Pécsi Figyelő, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-04-08 / 14. szám

óv£ol3retaaQ.­Pécs, 1882. április 8-án. l-ás-13S S­Z Á 22CL­- «a- ^a»o Előfizetési dij: Pollin figy Pécsett küllői kildre: iglsi évre 5 írt, félévre 2 írt 50 kr. negyed ivre 1­­rt 25 kr. Egye. szám 10 kr. Mogjtlinik maira szombaton faréi liánok kaphatók Weidinger H. könyvker. (Skörényi tér.)PÉCSI FIGYELŐ. «----------------------------------------­Ezerne»»* * *-től Iroda: Ferencziek utczája 44. sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: is Egy öt hasábos petit sor egyszeri­­ó megjelenéséért f1 kr., 3-szori 5 kr.,­­ 10-szerért k kr. fizetendő. — Minden­­ hirdetés után 30 kr. bélyegdij fize­­jí­tendő. A nyílttéri petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó Hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. a-----------------------------------------­ Nagyobb tevékenységet!­ V. Nem vitás kérdés többé, elméle­tileg úgy, mint gyakorlatilag be van bizonyítva és megállapított tény, hogy az erdővel borítva volt magaslatok és hegyeknek elkopaszítása virágzó, termő területeket tönkre tenni, felhő­­szakadások által nagy erővel és roha­mosan lemosott terméketlen törmelék­kel elárasztani, a nyári hő hónapok éltető nedvét a forrásokat elapasztani képes, s hogy ez városunkra okvetlenül bekövetkezik, azt szinte tagadni meg­átalkodott önkényes vakság lenne, mert nem csak kezdetét vette, hanem már azon túl van és mindig fokozot­tabban lép fel a rombolás. Itt az utolsó idő, hogy a Mecsek kopárságainak sztra befásítását, elbok­­rosítását minden kitelhető erővel és késedelem nélkül munkába vegyük. Néhány éve gyenge, szakértelem nélküli kísérletek történtek e részben, de sem az intéző, sem a végrehajtó egyénekben nincs meg az érzék, mely képesítené őket a művelet nagy fon­tosságát felfogni, annál kevésbé azt üdvösen végrehajtani, az előirányzott és megszavazott költségekkel fukar­kodtak, felét alig fordították reá, azt is rosszul, a másik felét elköltötték más elő nem irányzott haszontalansá­­gokra és parádékra. A kísérlet nem sikerült és azóta abba is hagyták, pedig ha a befásítás az egyik főneművel (akáczczal) nem sikerült, van még elég más, melynél a siker el nem marad, de talán még az akácz-ültetvény is szakértelemmel kezelve és kedvezőbb időben megfo­­gamzott volna, ezzel azonban a mi városi uraink nem akarnak vesződni, még kevésbé költekezni arra,­­ hogy az utódoktól a veszedelmet elhárítsák, ezek az urak csak mától holnapra gondolkodnak.­­ Arról, hogy a völgy­fenekeket lépcsőzetesen gátakkal ellátva azok­ban vizíelfogó medenczéket létrehozni lehetne, miből a források nyári és őszi időszakban is táplálkozhatnak, mik­ből öntözési berendezést alkotni lehet, — ezek az urak nem is álmodnak! A közegészségi szempontokból oly égetően sürgős városi közvágóhíd és a sert­ésszállások ügye is vagy három éve, hogy vajúdik, de a meg­­szíllemlés még soká késik, mert utá­nozva minisztereinket városházi ura­ink is tanulmányozzák ez ügyeket, oly buzgón pedig, hogy elalszanak fölöttük és velük az ügyek is. A közigazgatási, rendőri, adó és városi gazdasági ügyek ellátásának az új szervezet és oly nagy — mond­hatni, hogy felette nagy tisztikar mel­lett a leggyorsabban kellene peregni, — ellenkezőjét tapasztaljuk, a gépe­zet lassabban jár mint valaha, fogy a papír, ömlik a tinta, kopik a sok aczéltoll, írnak hatszor is annyit, mint szükséges lenne, a birokratikus pe­dantéria túlhaladja a legdrágulato­­sabb német ezopfot kétszerte, de azért alaposságot és törvényszerűséget az elintézésekben ne keressünk. Nincs alkotó, nincs rendező, nincs oktató szellem, a régi sciablonokat összebonyolították holmi azokba nem illeszthető újításokkal, mik csak arra valók, hogy a gép kerekei még nehéz­kesebben mozogjanak, pedig a gép tengelyei jól megolajozvak, a kerekek nagyobb része igen jól használható állapotban van, de a gép rosszul van összeillesztve és nem jól kezeltetik. Lapunk keretén kívül esik pozi­tív javaslatokkal állani elő e tekintet­ben. — Czikksorozatunk tanúbizony­sága annak, hogy ellenzéki állásunk daczára sem állunk a negáczió terén, de részletezni a teendőket nem ugyan valami nagyon nehéz, de mindenesetre oly terjedelmű munka, mely felkelt­­hetné a többé-kevésbé szakértők fi­gyelmét, a nagy­közönséget azonban untatná. Ha emlékeztetőnk nem éppen a pusztán kiáltó szó marad, fáradozá­sunknak e jutalma városunk érdeké­ben igen megörvendeztetne. Ellenzéki állásunk nem ellenséges állás és városunk üdve megkívánja, hogy azon közerővel dolgozzunk, azért reményjük, hogy sikerülene nagyobb tevékenységet a városházán kifejteni, legyen béke köztünk és kívánunk bol­dog húsvéti ünnepeket! Il SOSA,­­ Színház. Színtársulatunk drámai személyzete múlt pénteken, opera-személyzete pedig szombaton vett búcsút a közönségtől, mely e két legutolsó előadásra is teljesen meg­­törte a házat. A pénteki előadás „A betyár ken­dője“ népszínmű egyszersmind jutalom­játék is volt, t. i. az összes karszemélyzet jutalomjátéka, melyet Munkácsy Mihály legújabb remekművének („Krisztus Pilátus előtt“) élő alakokkal szépen sikerült áb­rázolása előzött meg. A népszínműben Tamási is fellépett, s a közönség még egyszer gyönyörködhetett a vendégművész kitűnősjátékában és szívhezszóló énekében. A­ szombaton tartott búcsú-előadás operaegyveleg volt, mely igen helyes intéz­kedés­­volt az igazgatóság részéről, mert elkallódat nyújtott a közönségnek arra, hogy is kitüntetett kedvenczeitől egyszerre 8 lön-külön elbucsúzhassék. Említe­­nüintó­ sem kell, hogy közönségünk ezen uton 'alkalomra tömegesen tódult a szin­­kkzr® búcsút veendő szeretett művésze­­inkpi' kiket — fájdalom — csak igen mondhattunk a magunkéinak, zf öl' 6 r°v'^ idő alatt «ly s°k és nagy részesítették közönségünket, ki' °rneve'*c kitörölhetlen betűkkel marad e?jjij,eni'*etűnkbe vésve. Az előadás folyamá eV®­a m­inden egyes művész működése után a ékesebb és legszívélyesebb taps tört ki, az utolsó jelenet után pedig a közön­ség mind­addig helyén maradt, míg sze­retett búcsúzó művészeink a harsogó él­jenekre és tapsokra még háromszor meg nem jelentek. E jelenet igazán megható volt, mert az úgy a közönség, mint a búcsúzó művészek részéről kölcsönös ro­­konszenv és az elválás miatt érzett őszinte fájdalom minden jelét magán hordta. A függöny utolsó legördülte után végre tá­vozott a közönség és mindnyájunk szivé­ben tovább rezgett az „Isten hozzátok“ viszhangja.* * * * s most a közvetlen behatás elfo­gultságának elenyésztével vessünk egy rövid visszapillantást szintársulatunk ez évadbani működésére, s az ezen idő alatt szerzett tapasztalatainkra. Bogyó szinigazgató előleges színi jelentésében igazgatói működésére e jel­szót választotta magának: „Nem a szavak , nem az ígéretek, hanem a tények után mérik az embert.“ Az igazgató tehát min­denesetre a legjobb akarattal indította meg vállalatát, s hogy a siker elérésének czél­­jából áldozatok hozásától sem riadt vissza, azt bebizonyította azzal, hogy operája oly kitűnő erőket szerződtetett, mint a­milye­nek Balázsné, Dalnokyné, Ge­­recsné, Bokor, Fekete és Láng, s azzal is, hogy a körülményekhez képest elég sok gondot és költséget fordított a jelmezekre és a darabok kiállítására.­ Az ily művészeti vállalat teljes sike­réhez azonban a jóakaraton és áldozat­­készségen kívül még az is múlhatlanul szükséges, hogy a m­űködő színtársulat czélszerűen legyen szervezve, s hogy an­nak működése terv szerint legyen előre megállapítva. Igaz ugyan, hogy Bogyó a fenn ne­vezett kitűnő énekművészek szerződteté­sével opera-előadások élvezetében része­sítette a pécsi közönséget, a­mivel más vidéki város ez évad alatt nem dicseked­hetett, de az is igaz, hogy ugyanezen tagokkal az opera-saisont sokkal érdeke­sebbé és magára nézve még sokkal hálá­­sabbá tehette volna, ha társulatát egyéb­ként is jobban szervezte, s ha igazgatói működésében rendszeres eljárást követett volna. Bogyó társulata it. is daczára a fenn említett kitűnő erőknek, igen hiányosan volt szervezve az operára, de különösen a drámára, népszínműre és operettére is. Első­sorban nagy szüksége lett volna a társulatnak egy routinirozott karmesterre. E véleményünk által nem akarjuk kis­­sebbí­teni a volt színházi karmester érde­meit, mert tekintve azt, hogy az operában teljesen járatlan kar betanításának terhe egyedül az ő vállain feküdt, az elért eredmény után csak dicsérőleg említhetjük fel szorgalmát és fáradhatlan buzgalmát, azonban ha ő minden idejét és erejét csak a karok betanítására fordíthatta volna, s az egyéb karmesteri teendőket nálánál jártasabb és tapasztaltabb egyén végezte volna, akkor sokkal több operát lehetett volna előadni, s az által­a válla­lat bizon­yra még sokkal jobban sikerült volna, úgy művészi szempontból a közön­ségre nézve, mint anyagi tekintetből a vállalkozó igazgatóra nézve. Ugyanezen érdekekből szüksége lett volna továbbá az opera-társulatnak egy Loubrette énekes­nőre, a­ki jól elláthatta volna a kisebb operai szerepeket, s a mellett operette repertoáral is bitt volna. E két hiány pótlásával Bogyó opera-társulata nemcsak az előadott operákat, melyeknek legna­gyobb része olasz volt, hanem a mostani fejlettebb ízlésnek jobban megfelelő sok más operát (p. o. Web­ertől, Cheru­­binitól, Lortringtól, Aubertól, Meyerbeertől, Gounodtól, Dopp­lertől stb.) is képes lett volna előadni, a mi által operarepertoirját változatosabbá s a közönségnek szinházlátogatási kedvét még élénkebbé tehette volna. A­mi pedig Bogyó dráma-, népszínmű- és operette-társulatát illeti, az egy-két tag kivételével oly gyönge tagokból volt ala­kítva, kik az oly műértő közönség igé­nyeit, mint a minő a mienk, kielégíteni nem voltak alkalmasak. Ez és azon kö­rülmény, hogy az igazgatóság az egész évad alatt egyetlenegy operetteujdonságot sem hozatott színre, szinműújdonságot pe­dig mindössze csak hármat („V­á­r­j­u­n­k el,“ „Czifra nyomorúság“ és „Kéj­utaz­á­s“) okozták azt, hogy a drámai előadásokat aránylag sokkal kissebb kö­zönség látogatta, mint az opera-előadásokat. Mindezek mellett mégis egészben véve az előadások az egész évad alatt oly szé­pen voltak látogatva, hogy Bogyó igaz­gatónak e vállalat anyagi eredményében csak előnyére szolgálhatott. Közönségünk ismét bebizonyította azt, hogy a magyar szívügy pártolásában az orságban az elsők között áll­ Országgyűlés. A képviselőház márcz. 30-án vita nélkül elfogadta a Szerbiával kötött hajó­zási szerződést, azután folytatta a köz­igazgatási bizottságokban alkalmazandó közgazdasági előadókról szóló törvényja­vaslat tárgyalását. Szederkényi Nándor és Mocsáry La­jos ellenezték a törvényjavaslatot, míg Urányi Imre és Somsich Pál azt pártolták, de az utóbbi azon fentartással, ha a rész­letes tárgyalásnál előterjesztendő módosít­­ványa elfogadtatik. Még Gaal József, Baross Gábor előadó és Kemény Gábor b. miniszter szólottalt a törvényjavaslat mellett, mire azt a ház úgy általánosságban mint részleteiben el­fogadta. Ezután az 1872. évi közösü­gyi zár­számadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslat Csanády Sándor tiltakozása daczára elfogadtatván, következett az 1881. évre megállapított határvám fölösleg elmaradása folytán a magyar korona országaira eső kiadás fö­­dözéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hozzászóltak átalánosságban Láng Lajos előadó, Falk Miksa, a­ki módosít­­ványt jelentett be, Szilágyi Dezső, a ki az egész törvényjavaslat elvetését aján­lotta és Szapáry Gyula gr. pénzügyminisz­ter, a ki Szilágyi állításait czáfolgatta. Márczius 31-én elintézte az 1881. évre megállapított határvám fölösleg el­maradása folytán a magyar korona orszá­gaira eső kiadás fedözéséről szóló törvény­­javaslatot elfogadván, a 3-ik §-nál Falk Miksa módosítványát. Azután vita nélkül elfogadta a phylloxerára vonatkozó berni egyezményt. Az ülés végén Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter válaszolt Bódogh Albert interpellácziójára a dohánytermelés tár­gyában, Kemény Gábor b. földmivelési miniszter pedig Kiss Albert és Göndöcs Benedek interpelláczióira a phylloxera tár­gyában. Bartha Miklós, a kolozsvári Karolina kórháznál előfordult visszaélések tárgyá­ban intézett interpellácziót a belügymi­niszterhez. A főrendiház tárgyalta és vita nélkül elfogadta a képviselőház által az utolsó napokban elfogadott törvényjavaslatok egy részét, más részének tárgyalását pedig az ünnepek utánra halasztotta. Vécsey József b. interpellácziót inté­zett a honvédelmi miniszterhez a közös hadseregbeli katonák által teljesítendő köz­munkák tárgyában. Ápril 1-én kérvények tárgyaltattak a képviselőházban és a főrendiház üzenete az elfogadott törvényjavaslatokról, véte­tett át. A főrendiház ápril 1-én átvette a képviselőház üzenetét az ott elfogadott törvényjavaslatokkal, a phylloxera ügyről szólót azonnal elfogadta, a vámmegtérí­­tésről szólót hármas bizottsághoz utasította. Az ünnepek előtt több érdemleges ülés nem tartatik. Belföldi szemle. A horvát tartománygyűlés, melynek jelenlegi ülésszaka a Szarcsevicspártiak által magyargyűlöletből előidézett botrá­nyokban gazdag volt, a húsvéti szünetek előtt letárgyalta a költségvetést, az ünne­pek után lesz fiumei vita, midőn az orszá­gos küldöttség tagjainak megválasztása kerül napirendre. A horvát tartománygyűlés szerb kép­viselői a bán elé terjesztették külön kö­veteléseiket, melyek következők. — A népiskolai törvény módosíttassák s érte­kezlet hivassák össze e tárgyban, mely a szerbek kívánságát is figyelembe vegye. A tartományi kormány közoktatási osztá­lyában állítassák föl egy külön előadó a szerb iskolai és egyházi ügyek részére. Gondoskodjék a bán, hogy a Starcsevics­­féle törekvés, mely Horvátország két nem­zetiségét összeveszíti, megakadályoztassék.­­ A bán azt válaszolta, hogy az isko­latörvény módosítását előkészítő enquet összehívása már el van rendelve és gon­doskodni fognak, hogy a szerbek jogosult kívánságai teljesíttessenek. A szerb előadói állás rendszeresítésével el van határozva. A Simonyi Ernő halála folytán meg­ürült képviselőségre Debreczen első vál. kerületének függetlenségi választói Thaly Kálmánt léptették fel jelöltül, a független­ségi kör ajánlata alapján. Bukaresti osztrák-magyar követté ki­neveztetett Mayer Ernő báró. Mayer b. a fiatalabb diplomácziai iskolából való, s már­­ Washingtonban is képviselte a monarchiát, a­honnan azonban mégis vissza kellett térnie, mert egészsége nem bírta ki az amerikai éghajlatot. Szent Péterváron és­­ Konstantinápolyban a monarchiának ki­váló szolgálatokat teljesített. A választás­nál döntő volt, hogy a báró magyar­­ ember. Mayer ugyanis Pozsonyban szü­­­letett, a magyar nyelvet tökéletesen bírja s kezdettől fogva tagja volt a honvédség­nek, a­hol most is őrnagyi rangot visel. A közoktatási miniszter a képviselő­­i ház előtt fekvő középiskolai törvényjavas­­­­latot vissza fogja vonni, de azt néhány módosítással a legközelebbi ülésszak kez­detén újból előterjesztendő miután a tör­vény megalkotása sürgősen szükségesnek mutatkozik. Gömör megye múlt hó 28-án tartott közgyűlése nagy érdeklődés mellett folyt le. Arról volt szó, hogy a megye szék­helye hol legyen ezentúl, miután a bel­ügyminiszter elrendelte hogy, vagy Pel­­sőcz, vagy Rimaszombat közt válasszon a megye, melynek eddig két székhelye volt. Többek fölszólalása után a nagy többség Rimaszombat mellett nyilatkozott. A dohánytermelési és dohánygyártási ügyek vezetésére, a folyó évi költségve­tési törvény alapján „M. kir. dohányjö­vedéki központi igazgatóság“ czím alatt külön igazgatóság állíttatott fel, mely mű­ködését f. évi április hó 1-ével (Budapes­ten, vár, a pénzügyminisztérium épületében) megkezdette. ----------­ Külföldi szemle. A porosz képviselőház elfogadta má­sodik olvasásban az egyházügyi javasla­tot a centrum és a konzervatív párt közt létesült kompromisszum alapján. Az egy­házügyi javaslat tárgyában hozott határo­zatok előzményei felől különböző hírek keringenek. Mondják, hogy a bizottság legutolsó ülésén a kormány részéről kife­jezésre jutatták, mikép a császár már óhaj­taná a törvény létesültét, ekkor tették meg konzervatívok a centrummal való komp­romisszumra a lépéseket. Az urak háza bizonyára változatlanul fogadja el a tör­vényt. Oroszországból. Suchanoff halálra ítélt nihilista tisztet, a­kinek a czár nem ke­gyelmezett meg, márcz. 31-én kora reg­gel végezték ki a kronstadti erődben. A kivégzés színhelyét a tengerész katonák őrizték. Suchanoff nyugodtan viselte ma­gát , a papot meghallgatta, a feszületet pedig megcsókolta. Egy altiszt zsebken­dővel adott jelt, mire tizenkét lövés esett s az elitélt azonnal halva rogyott össze. A sánczokon óriási néptömeg és számos katona nézte a kivégzést. Suchanoff anyja az­nap szintén Kronstadban volt. Odesszában, márcz. 30-án este a ten­gerparti boulevardon ismeretlen egyén Strelnikoff tábornokra, a kiewi haditör­vényszék ügyészére revolverrel lőtt és megsebesítette. A tábornok a kapott seb folytán két percz múlva meghalt. A me­rénylőt elfogták társával együtt, és legu­­tóbbi táviratok szerint rögtönbíróságilag eddig ki is végezték mindkettőt, noha igazi nevük ismeretlen maradt.­­ A had­bíró különben tulajdon kegyetlenségének áldozata. A nihilistákat vad buzgalommal hajszolta s csak agyonlüvetése előtti na­pon is 50 egyént fogatott el, mitsem tö­rődve Dondukoff-Korzakov tiltakozásával. Az elfogottak közt volt egy franczia ta­nuló is, a kiért a franczia köztársaság képviselője is közbelépett, de még annyit sem bírt kivinni, hogy a fogolylyal be­szélhessen. A prokurator halála egyálta­lában nem keltett szomorúságot Odesszá­ban; szent­ Pétervárott azonban kínos fel­tűnést okozott, mert a czár csak épen akkor kegyelmezett meg a Trigonja-per­­ben halálra ítélt foglyoknak. Hírlik, hogy a czár Strelnikoff meggyilkoltatása után szintén fenyegető levelet kapott. Az orosz fővárosban újabb forradalmi proklamáczió­­kat találtak, s a nyugtalanság megint ál­talános.­­ Az orosz kormány sürgönyt kapott a kievi tankerület felügyelőjétől, melyben tudatja, 200 tanuló — revolverrel kezük­ben — követelte tőle négy társuk szaba­­donbocsáttatását, akik a kievi egyetemen legutóbb történt zavargások alkalmával fogattak el. Ez a hír, valamint Strelnikoff tábornok meggyilkolása az udvari és kor­mánykörökben a legnagyobb rémületet idézte elő, de azért mégis szétküldték a koronázási meghívókat, melyek ez évi Az ily közönség méltán megkíván­hatja, hogy az igazgató, ki a színházat egy egész évadra megnyeri, színtársulatát a kívánalmaknak megfelelőleg jól szer­vezze, hogy működésében rendszert tart­son, s az előadásokra a kitelhető legna­gyobb gondot és szorgalmat fordítsa. Színházunkat a jövő szinévadra ismét Bogyó nyerte el, reméljük, hogy jóakaró megjegyzéseinket figyelmére méltatja, s társulatának elősorolt hiányait pótolva, a jövő szinévadban törekedni fog minden tekintetben kielégíthetni a közönség igé­nyeit. Ezek megjegyzéseink az idei szín­­társulat lefolyt működésére, melyek után Bogyó igazgató búcsúszavát, mi is azzal viszonozzuk: „A viszont látásra.“ Hogy készül az „Egyet­értés“ legújabban. E hó 1-étől az „Egyetértés“ a Frank­­lin-társulat nyomdájában jelenik meg, mely az első helyet érdemelte ki hazai sajtó - műintézeteink között. Az „Egyetértés“ gyors és pontos, s a mellett külsőleg is tetszetős megjelentet­­hetése kedvéért, nagy költséggel most egészen újonan rendezte be nyomdáját a Franklin-társulat. Az „Egyetértés“ 3—4 teljes ívén je­lenik meg, 12—16 oly nagy ivrét oldalon, melyekből az ez előtt volt sík szerke­zetű sajtó csak két hírlapi oldalt nyom­hatott egyszerre. Csak ezer példány elké­szítéséhez is tehát 6—8000 nyomásra volt

Next