Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-04-08 / 14. szám
óv£ol3retaaQ.Pécs, 1882. április 8-án. l-ás-13S SZ Á 22CL- «a- ^a»o Előfizetési dij: Pollin figy Pécsett küllői kildre: iglsi évre 5 írt, félévre 2 írt 50 kr. negyed ivre 1rt 25 kr. Egye. szám 10 kr. Mogjtlinik maira szombaton faréi liánok kaphatók Weidinger H. könyvker. (Skörényi tér.)PÉCSI FIGYELŐ. «----------------------------------------Ezerne»»* * *-től Iroda: Ferencziek utczája 44. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: is Egy öt hasábos petit sor egyszerió megjelenéséért f1 kr., 3-szori 5 kr., 10-szerért k kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizejítendő. A nyílttéri petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó Hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. a----------------------------------------- Nagyobb tevékenységet! V. Nem vitás kérdés többé, elméletileg úgy, mint gyakorlatilag be van bizonyítva és megállapított tény, hogy az erdővel borítva volt magaslatok és hegyeknek elkopaszítása virágzó, termő területeket tönkre tenni, felhőszakadások által nagy erővel és rohamosan lemosott terméketlen törmelékkel elárasztani, a nyári hő hónapok éltető nedvét a forrásokat elapasztani képes, s hogy ez városunkra okvetlenül bekövetkezik, azt szinte tagadni megátalkodott önkényes vakság lenne, mert nem csak kezdetét vette, hanem már azon túl van és mindig fokozottabban lép fel a rombolás. Itt az utolsó idő, hogy a Mecsek kopárságainak sztra befásítását, elbokrosítását minden kitelhető erővel és késedelem nélkül munkába vegyük. Néhány éve gyenge, szakértelem nélküli kísérletek történtek e részben, de sem az intéző, sem a végrehajtó egyénekben nincs meg az érzék, mely képesítené őket a művelet nagy fontosságát felfogni, annál kevésbé azt üdvösen végrehajtani, az előirányzott és megszavazott költségekkel fukarkodtak, felét alig fordították reá, azt is rosszul, a másik felét elköltötték más elő nem irányzott haszontalanságokra és parádékra. A kísérlet nem sikerült és azóta abba is hagyták, pedig ha a befásítás az egyik főneművel (akáczczal) nem sikerült, van még elég más, melynél a siker el nem marad, de talán még az akácz-ültetvény is szakértelemmel kezelve és kedvezőbb időben megfogamzott volna, ezzel azonban a mi városi uraink nem akarnak vesződni, még kevésbé költekezni arra, hogy az utódoktól a veszedelmet elhárítsák, ezek az urak csak mától holnapra gondolkodnak. Arról, hogy a völgyfenekeket lépcsőzetesen gátakkal ellátva azokban vizíelfogó medenczéket létrehozni lehetne, miből a források nyári és őszi időszakban is táplálkozhatnak, mikből öntözési berendezést alkotni lehet, — ezek az urak nem is álmodnak! A közegészségi szempontokból oly égetően sürgős városi közvágóhíd és a sertésszállások ügye is vagy három éve, hogy vajúdik, de a megszíllemlés még soká késik, mert utánozva minisztereinket városházi uraink is tanulmányozzák ez ügyeket, oly buzgón pedig, hogy elalszanak fölöttük és velük az ügyek is. A közigazgatási, rendőri, adó és városi gazdasági ügyek ellátásának az új szervezet és oly nagy — mondhatni, hogy felette nagy tisztikar mellett a leggyorsabban kellene peregni, — ellenkezőjét tapasztaljuk, a gépezet lassabban jár mint valaha, fogy a papír, ömlik a tinta, kopik a sok aczéltoll, írnak hatszor is annyit, mint szükséges lenne, a birokratikus pedantéria túlhaladja a legdrágulatosabb német ezopfot kétszerte, de azért alaposságot és törvényszerűséget az elintézésekben ne keressünk. Nincs alkotó, nincs rendező, nincs oktató szellem, a régi sciablonokat összebonyolították holmi azokba nem illeszthető újításokkal, mik csak arra valók, hogy a gép kerekei még nehézkesebben mozogjanak, pedig a gép tengelyei jól megolajozvak, a kerekek nagyobb része igen jól használható állapotban van, de a gép rosszul van összeillesztve és nem jól kezeltetik. Lapunk keretén kívül esik pozitív javaslatokkal állani elő e tekintetben. — Czikksorozatunk tanúbizonysága annak, hogy ellenzéki állásunk daczára sem állunk a negáczió terén, de részletezni a teendőket nem ugyan valami nagyon nehéz, de mindenesetre oly terjedelmű munka, mely felkelthetné a többé-kevésbé szakértők figyelmét, a nagyközönséget azonban untatná. Ha emlékeztetőnk nem éppen a pusztán kiáltó szó marad, fáradozásunknak e jutalma városunk érdekében igen megörvendeztetne. Ellenzéki állásunk nem ellenséges állás és városunk üdve megkívánja, hogy azon közerővel dolgozzunk, azért reményjük, hogy sikerülene nagyobb tevékenységet a városházán kifejteni, legyen béke köztünk és kívánunk boldog húsvéti ünnepeket! Il SOSA, Színház. Színtársulatunk drámai személyzete múlt pénteken, opera-személyzete pedig szombaton vett búcsút a közönségtől, mely e két legutolsó előadásra is teljesen megtörte a házat. A pénteki előadás „A betyár kendője“ népszínmű egyszersmind jutalomjáték is volt, t. i. az összes karszemélyzet jutalomjátéka, melyet Munkácsy Mihály legújabb remekművének („Krisztus Pilátus előtt“) élő alakokkal szépen sikerült ábrázolása előzött meg. A népszínműben Tamási is fellépett, s a közönség még egyszer gyönyörködhetett a vendégművész kitűnősjátékában és szívhezszóló énekében. A szombaton tartott búcsú-előadás operaegyveleg volt, mely igen helyes intézkedésvolt az igazgatóság részéről, mert elkallódat nyújtott a közönségnek arra, hogy is kitüntetett kedvenczeitől egyszerre 8 lön-külön elbucsúzhassék. Említenüintó sem kell, hogy közönségünk ezen uton 'alkalomra tömegesen tódult a szinkkzr® búcsút veendő szeretett művészeinkpi' kiket — fájdalom — csak igen mondhattunk a magunkéinak, zf öl' 6 r°v'^ idő alatt «ly s°k és nagy részesítették közönségünket, ki' °rneve'*c kitörölhetlen betűkkel marad e?jjij,eni'*etűnkbe vésve. Az előadás folyamá eV®a minden egyes művész működése után a ékesebb és legszívélyesebb taps tört ki, az utolsó jelenet után pedig a közönség mindaddig helyén maradt, míg szeretett búcsúzó művészeink a harsogó éljenekre és tapsokra még háromszor meg nem jelentek. E jelenet igazán megható volt, mert az úgy a közönség, mint a búcsúzó művészek részéről kölcsönös rokonszenv és az elválás miatt érzett őszinte fájdalom minden jelét magán hordta. A függöny utolsó legördülte után végre távozott a közönség és mindnyájunk szivében tovább rezgett az „Isten hozzátok“ viszhangja.* * * * s most a közvetlen behatás elfogultságának elenyésztével vessünk egy rövid visszapillantást szintársulatunk ez évadbani működésére, s az ezen idő alatt szerzett tapasztalatainkra. Bogyó szinigazgató előleges színi jelentésében igazgatói működésére e jelszót választotta magának: „Nem a szavak , nem az ígéretek, hanem a tények után mérik az embert.“ Az igazgató tehát mindenesetre a legjobb akarattal indította meg vállalatát, s hogy a siker elérésének czéljából áldozatok hozásától sem riadt vissza, azt bebizonyította azzal, hogy operája oly kitűnő erőket szerződtetett, mint amilyenek Balázsné, Dalnokyné, Gerecsné, Bokor, Fekete és Láng, s azzal is, hogy a körülményekhez képest elég sok gondot és költséget fordított a jelmezekre és a darabok kiállítására. Az ily művészeti vállalat teljes sikeréhez azonban a jóakaraton és áldozatkészségen kívül még az is múlhatlanul szükséges, hogy a működő színtársulat czélszerűen legyen szervezve, s hogy annak működése terv szerint legyen előre megállapítva. Igaz ugyan, hogy Bogyó a fenn nevezett kitűnő énekművészek szerződtetésével opera-előadások élvezetében részesítette a pécsi közönséget, amivel más vidéki város ez évad alatt nem dicsekedhetett, de az is igaz, hogy ugyanezen tagokkal az opera-saisont sokkal érdekesebbé és magára nézve még sokkal hálásabbá tehette volna, ha társulatát egyébként is jobban szervezte, s ha igazgatói működésében rendszeres eljárást követett volna. Bogyó társulata it. is daczára a fenn említett kitűnő erőknek, igen hiányosan volt szervezve az operára, de különösen a drámára, népszínműre és operettére is. Elsősorban nagy szüksége lett volna a társulatnak egy routinirozott karmesterre. E véleményünk által nem akarjuk kissebbíteni a volt színházi karmester érdemeit, mert tekintve azt, hogy az operában teljesen járatlan kar betanításának terhe egyedül az ő vállain feküdt, az elért eredmény után csak dicsérőleg említhetjük fel szorgalmát és fáradhatlan buzgalmát, azonban ha ő minden idejét és erejét csak a karok betanítására fordíthatta volna, s az egyéb karmesteri teendőket nálánál jártasabb és tapasztaltabb egyén végezte volna, akkor sokkal több operát lehetett volna előadni, s az általa vállalat bizonyra még sokkal jobban sikerült volna, úgy művészi szempontból a közönségre nézve, mint anyagi tekintetből a vállalkozó igazgatóra nézve. Ugyanezen érdekekből szüksége lett volna továbbá az opera-társulatnak egy Loubrette énekesnőre, aki jól elláthatta volna a kisebb operai szerepeket, s a mellett operette repertoáral is bitt volna. E két hiány pótlásával Bogyó opera-társulata nemcsak az előadott operákat, melyeknek legnagyobb része olasz volt, hanem a mostani fejlettebb ízlésnek jobban megfelelő sok más operát (p. o. Webertől, Cherubinitól, Lortringtól, Aubertól, Meyerbeertől, Gounodtól, Dopplertől stb.) is képes lett volna előadni, a mi által operarepertoirját változatosabbá s a közönségnek szinházlátogatási kedvét még élénkebbé tehette volna. Ami pedig Bogyó dráma-, népszínmű- és operette-társulatát illeti, az egy-két tag kivételével oly gyönge tagokból volt alakítva, kik az oly műértő közönség igényeit, mint a minő a mienk, kielégíteni nem voltak alkalmasak. Ez és azon körülmény, hogy az igazgatóság az egész évad alatt egyetlenegy operetteujdonságot sem hozatott színre, szinműújdonságot pedig mindössze csak hármat („Várjunk el,“ „Czifra nyomorúság“ és „Kéjutazás“) okozták azt, hogy a drámai előadásokat aránylag sokkal kissebb közönség látogatta, mint az opera-előadásokat. Mindezek mellett mégis egészben véve az előadások az egész évad alatt oly szépen voltak látogatva, hogy Bogyó igazgatónak e vállalat anyagi eredményében csak előnyére szolgálhatott. Közönségünk ismét bebizonyította azt, hogy a magyar szívügy pártolásában az orságban az elsők között áll Országgyűlés. A képviselőház márcz. 30-án vita nélkül elfogadta a Szerbiával kötött hajózási szerződést, azután folytatta a közigazgatási bizottságokban alkalmazandó közgazdasági előadókról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szederkényi Nándor és Mocsáry Lajos ellenezték a törvényjavaslatot, míg Urányi Imre és Somsich Pál azt pártolták, de az utóbbi azon fentartással, ha a részletes tárgyalásnál előterjesztendő módosítványa elfogadtatik. Még Gaal József, Baross Gábor előadó és Kemény Gábor b. miniszter szólottalt a törvényjavaslat mellett, mire azt a ház úgy általánosságban mint részleteiben elfogadta. Ezután az 1872. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslat Csanády Sándor tiltakozása daczára elfogadtatván, következett az 1881. évre megállapított határvám fölösleg elmaradása folytán a magyar korona országaira eső kiadás födözéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hozzászóltak átalánosságban Láng Lajos előadó, Falk Miksa, aki módosítványt jelentett be, Szilágyi Dezső, a ki az egész törvényjavaslat elvetését ajánlotta és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, a ki Szilágyi állításait czáfolgatta. Márczius 31-én elintézte az 1881. évre megállapított határvám fölösleg elmaradása folytán a magyar korona országaira eső kiadás fedözéséről szóló törvényjavaslatot elfogadván, a 3-ik §-nál Falk Miksa módosítványát. Azután vita nélkül elfogadta a phylloxerára vonatkozó berni egyezményt. Az ülés végén Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter válaszolt Bódogh Albert interpellácziójára a dohánytermelés tárgyában, Kemény Gábor b. földmivelési miniszter pedig Kiss Albert és Göndöcs Benedek interpelláczióira a phylloxera tárgyában. Bartha Miklós, a kolozsvári Karolina kórháznál előfordult visszaélések tárgyában intézett interpellácziót a belügyminiszterhez. A főrendiház tárgyalta és vita nélkül elfogadta a képviselőház által az utolsó napokban elfogadott törvényjavaslatok egy részét, más részének tárgyalását pedig az ünnepek utánra halasztotta. Vécsey József b. interpellácziót intézett a honvédelmi miniszterhez a közös hadseregbeli katonák által teljesítendő közmunkák tárgyában. Ápril 1-én kérvények tárgyaltattak a képviselőházban és a főrendiház üzenete az elfogadott törvényjavaslatokról, vétetett át. A főrendiház ápril 1-én átvette a képviselőház üzenetét az ott elfogadott törvényjavaslatokkal, a phylloxera ügyről szólót azonnal elfogadta, a vámmegtérítésről szólót hármas bizottsághoz utasította. Az ünnepek előtt több érdemleges ülés nem tartatik. Belföldi szemle. A horvát tartománygyűlés, melynek jelenlegi ülésszaka a Szarcsevicspártiak által magyargyűlöletből előidézett botrányokban gazdag volt, a húsvéti szünetek előtt letárgyalta a költségvetést, az ünnepek után lesz fiumei vita, midőn az országos küldöttség tagjainak megválasztása kerül napirendre. A horvát tartománygyűlés szerb képviselői a bán elé terjesztették külön követeléseiket, melyek következők. — A népiskolai törvény módosíttassák s értekezlet hivassák össze e tárgyban, mely a szerbek kívánságát is figyelembe vegye. A tartományi kormány közoktatási osztályában állítassák föl egy külön előadó a szerb iskolai és egyházi ügyek részére. Gondoskodjék a bán, hogy a Starcsevicsféle törekvés, mely Horvátország két nemzetiségét összeveszíti, megakadályoztassék. A bán azt válaszolta, hogy az iskolatörvény módosítását előkészítő enquet összehívása már el van rendelve és gondoskodni fognak, hogy a szerbek jogosult kívánságai teljesíttessenek. A szerb előadói állás rendszeresítésével el van határozva. A Simonyi Ernő halála folytán megürült képviselőségre Debreczen első vál. kerületének függetlenségi választói Thaly Kálmánt léptették fel jelöltül, a függetlenségi kör ajánlata alapján. Bukaresti osztrák-magyar követté kineveztetett Mayer Ernő báró. Mayer b. a fiatalabb diplomácziai iskolából való, s már Washingtonban is képviselte a monarchiát, ahonnan azonban mégis vissza kellett térnie, mert egészsége nem bírta ki az amerikai éghajlatot. Szent Péterváron és Konstantinápolyban a monarchiának kiváló szolgálatokat teljesített. A választásnál döntő volt, hogy a báró magyar ember. Mayer ugyanis Pozsonyban született, a magyar nyelvet tökéletesen bírja s kezdettől fogva tagja volt a honvédségnek, ahol most is őrnagyi rangot visel. A közoktatási miniszter a képviselői ház előtt fekvő középiskolai törvényjavaslatot vissza fogja vonni, de azt néhány módosítással a legközelebbi ülésszak kezdetén újból előterjesztendő miután a törvény megalkotása sürgősen szükségesnek mutatkozik. Gömör megye múlt hó 28-án tartott közgyűlése nagy érdeklődés mellett folyt le. Arról volt szó, hogy a megye székhelye hol legyen ezentúl, miután a belügyminiszter elrendelte hogy, vagy Pelsőcz, vagy Rimaszombat közt válasszon a megye, melynek eddig két székhelye volt. Többek fölszólalása után a nagy többség Rimaszombat mellett nyilatkozott. A dohánytermelési és dohánygyártási ügyek vezetésére, a folyó évi költségvetési törvény alapján „M. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság“ czím alatt külön igazgatóság állíttatott fel, mely működését f. évi április hó 1-ével (Budapesten, vár, a pénzügyminisztérium épületében) megkezdette. ---------- Külföldi szemle. A porosz képviselőház elfogadta második olvasásban az egyházügyi javaslatot a centrum és a konzervatív párt közt létesült kompromisszum alapján. Az egyházügyi javaslat tárgyában hozott határozatok előzményei felől különböző hírek keringenek. Mondják, hogy a bizottság legutolsó ülésén a kormány részéről kifejezésre jutatták, mikép a császár már óhajtaná a törvény létesültét, ekkor tették meg konzervatívok a centrummal való kompromisszumra a lépéseket. Az urak háza bizonyára változatlanul fogadja el a törvényt. Oroszországból. Suchanoff halálra ítélt nihilista tisztet, akinek a czár nem kegyelmezett meg, márcz. 31-én kora reggel végezték ki a kronstadti erődben. A kivégzés színhelyét a tengerész katonák őrizték. Suchanoff nyugodtan viselte magát , a papot meghallgatta, a feszületet pedig megcsókolta. Egy altiszt zsebkendővel adott jelt, mire tizenkét lövés esett s az elitélt azonnal halva rogyott össze. A sánczokon óriási néptömeg és számos katona nézte a kivégzést. Suchanoff anyja aznap szintén Kronstadban volt. Odesszában, márcz. 30-án este a tengerparti boulevardon ismeretlen egyén Strelnikoff tábornokra, a kiewi haditörvényszék ügyészére revolverrel lőtt és megsebesítette. A tábornok a kapott seb folytán két percz múlva meghalt. A merénylőt elfogták társával együtt, és legutóbbi táviratok szerint rögtönbíróságilag eddig ki is végezték mindkettőt, noha igazi nevük ismeretlen maradt. A hadbíró különben tulajdon kegyetlenségének áldozata. A nihilistákat vad buzgalommal hajszolta s csak agyonlüvetése előtti napon is 50 egyént fogatott el, mitsem törődve Dondukoff-Korzakov tiltakozásával. Az elfogottak közt volt egy franczia tanuló is, a kiért a franczia köztársaság képviselője is közbelépett, de még annyit sem bírt kivinni, hogy a fogolylyal beszélhessen. A prokurator halála egyáltalában nem keltett szomorúságot Odesszában; szent Pétervárott azonban kínos feltűnést okozott, mert a czár csak épen akkor kegyelmezett meg a Trigonja-perben halálra ítélt foglyoknak. Hírlik, hogy a czár Strelnikoff meggyilkoltatása után szintén fenyegető levelet kapott. Az orosz fővárosban újabb forradalmi proklamácziókat találtak, s a nyugtalanság megint általános. Az orosz kormány sürgönyt kapott a kievi tankerület felügyelőjétől, melyben tudatja, 200 tanuló — revolverrel kezükben — követelte tőle négy társuk szabadonbocsáttatását, akik a kievi egyetemen legutóbb történt zavargások alkalmával fogattak el. Ez a hír, valamint Strelnikoff tábornok meggyilkolása az udvari és kormánykörökben a legnagyobb rémületet idézte elő, de azért mégis szétküldték a koronázási meghívókat, melyek ez évi Az ily közönség méltán megkívánhatja, hogy az igazgató, ki a színházat egy egész évadra megnyeri, színtársulatát a kívánalmaknak megfelelőleg jól szervezze, hogy működésében rendszert tartson, s az előadásokra a kitelhető legnagyobb gondot és szorgalmat fordítsa. Színházunkat a jövő szinévadra ismét Bogyó nyerte el, reméljük, hogy jóakaró megjegyzéseinket figyelmére méltatja, s társulatának elősorolt hiányait pótolva, a jövő szinévadban törekedni fog minden tekintetben kielégíthetni a közönség igényeit. Ezek megjegyzéseink az idei színtársulat lefolyt működésére, melyek után Bogyó igazgató búcsúszavát, mi is azzal viszonozzuk: „A viszont látásra.“ Hogy készül az „Egyetértés“ legújabban. E hó 1-étől az „Egyetértés“ a Franklin-társulat nyomdájában jelenik meg, mely az első helyet érdemelte ki hazai sajtó - műintézeteink között. Az „Egyetértés“ gyors és pontos, s a mellett külsőleg is tetszetős megjelentethetése kedvéért, nagy költséggel most egészen újonan rendezte be nyomdáját a Franklin-társulat. Az „Egyetértés“ 3—4 teljes ívén jelenik meg, 12—16 oly nagy ivrét oldalon, melyekből az ez előtt volt sík szerkezetű sajtó csak két hírlapi oldalt nyomhatott egyszerre. Csak ezer példány elkészítéséhez is tehát 6—8000 nyomásra volt