Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-14 / 41. szám
22- énfolyaiTL)5°?4 . Előfizetési dij: Postán tag; Pécsett házhoz filére: egész évre 5 írt, félém 2 írt 50 kr. negyed évre 1 írt 25 kr. Egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkor. (Széchényi-tér.) Pécs, 1882. október 14-én.411-112. szám.. PÉCSI FIGYELŐ. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor tgymb megjelenéséért 0 kr., 3-seori 5 kr., 10-szerér0kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij Hintendő. A nyilttéri petit sori 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Szerkesztői iroda.: Ferencziek utczára 44. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal hr a városház épületben, Lili János hr a budai külvárosban, Böhm G. F. hr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. 3 klad.a hivatali Böhm O. F. ügynöki irodájában. F®rencziek templomának átellenében. Erődítmények. A moloch újra éhes lett, nem elégszik meg a rendes évi 100 —120 milliónyi kosztpénzzel, többre vágyódik. A bécsi hadügyminisztérium egyik osztályának kiadásában egy könyv jelent meg a napokban, mely bizonyítani akarja Bécs erődítésének szükségét. Erre azután Budapestről azt felelik, hogy nem annyira Bécset, mint Budapestet kell erődítvényekkel körülvenni és fegyver tanyává, megerősített táborhelyé alakítani. Mindenesetre helyes azon érvelés, hogy miután eddig Magyarország pénze csupa nem magyarhoni erődítésekre, Krakó, Lemberg, Przmijszl, Pola sat. fordittatott, most már ideje volna, hogy egy kis osztrák pénz magyar erődítésekre elkelne, minthogy pedig a legközelebb jövőben német-porosz háborútól nem kell tartani, nem is Bécs erődítésére kell legelőbb gondolkodni, hanem Budapestre, mint mely a galicziai várak bevételének eshetőségére egyedül képes volna fentartani a berontó orosz hadseregnek egyesülését a délszláv felkelőkkel és orosz vazall államocskákkal. Budapest a Duna folyam és a vasutak iránya következtében igen fontos stratégiai pont, innen és Komáromból Bécs is megvédhető, ami ellenkezőleg nem áll. Budapestet védelem nélkül egy betörő muszka seregnek átengedni végzetes hiba volna, mely maga képes volna eldönteni a háború sorsát. Mindezekből azonban nem következik az, hogy akár Budapest, akár Bécs a drága épített erődítések gyűrűjével körülvétessék, nem kis mulatság ez, mert belekerül a milliók több százaiba és a munka évtizedek előtt be sem fejezhető. A muszka háború nem fog várni akkor visül. Bécs vagy Budapest megerősítése ekként elkészül, de az újabbkori hadjáratok, különösen Metz erődített nagyszerű táborhely története tanúsítja, hogy eme méregdrága építmények sem érnek többet, vagy talán annyit sem, mint egy rögtönzött földsánczokból csinált Plevna, mely a muszka nagy sereget oly hosszas ideig feltartóztatta s melynek bevétele az ostromló muszka sereg roppant áldozataiba került. Az épitett erődítmények, ha falaikat vas pánczéllal nem vértezik az újkor ostromlövegeinek ellentállani nem képesek, a földsánczokban e nagy lövegek okoznak fúrásokat, de ezek éjjente kiigazíthatók, ami falerőditéseknél nem mindig eszközölhető, az épitett erődítmények mellett az erőditési gyűrű a roppant mérvű költségek mellett szükségkép kissebb lesz s ez könnyebbé teszi az ostromló ellenség feladatát — a táborhelyet úgy körülzárolni, hogy elvágja az élelem, lőszer és segélycsapatok bejövetelét, hogy sikertelenné tegye a megkísérelt kirontásokat, tágabb erőditési gyűrű kétszeres, háromszoros ostromló haderőt kíván teljes körülzárolásra s mindamellett a védő hadsereg belső közlekedése rövid és biztos marad, biztos marad a körülzárolt főváros is, mert a nagy erőditési gyűrk nem engedi, hogy az ostromlövegek elérjék a város épületeit. Az épített drága várak kora lejárt, a kellő pontokon vértezett tengerparti ütegek felállításának van értelme s egy pár ilyen üteg kellőleg felszerelve Alexandriában bizonyosan csúffá tette volna a gőgös angol hajóhadat, de ezek szüksége csak is a tengerpartokon áll elő és nem az ország bensőjében. Ha előkészitvék a fővárosok védelmének tervei, ha annak idején nem kell kapkodni e részben, hanem friss erővel neki lehet állani a földmunkáknak, ha a fegyverkezésre kellő anyag helyben van raktározva s nem kell előbb messziről elhozni, akkor néhány rövid hét alatt oly földerőditmények alakulnak a megvédendő fővárosok körül, melyek jobban felelnek meg aczélnak, mint a méregdrága épitett erősségek, miket az ellenség Levelet irt Kossuth Lajos... Levelet irt Kossuth Lajos Levelet hű nemzetéhez. — Bűvös szóval hogy elzengje, Mit a szive, lelke érez. Mint egy ősi szentelt koboz Megindító húrrezgése, Szól belőle mindnyájunknak tíúbánata, reménysége. Elénk ragyog nyolczvan éves Hófürtözött szent homloka, — A magyar nép villámterhes Fájdalmának e trónusa. S e fájdalom felhőárja Lelkünkre bús éjszakát von — De villáma fényinél ad, Mi tetszik a láthatáron ? . . . . Az a zászló, az a zászló Vihartverő lobogással, Melyért annyi szív küzdött már Drága vére hullásával. „Független légy Magyarország!“ Ez a dicső felírása, Enyészhetlen fénybetűkkel Kossuth Lajos irta rája. És a rudját, arany rudját Egy tünisznek keze tartja,___________ T Á S 0 Z A. Neve szerint honszeretet, A magyar szív ősi sarja. S mert a villám soha-soha Nem esik meg dörgés nélkül: Hallgassátok azt a csodás Égzengést a messzeségbűl. Mintha nem is eme gyönge Gyáva kornak lelke szólna, Hanem Lehel kürtjén zengne: A szabadság riadója! . . . . E levélben Kossuth Lajos — Szabadságunk hajló napja — Búfelhőnkre a reménység Szivárványát ragyogtatja. Széplaki Jánosé Sándor. A tó-parton. Csendes este a tó-parton Üldögélek egy magán. Felkelt a hold, elmerengek Rám mosolygó sugarán Csak szellő sincs, mely zavarná A csendet. Minden alszik, hisz már éjfél közelget. A virágok a tóparton Mély álomba merültek. Lekonyasztják a habokba Picziny fejecskéiket. Oh ! csak épen magam vagyok Éberen, Körülöttem nincs egy árva Lélek sem. Mit beszélek, nincs senki sem?! Ni, amott jő egy alak. Ismerem őt, te vagy pajtás ! ^_Hisz ez már^rég vártalak. Őt követi mind akit csak ismertem. Mily kellemes meglepetés! Istenem! Karjaikat ölelésre Oh ! mint tárják én felém! Én is viszont, s úgy érezem, Mintha őket ölelném, óh! pedig hát, ez nem más, mint Képzelet. Elmerengés az oly édes Múlt felett. Oly jól esik rá gondolni A sok édes emlékre. Amig végre Morpheus az Álom-port hint szemembe. S karjaival oly édesen Átölel. És óh! mily szép álmokat hoz Az éjjel. Szivemhez. Csitt szivecském itten balról ! Ne járjunk ám megint balul! Ne heveskedj ám megint, mint Ezelőtt! Mert hiszen még az ejtett seb Be sem nőt. Ne hamarkodd el a dolgot ! Hogy mit teszesz — jól meggondold ! Ne hozz megint bús bánatot Énnekem. Eddig úgy is ezzel tellett Életem. Ne higyj könnyen a leánynak Természete akárhánynak, Hogy bekerít hálójába, S azután Jót mosolyog s örvend ügyes ___________________________________ amúgy is kémek által értesitve az ostromnál jobban ismer, mint a hevenyében készitett földsánczokat Országgyűlés. Az országgyűlésnek mind a két háza okt. 5-én tartotta az új ülésszakban első ülését, mely csupán a megnyitás alakszerűségének volt szentelve. A megnyitó ülésre mind a képviselők, mind a főrendek gyér számban jelentek meg. A képviselőház padjai alig teltek meg félig, a főrendiházban pedig csak 30 tag volt jelen, aminek részben talán a lapok ama téves híte is oka volt, hogy az országgyűlés csak szombaton, okt. 7-kén fog megnyílni. Mind a két házban legelőször is felolvasták az ülésszakot megnyitó kir. leiratot, azután az elnök megtette jelentését a szünet alatt történtekről és végül megállapították a legközelebbi ülések teendőit. A főrendiház az újjáalakuláson már keresztül esett, amennyiben eddigi tisztviselőit ismét megerősítette. A képviselőház október 9-ei ülésén beadattak a szavazatok a ház elnökeire, jegyzőire s a háznagyra. A szavazás eredménye a következő. Az első elnöki állásra beadatott öszszesen 189 szavazat, ebből Kemény János báróra esett 174, a többi egyesek közt megoszlott. Első alelnökké e szerint Kemény János b. választatott meg. A második alelnöki állásra beadatott 183 szavazat, ebből Szontagh Pál kapott 174-et, a többi megoszlott. Második alelnöke szerint Szontagh Pál lett. Jegyzőkké megválasztották Baross Gábor, Péchy Jenő, Rakovszky István, Tibád Antal, Pejacsevics Tivadar gróf és Fenyvessy Ferencz, háznagygyá Kovách László. Okt. 10-én érdekes ülés fejlődött. Mindenki tudta ugyan, hogy a ház megalakulása után azonnal több fontos interpelláczió fog intéztetni a kormányhoz, nevezetesen a pozsonyi és a tiszaeszlári ügyben, de a házszabályok értelmében a szerdai nap lévén az interpellácziók megtételének fentartva, mindenki csak szerdára várta az érdekes „eseményt.“ Azonban előállottak Polonyi Géza és Mocsáry Lajos képviselők, s az előbbi a Szolnok melletti tiszai vasúti híd, az utóbbi pedig a pozsonyi statárium ügyében sürgős interpellácziót jelentett be a közlekedésügyi, illetőleg a belügyminiszterhez. Mind a két miniszter nyomban válaszolt a szolnoki hídra nézve, hogy az megvizsgáltatván jónak találtatott, a statáriumra nézve, hogy a belügyér csak készen átadta a rendeletet azon meghatalmazással, hogy amikor a megye szükségesnek látja, kihirdethesse — és a ház a válaszokat tudomásul vette; feltűnt azonban, hogy a Tisza Kálmán belügyér válaszát Mocsáry interpellácziójára a mérsékelt ellenzéknek csak igen kis töredéke vette tudomásul; a párt nagyobb része, a többi közt Apponyi Albert gr. és Szilágyi Dezső nem vették tudomásul a választ. A ház bizottságai ez ülésen megválasztottak. A képviselőház október 11-ei ülésére öt interpelláczió volt bejelentve: Hegedűs Sándoré a honalapítás évfordulójának megünneplése tárgyában; Simonyi Iváné a pozsonyi statárium tárgyában; Ónody Gézáé és Csernátony Lajosé a tiszaeszlári ügyben, végre Rohonczy Gedeoné a közlekedésügyi miniszter búcsúzása alkalmával egyik miniszteri hivatalnok által mondott sértő szavak tárgyában. Ónody azt mondta el, ami már egy lapban olvasható volt, különösen Kozma Sándor királyi főügyész beavatkozásáról. Csernátony nagy álpáthosszal kelt ki az állítólagos bujtogatók ellen, kik a tiszaeszlári ügyet izgatásokra használják fel. Tisza Kálmán és Pauler Tivadar nyomban válaszoltak a hozzájuk intézett interpellácziókra, s a ház a válaszokat tudomásul vette. Midőn végül Rohonczy Gedeon szólalt fel, a ház türelme már nagyon ki volt merülve. A képviselők sorai megritkultak, a karzatok is kiürültek. Interpellácziójára a miniszterelnök később fog válaszolni. Az ülés kezdetén a ház Hermann Ottó indítványára elhatározta, hogy koszorút tesz Petőfi emlékszobrára. Azután a miniszterelnök előadta a ház legközelebbi munkaprogrammját és megejtettek a kitűzött bizottsági választások, melynél sokan kitörölték Wahrmann Mór nevét és részint Simonyi Iván, részint Ónody vagy Istóczy neveit írták a szavazólapra. Belföldi szemle. Ráday Gedeon grófnak kinevezése honvédelmi miniszterré megtörtént, a gróf egyúttal a fejedelmi kegy különös jeléül megkapta a titkos tanácsosi méltóságot, Fehérváry Géza b. vezérőrnagy az államtitkár pedig a Sz.István rend középkeresztjét. Fontosabb ennél, hogy Széchenyi Pál gróf mérsékelt ellenzéki képviselőnek kinevezése földművelés ipar és kereskedelmi miniszterré elhatározott dolog, ez a mérsékelt ellenzék részének beolvadását a kormánypártba jelenti. — Kemény Gábor b. véglegesen átveszi a közlekedési tárczát. Nyitramegye főispánjává a lemondott Majthényi László b. helyébe A kormányt most nekem add át! Mint kormányzók in, majd meglásd, Mert félek, hogy veled megint Megjárom. És így újra nyakamon lesz A járom. De hogyha majd én kormányzok Nem tesznek így a leányok. Amig eddig rád bíztam az Egészet. Minden leány hálójába kerített. Nem hiszek én többé neked, Hű szeretőt én keresek. S olyan lesz az, már mintha csak Most látnám. . . . Még a nap is irigy szemmel Néz le rám. Somsich Sándor: Angolország újabb hírek szerint a franczia köztársaság kormányával az egyiptomi ügy rendezése tekintetében a fővonásokban megegyezett, a portának az angol nagykövet kijelente, hogy míg az egyiptomi új hadsereg szervezve lesz, az angol csapatok ki nem vonhatók Egyiptomból, ennek idejét a kedive fogja meghatározni. — Arabi pasa sorsa még bizonytalan, a kedive ötét néhány társával kivégeztetni szeretné, ezzel ellentétben, több angol szózat emelkedik mellette, mely a pasát csak angol hadifogolynak tekinti. A trieszt-ronchi-i bombamerénylet második tettesét Ragosa Demetrio nevű isztriait elfogták toskánai területen, Pratóban. Kiszolgáltatása még nem szolgáltatott. A franczia királypártiak még folyton banketteznek és dikczióznak, ekközben a köztársaságiak által több ízben megzavartatnak örömükben, a kommunisták is pártokra szakadva nyilvános gyűléseiken egymást döngetik. Transbaikália kelet szibériai tartományban egy politikai vétség miatt elítélt nő agyonlőtte a kormányzót. Írországban pedig a szigorú törvények daczára az agrár jó hírnévnek örvendő város becsületén csorbát, piszoktalan múltján szennyet ejtsen csupa mániából. Az okos ember jól tudja, hogy: — többet ér ésszel, mint kézzel! Mondom, nálunk még a fa levele se mozdul meg, az éjszaki — muszka és — pozsonyi fugalmakra. Legfölebb valami antiszemita dandi, aki különben szemita kalaposnál, semita szabónál, sémita czipésznél, szóval mindent csak sémitánál vásál, és csak annyiban lett antiszemitává, amennyiben valamelyik libamájas „kis nagyság“ — rontotta meg a szívét, — csalódása feletti keservében ragaszt ki, „éjfélben hajnal előtt“ egy-egy plakátot: „Akármit hisz a zsidóság, A fajban van a disznóság !“ No de ez csak nem nyomhat a latba! Érdemes hát szepegni, — és katonaságot állítani? Gyerekség, — nevetség! De csitt! — Csend, figyelem! Iszonyú összeesküvés történt. Tudom kiváncsiak tudni, hogy hol, óh de ezt nem lehet elárulni, ez mély titok. Az összeesküvők, mielőtt az értekezés feloszlott, lázas tekintetet vetettek egymásra, heves kézszoritással búcsúztak s aztán ez volt utolsó szavuk: — Tehát ma éjjel! Alig vártam, hogy az est beálljon. Színházba mentem, az „Igmándi kispap“-ot adták. A ház tele volt. Nagy meglepetésemre szolgált azon körülmény, hogy egyetlen egy szemitát sem láttam, eltekintve Bogyó embereit, a szereplő színészeket, kiknek több mint fele a zsidó, holott tavai a szemiták mintegy 80%-át képezték a nézőközönségnek. Hja! Istóczy szelleme rémit: „Hali-verda!“ Néhány nap óta nem csekély izgatottság van a városban s mi okozza az abnormis állapotot? — semmi egyéb, mint a sémiták oknélküli szepegése, azon nevetséges intézkedés, hogy katonaságot állítanak éjjelenkint a városház udvarára — két század erejéig és tartatnak velük őrjáratokat, nehogy ad nótám Pozsony, nálunk is kiüssön a sémi- meg az antisemiták közt a harcz és háború. Minő „maszlagos“ állapot! Teljesen megfoghatatlan a sémiták „druck“-ja, kimagyarázhatatlan — egészséges ésszel — a hatóság viselkedése. Városunk csendes mint a sir. (Leszámítva az uj bor hatását.) Senkinek, de senkinek esze ágában sincs, hogy önmagának kellemetlenséget, esetleg súlyos bajt szerezzen, hogy a bé-I Irán • 1 -ti t-\—| I Berehtold László gr. neveztetett ki. — A fehérmegyei főispán id. Szögyény M. László és Hajdumegye főispánja Miskolczy Lajos lemondottak főispáni állásukról. A király dr. Nendtvich Károlynak, a József-műegyetem rendes tanárának és volt rektorának, a „cserkuti“ előnév használhatásának engedélyezése mellett, saját és törvényes utódai részére a magyar nemességet díjmentesen adományozta. Közigazgatási gyakornokokat akar a kormány rendszresíteni a törvényhatóságokban és pedig elsősorban a szolgabírák mellett. A „Nemzet“ úgy értesül, hogy az erre vonatkozó költségtételek a jövő évi budgetben már elő is lesznek irányozva. A kormány ezen intézkedés által, jobb híján mintegy előkészítő gyakorlati iskolát akar a közigazgatási hivatalok elé tenni, aminek díját különben épen az utolsó időkben lehetett leginkább érezni. A honvéd segélyegylet felsegélyzésére 1883-ra — mint a Nemzet értesül, — a honvédelmi tárcza költségvetésében az eddigi 45.000 frt helyet 70.000 forint lesz felvéve. A képviselőház e hét végével elhalasztja ülését november közepéig, a pénzügyi és igazságügyi bizottságok ez alatt tanácskozni fognak. A mesterségesen nagyra felfújt zsidózavargásoknak általában végük van. Külföldi szemle.