Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-14 / 41. szám

22- én­folyaiTL­)5°?4 . Előfizetési dij: Postán tag; Pécsett házhoz filére: egész évre 5 írt, félém 2 írt 50 kr. negyed évre 1 írt 25 kr. Egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkor. (Széchényi-tér.) Pécs, 1882. október 14-én.­­411-112. s­z­á­m.. PÉCSI FIGYELŐ. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor tgymb­ megjelenéséért 0 kr., 3-seori 5 kr., 10-szerér0kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij Hin­tendő. A nyilttér­i petit sori 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Szerkesztői irod­a.: Ferencziek utcz­ára 44. sz. I. emelet.­­ Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal hr a városház épületben, Lili János hr a budai külvárosban, Böhm G. F. hr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. 3 kla­d.a hivatali Böhm O. F. ügynöki irodájában. F®rencziek templomának átellenében. Erődítmények. A moloch újra éhes lett, nem elégszik meg a rendes évi 100 —120 milliónyi kosztpénzzel, többre vá­gyódik. A bécsi hadügyminisztérium egyik osztályának kiadásában egy könyv jelent meg a napokban, mely bizonyítani akarja Bécs erődítésének szükségét. Erre azután Budapestről azt fe­lelik, hogy nem annyira Bécset, mint Budapestet kell erődítvényekkel kö­rülvenni és fegyver tanyává, megerő­sített táborhelyé alakítani. Mindenesetre helyes azon érve­lés, hogy miután eddig Magyaror­szág pénze csupa nem magyarhoni erődítésekre,­­ Krakó, Lemberg, Przmijszl, Pola sat. fordittatott, most már ideje volna, hogy egy kis oszt­rák pénz magyar erődítésekre elkelne, minthogy pedig a legközelebb jövő­ben német-porosz háborútól nem kell tartani,­­ nem is Bécs erődíté­sére kell legelőbb gondolkodni, ha­nem Budapestre, mint mely a gali­­cziai várak bevételének eshetőségére egyedül képes volna fentartani a be­rontó orosz hadseregnek egyesülését a délszláv felkelőkkel és orosz vazall államocskákkal. Budapest a Duna folyam és a vasutak iránya következtében igen fontos stratégiai pont, innen és Ko­máromból Bécs is megvédhető, a­mi ellenkezőleg nem áll.­­ Budapestet védelem nélkül egy betörő muszka seregnek átengedni végzetes hiba volna, mely maga képes volna eldön­teni a háború sorsát. Mindezekből azonban nem kö­vetkezik az, hogy akár Budapest, akár Bécs a drága épített erődítések gyűrűjével körülvétessék, nem kis mulatság ez, mert belekerül a milliók több százaiba és a munka évtizedek előtt be sem fejezhető. A muszka háború nem fog várni akkor vi­sül. Bécs vagy Budapest meg­erősítése ekként elkészül, de az újabb­­kori hadjáratok, különösen Metz erő­dített nagyszerű táborhely története tanúsítja, hogy eme méregdrága épít­mények sem érnek többet, vagy talán annyit sem, mint egy rögtönzött föld­­sánczokból csinált Plevna, mely a muszka nagy sereget oly hosszas ideig feltartóztatta s melynek bevétele az ostromló muszka sereg roppant áldo­zataiba került. Az épitett erődítmények, ha fa­laikat vas pánczéllal nem vértezik az újkor ostromlövegeinek ellentállani nem képesek, a földsánczokban e nagy lövegek okoznak fúrásokat, de ezek éjjente kiigazíthatók, a­mi fal­­erőditéseknél nem mindig eszközöl­hető, az épitett erődítmények mellett az erőditési gyűrű a roppant mérvű költségek mellett szükségkép kissebb lesz s ez könnyebbé teszi az ostromló ellenség feladatát — a táborhelyet úgy körülzárolni, hogy elvágja az élelem, lőszer és segély­csapatok be­jövetelét, hogy sikertelenné tegye a megkísérelt kirontásokat, tágabb erő­ditési gyűrű kétszeres, háromszoros ostromló haderőt kíván teljes körül­­zárolásra s mindamellett a védő had­sereg belső közlekedése rövid és biz­tos marad, biztos marad a körülzárolt főváros is, mert a nagy erőditési gyű­rk­ nem engedi, hogy az ostromlövegek elérjék a város épületeit. Az épített drága várak kora le­járt,­­ a kellő pontokon vértezett tengerparti ütegek felállításának van értelme s egy pár ilyen üteg kellőleg felszerelve Alexandriában bizonyosan csúffá tette volna a gőgös angol ha­jóhadat, de ezek szüksége csak is a tengerpartokon áll elő és nem az or­szág bensőjében. Ha előkészit­vék a fővárosok vé­delmének tervei, ha annak idején nem kell kapkodni e részben, hanem friss erővel neki lehet állani a földmunkák­nak, ha a fegyverkezésre kellő anyag helyben van raktározva s nem kell előbb messziről elhozni, akkor né­hány rövid hét alatt oly földerődit­­mények alakulnak a megvédendő fő­városok körül, melyek jobban felel­nek meg aczélnak, mint a méregdrága épitett erősségek, miket az ellenség Levelet irt Kossuth Lajos...­ Levelet irt Kossuth Lajos Levelet hű nemzetéhez. — Bűvös szóval hogy elzengje, Mit a szive, lelke érez. Mint egy ősi szentelt koboz Megindító húrrezgése, Szól belőle mindnyájunknak tíúbánata, reménysége. Elénk ragyog nyolczvan éves Hófürtözött szent homloka, — A magyar nép villámterhes Fájdalmának e trónusa. S e fájdalom felhőárja Lelkünkre bús éjszakát von — De villáma fényinél ad, Mi tetszik a láthatáron ? . . . . Az a zászló, az a zászló Vihartverő lobogással, Melyért annyi szív küzdött már Drága vére hullásával. „Független légy Magyarország!“ Ez a dicső felírása, Enyészhetlen fénybetűkkel Kossuth Lajos irta rája. És a rudját, arany rudját Egy tün­isznek keze tartja,___________ T Á S 0 Z A. Neve szerint honszeretet, A magyar szív ősi sarja. S mert a villám soha-soha Nem esik meg dörgés nélkül: Hallgassátok azt a csodás Égzengést a messzeségbűl. Mintha nem is eme gyönge Gyáva kornak lelke szólna, Hanem Lehel kürtjén zengne: A szabadság riadója! . . . . E levélben Kossuth Lajos — Szabadságunk hajló napja — Búfelhőnkre a reménység Szivárványát ragyogtatja. Széplaki Jánosé Sándor. A tó-parton. Csendes este a tó-parton Üldögélek egy magán. Felkelt a hold, elmerengek Rám mosolygó sugarán Csak szellő sincs, mely zavarná A csendet. Minden alszik, hisz már éjfél közelget. A virágok a tóparton Mély álomba merültek. Lekonyasztják a habokba Picziny fejecskéiket. Oh ! csak épen magam vagyok Éberen, Körülöttem nincs egy árva Lélek sem. Mit beszélek, nincs senki sem?! Ni, amott jő egy alak. Ismerem őt, te vagy pajtás ! ^_Hisz ez m­ár^rég vártalak. Őt követi mind a­kit csak ismertem. Mily kellemes meglepetés! Istenem! Karjaikat ölelésre Oh ! mint tárják én felém! Én is viszont, s úgy érezem­, Mintha őket ölelném, óh! pedig hát, ez nem más, mint Képzelet. Elmerengés az oly édes Múlt felett. Oly jól esik rá gondolni A sok édes emlékre. A­mig végre Morpheus az Álom-port hint szemembe. S karjaival oly édesen Átölel. És óh! mily szép álmokat hoz Az éjjel. Szivemhez. Csitt szivecském itten balról ! Ne járjunk ám megint balul! Ne heveskedj ám megint, mint Ezelőtt! Mert hiszen még­ az ejtett seb Be sem nőt. Ne hamarkodd el a dolgot ! Hogy mit teszesz — jól meggondold ! Ne hozz megint bú­­s bánatot Énnekem. Eddig úgy is ezzel tellett Életem. Ne h­igyj könnyen a leánynak Természete akárhánynak, Hogy bekerít hálójába, S azután Jót mosolyog s örvend ügyes ___________________________________ amúgy is kémek által értesitve az ostromnál jobban ismer, mint a heve­nyében készitett földsánczokat Országgyűlés. Az országgyűlésnek mind a két háza okt. 5-én tartotta az új ülésszakban első ülését, mely csupán a megnyitás alaksze­rűségének volt szentelve. A megnyitó ülésre mind a képvise­lők, mind a főrendek gyér számban je­lentek meg. A képviselőház padjai alig teltek meg félig, a főrendiházban pedig csak 30 tag volt jelen, a­minek részben talán a lapok ama téves híte is oka volt, hogy az országgyűlés csak szombaton, okt. 7-kén fog megnyílni. Mind a két házban legelőször is fel­olvasták az ülésszakot megnyitó kir. le­iratot, azután az elnök megtette jelenté­sét a szünet alatt történtekről és végül megállapították a legközelebbi ülések te­endőit. A főrendiház az újjáalakuláson már keresztül esett, a­mennyiben eddigi tiszt­viselőit ismét megerősítette. A képviselőház október 9-ei ülésén beadattak a szavazatok a ház elnökeire, jegyzőire s a háznagyra. A szavazás ered­ménye a következő. Az első elnöki állásra beadatott ösz­­szesen 189 szavazat, ebből Kemény János báróra esett 174, a többi egyesek közt megoszlott. Első alelnökké e szerint Ke­mény János b. választatott meg. A második alelnöki állásra beadatott 183 szavazat, ebből Szontagh Pál kapott 174-et, a többi megoszlott. Második alel­­nök­e szerint Szontagh Pál lett. Jegyzőkké megválasztották Baross Gábor, Péchy Jenő, Rakovszky István, Tibád Antal, Pejacsevics Tivadar gróf és Fenyvessy Ferencz, háznagygyá Kovách László. Okt. 10-én érdekes ülés fejlődött. Mindenki tudta ugyan, hogy a ház meg­alakulása után azonnal több fontos inter­­pelláczió fog intéztetni a kormányhoz, ne­vezetesen a pozsonyi és a tisza­eszlári ügyben, de a házszabályok értelmében a szerdai nap lévén az interpellácziók meg­tételének fentartva, mindenki csak szer­dára várta az érdekes „eseményt.“ Azon­ban előállottak Polonyi Géza és Mocsáry Lajos képviselők, s az előbbi a Szolnok melletti tiszai vasúti híd, az utóbbi pedig a pozsonyi statárium ügyében sürgős in­­terpellácziót jelentett be a közlekedésügyi, illetőleg a belügyminiszterhez. Mind a két miniszter nyomban válaszolt a szolnoki hídra nézve, hogy az megvizsgáltatván jónak találtatott, a statáriumra nézve, hogy a belügyér csak készen átadta a rendeletet azon meghatalmazással, hogy a­mikor a megye szükségesnek látja, kihirdethesse — és a ház a válaszokat tudomásul vette; feltűnt azonban, hogy a Tisza Kálmán belügyér válaszát Mocsáry interpel­­lácziójára a mérsékelt ellenzéknek csak igen kis töredéke vette tudomásul; a párt nagyobb része, a többi közt Apponyi Al­bert gr. és Szilágyi Dezső nem vették tudomásul a választ. A ház bizottságai ez ülésen megválasztottak. A képviselőház október 11-ei ülé­sére öt interpelláczió volt bejelentve: He­gedűs Sándoré a honalapítás évfordulójá­nak megünneplése tárgyában; Simonyi Iváné a pozsonyi statárium tárgyában; Ónody Gézáé és Csernátony Lajosé a tiszaeszlári ügyben, végre Rohonczy Ge­deoné a közlekedésügyi miniszter búcsú­­zása alkalmával egyik miniszteri hivatal­nok által mondott sértő szavak tárgyában. Ónody azt mondta el, a­mi már egy lapban olvasható volt, különösen Kozma Sándor királyi főügyész beavatkozásáról. Csernátony nagy álpáthosszal kelt ki az állítólagos bujtogatók ellen, kik a tisza­eszlári ügyet izgatásokra használják fel. Tisza Kálmán és Pauler Tivadar nyomban válaszoltak a hozzájuk intézett interpellácziókra, s a ház a válaszokat tu­domásul vette. Midőn végül Rohonczy Gedeon szó­lalt fel, a ház türelme már nagyon ki volt merülve. A képviselők sorai megrit­kultak, a karzatok is kiürültek. Interpel­­lácziójára a miniszterelnök később fog válaszolni. Az ülés kezdetén a ház Hermann Ottó indítványára elhatározta, hogy ko­szorút tesz Petőfi emlékszobrára. Azután a miniszterelnök előadta a ház legköze­lebbi munka­programmját és megejtettek a kitűzött bizottsági választások, melynél sokan kitörölték Wahrmann Mór nevét és részint Simonyi Iván, részint Ónody vagy Istóczy neveit írták a szavazólapra. Belföldi szemle. Ráday Gedeon grófnak kinevezése honvédelmi miniszterré megtörtént, a gróf egyúttal a fejedelmi kegy különös jeléül megkapta a titkos tanácsosi méltóságot, Fehérváry Géza b. vezérőrnagy az ál­lamtitkár pedig a Sz.­István rend közép­keresztjét. Fontosabb ennél, hogy Szé­chenyi Pál gróf mérsékelt ellenzéki kép­viselőnek kinevezése földművelés ipar és kereskedelmi miniszterré elhatározott do­log, ez a mérsékelt ellenzék részének beol­vadását a kormánypártba jelenti. — Ke­mény Gábor b. véglegesen átveszi a közle­kedési tárczát. Nyitramegye főispánjává a lemondott Majthényi László b. helyébe A kormányt most nekem add át! Mint kormányzók in, majd meglásd, Mert félek, hogy veled megint Megjárom. És így újra nyakamon lesz A járom. De hogyha majd én kormányzok Nem tesznek így a leányok. A­mig eddig rád bíztam az Egészet. Minden leány hálójába kerített. Nem hiszek én többé neked, Hű szeretőt én keresek. S olyan lesz az, már mintha csak Most látnám. . . . Még a nap is irigy szemmel Néz le rám. Somsich Sándor: Angolország újabb hírek szerint a franczia köztársaság kormányával az egyip­tomi ügy rendezése tekintetében a fővo­­násokban megegyezett, a portának az an­gol nagykövet kijelente, hogy míg az egyiptomi új hadsereg szervezve lesz, az angol csapatok ki nem vonhatók Egyip­tomból, ennek idejét a kedive fogja meg­határozni. — Arabi pasa sorsa még bi­zonytalan, a kedive ötét néhány társával kivégeztetni szeretné, ezzel ellentétben, több angol szózat emelkedik mellette, mely a pasát csak angol hadi­fogolynak tekinti. A trieszt-ronchi-i bombamerénylet má­sodik tettesét Ragosa Demetrio nevű isz­­triait elfogták toskánai területen, Pratóban.­­ Kiszolgáltatása még nem szolgáltatott. A franczia királypártiak még folyton banketteznek és dikczióznak, ekközben a köztársaságiak által több ízben megza­vartatnak örömükben, a kommunisták is pártokra szakadva nyilvános gyűléseiken egymást döngetik. Transbaikália kelet szibériai tarto­mányban egy politikai vétség miatt elítélt nő agyonlőtte a kormányzót. Írországban pedig a szigorú törvények daczára az agrár jó hírnévnek örvendő város becsületén csorbát, piszoktalan múltján szennyet ejt­sen csupa mániából. Az okos ember jól tudja, hogy: — többet ér ésszel, mint kézzel! Mondom, nálunk még a fa levele se mozdul meg, az éjszaki — muszka és — pozsonyi fugalmakra. Legfölebb valami antiszemita dandi, a­ki különben szemita kalaposnál, semita szabónál, sémita czipésznél, szóval mindent csak sémitánál vásál, és csak annyiban lett antiszemitává, amennyiben valamelyik libamájas „kis nagyság“ — rontotta meg a szívét, — csalódása feletti keservében ragaszt ki, „éjfélben hajnal előtt“ egy-egy plakátot: „Akármit hisz a zsidóság, A fajban van a disznóság !“ No de ez csak nem nyomhat a latba! Érdemes hát szepegni, — és katona­ságot állítani? Gyerekség, — nevetség! De csitt! — Csend, figyelem! Iszonyú összeesküvés történt. Tudom kiváncsiak tudni, hogy hol, óh de ezt nem lehet elárulni, ez mély titok. Az összeesküvők, mielőtt az értekezés feloszlott, lázas tekintetet vetettek egy­másra, heves kézszoritással búcsúztak s aztán ez volt utolsó szavuk: — Tehát ma éjjel! Alig vártam, hogy az est beálljon. Színházba mentem, az „Igmándi kispap“-ot adták. A ház tele volt. Nagy meglepeté­semre szolgált azon körülmény, hogy egyetlen egy szemitát sem láttam, elte­kintve Bogyó embereit, a szereplő színé­szeket, kiknek több mint fele a zsidó, holott tavai a szemiták mintegy 80%-át képezték a néző­közönségnek. Hja! Istóczy szelleme rémit: „Hali-verda!“ Néhány nap óta nem csekély izga­tottság van a városban s mi okozza az abnormis állapotot? — semmi egyéb, mint a sémiták oknélküli szepegése, azon ne­vetséges intézkedés, hogy katonaságot ál­lítanak éjjelenkint a városház udvarára — két század erejéig és tartatnak velük őrjáratokat, nehogy ad nótám Pozsony, nálunk is kiüssön a sémi- meg az anti­­semiták közt a harcz és háború. Minő „maszlagos“ állapot! Teljesen megfoghatatlan a sémiták „druck“-ja, kimagyarázhatatlan — egész­séges ésszel — a hatóság viselkedése. Városunk csendes mint a sir. (Le­számítva az uj bor hatását.) Senkinek, de senkinek esze­ ágában sincs, hogy önmagának kellemetlenséget, esetleg súlyos bajt szerezzen, hogy a bé-I Irán • 1 -ti t-\—| I Berehtold László gr. neveztetett ki. — A fehérmegyei főispán id. Szögyény M. László és Hajdumegye főispánja Miskolczy Lajos lemondottak főispáni állásukról. A király dr. Nendtvich Károlynak, a József-műegyetem rendes tanárának és volt rektorának, a „cserkuti“ előnév használhatásának engedélyezése mellett, saját és törvényes utódai részére a ma­gyar nemességet díjmentesen adományozta. Közigazgatási gyakornokokat akar a kormány rendszresíteni a törvényhatósá­gokban és pedig első­sorban a szolgabí­­rák mellett. A „Nemzet“ úgy értesül, hogy az erre vonatkozó költségtételek a jövő évi budgetben már elő is lesznek irányozva. A kormány ezen intézkedés által, jobb híján mintegy előkészítő gya­korlati iskolát akar a közigazgatási hi­vatalok elé tenni, a­minek díját külön­ben épen az utolsó időkben lehetett leg­inkább érezni. A honvéd segélyegylet felsegélyzésére 1883-ra — mint a Nemzet értesül, — a honvédelmi tárcza költségvetésében az eddigi 45.000 frt helyet 70.000 forint lesz felvéve. A képviselőház e hét végével elha­lasztja ülését november közepéig, a pénz­ügyi és igazságügyi bizottságok ez alatt tanácskozni fognak.­­ A mesterségesen nagyra felfújt zsidózavargásoknak általá­ban végük van. Külföldi szemle.

Next