Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam. Pécs, 1881. január 1-én. Klöfssetéai díj: .-tán vagy Pécsett házhoz üldve: egész évre 5 ft., félve?. frt. 50 kr., negyed évre . ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. , eijj.. mnik minden szombail. Egyes számok kaphatók :Weidinger N. könyvkeresk (Széchényi tér).PÉCSI FIGYELŐ. Szerkeszd iroda: Ferencziek utczija ,12.sz.I.emelt. Kéziratok vissza nem küldetnek y/f's A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blanhom Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál első szám. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. ____—■---------------------Előfizetési felhívás , ,Pécsi Figyelő“ politikai, vardászati, közmívelődési és társadalmi hetilapra. Engedve több oldalról vett felírásnak, lapunk tévét a lefolyt nyolczadik évfolyamában eg.'gb' a politikai napilapok tárgyába eső országos és külpolitikával is iltuk el, de annál több helyet ittünk a közvetlenül városunkat tmegyénket érdeklö eseményeknek, forgalmaknak s hisszük, hogy a nagyérdemű közönség várakozásának nkünk rendelkezésre álitott erőhez létve megfelelni szerecsések vol-A reánk virradt 1881-ik év ,az egyike lesz azoknak, melyek általános képviselői választások hosszú három évre döntik el a agy kérdést, váljon közelebb jósul: e hazánk megváltása órájához, agy int ? A lfolyt évbeli tünetek úgyúj atja , hogy igen, s ennél fogva apáik működése pártunk erősbödése Ik Imával annál nagyobb érdekű, piiél inkább közeledünk azon idolomhoz, mely odavezet nagaorai iyazlő mű és nyomort hozott ki■g)zés felbontásához. Innen tehát az előfizetések mi- 1 lobbiujjitását kérnők, felhívjuk egy-I tUi ianunk barátait hathatósan fi|ji*B t.ij' ’tó-úre közreműködni ■'d'inket és tot.ukánkat ~—TX Copy lapunUTar mu", eilenesenve és vánozatosabbá telintünk, csak az anyagi áldozattól kim, 1 jen meg a nagyérdemű közön► íg ne engedje városunk és megyért ez egyetlen, a helyi és társadalni érdekek képviseletére szóló cogáló közlönyt elveszni, míg kisebb városok két, megyék öt-hat magyar lappal dicsekesznek. s Elöfizetési díjuk: Helybeli házhoz hordva, vagy ■ idekre postán küldve: Egy évre . . . 5 frt — kr. • 5 él évre ... 2 „ 50 „ negyed évre. . . 1 , 25 „ A szerkesztőség. f Fel p„hárra! Igyunk fiuk Egy nagyot, Feledjük el az évet, mely Elhagyott, kedjük el búját, baját A múltnak, Feledésben szívsebeink Gyógyulnak. Üdvözöljük az újévet Melegen,, Mely tegnap még jövő volt s ma Már jelen, Mely dicsfényben mosolyogva Int felénk, Édes reményt, rózsás kedvet Hint belénk. Hajtogassuk ezt a boros Poharat, Úrit vessük, hadd érjen kis Borharmat, A mező is akkor üdül, Virágzik, Ha harmatos, ha egy kicsit Megázik. Folyjék a bor, a dicső bor Özöne, Áldott legyen Noé apánk Nagy neve, Nagy ember volt, dicső ember Volt Noé Éljen lelke vesszejében Örökké ! Boldog új évet! Látjátok-e? — dicsőségben ragyog A bűn szégyenfája — a kereszt. Ama félként Isten ember vére Tette kegyelet tárgyává ezt A hit tája, rajta örök élet. Róla számítunk — boldog újévet! Ezer nyolczszáz nyolvan egy éve ma Hogy felmagasztalva lett e jel; Nemzetek száz milliója benne Borúk után uj reményre lel. Adjon kétkedőknek erős védet, kis hitüeknek — boldog újévet ! Uj évi gondolatok. Egy pillanatnyi pihenés és újra útra kelni, ez az ó és uj év közötti tér. Eltemettünk egy évet s alig kondult az utolsó óra, már megszületett az uj, várjon ? miként nézhetünk eléibe. A múlt a jövőnek anyja, a történet az események lánczolatából áll elő, s míg az emberek követhetnek el gonosz, vakmerő bűnöket, s adják magukat nyomorult, eszközül a becstelenségnek, addig az idő következetes szívóssággal intézi a földi dolgok folyását. Ha erősen gondolkodunk létünk felett, sokszor azt kell kérdenünk, van - e az embernek befolyása a létezők alakítására, fejlesztésére, vagy csak a sallangot teszik rá a megtörtént tényekre. A legnagyobb szerű eseményeknek szülője a véletlenség volt. Nem az emberi ész találta fel az erőket, hanem ezek fogták meg az emberi értelmet, hogy ismerje meg őket. Voltak már világot megrázkódtató események és ezeket ha igazán ítélünk, nem emberek teremtették, alkották, de az u.elet Qo,nevek vakon engedelmeskedtek a megváltozhatatlannak. A nagy forradalmak melyek trónokat döntöttek le, királyokat űztek el, az idők teljességének szüleményei, midőn a véralkat felpezsdül, a szív és lélek fe'raagasztosi’.', midőn a hatást nem csak felfogja,le fel is dolgozza. A nagy szabadság larezok, melyek patakként ontották vért, törték szét a bilincseket, pusztították le a zsarnokok hatalmának fundamentumát , a börtönöket, mind az idők hatalmának fényes jelei, s az emberek a nagy idők óriás feladatára oda adák erejüket, mert másként nem is tehettek volna. A nagy vallásháborúk, melyek miókat nyeltek el s messze tájékokat pusztítottak tűzzel vassal, s rajongó őrültséggel mészárolták egymást a botorok, ezek mind az idők gyermekei, kellett, hogy az emberek kilépjenek elzárkózottságukból, s a vadság undok tetteiben ismerje meg Fel hát fiuk, fel azzal a Pohárral. S zengjen szavunk, miként zeng a Madárdal, Daloljunk egy édes fájó, Bús nótát, Melytől lelkünk a gyönyörbe Olvad át. Természete már a magyar Embernek, Búsat dalol, majd a szive Reped meg, Búsat dalol és a bús dal Hanginál Sebes re fájó lelkekrt talál. De, hogy teljes legyen lelken: Öröme, Üljön ide a legszebb lány Ölembe, A bor, a dal, az ölelés Hevében, A világot most mily jénai Képzelem, A mily szépnek tűn elém most Az élet: _ Oly gyönyörben éljük alul Ez éved Várady Ferenczá rút tévedését, s bár nehéz volt a dolog, az emberiség hódolt az időnek, felvette a keresztet, s lett szent tigrissé, kegyes hyenává, hogy felemelkedvén igy szólhasson ,homo sum.“ Az idő korlátlan hatalmát én elismerem s az emberek úgy tűnnek fel előttem, mint a kiknek az idő ad szerepet, hogy azt végig játszás és itt tűnik elő a szomorúság, ha azt látjuk, hogy hazánk sorsa felett az idő nekünk nem kedvezőleg, gondolkodásunkkal nem egyezőleg osztá ki a szerepet. A múlt bebizonyítá, hogy ép úgy van halájuk a nemzeteknek, mint egyeseknek , Phönixet a természet nem szült, csak az emberi képzelem alkotott. A vénség előtt már nincs remény, csak halál. A nemzet is eléri a vénséget, ha eljutott a felvirágzás Zenithjére, jólétének boldogságának tetejére. Itt kezdődik a vénség, mert ezután már kezdődnek a nem szeretem napok, hol ha felcsillámlik is olykor-olykor az örömnek tüze, de a vénség hamva eltakarja azt mihamarabb. Az idő szokott gondolkodni, hogy legyen a nemzeteknek szép vénségük s kimúlásuk legyen dicsőséges, sokszor oly dicső, hogy a győző szeme elvakul bele. Oszt ki nagy szerepeket, s azt oly kezekre bízza, hol jellem, ész, határozottság és elvkövetkezetesség egy coverét egészet képeznek. Ad Lycurgusokat, Solonkát , Viucinatusokat, Leo tudósokat, Mátyásokat, Rákóczykat, Kosciuskokat, Bemeket, Kossuthokat. S ezek fellobogtatják újra a nagyság zászlaját fellelkesitik a csüggedőket, s úgy tűnik fel, mintha uj életet teremtenének. De oszt ám az idő más nagy szerepeket is, és ez, hálátlan, ád Coriolánokat, Ephialteseket, Muszkavezetőket, árulókat, s ezek kezükbe ragadják a nemzetek életét, s tépik mint az ölyv a szelíd galambot. A múlt hazánknak már adott fényt, hatalmat, jólétet. Vájjon voltunk-e már a tetőponton? Vájjon vénkorra ’jutottunk-e már? Vájjon hálás sze-Szegény ember nyomornak gyermeke, Kire Ínséget hagyott a múlt, Bízva nézze jelre, egy világért Melyről szent próféta vére hűlt. A hit balzsama kínod, mi éget Gyógyitsa meg, — nyerj boldog újévet! Árva, özvegy, kik e nagy világon Elhagyatva, egyedül álltok Az üdv keresztjében bizonyára Uj reményt és üdvöt találtok. Hozzon nektek is szent békességet, A múltaknál szebb, — boldog uj évet! Nemzetek! — ha mostoha jelenben Megsokalhattátok már a kint; Higyyétek! — világ szabadság jele A kereszt, nagy szebb jövőre int. Ádáz gonosznak vetni fog véget, Derítsen rátok boldog uj évet!!! Pécs, 1880. decz. 27. repet oszt-e ki közöttünk az idő, vagy már haladunk az utón, hol a vég koronáz. Felelni nehéz, felelni nem jó. Óhajtom hogy hazánknak még a férfikor legyen az időtől kimérve, még sok és sok év legyen éltévé részére öröm és boldogságban. Léez üdvözölve új év, bár most gyanakodólag fogadunk, bár félünk tejed, mint a gyermek a mumustól, de óhajtom, hogy letűnésed után hálás emlék kísérjen a múltak csarnokába, ki most jár, halld meg, mit kell neked betöltened, hogy kudarczot ne vallj előttünk. Elmondom rövid 6 pontban. 1. A szegénység első jele,mikor a fekvő vagyon eladatik s ha már eladjuk az ősi telket, a jó embernek az a kiváltsága, hogy atyafiunk jusson. A magas kormányunk is eladja az ősi telket, az államjavakat. Te ide! azt kívánjuk, hogy az, magyaroknak jusson, mert ha abból is kinuháznak bennünket, elmehetünk zabot hegyezni. 2. Adó már annyi van nyakunkon, hogy maholnap minden ember púpos hátú lesz. Te időt! ne engedd, hogy a képviselőházban az adók eladőve többséget nyerjen. 3. A századsajtó megtenni a sok esküdtszék! tárgyalásokat, kívánjuk, hogy az esküdyzéki urak, legyeitek okosak és könyörületesek az Írók iránt. 4. A közigazgatás hiányos, ezt jól tudjuk. Fe idő! Vd.l elő ujra v azt a régi jó táblabiráklá, önállóvá a vármegyét, hog. 73.an fa ha kell, némely megszelesev.mánynak hatalmas gyeplitszára. 5. Szaporodik a dologtalan tekergő, naplopó, csavargók száma. Ölnek, gyilkolnak, rabolnak fényes nappal. Ezek megfékezésére kívánjuk, hogy te idő, elhozd att a szerepet valamelyik korifeusra, hogy alkottassák törvény, mely kötelességévé tenné a hatóságoknak, hogy területükön háziiparral felszerelt dologházat állítsanak. — Ez rossz jel, hogy ezt kell kívánnunk,de könyvelni a keserű tapasztalat. Sok már közöttünk a méltósággá, nagyságos, utánna az ember, mint a sebes reptű fecske után a csintalan gyermek játszi kedvteléssel iramlik, szalad, míg el nem vágja magát egy göröngybe botolván; igen repül az idő, utána fut az ember, míg el nem bukik a sírgödörhöz jutván. Újév, újév, mi az újév? Óriási semmi, a nagy időben egy képzelt paránynyi pontnak a megjelelése, melynél korán sem az idő utni meg, oh nem, hanem a fáradt emberi lélek üdül fel a csüggedt emberi szív nyer új reményt, az új reményben új erőt a tovább küzdésre. Igen a küzdésre, mert nem más a földi lét, mint egy soha meg nem szűnő harcz, örökös küzdelem. Küzd a gyarló emberiség, vérverejtéket izzadván, hogy földi szenvedéseinek, pokoli kinjabak árán visszanyerje elveszített örökét, a mennyei boldogság fényes birodalmát. Az ember küzd, de hogy visszanyeri-e lelke örökös üdvösségét, az küzdelmének dicsőségétől függ. Az ember könnyen téved, egy kis boldogságnak látszó múlandó örömért, pillanatnyi gyönyörért, könnyen hajol a roszra, a bűnre, könnyen veti magát az ördög párnájára. Napok jönnek, napok múlnak, a jelen múlttá, a jövő jelenné válik, születnek és halnak. Ez a földi lét. Egy év tűnt le újra, sok százezer ember szállott sírba, de azért nem állt meg az idő, nem halt ki a világ. Az idő foly tovább, az emberiség is él. Él és — remél ! Ma van a nap, amelyen egy Pillanztást vet a lélek a múltba feléhajtván Tekintetes és Tezhere igen sok az ingyen élet, szét kell közöttük ütni, mert megrendítik a jó rendet, s a mi hazánk is érlelő talajává lenne a nihilismusnak, socialismusnak és más ily rémséges emberi merővakságnak. 6. És most te idő! ha van benned jó indulat és becsülés irántunk, most fordítsd ide a te füledet. — Ez évben lesz a követválasztás. Ez nagy dolog mi ránk nézve. Ha még van számunkra hely, úgy adj győzelmet a függetlenségi pártnak. Ekkor hiszszük, hogy még nem értük el a célpontot. Tedd meg ezt, e sokat szenvedett népért, nemzetért. Ezüst, nem .... arany .... nem .... gyémánt hetükkel véssük nevedet hazánk boldog hajlékára. — Igen!! azt kívánjuk, hogy az önálló Magyarország! önálló pénzügygyel és hadügygyel erőssége legyen a trónnak, a szabadságnak és a nemzeti jólétnek. Újévi gondolataim egész lelkenáthatottak, szívem hevesen dobog, agyam ég, ahha még lenne számunkra sok boldog év, elfelejtenék a szenvedéseseket, s élnénk a boldog napokat. Éljen az 1881. év! Lajos, Oéga Mihály. Egy őrült naplójából az első lap. (Irta: Várady Ferenc .) Jó reggelt dicső szép világ! Uj reménnyel, uj sejtelemmel dobog fel a szív a kebelben, uj erővel, uj szárnyra kél a lélek repülésiben, — mindenben újat lát szemünk, mert megviradt a milliók szívében óhajtva várt újévnek fényes hajnala. Újév! Szép, dicső nap, az igaz, de nem új, csupán a réginek folytatása. Már, hogy is lehetne új ? Az idő nem kezdi minden évben elölről futását, hanem szalad, rohan, repül a meghatározhatatlan kezdettől a megmérhetetlen végtelenségbe folyton és fáradhatatlanul Meghívás. Országos ' politik !»*anyaink , függetlenségi — halom ’ elveknek, ' szágban mindenár Ore' ,etaltaaté terjedése, és 'A ' ív ' l» .iNnya« Ui, mit faioxi H® sze rben : LmlJnay Orhla B*or«o - -iö é® kivV'. kibocsátott* elKfixot M f®,hixMrr » A vef.kor* érre is.rfA „Lányok TApi*',~tktea L b*#, Vf'|¡ro®ilwkl»,t®Kk©t . fifvvor. »©nt \·t • % ®*.M ‚K» kom kirívóknak vív mí®v% *•# i B# ár-Uk«?® é-t tanukig n axéo koz1© • i® AMekkt! oh*®’ lenségi bél Mt-nnr Mm. H »Mr- Ma ' Annál *’'r0 ' '■ ! — . . "“““Vij. HinSor, WH'irf UWta, I«’«»*, tartozó éagr *lkMt , .... laszti po Aj ílínV. uhun ,p V-l'- ' nebbi czék"»*- EMieh-i ;■ »«»ved ; - 1 hó■aa'r'T " í*-1 rV ev'ot _ »i-2 fr. -., V. lg«,, itn tandó ég '’adóhivatal: Bal^eat, Zöldfa u. m2 n ban tDGgjö (1y8^or|Rtj u írnvrtlvtan ‘ n.* Kelt Int. ruev Kol'-na Btiiu. — - ,r Vteidtd* * nvalvfcuM szek'it H* 12 javaiéitt n jkek '®t®rb»*k ilh»f»nitak. *»• t Uak, ho-hiyitok stb.) Ift'jik, 'i«r ——i ■■ . napjak hervadt virágait kik e n»m.e :«-g»k kó-' ban oszd jövőben v.Ji«ie»t 1 , n.4 felderülését remélve rejtekéből. 1» Ha visszapillantói , ,il- »**,11 ** derült, de viszont, sok jj, . emlékezem. Látom a tarka. Ha e-ání« ' ’ gondnélkli gyermeket, misén, favi-„ csapongó lepét Látom a serdülő ti... kuub czellájában, a világ zajától elvonultan, gondokba merülve töprengeni a jövő felett. Látok végre egy iszonyú rémes képet, a kiáradt folyón dühöngő viharok által felkorbácsolt hullámok egy révből elszakadt sajkát ragadnak, melyből anyátlan kisded kétségbeesett sírásával tuliikítja az elemek bömbölő moraját. A felbőszült folyó az élet, a sajka in vagyok s az anyátlan kisded, az,a szivem. Oh! ne sirj szegény, horgot Vet a remény és mentve lesz, igy vigasztal eg,s;,?a tündén hang. Mol-Remélj szivem, remélj, a remény olcsó orvossága a lelki bajnak. ,t«f 3i És mért ne is remélnék?! i^dettől Hisz nem azért remélek, hogy “és h'8 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 29'' nyem teljesüljön, ób nem análgy vagyok, jól tudom, hogy m kinylitásaimk csak önámitás, a remény ritkái'' a közönség ritkán teljesül. Én csupán az-r bír*, szerzőnek szépet, dicsőt, magasztosat, 'L-ról hogá festem napsugarakkal vakil nyert meg annak römnek keretét, hogy »-E és eddigi irodalmi nyétől és ne lássam, n- ‘TMnt;a .______ . . _ ’ - lesznek az elei hszoniút benne a kép: a va«,t, hogy Ribáry Víus. .100 példányban forogja Ha, ha, ha,. . . oi?». I rukat e j« ^ Rímébte, kik könyvi akarják. megszerzői gyaraptak.