a külföld figyelmét is felébreszsze. Akkor a fordítók nem dolgoztak gőzerős gyorsasággal, mint jelenleg, s ha imitt-amott napvilágot láttak is szerb népdalok magyar fordításban, a tervezett gyűjtemény kiadásáról további szó nem lehetett. Eközben megjelent Vuk Stefanovics szerb költészeti gyűjteménye, melyet a műveit nyugaton örömmel üdvözöltek és Göthe is szívesen fogadott. Vitkovics fáradozása nem veszett kárba azonban. Ő kedveltette meg nálunk a szerb költészetet, s az ő révén irt Kölcsey egy pár szerb dalt s kezdték Bajza és Székács, az utóbbi egész kötet kiadásával, nálunk is meghonosítói a szláv irodalmat. Vitkovics tárta fel legelsőben a nép szavát, s a magyar példabeszédek gyűjtésével megvető alapját a későbbi törekvésnek, mely a magyar népdalok gyűjtését és kiadását vonta maga után s oly rendkívüli mozgalmat idézett elő országszerte. Kisfaludy Károlyt, Czuczort és Vörösmartyt népdalok írására ő lelkesítő, mint ki a Horvát Ádám és Csokonai óta elhanyagolt műfajt legtöbb kedvvel és kedélyességgel művelte. Vitkovics tehát a népdalban fejte ki erejét és zamatos, mesterkéletlen nyelvezetével megadta saját borsát a legnaivabb dolognak is. Népdalai közül nem egy forog a nép száján, mint például a „Füredi pásztor dala,“ melyet ma ferdített szöveggel énekelnek már. Ifj Mily öntudatosan s mennyi igazi honfiúi érzelemmel művelte ő a szerb mellett különösen a magyar irodalmat, mutatja a következő levél, melyet 1809-ben a franczia invázió idején intézett Kazinczyhoz a magyar fővárosból: „Ha az ellenség rajtnak üt itten, s a háború zápora valami 100 frtot, koplaljon mellette, igyék hozzá vitézül vizet és — unja magát félig agyon; majd akkor ha haza jön, itthon jobban fogja magát érezni! — Hiába „tud húst enni jó” mondja az álmoskönyv és richtig el is találja rendesen. Kérdésünkre hová menjünk hát e nagyszerű currira, többnyire azzal vigasztal: Karlsbad, Rohitseb, Krapina, Töplitz, Marianbad stb. mintha csak valami német professor volna. Magyar fürdő csak legutoljára ajáltatik, hihetőleg azért, mivel fürdőink tulajdonosai kevés vendéggel szeretik beérni, amennyiben rendesen oly magas bérért adják azt bérbe, hogy a bérlő azután kénytelen kevés vendégeit is oly gyorsan és radikálisan megkopasztani, hogy azok mindig elébb érzik a fürdő hatását az erszényben, mint ott, ahol azt kívánták. Kössük tehát össze a batyut és utazzunk Rohitschba, illetőleg Sauerbrunnba. Szégyen ugyan, hogy magyar ember létemre itt kell üdülést keresnem, de hiába, nem tagadhatom: szegény ember vagyok és nem kereshetem fel hazám pompás savanyúvizes forrás- és drága vendéglőit, mert nem győzi erszényem, hogy ott vagy 3 hétig reperálgassam romlott gyomromat. E fürdőt, valamint vizet elég rosszul általánosan „rohitschi“-nak nevezik. Rohitsch egy kis város a horvát határon, innét mintegy órányi járás. Fürdővel nemde savanyuvizzel igenis bir, mely azonban az ittenivel semminemű tekintetben nem versenyezhetik. E fürdő neve tehát tulajdonképen „Sauerbrunn.“ Épületei, amelyeket az úgynevezett staier karok (Stände) emeltek — kik jelenleg is mindennemű kezelési és más jogukat takorolják, igen szépek. Meglátszik rajtuk, hogy mi magyarok is hordunk ide nem csekély öszszeget, igy növelvén e fürdő gazdagságát és dicsőségét a mi fürdőink rovására. Vidéke, igaz, pompás, de a mi Kárpátaink, amelyek között nem egy savanyuvízforrás buzog, bizonyára mutathat fel ennél különbet is; kényelme, tökéletesen kielégítő — a németek számára. A magyar fürdővendégekkel — különösen ha nincsen hátuk mögött liberiás szolga — a la bagatell — beánnak; daczára annak, hogy a vendégek egy harmadrésze magyar, mégis csak két magyar hírlap tartatik: ennélfogva csak úgy juthatni hozzá idején, ha a pinezérnek pierulát nyomunk a markába, így aztán gyakorlatilag megtanuljuk e szép német közmondást: „Wer schmiert, der — liest.“ Arról nem is álmondatunk, hogy a restaurator oly figyelemmel volna, hogy legalább egy magyar pinezért tartana — de igaza van, minek is , hisz magunk akarunk németek lenni, úgy kell nekünk. Van itt, t. i. a papiroson, olyan színház is, melyben a kimutatás szerint játszanak, de a valóságban már két év előtt leégett. Már előre örültem, hogy legalább lesz egy kis szórakozásom, láthatok kisvárosi német színészektől olyan drámákat, melyen nevethetünk és comédiákat, melyek alatt néhány kávé nénike szemeit dörzsöli------leider, ez mind a papiroson maradt; olyan zenekar, mely a csárdást is nagy dob Bibivel játsza. Az intézet első orvosa és igazgatója egy személyben, ki magát „königl. Rathnak“ szereti neveztetni és a magyarok iránti gyűlöletének minden alkalommal kifejezést ad, szintén újabban egyik nevezetességű gorombaságáról. Báró Baldácsi halála alkalmával az itt jelenlévő magyarok tehetségünkhöz képest kimutatták volna részvétünket irányában. El is ment egyik előkelő úriember közülünk ez igazgatóhoz, megkérdezni: igaz-e hogy meghalt. Ennek — daczára annak hogy magát bemutatván, a kérdést a legilledelmesebben tette — csak azt felelte: „önnek nem rokona, tehát mi köze hozzá,a mivel elbocsátotta. — úgy elvitték titokban a holt tetemet, hogy a legtöbben csak akkor módon engem is elsodor, tartsd fel egy két verses sorral emlékezetemet. Ezt nem annyira ennen dicsőítésemért, melyet valahogy szeretek, mint azért kivonom tőled, hogy hitem sorsai valaha hamvaim fölött minden keletkor vinului látván nefelejtsk édet, buzduljanak, hevüljenek nyerni magyar helikoni babért. Mert azt magam is megismerem, vallom is, hogy az ó-hitttek közül, kik Magyarországnak köszönhetik tételöket, Vitkovicsod első, ki a magyar nyelvben literatori előmenetel teve.“ Ilyen volt Vitkovics. S mily jellemző néhány sor ez! A hazafinak meg kell hálálnia a hazától vett jólétet: ime az elv, melyet követésül tűzött ki. Az ó-hitttek is, tehát a szerbek is, kik Magyarországnak köszönik létöket, elsősorban a magyar hazának tartoznak hálával és hazaárulást követnek el azok, kik magyar létükre idegen érdekeket szolgálnak, sőt a magyar állam ellen áskálódó felekezetekhez szegődnek! Egy ó hittt hazafi szózata ez, melyet vajha megvalósulva és testté válva üdvözölhetnénk mihamarább. Mint ember és költő egyaránt a jobbak egyike volt Vitkovics, s mindkettőnek szívdobbanása a magyar hazáé volt, mint ezt önkészítette sírverse is igazolja: Vitkovics a vezetéknevem: a koma monda Mihálynak; Szült Eger, élete Pent: a porom itt feküszik. Szent hazamig éltem, neked éltem, holtom után is Hogy neked élhessek, versem örökbe adom. Majd az idő ezeket ha fogával semminek örli: Árnyékom legalább lengjen örökre neked. A tűzlelkű bajnok, ki a bort és szerelmet oly gyakran dicsőite, vízkórban húnyt el 1829. szept. 1-én. Korán ment pihenni, mert rövid ideig élt, hanem emlékezete annyival hoszszabb lesz. Vajda Viktor: tudtuk meg, mikor már hegyen-völgyön túl vitték. Tehát barátjai, honfitársai sem vehettek búcsút tőle. Jellemző e férfiú halála . Reggel jelzett főorvos úr meglátogatván a báró urat, kérdezte, hogy érzi magát. Eleinte azt felelte, hogy igen jól; néhány percz múlván azonban panaszkodott, mire a második fürdőorvos is elhivatott. Ketten nézték, tapogatták, míg végre kisütötték, hogy eret kell vágatni. Tehát hamar a borbélyt! — doctor létére csak nem vághat eret — mire azonban ez elérkezett volna, a báró úr meghalt szélhüdés következtében a Dr. urak szeme előtt. Auch eine Grösse. Az itteni savanyuviz — melyből a világ minden tájára küldenek — mint régi látogatói e fürdőnek állítják, már nem oly erősen pezsgő, mint régebben. A legjobb mégis az úgynevezett „Tempelbrunnen“beli, mely azért drágább is. Van továbbá itt helyt több magánosnak forrása, kik elég concurrentiát nyitottak az intézetnek. E környék lakói többnyire vendek, vallásos, munkás, de igen szegény nép. A hegyek oldalain ott üti fel fából készült lakását, ahol egy kis termőföldet talál, hogy családjával és csekélyszámú karmaival megélhessen. Elzártan álló házak képeznek egy-egy falut és több ily falu egy plébániát, melynek temploma rendesen a központban szokott lenni. A plébtemplomon kívül gyakran pillantunk meg a kissebb hegyek tetején kápolnákat, amelyek mind e nép vallásosságát — mely oly megelégedetté teszi — hirdeti. A főutak általában igen jók; a mellékutak azonban, amelyek az egyes házakhoz vezetnek, hosszabb esős, vagy különösen havas időben nagyon rosszak. Mindezek daczára e nép szorgalmasan járatja gyermekeit iskolába több órányi távolságból és minden tettében mutatja, hogy erkölcsi érzetének oly alapja van, melyet az élet küzdelmei nem képesek megingatni. Mondhatom, hogy hazám több vidékének ásványvizeit ismerem; tudom, hogy hazánkban kitűnőbb savanyúvizek találtatnak, amelyek méltó versenytársai lehetnének a „sauerbrunninak.“ Tegyük tehát ezeket olcsó ár mellett hozzáférhetőbbekké. Kívánatos volna azért, hogy ily források birtokosai figyelmüket arra fordítanák, hogy a víz, konyha, kényelem és közlekedés olcsó és jó lenne. Ha azon nagyon tisztelt urak elejénte kevés haszonnal megelégednének, bizonyára hamar elérhetnék azon kort, amelyben nem vinnék ki pénzünket a külföldre olyan czikkekért, amelyeket sokkal jobb minőségben otthon találhatunk. F. hó 18-án Sauerbrunn fürdőben is megtartották ünnepélyesen királyunk ő felsége születésnapját. Reggel isteni tisztelet volt, a melyen a jelenlévő tisztek díszruhában részt vettek, estve pedig nagy tánczvigilom a pompás tánczteremben. Méltó megbotránkozást szült az itteni magyaroknál azon méltatlanság, hogy míg a hivatalos helyiségek a birodalom majd minden (különösen a horvát) szinü lobogóival voltak díszítve, nemzeti szinü lobogót nem tűztek ki, sőt ebbeli felszólalásunkat még neheztelőleg fogadták. Hogy hazánk lobogója is képviselve legyen, habár nem hivatalosan, néhány hazánkfia az úgynevezett „Kopácsi“-féle háznál tűzött ki nagy nemzeti színű lobogót. Valóban tisztán jelzi az itteni igazgatóság mindent tettével mit tart a duálisaimról. F. hó 2- án Sauerbrunnban az összes jelenlévő magyarság valláskülönbség nélkül megtartotta nemzeti ünnepét. Reggel kitüzetett a „Kopácsi“ féle házon a nagy nemz.szinüi lobogó és 9 óra feldíszített kápolnában a zenekar közreműködése mellett ünnepélyes isteni tisztelet, délután 11, órakor társas ebéd tartatott. Mind az isteni tisztelet, mind a 60 teritékü társas ebédnél — mely alatt telt. Sebők fővárosi ügyvéd úr sikereit felköszöntőben éltette uralkodónkat — minden vallásfelekezet által a magyarság igen szépen volt képviseltve. Estve fényes „magyar tánczvigalom“ tartatott, melyre a más nemzetiségi fürdővendégek is meghivattak. Az egész ünnepély rendezése — mely közül a legnagyobb érdemeket telt. Sebők úr szerezte magának — kitünően sikerült. Kalamáris, • Szőllő-kivitel és még valami. A czélba vett nagyobb mérvű szőllőkivitel — mint tapasztalni kezdjük — várakozáson kívül jó eredményt reméltet. — Held és Luzsovics urakhoz, — kik mint eddig tudomásunk van — egyedüli ebbeli vállalkozók — már több rendbeli külhoni megrendelések érkeztek, melyek azonnal eszközlendő koraérő szőllőküldeményeken kívül későbbre nem csak finomabb fajta úgynevezett táblaszőllőket, hanem nagy mennyiségű közönséges borsajtó alá való szőllőküldeményeket is rendeltek, úgy látszik, oda künn nem csak jó pécs-vidéki szőllőket akarnak enni, hanem eredeti hamisítatlan baranyai bort is maguk akarnak készíteni,ámde legyen ez akár mint, e következményeiben nagy horderejű vállalat nem egyedül nevezetes uj ipar és kereskedelmi tantárnak tekintendő, hanem általa az összes szőllőtermelőknek uj és gazdag jövedelmi forrás nyillik, mely a szőllő nagybirtokosok részéről a nyers termény és az ebből gyártott iparczikkek értékesítési árkülönbözet tekintetéből is legnagyobb figyelemre méltatandó; másrészt pedig tekintettel a mezei polgár — kissebb szőllőbirtokos nyomasztott viszonyaim a legüdvösbb következmények alig tagadhatók, mert eltekintve az elvnélküli pazar szüret kezeléstől, mily lényeges jövedelem