Pécsi Figyelő, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-08 / 45. szám

századunk egyik legnagyobb fiát, nemzeti történelmünk legnagyobb büszkeségét. Ve­leszületett jogától fosztotta meg azt a Kossuthot, ki a népből nemzetet teremtett, s ki politikai jogokat adott millióknak. Ezen nap szégyenéből a főrész az egyesült ellenzék fejére esik. Az egyesült ellenzék egy része e kérdésben kormánypártibb volt a "kormánypártnál is, mert míg ez egy­szerűen szavazott, az még indokolni is akarta szavazatát. Szilágyi Dezső és Molnár Aladár azonban, kik e hálátlan szerepre vállalkoztak, nagyon elárulták, hogy e kérdésben nem a meggyőződés hangján szólottak, hanem egy kissé az udvarnak akartak kedvezni. Ki is kapták nyomban a járandóságukat Degré Alajos, Simonyi Ernő , és a saját pártjukbeli Veszter Imrétől. Thaly Kálmán és Helfy Ignácz szinte érvekben, eszmékben és érzelmekben gazdag beszédet mondottak . . . hiába, mert az eredmény az lett, hogy a Tisza Kálmán uralkodása és uralma alatti ma­gyar országgyűlés 141 szóval 52 ellen Kossuth Lajost száműzte hazájából. A november 3 iki ülésen letárgyalta a képviselőház az állampolgárság elnye­réséről szóló törvényjavaslat hátra levő részét majd­nem vita nélkül.­­ Az ülés végén Lukács Béla egy hosszú és ügyes beszéddel indokolt interpellációt intézett Szapáry pénzügyministerhez az 1876. év óta a törvényhozás által adott felhatalma­zás túllépésével felvett államkölcsönök tár­gyában. Pénzügyminiszter a legközelebbi ülésre ígérte válaszát. A főrendiház nov. 5-én ülést tartott, melyben mindenekelőtt a pénzügyi bizott­ságban hiányzó tag helyére Zichy Ferencz grófot, végre a fegyelmi bizottságba pót­taggá Schmiedegg János grófot választotta. Ez­után a pénzügyminiszter bemutatta az aranyjáradék és kincstári utalványok visz­­szaváltásáról szóló kimutatást. Nemkülön­ben tárgyalás alá kerültek a keleti vasút részvényeinek beváltásáról és a sugárúti házak adó­mentességéről szóló törvényja­vaslatok. Az előbbit a főrendek elfogadták. Az utóbbinál Cziráky János gróf szólalt föl, azon nézetét fejtegetvén, hogy e tör­vényjavaslat elfogadása a város más részei rovására történhetik csak. Szapáry gróf pénzügyminister felel a fölszóllalásra s s bebizonyítja, hogy az állam érdekében van a sugárútba fektetett pénzt minél előnyösebben értékesíteni. Erre a főrendek e törvényjavaslatot is elfogadták, mire az ülés véget ért. „Azon tények ellenében, melyek most Af­­ghanistánban lebonyolíttatnak Oroszország nem lehet közönyös néző. Ha Kabult és Kandahart végleg angol csapatok szállják meg, akkor az orosz kormány kénysze­rítve lesz odahatni, hogy Afghanistán északi kerületei, melyek határosak Bokharával, orosz befolyás alatt álljanak, ép úgy mint Herat angol befolyás alatt.“ Végül az orosz lap kereken és határozottan kije­lenti, hogy Angolország, vagy mondjon le terveiről Afghanistánban, vagy pedig legyen kész háborúra kelni Oroszország­gal és központi­­Ázsia többi uralkodójá­val. — No hiszen ha csak az kell Orosz­országnak, ez aligha előbb meg nem tör­ténik, mint valóban óhajtaná. Angolor­szágnak Törökország elleni fenyegetései is ez egyszer komolyan vannak gondolva, s ha Törökország újra s egészen nem sza­kít Oroszországgal, nagyon hamar Afgha­­nistán sorsára juthat. S ez irányban egy november 3-ról Konstantinápolyból érkező távirat azt mondja, hogy daczára azon hírnek, hogy Lobanoff herczeg a szultán­nak a legvégső ellenállást tanácsolta volna, és a szultán szándékoznék Mehmed Ne­­dim pasát nagyvezérré kinevezni, még is közvélemény azt tartja, hogy a szultán aláveti magát Angolország követ­ményei­nek és Kheiraddin pasát megfogja ,bízni egy új minisztérium alakításával. A legújabb hírek szerint a konstan­tinápolyi angol-orosz válság mindinkább acut jelleget kezd ölteni. Ha, mint hírlik, az osztrák magyar hajók Salonikibe men­nének, úgy Franczia és Olaszország is küldenek hajókat a török vizekre. A kon­stantinápolyi bonyodalmakkal szemben Francziaország nagyon tartózkodva viseli magát, míg ellenkezőleg Ausztria-Magyar­­ország,­­ Anglia és Németország közt a a közös akciót illetőleg rendkívüli élénk tárgyalások folynak. Anglia még nem kül­dött ultimátumot, habár Salkisbury jegy­zéke és Layardnak a szultánnal tartott értekezlete a legkomolyabb hangon volt tartva. Külföld. A lapunk múlt számában ismertetett s egészen Oroszország befolyása alatt vég­bement török miniszterválság csakugyan érdekei megóvására s féltékenységre in­dította Angliát. Úgy látszik Törökország öná­lósága s a szultán souverinitása utolsó foszlányait hullatja. — Anglia úgy bánik vele, mint Jakob Khannal és orszá­gával. A szultánt detronizálással és euró­pai gondnoksággal fenyegette, ha a leg­rövidebb idő alatt keresztül nem viszi a berlini szerződésben kötelességévé tett ázsi­ai reformokat, s hogy ezen fellépésének súlya legyen, november 3-án Hornby ad­mirál parancsot kapott, hogy november 8 ig az angol hajóhaddal a török vizeken legyen. Oroszország természetesen Anglia beavatkozását nem jó szemekkel nézi, s illetékes körökben azt hiszik, hogy egy orosz angol háború kitörése elkerülhetlen, sőtt az orosz sajtó ezen véleménynek na­gyon is hangos kifejezést kezd adni. Az afghanistani dolgok is bántják a muszkát. Ezen kérdéssel igen behatóan foglalkozik a „Glos“ s a többek közt ezeket írja: néztek némán s megkövülten álltak meg a­­ ravatal előtt. Az öreg halva volt; mosoly ült aj­kán; magasztos arcza boldogságtól látszék sugárzani a halálban; hisz az öröm okozta halálát, — attól szakadt meg so­kat szenvedett szive. — Az élet minden szenvedése ellen elég edzett volt s az egyetlen örömöt el nem visel­hette !* * * Alig pár hó múlva egy ősz férfiú ha­ladt a dévai sirkert felé; ez ősz emberrel már találkozunk. Csak most hagyta el kórágyát — melybe a farsangi vendéglői jelenet után alig pár órával döntő beteg­sége — s első útja a temető volt, hogy megnézhesse a szegény veterán színész sirját. Többekkel találkozott ott s kérte őket, mutatnák meg neki a nemrég ki­szenvedett örök nyughelyét; de senki sem ismert már sirjára, mert a tél fehér szem­­fedővel bob­ta be a temetőt és sirját a többivel egyenlővé tette •— a hó. Ismerték itt is, másutt is, —­tán min­denütt, mig élt; emléke sírjával együtt elenyészett No de hiszen mi sem tarthat örökké. ____ Vedress Gy. Oda künn a tanyán. — Rajz. — Borsós Istvántól. NI») A kis feleségem, az a mosolygó ha­mis feleség a múltkor piros házi sipkába dugta a fejemet, meg is csókolt úgy, a hogy illik, és . . . meg volt a névnapi üdvözlet, mert kérem névnapom volt. Be­ültem a karos tölgyfaszékbe, balkezembe a czimeres pipa, jobbomba valami újság­­féle, és eregettem a füstfelhőket és nem olvastam az újságot, és gondolkodtam holmi praktikus dolgokról (kérem a lelki­­ismeretes gazdának ezer a gondja!) mint pl. több féle gazdasági reform létesithetési Pécs Baranya megye fő városá­­nak helynév magyarázata. Ezen most szabad kir. város igen régi hely, latin neve Quinque Ecclesice v. hasi­lice, német neve Fünfkirchen a szlávok Petcerkve v. kostela-nak hívják. Heltay H. Krónikás szerint ezen hely hajdan Bata­via megyében feküdt, s Bence íratott. Aven­­tinus szerint Mursa, Pancivolus szerint Cornacum, Velateran v. Veranc szerint Teutiburgum Marinuss szerint Serbinum v. Marianna állott Pécs helyén. Bonfinu­s szerint Pécs neve akár a latin akár a német elnevezést vesszük alapul öt egyházat jelent, és mivel itt Szarmata nép is tanyázott és azok a helyet magok nyelvén Pét czirkre nevezték, igy a Pécs szó a tót pet­t öt jelentéssel bir. (Bonfin Dec. I Lib. I. p 23). Ha a fővárosnak mostani székes egy­házat vizsgáljuk, ennek falai és Catacom­bai elárulják hogy az építkezés még római időből való, és a kereszténység első ide­­jében helyén négy kissebb és a közepén egy nagyobb egyház összesen öt egyház állott, és igy a hagyomány szerint mely az öt egyházit különböző helyeken keresi e várost magyarul „öt egyház“ nak kellene nevezni. Bombardi szerint sz. István püspök­séget emelvén e helyen az országban meglévő négy templom után itt állította fel az ötödik egyházat, ezen szó is­met­t öt szóhoz ragaszkodik. (Topogr. Reg. Hung.) Ranzanus azon nézetben van, hogy itt Peucenes nevű nép, mellyeket magyar­ban pécsieknek lehet mondani, székek­ módozatairól, közben belévegyül egy kis költészet is, mikor a feleségem homlokon csókol i­s eldöngicséli: ugyan édesem, ne csapj olyan revolutiót a gondolataid közt hagyd őket békében; csak nem feledted el, hogy névnapod van s Laczháziék, Kankalosék teli kocsival Ígérkeztek ! Va­lami fűzfapoéta-féle ur meg a portádon álldogál valami üdvözlő verssel. . . . — Teringettél! poéta! üdvözlő vers ! — Hát csak traktáljátok, megengedem, hogy igyék az egészségemre, még azt is magamra vállalom, hogy kivitetem a ha­tárból! . . . Ennek utána jön hosszú csönd. A pipafüst vastag karikákban szállt a nyitott ablak felé, a napsugártól bí­­borszinü felhőnek látszott a mintha rózsás tündérek szálltak volna rajta, ingerkedtek csalogattak, minden dalmagyarázat elke­rülése végett megsúgom neked kis feleség, hogy mindegyik nimfa a miniatűr képed volt. . . . Ott van a selyemsipka a fejemen, kezemben a kormányhoz: kis király va­gyok a 100 holdas birtokomon, ide nem értve azt a 48 holdat, melyet a tavaszszal minden opponatióm, lamentatióm, protes­­tatióm daczára beborított az árvíz, hogy azóta sás terem rajta, meg a vadludak bitangolják. Hanem azért csak megélünk, a fele­ségem a guzsalyt pörgeti, én meg . . hja kérem, az hosszú rubrikát foglal el, hogy én mit cselekszem. — Úri személyiségem tudományában egyesül a titkár, ispán, hajdú virtusa. Magam irkálok, futok, pö­rülök. Nyakamra jár kisbéres, öregbéres, vándorszínész, poéta. . . Mire az utolsó elnyögi az instantiáját, az elsőét elfeledem; a­ki gabonát kér, annak a házát javítta­tom; az öreg bérest megnyugtatom és biztosítom verseinek különös becséről és kiváló tiszteletemről; a poétának meg a magtárrendezést kötöm a lelkére. Vándor­színész udvarias hajlongással: Méltóztatik (Folytatás) e. ] A közgyűlésen tárgyalandó ügyeket elő­készíti. — f. ] A jövő évi költségvetést elkészíti és erre nézve indokolt előterjesztést tesz. — g.­­ A közgyűlés határozatainak végrehajtásá­ról gondoskodik. h. ] A tanonczek oktatásáról gondoskodik. — i] Utalványoz a társulati pénztár terhére a közgyűlésileg megállapított költségvetés határain belül. — k] A társulati tagok által tett indítványokat tárgyalja és elintézi. l] A társulati működésről szóló évi jelentést elkészíti és a közgyűlésnek előterjeszti. — mj A szükséghez képest rendkívüli közgyű­lés összehívását eszközli. — n] A társulat tagjaiból szakosztályokat ala­kít, melyeknek feladata leend a választmány felhí­vása folytán véleményt nyilvánítani, továbbá a ke­­­belekbe tartozó iparágak érdekeinek előmozdítására a választmánynak javaslatokat tenni.­­ A szakosztályok alakítására a következő elvek fognak irányadóul szolgálni. Ha a társulat legalább 10 olyan tagot számlál kik hasontermészetű­ iparral foglalkoznak, ezekből külön szakosztály alakítandó. — A szakosztályok saját tagjaik közül minden évben a társulati elnök felhívása folytán az évi rendes közgyűlés után legalább 8 nappal elnököt választanak, a ki a társulati választmánynak tagja, — s ott ülés és szavazattal bir. — A szakosztályok ügyviteli czélját az illető osztályok magok állapítják meg, — a választmány által helybenhagyandó ügyviteli szabályzat által. Hasontermészetü iparoknak tekintetnek, s ennek folytán egy szakosztályba sorozandók: 1- er. 4 kereskedők: u. m. vegyes­áru, ter­mény, vas, disznemű, rőfösáru, könyv, szállító-ke­reskedők, pénzintézetek stb. 2- or. Az építészeti ipar: u. m. kőműves, ács, asztalos, lakatos, üveges, mázoló, gerencsér, kőfa­ragó stb. 3- or. A ruházati ipar: u. m. kalapos, szabó czipész, csizmadia, gombkötő, kelme­posztó gyárak, tímár, szűcs stb. 4- er. Élelmezési ipar: u. m. czukrász, sütő, mészáros, korcsmáros , mézeskalácsos, molnár , hentes, stb. 5- ör. Művészeti ipar: u. m­. órás, aranyműves, festő, szobrász, fényképész, stb._________________ Utójára körülfutom a házigazdaságot s izzadt, poros arczc­al térek azután be szobámba, hol kipihenem a napi fáradal­mat, elűzöm a sok alpári gondolatot; fe­ketekávé és pipafüst mellett más régiókba lépked a képzeletem, hol már betölt a pusztai álom s kegyes audencziára várom a tiszttartót, ispánt, írnokot. Szellő susog be a zárt ablakon ke­resztül, a füzesből behallik az arató lá­nyok dala: „Túl a Tiszán Devecserbe Ketten ülnek egy nyeregbe, Ne menj át, maradj itt, Majd meglátod jobb lesz itt, Magad ülsz az ölembe!. .“ Elhallgatom azt a nótázást, valameny­­nyi lány hangja közül kihallik a Kátai Rózsi nótája, a szeretőjét elvitték katoná­nak, olyan szép kis teremtés, olyan kár, hogy örökké bús a nótája!.. Mindenfélén elkóvályog az eszem , közben a levélszekrényre esik a tekinte­tem. Ahá! levelek! Jó baráttól, régi is­merőstől, színésztől, poétától! Ki faluról, ki városból, ki pusztáról ir, mindenik levél tele van keresztényi jó indulattal, üdvös­­séges kívánalmakkal, üdvözölte-e már a feleségemet; némelyik holmi ugráló jam­­busokkal úgy megtánczoltatja bennem az imádságos lelket, hogy Duhaj Marczi se’ aprózza ki különben a „Gölöncsér“ csár­dában. — Nagyon szép és a telkemig tolakodik ennek a drága megemlékezésnek a hatása: bizony jól esik hallani egy-egy idetévedt hangot abból a régi dalból, régi tavaszból, a régi ifjúság napfényes em­lékeit, mik felköltik újra a régi álmokat, ábrándokat. Bizony jól esik az emlé­kezés ! ... Langyos szél fű az ablakon át, hom­lokomat csókolja, rózsalevelet libbent a a szobámba; talán ti küldtétek, talán a régi tavaszból szállt el, maradt el, hogy hervadt ajaka beszéljen az ő harmatos, fényes hajnaláról, az illatról madárdalról. — Mikor a virágnyilást lessük, a patak „in quo Peuce a Pencuiorum relignus aedi­­ficata.“ — Ezen nézetet támogatja Koller is illy cziett művében Hist. Quinque Ece­­lesice T. 8. p. 3. Salagi küzdött leginkább a Szarmata nép mellett, és a pécs elnevezést azok nyelvéből „pet“ - öt vonja le, és a szláv népnek tartja fel az érdemet hogy ők vol­tak a hires öt egyháznak építői. Jankó János ezen város név magya­rázatát öszsze­vetve a különböző nyelvek­­beni értelmezéssel, azon körülménynek tulajdonítja hogy itt hajdan öt áldozó hely volt. Felsorolhatnánk még több szót, kik részben a Pencenek, részben a Szarmata telepet keresik itt, de mert a helynév magya­rázatra újabb adatokkal nem szolgálnak azokat elhagyjuk. Szénnyomozás szerint latin pireus , szurok, és a szláv pec­s­kemencze, szavak is szolgálhatnának a magyarázat alapjául ha itt valamikor fenyőfa erdők, vagy tégla égető kemenezék állottak volna. Strabo a régi föld iró a peucen népet említi itt, s a magyar irók azon iriszem­ben vannak hogy a pécsi család ezen nép jogutóda. Régi okleveleink Pécs nemzetséget említenek, igy 1290-ik évből. (1. Fejér. DipLT. VI. V. I. p. 67.) Ezen helyről bővebben ir Haaz Bara­nya megye leírásában, és mi itt csak a név magyarázatára terjeszkedvén ki azt e lapok 42-ik számában tett ígéretünk beváltásául kérjük tekinteni. Legyenek becsesek előttünk a régiség emlékei. R. E. S. A Pécs-Baranyai általános kereskedelmi és ipartársulat alapszabályai. 6-or. Grazila:úti ipar, u m. kovács, ingnír, kádár, kötélgyártó, gép­gyárak, stb. o. ] A 2 is S- M pontjában érintett pénztárak szabályzatiba nézve tervezetet kidolgozni és azt a közgyűlés elé terjesztendő — p.­­ Az évről évre megváltozandó békéltető bi­­zottság megalakítására javaslatot terjeszteni a köz­gyűlés elé, és intézkedni, hogy a segédek részér­ől is egyenlő számú tagok választassanak. r. ] A munkaviszonyból eredő panaszokat meg­vizsgálni,­ azok orvoslása iránt intézkedni. —­s. ] Általában a társulat czéljainak eléréséről minden kitelhető módon gondoskodni, — a ható­ságok, a kereskedelmi és iparkamra felhívására véleményét nyilvánítani, s szóval az ipar és keres­kedelem érdekeinek előmozdítását munkálni. — A választmányi jegyzőkönyveket hitelesítésül az elnök és jegyzőkönyvvezetőn kívül egy kiküldött választmányi tag írja alá. — A választmány maga állapítja meg tárgyalási és ügyrendjét. Elnök. 19. §. A társulati elnök, — rendes közgyűlés által titkos szavazás utján általános szótöbbséggel három évre választatik. a J Az elnök képviseli a társulatot hatóságok és harmadik személyek irányában, h­a miért is minden, a társulat által kiadott okiratnak a jegy­zőn kívül általa is alá kell írva lennie. b] Össze­hívja a választmányi üléseket és közgyűlést, s azokon elnököl, adja a szót a jelent­kezés sorrendje szerint, és mondja ki a határoza­tokat a nyilvánult általános többség alapján: A szavazat­egyenlőség esetében az elnök szava dönt. el­őre a társulati pecsétnek, de A közgyűlési,­lletőleg választmányi hatá­rozatok pontos végrehajtását, valamint a folyó ügyek végrehajtását vezeti. Alelnök. Az alelnök az évi rendes közgyűlésen titkos szavazás utján általános szótöbbséggel három évre választatik. — Az elnök akadályoztatása esetében az elnöki jogok gyakorlása és kötelességeinek teljesítése, — teljes joggal az alelnököt illeti. — Jegyző. 21. §. a] A jegyző, ki nem tag is lehet, titkos szavazás útján általános szavazat többséggel a vá­lasztmány által három évre választatik, — mely a megállapított költségvetés határain belül fizetését is meghatározhatja. b] A közgyűlés és választmányi ülésekről jegyzőkönyvet vezet, — a határozatokat jegyző­könyvbe iktatja és az érdekelt feleknek kivonatokat ad. — c] A társulati tagokat nyilvántartja. d] A társulati határozatokat, és a folyó ügye­ket az elnök utasítása szerint végrehajtja, illetőleg elintézi, s a társulat levelezéseit végzi. e] A választmány ülésein szavazatot nem bir. Akadályoztatása esetén helyettesítésiről a vá­lasztmány gondoskodik. — Pénztárnok. 22. §. A pénztárnok a választmány által tit­kos szavazás utján általános szótöbbséggel három évre választatik A pénztárnok veszi be, kezeli és adja ki a társulati pénzeket a 21­-ik és 30-ik §§. szerint. A pénztári ügykezelést a választmány álla­pítja meg. — A pénztári könyvek magyar nyelven veze­­tendők. — A pénztárnok évi fizetését a választmány ál­lapítja meg a költségvetés határain belül. — Ügyész. 23. §. Az ügyész a választmány által titkos szavazás utján általános szótöbbséggel három évre választatik. — Az ügyész, ki nem tag is lehet a társulat részére a jogi ügyiratokat szerkeszti, — a társulat jogi ügyeiben mint ügyvéd működik s a választ­mány megbízásait teljesiti. — Kijárásáról jelentést tesz a választmánynak, mely számára a közgyűlés jóváhagyásának fentar­­tásával, vagy esetről esetre a teljesített munkához képest, vagy pedig évről évre méltányos dijjat utalványoz a társulati pénztárból. — Az ügyészi és jegyzői állomások egy személy­ben is összpontosíthatok. — Vll. Békéltető bizottság és választott bíróság. 24 §. A társulati tagok mint munkaadók és személyzetük között felmerülhető vitás kérdések elintézésére a békéltető bizottság van hivatva. — A békéltető bizottság áll 4 rendes és 2 pót­tagból. — Ezeknek fele a társulat részéről az évi rendes közgyűlés altal a tagok köréből általános szótöbb­séggel egy évre választatik, — másik felének a segédek részéről leendő szabályszerű megválasztása iránt a társulat, vagy a választmány, vagy szükség esetén a hatóság útján intézkedik — A békéltető bizottság megválasztása után leg­feljebb 8 nap alatt megalakul oly módon, hogy megválasztja elnökét és jegyzőjét; ez utóbbinak nincs szavazati joga, és tekintettel a póttagok ál­­tali kiegészítésre megállapítja ügyrendjét. partján a fényes kavicsokkal, a pillan­gókkal ; mikor a berekbe, a füzesbe buj­káltunk a nevető rigó, kopogó harkály után s micsoda harczi tűzzel fülelték le nyári estéken a cserebogarakat a „csárdás kis kalappal. . . .“ Beszéljetek csak az annyiszor visszaálmodott, megsiratott csil­­lagsugáros álomról, elhaló tündérmesékről te hervadt levél, zugó szél, regélő gólya­madár. Mikor a gólyafészkes ház alól először vitték el a füldő gyermeket egy nagy kő­halomba, hol akkorák a házak, mint a falunkban a templom s úgy nevezték előtte, hogy város. A nagy búbánatnak esett csemetét csak az vigasztalta, hogy Jónás kocsmáros, mikor szombatonként a birka­bőreivel bejön a városba, majd hoz a mamától „fényes“ pénzt, meg puha ka­lácsot.­­ Mikor megnyúladt kissé a haszonta­lanja, az első sörkedő pehelylyel Thália tornáczába vitte az emanczipálódó ambí­­cziója: megbámulta a „világot jelentő deszkák­ hőseit, szerelmeseit, a páholykor lámpáit, a görög tüzet, a nagy fejű cseh trombitást. Az imperator arcza, fekete tó­­gás színész respektált nagyhatalom volt káprázó szemei előtt. Ez Hamlet, kinek a holt apja a vár­falakon fehér lepedőben jelent meg ajkán síri szózattal. .. Az ott Césár, kit „lebics­­káztak“ érdemes földjei a Pompejus szo­bor mellett, — azonban az olympusi nagy­hatalmak a legördült függöny mögött életre „galvanizálták,“ hogy holnap este Sobri Jósk­i subájában legyen veszedelme a menyecskéknek . . . különben pedig bé­­kességes lélekkel falatozza a maradék li­­baczombot a restauratioban és rómeói áb­­­ránddal eregeti a kurta szivar illatos füstjét. . . . Még álmomban is zengett a melodikus zene, a taps,­szárnyas angyalok libben­­tettek a fejemre akkora koszorút, hogy két akkora fejnek is becsületére vált . Azon esetben, ha a bizottság saját kebeeléből választja elnökét, a bizotts­gi tagok számt az illető csoportozatbeli póttagok sorából a megválasztás sorrendje szerint egészíttetik ki. — Az elnök vagy jegyző akadályoztatása es­­tében a bizottság gondoskodik helyettesítésük.-1 1. Felmerülő vitás ügy esetében az illető fél, vagy ha ez előbb a társulati elnöknél jelentkez­ik, ennél felhívására a bizottsági elnök,­­a békéltető bizottságot a nap, óra és tárgy megjelölésével, legalább 24 órával előbb összehívni és egyúttal az illető feleket a bizottság elé való megjelenésre uta­sítani tartozik. — A bizottsági ülés megtarthatására az elnök­kel együtt legalább három tag és minden esetből mindkét csoportból egyenlő számú bizottsági ta­­gok jelenléte szükséges. — A bizottsági ülés tárgyalás alá vesz az ügyet és a békés kiegyenlítő­t megkísérti. Ne as.­­kerülés esetében szavazás alá bocsátja az ügyet és az általános szavazattöbbség alapján megállapított véleményt, valamint az annak teljesítésbe vétele iránti határidőt a felekkel közli, és azon esetben, ha a felek ezen véleménybe belenyugosznak, az ügy kiegyenlítettnek tekintendő, ellenkedő esetben, vagy ha" az illető fél a teljesedésbe vétel iránti határidőt pontosan meg nem tartani, a feleknek jogában áll ügyüket az illetékes hatóság elé vinni. A békéltető bizottság eljárásáról rendes jegy­­zőkönyv vezetendő, mely az ügy kiegyenlítése ese­­tében az érdekelt felek által aláiratik, és minden esetben a jelenlévő bizottsági tagok által hitelesít­tetik — a melyből a felek kivonatára nekik ki­vonat adandó. — Választott bíróság, 23. §. A társulati viszonyokból keletkező vitás kérdések a választott bíróság elé tartoznak, mely­nek alakítása és eljárása tekintetében az 1868. évi XV. t­ez. 9. czim. FI. fejezetében foglalt hatá­rozatok szolgálnak zsinórmértékül. — VIII. A társulat vagyona és annak kezelése. 26. §. A pécsi kereskedelmi és ipartársulat összes vagyona a társulati tagok közös tulajdonát képezi, azonban még a társulat feloszlása esetében sem lészen senki jogosítva ezen közös vagyonbeli jutalékát igényelni, és csakis a közgyűlésnek álland­­ogában ily esetben a társulati vagyonnak vala­mely közhasznú iparczélra leendő végső fordítása iránt a magas földmivelés- ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium helybenhagyásának fentartá­­sával végleg határozni. — 27. §. A társulat vagyonát képezi: 1) A társulat alaptőkéje, mely a netalán beolvadó ipartestületek hagyományaként a társu­latra száll; — és mely a beiratási dijakkal, vala­mint a netaláni hagyományok vagy alapítványokkal gyarapittatik. — E tőkének csak kamatjai fordíthatók a tár­sulati folyó költségek fedezésére, — miért is a vá­lasztmány feladatához tartozik, annak teljes biz­tosság mellett lehetőleg előnyös gyümölcsöztetéséről gondoskodni. — 2) A társulati jövedelmek, nevezetesen: a. ) Az alaptőke évi kamatjai. b. ) A tagok által fizetett tagsági diíjak és netaláni pótlékok. — e.) A múlt évről maradt netaláni bevételi többlet. 28. §. A társulat jövedelmeiből fedezendők a társulat kiadásai, u. m. a) A társulati helyiségért netalán fizetendő bér. b) A tiszti és szolgai fizetések. e) Az irodai és egyéb kezelési költségek. d) A tanonczi iskoláztatásra vagy az ipar emelésére megszavazott járulékok, megjegyeztetvén, hogy a tanonczok iskoláztatására az évi jövedelem­nek legalább 10 százaléka fordítandó. — A folyó kiadások fedeztetésére nem szükségelt pénzek valamely elegendő biztosítékot nyújtó pénz­intézetnél gyümölcsözés végett elhelyezendők. — 29. §. A bevételek és kiadásokról minden év­ben rendes számadás készítendő, mely a választ­mány által történt megvizsgálás után a választmány által felülbírálás végett az évi rendes közgyűlésnek beterjesztetik, — mely a felmentvényt kiadja eset­leg a fenforgó körülményekhez képest határoz. 30. §. A pénztárnok bárminemű fizetést csak nyugta mellett és szabályszerű utalványra teljesíthet. Szabályszerű utalványnak tekintetik: a. ) Bizonyos időszakonként rendesen ismétlődő fizetésekre (mint házbér, tiszti és szolgai fizetések, s egyéb rendes járulékok) oly fizetési ív, melynek fejére az utalványt tartalmazó választmányi hatá­rozat az elnök és jegyző aláirásával fel van írva. b. ) .Minden egyéb kiadásra az elnök és jegyző által aláirt jegyzőkönyvi kivonat. — IX. A társulat feloszlása vagy más társulatba olvadása. 31. §. A társulat csak akkor oszolhatik fel, ha ezt összes tagjainak két harmadrésze indít­ványba hozza. — A feloszlás felett csak az e czélra külön ösze­­hivott közgyűlés határozhat. — A feloszlást kimondó határozathoz pedig az összes társulati tagok három negyedének hozzá­­járulása kívántatik. — méltó, hogy ez epochális koszorúzásról az „Üstökös“ fényképet hozzon. No de hallgassunk! A rózsalevél to­vább beszél, most már árkádiai napokról piros hajnalról, rózsás szerelemről, a­mik­ről magam is elzöngicséltem nagy titkon, leeresztett függöny, rejtett mécsvilág mel­lett epedő versezetben: a levegő tellitve volt közülem exaltatióval, harmóniával. Az ilyen félén is csak átesünk. De azután az évek múltával ugyan­csak oszlik az exaltatió és harmónia. A kölyöknek sors bácsi ül a nyakába s hajtja szélvészbe, esőbe, hidegbe! —Ösz­­szejárja a világot gyalog, hintón, gőzko­csin, léghajón; van ambicziója, álma, ideálja, nagyra törekszik, a dicsőség fény­­koszorúja, sugár palástja rontja az étvá­gyát! Szereti az ölebet, lovat, szép asz­­szonyt! Divatosan öltözködik, járkál me­reng ! Regényt olvas, verset ír, bámulják a talentumát! És ő álmodoz és büszkén hordja fejét és nagyokat koplal! Utójára lejár a dicsőség napja s vele a koplalás is! Bibrándainak tündérkertjé­ből beültetik egy rozzant falusi reziden­­cziába nótáriusnak vagy kántornak. Ki ez, ki amaz lett: szétszórt ben­nünket a szélvész. Magamat szépen ide ültetett a nemesi kúriába! S mikor el­gondolkodom s összezavarom a múlt ké­peit a jelen prózájával, költészetével, ka­­leidoscop ábráiként,­­ a múlt tükréből visszasugározva látszanak elvonulni előttem a koplaló színész, görhes poéta és a dom­­boruságos gazda a czimeres pipával­ . Bizony hát ez a pusztai élet nem is kórházi. Az Eldorádót itt keressétek. De csörgetyűhang, kocsizörgés, lárma hangzik az udvarból: hát elbúcsúzom tő­letek ti kedves képek s lelkem albumába zárlak. — A feleségem csókol föl az áb­rándozásaimból ! — Itt vannak a névün­nepre Kankalosék, Laczháziék! . . . Borsos István.

Next