Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam. Pécs, 1881. január 1-én. Klöfssetéai díj: .-tán vagy Pécsett házhoz üldve: egész évre 5 ft., fél­­ve?. frt. 50 kr., negyed évre .­ ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. , eijj.. mnik minden szom­ba­il. Egyes számok kaphatók :Weidinger N. könyvkeresk (Széchényi tér).PÉCSI FIGYELŐ. Szerkeszd iroda: Ferencziek utczija ,12.sz.I.eme­lt. K­éziratok vissza nem küldetnek y/f's A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blanhom Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál e­l­ső szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A­ hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. ____—■---------------------­Előfizetési felhívás , ,Pécsi Figyelő“ politikai, v­ardászati, közmívelődési és tár­sadalmi hetilapra. Engedve több oldalról vett fel­írásnak, lapunk tévét a lefolyt nyolczadik évfolyamában eg.'gb' a politikai napilapok tárgy­­á­ba eső országos és külpolitikával is iltuk el, de annál több helyet ittünk a közvetlenül városunkat tmegyénket­ érdeklö eseményeknek, f­org­almaknak s hisszük, hogy a nagy­érdemű közönség várakozásának n­­­künk rendelkezésre á­litott erőhez létve megfelelni szerecsések vol-A reánk virradt 1881-ik év ,az egyike lesz azoknak, melyek általános képviselői választások hosszú három évre döntik el a agy k­érdést, váljon közelebb jó­sul: e hazánk megváltása órájához, agy in­t ? A lfolyt évbeli tünetek úgy­­új atja , hogy igen, s ennél fogva apáik működése pártunk erősbödése Ik Imával annál nagyobb érdekű, pii­él inkább közeledünk azon ido­lomhoz, mely odavezet na­gaor­ai iyazlő mű és nyomort hozott ki­­■g)­­zés felbontásához. Innen tehát az előfizetések mi- 1 lobbiujjitását kérnők, felhívjuk egy-I tUi ian­unk barátait hathatósan fi|ji­*B t.ij' ’tó-úre k­özreműködni ■'d'inket és tot.ukán­kat ~—TX Copy lapun­UTar mu", eilenesenve és vánozatosabbá tel­intünk, csak az anyagi áldozattól kim, 1 jen meg a nagyérdemű közön­­► íg ne engedje városunk és me­­gyért ez egyetlen, a helyi és tár­­­­sadal­ni érdekek képviseletére szól­ó c­ogáló közlönyt elveszni, míg kisebb váro­sok két, megy­ék öt-hat magyar­­ lapp­al dicsekesznek. s Elöfizetési díjuk: Helybeli házhoz hordva, vagy ■ idekre postán küldve: Egy évre . . . 5 frt — kr. • 5 él évre ... 2 „ 50 „ negyed évre. . . 1 , 25 „ A szerkesztőség. f Fel p„hárra! Igyunk fiuk Egy nagyot, Feledjük el az évet, mely Elhagyott, ke­dj­ük el búját, baját A múltnak, Feledésben szívsebeink Gyógyulnak. Üdvözöljük az újévet Melegen,, Mely tegnap még jövő volt s ma Már jelen, Mely dicsfényben mosolyogva Int felénk, Édes reményt, rózsás kedvet Hint belénk. Hajtogassuk ezt a boros Poharat, Úrit vessük, hadd érjen kis Borharmat, A mező is akkor üdül, Virágzik, Ha harmatos, ha egy kicsit Megázik. Folyjék a bor, a dicső bor Özöne, Áldott legyen Noé apánk Nagy neve, Nagy ember volt, dicső ember Volt Noé Éljen lelke vesszejében Örökké ! Boldog új évet! Látjátok-e? — dicsőségben ragyog A bűn szégyenfája — a kereszt. Ama félként Isten ember vére Tette kegyelet tárgyává ezt A hit tája, rajta örök élet. Róla számítunk — boldog újévet! Ezer nyolczszáz nyolvan egy éve ma Hogy felmagasztalva lett e jel; Nemzetek száz milliója benne Borúk után uj reményre lel. Adjon kétkedőknek erős védet, kis hitüeknek — boldog újévet ! Uj évi gondolatok. Egy pillanatnyi pihenés és újra útra kelni, ez az ó és uj év közötti tér. Eltemettünk egy évet s alig kondult az utolsó óra, már megszü­letett az uj, várjon ? miként nézhetünk eléibe. A múlt a jövőnek anyja, a tör­ténet az események lánczolatából áll elő, s míg az emberek követ­hetnek el gonosz, vakmerő bűnöket, s adják magukat nyomorult, eszközül a becstelenségnek, addig az idő következetes szívóssággal intézi a földi dolgok folyását. Ha erősen gondolkodunk létünk felett, sokszor azt kell kérdenünk, van - e az embernek befolyása a létezők alakítására, fejlesztésére, vagy csak a sallangot teszik rá a megtörtént tényekre. A legnagyobb szerű eseményeknek szülője a vélet­­lenség volt. Nem az emberi ész találta fel az erőket, hanem ezek fogták meg az emberi értelmet, hogy ismerje meg őket. Voltak már világot megrázkód­tató események és ezeket ha igazán ítélünk, nem emberek teremtették, alkották, de az u.ele­t Qo,nevek vakon engedelmeskedtek a megváltozhatatlannak. A nagy forradalmak melyek trónokat döntöttek le, királyokat űztek el, az idők teljességének szü­leményei, midőn a véralkat felpezsdül, a szív és lélek fe'raagasztosi’.', midőn a hatást nem csak felfogja,­­le fel is­­ dolgozza.­­ A nagy szabadság larezok, melyek patakként ontották vért, törték szét a bilincseket, pusztították le a zsarnokok hatalmának funda­mentumát , a börtönöket, mind az idők hatalmának fényes jelei, s az emberek a nagy idők óriás feladatára oda adák erejüket, mert másként nem is tehettek volna. A nagy vallásháborúk, melyek mi­­ókat nyeltek el s messze tájéko­kat pusztítottak tűzzel vassal, s rajongó őrültséggel mészárolták egy­mást a botorok, ezek­ mind az idők gyermekei, kellett, hogy az emberek kilépjenek elzárkózottságukból, s a vadság undok tetteiben ismerje meg Fel hát fiuk, fel azzal a Pohárral. S zengjen szavunk, miként zeng a Madárdal, Daloljunk egy édes fájó, Bús nótát, Melytől lelkünk a gyönyörbe Olvad át. Természete már a magyar Embernek, Búsat dalol, majd a szive Reped meg, Búsat dalol és a bús dal Hanginál Sebes re­ fájó lelke­krt talál. De, hogy teljes legyen lelken: Öröme, Üljön ide a legszebb lány Ölembe, A bor, a dal, az ölelés Hevében, A világot most mily jénai Képzelem, A mily szépnek tűn elém most Az élet: _ Oly gyönyörben éljük alul Ez éved­ Várady Ferenczá rút tévedését, s bár nehéz volt a dolog, az emberiség hódolt az időnek, felvette a keresztet, s lett szent tigrissé, kegyes hyenává, hogy fel­emelkedvén igy szólhasson ,homo sum.“ Az idő korlátlan hatalmát é­n elismerem s az emberek úgy tűnnek fel előttem, mint a kiknek az idő ad szerepet, hogy azt végig játszás és itt tűnik elő a szomorúság, ha azt látjuk, hogy hazánk sorsa felett az idő nekünk nem kedvezőleg, gondolkodásunkkal nem egyezőleg osztá ki a szerepet. A múlt bebi­­zonyítá, hogy ép úgy van halájuk a nemzeteknek, mint egyeseknek , Phönixet a természet nem szült, csak az emberi képzelem alkotott. A vénség előtt már nincs remény, csak halál. A nemzet is eléri a vénséget, ha eljutott a felvirágzás Zenithjére, jó­létének boldogságának tetejére. Itt kezdődik a vénség, mert ezután már kezdődnek a nem szere­tem napok, hol ha felcsillámlik is olykor-olykor az örömnek tüze, de a vénség hamva eltakarja azt mi­hamarabb. Az idő szokott gondolkodni, hogy legyen a nemzeteknek szép vénsé­­gük s kimúlásuk legyen dicsőséges, sokszor oly dicső, hogy a győző szeme elvakul bele. Oszt ki nagy szerepeket, s azt oly kezekre bízza, hol jellem, ész, határozottság és elvkövetkezete­sség egy coverét egészet képeznek. Ad Lycurgusokat, Solon­kát , Viucinatusokat, Leo tudósokat,­ Má­tyásokat, Rákóczykat, Kosciuskokat, Bemeket, Kossuthokat. S ezek fel­lobogtatják újra a nagyság zászlaját fellelkesitik a csüggedőket, s úgy tűnik fel, mintha uj életet teremte­nének. De oszt ám az idő más nagy szerepeket is, és ez, hálátlan, ád Coriolánokat, Ephialteseket, Musz­kavezetőket, árulókat, s ezek kezükbe ragadják a nemzetek életét, s tépik mint az ölyv a szelíd galambot. A múlt hazánknak már adott fényt, hatalmat, jólétet. Vájjon voltunk-e már a tetőponton? Vájjon vénkorra ’jutottunk-e már? Vájjon hálás sze-Szegény ember nyomornak gyermeke, Kire Ínséget hagyott a múlt, Bízva nézz­e jelre, egy világért Melyről szent próféta vére hűlt. A hit balzsama kínod, mi éget Gyógyitsa meg, — nyerj boldog újévet! Árva, özvegy, kik e nagy világon Elhagyatva, egyedül álltok Az üdv keresztjében bizonyára Uj reményt és üdvöt találtok. Hozzon nektek is szent békességet, A múltaknál szebb, — boldog uj évet! Nemzetek! — ha mostoha jelenben Megsokalhattátok már a kint; Higyyétek! — vi­l­ág s­zab­ad­sá­g jele A kereszt, nagy szebb jövőre int. Ádáz gonosznak vetni fog véget, Derítsen rátok boldog uj évet!!! Pécs, 1880. decz. 27. repet oszt-e ki közöttünk az idő, vagy már haladunk az utón, hol a vég koronáz. Felelni nehéz, felelni nem jó. Óhajtom hogy hazánknak még a férfikor legyen az időtől kimérve,­­ még sok és sok év legyen éltévé részére öröm és boldogságban. Léez üdvözölve új év, bár most gyanakodólag fogadunk, bár félünk tejed, mint a gyermek a mumustól, de óhajtom, hogy letűnésed után hálás emlék kísérjen a múltak csar­nokába, ki most jár, halld meg, mit kell neked betöltened, hogy kudarczot ne vallj előttünk. Elmondom rövid 6 pontban. 1. A szegénység első jele,mikor a fekvő vagyon eladatik s ha már eladjuk az ősi telket, a jó embernek az a kiváltsága, hogy atyafiunk jusson. A magas kormányunk is eladja az ősi telket, az államjavakat. Te ide! azt kívánjuk, hogy az, ma­gyaroknak jusson, mert ha abból is kinuháznak bennünket, elmehe­tünk zabot hegyezni. 2. Adó már ann­yi van nyakunkon, hogy ma­holnap minden ember pú­pos hátú lesz. Te időt! ne engedd, hogy a képviselőházban az adók elad­őve többséget nyerjen. 3. A századsajtó megtenni a sok esküdtszék! tárgyalásokat, kívánjuk, hogy az eskü­dyzéki urak, legyeitek okosak és könyörületesek az Írók iránt. 4. A közigazgatás hiányos, ezt jól tudjuk. Fe idő! V­d.l elő ujra v azt a régi jó táblabirák­­­l­á, önállóvá a vármegyét, hog. 73­­.an fa ha kell, némely megszelesev.­mánynak hatalmas gyeplitszára. 5. Szaporodik a dologtalan te­kergő, naplopó, csavargók száma. Ölnek, gyilkolnak, rabolnak fényes nappal. Ezek meg­fékezésére kíván­juk, hogy te idő, elhozd att a szere­pet valamelyik korifeusra, hogy alkot­tassák törvény, mely kötelességévé tenné a hatóságoknak, hogy terü­letükön háziiparral felszerelt dolog­házat állítsanak. — Ez rossz jel, hogy ezt kell kívánnunk,de könyvelni a keserű tapasztalat. Sok már kö­zöttünk a méltósággá, nagyságos,­­ utánna az ember, mint a sebes reptű fecske után a csintalan gyermek játszi kedvteléssel iramlik, szalad, míg el nem vágja magát egy göröngybe botolván; igen repül az idő, utána fut az ember, míg el nem bukik a sírgödörhöz jutván. Újév, újév, mi az újév? Óriási semmi, a nagy időben egy képzelt paránynyi pontnak a megjelelése, melynél korán sem az idő utni meg, oh nem, hanem a fáradt emberi lélek üdül fel a csüggedt emberi szív nyer új re­ményt, az új reményben új erőt a tovább küzdésre. Igen a küzdésre, mert nem más a földi lét, mint egy soha meg nem szűnő harcz, örökös küzdelem. Küzd a gyarló emberiség, vérverej­téket izzadván, hogy földi szenvedéseinek, pokoli kinjabak árán visszanyerje elve­szített örökét, a mennyei boldogság fényes birodalmát. Az ember küzd, de hogy visszanyeri-e lelke örökös üdvösségét, az küzdelmének dicsőségétől függ. Az ember könnyen téved, egy kis boldogságnak látszó mú­landó örömért, pillanatnyi gyönyörért, könnyen hajol a roszra, a bűnre, könnyen veti magát az ördög párnájára. Napok jönnek, napok múlnak, a jelen múlttá, a jövő jelenné válik,­­ születnek és halnak. Ez a földi lét. Egy év tűnt le újra, sok százezer ember szállott sírba, de azért nem állt meg az idő, nem halt ki a világ. Az idő foly tovább, az emberiség is él. Él és — remél ! Ma van a nap, a­melyen egy Pillanz­tást vet a lélek a múltba­­ feléhajtván Tekintetes és T­­ez­­here igen sok az ingyen élet, szét kell közöttük ütni, mert megrendítik a jó rendet, s a mi hazánk is érlelő talajává lenne a nihilismusnak, socialismus­­nak és más ily rémséges emberi merővakságnak. 6. És most te idő! ha van benned jó indulat és becsülés irántunk, most fordítsd ide a te füledet. — Ez évben lesz a követválasztás. Ez nagy dolog mi ránk nézve. Ha még van számunkra hely, úgy adj győzelmet a függetlenségi pártnak. Ekkor hisz­­szük, hogy még nem értük el a célpontot. Tedd meg ezt, e sokat szenvedett népért, nemzetért. Ezüst, nem .... arany .... nem .... gyémánt hetükkel véssük nevedet hazánk boldog hajlékára. — Igen!! azt kívánjuk, hogy az önálló Ma­gyarország! önálló pénzügygyel és hadügygyel erőssége legyen a trón­nak, a szabadságnak és a nemzeti jólétnek. Újévi gondolataim egész lelken­­­áthatottak, szívem hevesen dobog, agyam ég, ah­­ha még lenne szá­munkra sok boldog év, elfelejtenék a szenvedéseseket, s élnénk a bol­dog napokat. Éljen az 1881. év! Lajos, Oéga Mihály. Egy őrült naplójából az első lap. (Irta: Várady Ferenc .) Jó reggelt dicső szép világ! Uj reménnyel, uj sejtelemmel dobog fel a szív a kebelben, uj erővel, uj szárnyra kél a lélek repülésibe­n, — mindenben újat lát szemünk, mert megviradt a milliók szívében óhajtva várt újévnek fényes haj­nala. Újév! Szép, dicső nap, az igaz, de nem új, csupán a réginek folytatása. Már, hogy is lehetne új ? Az idő nem kezdi minden évben elölről futását, hanem szalad, rohan, repül a meg­határozhatatlan kezdettől a megmérhetet­len végtelenségbe folyton és fáradhatatlanul Meghívás. Országos ' politik !»*anyaink , függetlenségi — halom ’ elveknek, ' szágban mindenár Or­e' ,e­­taltaaté terjedése, és 'A ' ív ' l» .iNnya« Ui, mit faioxi H® sz­e rben : LmlJnay Orhla B*or«o - -iö é® kivV'. kibocsátott* elKfixot M f®,hixMrr » A vef.kor* ér­re is.rfA „Lányok TApi*',~t­ktea L b*#, Vf'|¡ro®ilwkl»,t®Kk©t . fifvvor. »©nt \·t • % ®*.M ‚K» kom kirívóknak vív mí®v% *•# i B# ár-Uk«?® é-t tanukig n axéo koz1© • i® AMekk­t! oh*®’ lenségi bél Mt-nnr Mm. H »Mr- Ma ' Annál­ *’'r0 ' '■ ! — . . "“““Vij. HinSor, WH'irf UWta, I«’«»*, tartozó éagr *lkMt , .... laszti po Aj ílínV. uhun ,p V-l'- ' nebbi czék"»*- EMieh-i ;■ »«»ved ; - 1 hó■aa'r'T " í*-1 rV ev'ot _ »i-2 fr. -., V. lg«,, itn tandó ég '’adóhivatal: Bal^eat, Zöldfa u. m2 n ban tDGgjö (1y8^or|Rtj u írnvrtlvtan ‘ n.* Kelt Int. ruev Kol'-na Btiiu. — - ,r Vteidtd* * nvalvfcuM szek'it H* 12 javaiéit­­t n jkek '®t®rb»*k ilh»f»nitak. *»• t Uak, ho-hiyi­tok stb.) Ift'jik, 'i«r ——i ■■ . napjak hervadt virágai­t kik e n»m.e :«-g»k kó-' ban oszd jövőbe­n v.Ji«ie»t 1 , n.4 felderülését remélve rejtekéből. 1» Ha visszapillantói , ,il- »**,11 ** derült, de viszont, sok jj, . emlékezem. Látom a tarka. Ha e-ání« ' ’ gondnélk­­li gyermeket, misén, fav­i-„ csapongó lepét Látom a serdülő ti... k­uub czellájában, a világ zajától elvonultan, gondokba merülve töprengeni a jövő felett. Látok végre egy iszonyú rémes képet, a kiáradt folyón dühöngő viharok által fel­korbácsolt hullámok egy révből elszakadt sajkát ragadnak, melyből anyátlan kisded kétségbeesett sírásával tuliikítja az elemek bömbölő moraját. A felbőszült folyó az élet, a sajka in vagyok s az anyátlan kisded, az,a szivem. Oh! ne sirj szegény, horgot Vet a re­mény és mentve lesz, igy vigasztal eg,s;,?a tündén hang. Mol-Remélj szivem, remélj, a remény ol­csó orvossága a lelki bajnak. ,t«f 3i És mért ne is remélnék?! i^dettől Hisz nem azért remélek, hogy “és h'8 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 29'' nyem teljesüljön, ób nem anál­gy vagyok, jól tudom, hogy m kinylitásaimk csak önámitás, a remény ritkái'' a közönség ritkán teljesül. Én csupán az-r bír*, szerzőnek szépet, dicsőt, magasztosat, 'L-ról hog­á festem napsugarakkal vaki­l nyert meg annak römnek keretét, hogy »-E és eddigi irodalmi nyétől és ne lássam, n- ‘TMnt;a .______ . . _ ’ - lesznek az elei hszo­n­iút benne a kép: a va«,t, hogy Ribáry Víus. .100 példányban forogja Ha, ha, ha,. . . oi?». I rukat e j« ^ Rímébte, kik könyvi­­ akarják.­­ megszerzői gyaraptak.

Next