Pécsi Figyelő, 1883 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-06 / 1. szám

J' 1 St A diktátor halála. A Ember tervez, Isten végez, a Gambetta Leo nevével összeforrt s a franczia bosszúháború eszméje, Gam-­­­betta nincs többé! Tíz év telt le már, mióta a fran­czia köztársaság erőt gyű­jt és készül a nagy mérkőzésre, mely visszaszer­­zendő volt a császárság korrupt kor­mánya által elvesztegetett tartományo­kat, az erő azonban nem oly mérvű, hogy a siker biztonságával mérkőz­ik­hessék a nagyjában egyesített Német­országnak szintén szaporított erejével,­­ oly kedvező alkalom pedig, mely , Németország hadierejét más oldalon is elfoglalta volna, eddig nem kínál­kozott, a köztársaság visszatorlási há­borújára nem kapott még szövetségest, noha, mint nem alap nélkül írják, Gambetta az ördög szövetségétől , Oroszországtól sem irtózott volna. A visszatorlási-bosszú-háborúnak eszméje a lefolyt évtized alatt már nagyon hanyatlásnak indult, mester­ségesen kellett fentartani évenként, megújuló tüntetésekkel. Gambetta el­hunytéval lassan kialszik a hamu alá rejtett parázs is, hacsak a német politika eddigi óvatosságától eltérve, rövid időn nem szolgáltat kedvező al­kalmat a láng kitörésére. Elvégre is a német-franczia há­borúban a czivilizáczióra és a népsza­badságra nézve csak veszélyt és kárt látván nincs is okunk annak kitörését óhajtani, a nemzetiségek összetarto­­zandóságok elvénél fogva pedig szinte nem lehet az ellen kifogásunk, hogy a nagy Németország testből elő és ár­mány által a franczia királyság által elszakasztott és tizenkét év előtt ismét erőszakkal viszafoglalt részek ott ál­landóan megmaradjanak. Az állandó háborúveszély Közép- Eur­ópában a katonai uralom állandó­ságát, a népszabadságok korlátolását, a nemzeti vagyon kiszivattyúzását eredményezi, a haladásnak, a népek boldogulhatásának az örökös hadiké­szültség a főakadálya. Francziaország korán elhunyt nagy emberének most nincsen, ki nyo­ I T 1 B 0 7 A. Egy fiúcska születésnapjára. A­mit mostan álmodsz Gyermeteg lelkeddel, Rózsaszínűt, szépet, l Jövőben azt vedd el. 1 Szeretetnek szárnya 1 Fedezzen be téged; Ne legyen a sírig ! Egy sötét emléked! 1 A mit vesztél s vesztesz, 1 Nyerjed vissza százszor; 1 Véld, hogy minden zugban ) Éneklő madár szól I Űzzön a boldogság, s Mint most te a lepkét, Pályádat illatos ! Virágágyak lepjék!­­ Leghűbb barátoddá Váljék a szerencse, Legyen mindig, a ki ! Örömed keresse! Anyád szerelmét, mit Oly korán vesztél el,­­ Kapjad nagyszüleid S atyád szerelmével A­míg te élsz, ők is Éljenek te véled; Ne sirasd meg őket Ámde ők se téged! Vihart soha se ismerj, Csupán a hevéből, Egy kártya házad se ! Roskadjon be végül! tisztújító köz lag i­gazgatói Krasznay Mi pénztárnoka lasztmányi Nádassy 1st. februé­r é­vfoszrexxi. Pécs, 1883. január 6-án. dr. Rames előfizetési díj : Kustus­zi Taj pécsett házhoz küldve: ,, György, F­­rrt 5 frt, félém 2 frt 50 kr. - es Molnár negyeij jFf6 1 frt 25 kr. Szarkesztel Iroda: Ferencziek utczája 44.sz. I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek. 'S/jT V­A^' a c — -€flye* szám 10 kr. temen &gj«]«Qítr minden szombaton beiratá8(jj(S gx£mo|[ kaphatók Weicieger N. tartanai»' könyvkor. (Sz Echényi-tér.) 8 napi« 8 nap » lehet • félévi PÉCSI FIGYELŐ. 51 l-ső szá­mxi.f A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm G. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: Egy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., 3-szori 5 kr., 10-szerért 4 kr. fizetendő. — Minden­­ hirdetés után 30 kr. bélyegdij fize­tendő. A nyílttéri petit jóra 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó to.iv8.talu Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templomának átellenében. fal meg lás­mába léphetne, érzik ezt Németorszá­gon és az első érzés is őszintén oda nyilatkozott, hogy a németség egy nagy teher nyomása alól fellélegzett, kérdés azonban nagyon, hogy a fenye­gető veszély elvonultával nem teszik-e félre a németek azon óvatosságot, mely eddig elhárította tőlük a visszatorlás háborúját? Az 1883-évi bud­gettör­vény a kép­viselőház tárgyalásai után a következő mér­leget mutatja föl. Kiadás 323,391,152 frt. Bevétel 301,542,845 frt. E szerint a hiány 21,848,307 frt. Ugyanezen törvény a mi­nisztert e hiány födözése végett 19,848,307 frt erejéig hitelműveletekre jogosítja fel, míg a fönmaradt két milliót különös törvények­kel fogják födözni. Külföldi hírek. Az ó év utolsó éjje a franczia köz­társaságra nagy gyászt hozott, mert annak legnagyobb férfia Gambetta Leo rövid fél órával éjfél előtt élni megszűnt.­­ Halá­lát nem a sokszor emlegetett szerencsétlen lövés okozta, mely tenyerébe hatott, ha­nem belső vérbetegség.­­ Temetése állam­költségen január 6-ra tűzetett ki, kíván­sága szerint Nizzába vitetik teteme. Gambetta halálával azt várják, hogy a külpolitika ismét nagyobb mérvben fogja Európát foglalkoztatni, ez azonban csak úgy következhetnék be, ha Bismark her­­czeg a német politikának eddig tartózkodó irányából kilépve alkalmat adna bizonyos alakulásokra, melyek a kabinetekben jó idő óta előkészítvék. A nagy ember halálát megelőzőleg nagy feltűnést okozott a franczia főváros­ban az osztrák-magyar nagykövet Wimpf­­fen grófnak öngyilkossága. — A gróf de­­czember 30-án délelőtt a mi feltűnő, az utczán fejbe lőtte magát s azonnal meghalt. Holtteste a rendőrség által szállíttatott a nagykövetségi palotába. — Eddig már meg­van állapítva, hogy az öngyilkosság oka örülési rohamnál nem volt egyéb. A czárt azzal biztatják emberei, hogy sikerült az utolsó nihilista bizottságot is felfedezni és elfogni, a nihilisták szerve­zete ennélfogva egész Oroszországban szét van ugrasztva s csak a külföldön tartóz­kodók vannak összeköttetésben. Az orosz csapat erősbitéséről szóló hírek a legutóbbi békebiztosítások daczára is fentartják magukat és különösen az osztrák határon nagymérvű lovasság és lovastüzérség van elhelyezve, hasonlókép a katonai vasutak rohamos készítése sem szünetel. Kártyah­ázad mostan, S később hited, terved, Légy azokhoz is jó Kik bántani mernek! S hogy beteljesüljön Mind a­mit kivánok, Tanuld megismerni Az embert s világot! Tanulj ... és még se tudj Te sohase többet, Minthogy minden javak A jóságból jönnek! Benedek Aladár: Az u­j év. Hála Isten! szerencsésen átestünk az új év születése napján. Nem történt sem­mi baj, minden jól folyik, de mégis a legjobban folyik az­­ esővíz. Hanem azért se baj ! Lesz jó esztendő, hisz kí­vántak boldog új évet. Minden ember boldogságot kívánt fe­lebarátjának, ha nem is in­gyért, az azért egy cseppet sem határoz. Boldog új esztendőt nem kívánni, annyi mint — illetlenség, kívánni pedig — zsarolás. Tessék most már a kettő közül vá­lasztani ! Bezzeg nem sokat gondolkozott e tétel felett a kihordók, hordárok, lámpa­ gyuj­­togatók, utcza- és kéményseprők, csa­vargók stb. stb. sokasága, hanem szépen ránk sütötte a „revolver“-t e pár szó­val: „Boldog új évet kívánok!“ Megáll az eszem és fel nem­ foghatom : Szapáry gróf, a csavarok főnagymestere, mért nem veti adó alá a keresetnek e rendes forrását? Hisz az egyszeri ember mondása szerint, ma már Diogenes is, persze ha élne­ lámpájával r­em embert Hírlapjaink. — Szekrényessy Kálmántól. — Különös­ hirlapsajtónk már is száz meg száz képviselővel bir; a szépirodalmi lapok az utolsó tiz év alatt megtizszere­­sedtek; szaklapjaink bőven vannak; leg­több hírlapunk kiállítás dolgában nem ma­rad a külföldiek mögött; a szükség érzete, hírlapot olvasni, nálunk is napról napra jobbban kifejlődik, mindazonáltal a napi­sajtó befolyása csökken. Mi ennek oka ? Azt véljük, nem té­vedünk, ha főbb okokut: a közölt hírek megbízhatlanságát; a­ fájdalom­­­lábra ka­pott személyeskedő, egymást piszkoló irányt és azon rendkívül nagymérvű hanyatlást, a­mely a nyelvkezelésben fordul elő, állít­juk. A hírlapok igyekezete: minden áron újat hozni, még akkor is újat hozni, ha a közlemény ferdített, irányzatosan toldott, izetlen, a vallásos érzelmeket sértő, er­kölcstelen, vagy pedig nem igaz,­­ azon sajnos körülményt szülte, hogy az olvasó­­közönség nagy részénél már szokássá vált a füllentét úgy jellemezni: „hazudik, mint az újság!“ A személyeskedő, egymást pisz­koló irány azon káros kihatással van a hírlapsajtóra, hogy maholnap a hírlapok útján történő pellengére - állítás elveszti azon erkölcsi hatást, melylyel annak bírnia kell, ha a hirlapsajtót tisztelik. A nyelv­kezelés hanyatlása megfosztja a hirlapsaj­tót azon fölényiségtől, a­mely azt a sza­batos kifejezések terén bizonyos dicsfény-­­ nyel lengte körül. Igen­ a nyelvkezelés ijesztő mérvben hanyatlik. A negyvenes évek hírlapíróin észrevehető a törekvés , nemcsak belbecsü, de külalakra nézve­­ mintául szolgáló czikkeket nyújtani az olvasóknak. A nyelvjavítás: idegen, korcs s elrontott szavak kiküszöbölése — buzgó munkájául számíthatta a hírlapírót, a­ki a napisajtó közlönyeiben lépett a nyilvá­nosság elé, ez irány rettenthetetlen bajno­kának tekintette magát és arra fordította minden erejét, hogy ő is elősegíthesse an­nak diadalra juttatását. Mindez, fájdalom! jelenleg másként van. Mi, akik a főváros egyik-másik nagy hírlapjának szerkesztőségi­ titkaiba be va­gyunk avatva, napról-napra szemlélhetjük, mily készültségű egyének küldik be­­ „fontszámra“ dolgozataikat. E kötetlen k­irályban irt „munkák“ s e „költemények“­­ kilencz-tizedrésze bírálaton aluli; kilencz­­ százalék közülök oly gyönge, hogy az elolvasásukra fordított idő kárba veszett,­­ s igy csak azok minden századika hasz­nálható. De még minden századik sem­­ adható ezen állapotában szedés alá, mely-­­­ben a szerkesztőség asztalára került, mert azoknak legalább fele, nagymérvű simitást, sőt gyakran jelentékenyebb átdolgozást is igényel, keresne, hanem új­­ a­d­ó a­l­a­p­o­t. És ez igen üdvös lenne, mert az új adóztatás némileg nemcsak indirekt adó, hanem egyszersmind indirekt védelme is lenne az agyon - boldog - újévet­­ kívánt közön­ségnek. De azt tartom jobb, ha hallgatunk, mert még utóbb kedve kerekedik Szapá­­rinak és egy oly törvényjavaslatot vág az országgyűlés elé, mely szerint nem a kunyorán sokat veti adó alá, hanem a megkunyoráltakra huszitja — finán­­czait................................. Hja, hja! nevezetes nap a — kiska­rácson. Amig az áhitat érzete dagasztja sziveinket, azonképen apasztja tározó­inkat az uj év anticzipált boldogságának megfizetése. így volt ez, igy is lesz! Ezen, már nem segít a — megváltó sem. (Értem az uj évi üdvözletek megváltására szedett összegeket.) Legfölebb egy­­ váltó! (Hosszúkás zöld czédula alá­­írva: elfogadó, jótálló, et cetera.) Node hát egyszer esik egy eszten­dőben új esztendő. Meg aztán pár perczentjét a kiadás­nak pótolja a bevétel. Teszem azt, kapunk egy ékes képekkel körülszifrázott rigmust, mely alá ez van nyomtatva: „Aláztos szolgája­t— kéményseprő legé­­nyek.“ De még a postások könyve se kutya, vagy mi! ? Hanem legyen ennyi elég az uj évi borravalókról. Most szólok „hozzá“ az — 1883-hoz és pedig Jókay versével: „Ismerlek szép maszk , csak ne is tedd magad ! Láttalak már többször; ugyan ne tagadd ! Az a domino van rajtad, mely tavaly. Hangod most is oly puha, mint a vaj. Maszkod ifjú rózsaszínű lányt hazud, Ajkadon csillámlik karmin és lazur. Ez állításunk, azon „írók“ czikkeit, vagy verseit — tulajdonkép szánypróbál­­gatások — illeti, a­kik felhívás nélkü jelentkeznek a lapok külmunkatársaiul. A rendes külmunkatársak és belmunkatár­­sak legtöbbje szintén nem is úgy, hogy munkáik mintául szolgálhatnának —nyelv­tani szempontból. De kikből is áll ezek csoportja ? Nálunk a német nyelvnek a felsőbb iskolákban a rendes tantárgyak közé tar­tozása mint üszök rágódik a magyar hír­lapok életén. Azon viszás állapot, hogy egy idegen nyelv szolgálatában álló hír­lap­­sajtó termékei sokkal több példányban kerülnek piaczra, mint a hazai nyelven írottak, honunkon kívül sehol a világon nem fordulnak elő. A­ki Rumániát és Belgiumot akarná idézni — tévedne, mert amott a rumén lapok példány­számai rend­kívül túl­haladják a rumén földön nap­világot látott franczia hírlapokat; Belgi­umban pedig államnyelvül a franczia szerepelvén, a franczia nyelven írott lapok teljesen jogosultak. Igen­ a magyarországi német hírlapok anyagilag jobban állanak, mint magyar hírlaptársaik; de sőt ez utóbbiak, kevés kivétellel, nyomorult helyzetben szolgálják a kitűzött nemes czélt. Az elmondottakba megérthetni, hogy a magyar hírlapok szer­kesztőségei nem díjazhatnak oly módon — és ha még oly kitűnő a czikk — mi­szerint a kiválóbb irók, egyedül a hirlap­­irásnak szentelhetnék idejüket, arra for­díthatnák tehetségüket. Ámde, ha nincs biztató kilátás, hogy a hirlap­irói pálya tisztességes jövedelmet is képes a kiválóbb erőknek nyújtani, valóban nem várható, hogy tehetséges alapos képzettségű fiata emberek kizárólag e gyönyörű pályára készüljenek. Úgy van! készüljenek, mert a hírlapírás igazi értelemben, nemcsak fé­nyes szellemi tehetséget, alapos irodalmi képzettséget, gyors felfogást és szapora munkát követel, hanem a legátalánosabb műveltséget is. Valóban az előkelőbb sze­repet játszani akaró hírlapírónak tulajdon­­kép igazi ismerettárának kell lennie, a­ki értsen politikához, jártas legyen a szép­­irodalomban és a szépművészetekben, is­­merjen legalább névről, minden szereplő személyt, legyen az urakodó, államférfiú, hadvezér, diplomata, tudós, művésznő, hí­res utazó, vagy pedig csupán kétes életű „bálkirálynő“ tudjon, ha kell, írni szín­házakról, hangversenyekről s így tovább, tovább. Természetesen az utazottság és a nyelvismeretek fö kellékek arra, hogy^az illető ^hatáskörében szerepet játszhassék.^ -Ámde hány hírlapírónk felel meg e követelményeknek? Fájdalom! talán min­dez századik sem. A dicséretes kivételek nem jöhetnek számításba, mert „egy fecske nem csinál nyarat“. Hírlapíróink Kebleden s fogad között gyöngy, de mind hamis, Hajfürtöd paróka, bárha barna is. Ismerlek, ne pipegj, vén duenna, jól, Ludlábad kilátszik burnuszod alól. Nem vagy te új év, te csak a régi vagy.“ Vájjon mi lesz a­­ válasz? .... Meg­tudjuk mához egy évre! A kis reporter. Átlag és arány*) vagy A SIAMI IKREK. Intermezzo. A 4-ik felvonás csak január 8-án kezdődik. De mert becses kiadóm azt hirdette, hogy január hatodik Lesz azon nagy nap, melyen következik az ikrek folytatása. Nehogy a t. olvasó közönségnek legyen fogyatkozása. A harmadik felvonás utáni érdekes tör­téntekről, Fogok kissé énekelni, azoknak tövéről és hegyéről. A 2-ik kerék egy ötödiknek a szemére lobbantja. Hogy miért ő, ellenkezéseivel ötét annyira boszantja. Módja, hogy ő az egyetlen kerék, mely , nem jár a vágóban. És ez által, kocsijuk járását nehezíti va­lóban. Mondja: végeztek volna régen, ha ő nin­­csen közöttük, És a bíráló jogát nem bitorolná fölöttük. *) Sajtóhibák az e czimű költemény múlt heti számában: Az első felvonás, színhelynél „bírák“ helyett „lóczák“. A második felvonás 5-ik versében „osztogák­“ helyett „oktrojált.“ Elmondja, hogy ők mily roppant nagy munkát végeztek. Ehhez mennyi tudomány, mily nagy szor­galommal kezdtek. Még majd azt is, hogy el nem mondta, ez mennyibe került. De erről hallgatnia, még annak idején sikerült. Az ötödik kerék ezen szemrehányástól megilletődve magába szállt és bűnbánólag — nem han­gosan csak rebegve . Mondja: Oka annak hogy szemében szálka vagyok nem más. Mint a munkálatokban található sok fo­gyatkozás ! Ellenkezünk, mert nem akarjuk magunk alatt a fát vágni. Helytelen munkálatokat, beleegyezésünk­kel sanctionálni. De igen csalatkozik, ha hiszi hogy így csak én gondolkozom. Meglátja, valamennyi 5-ik kerékké lesz, az én álláspontom Még a szelíd Csurgó is, Tamási és Duna- Földvár. " egészen máskép gondolkoznak mai nap már. Hogy pedig 5-ik kerékségemről ezennel lemondok. Ezt nem azért teszem, mert Önnek sze­mében szálka vagyok. Hanem azért, mert nem szeretek üres szal­mát csépelni, Romét haszon nélküli szószaporítással fe­­cserélni. Nem kíméltünk mi­ már a járásban sem időt sem munkát. Összehívtuk járásunk gazdáit, azoknak szine-javát. Ezek ha nem is tudomány, de csalhatlan tapasztalás alapján igyekeztek javítani, a­mit lehetett Önök munkálatán. túlnyomóan legnagyobb része hát olyan, hogy a kiválóbbak is még politikai vezér­­czikkben is összetévesztik Kharreddin pa­sát, Karatheodory pasával; földrajzi czikk­­ben az Aetna tűzhányó kitörését Nápoly esetleges veszedelmével hozzák kapcsolatba divatczikkben gyémánt — „Cameé“-ról és gyöngy „riviére“-ről csevegnek; élet­rajzi czikkben Melikov grófot, „Lorisz“ Melikov grófnak nevezik, holott „Lorisz“ örményül grófot jelent; ujdonsági rovatot vezetve, József főherczeg „magyar hon­védhuszár tábornoki egyenruhájáról“ ál­modoznak, pedig honvédtábornok ép oly kevéssé van, mint honvédtábornoki egyen­ruha; néprajzi ismertetésben a „valide Sultana“-val férjet öleltetnek, holott valide sultana egyedül özvegynő lehet; sport­­czikkben arról írnak, hogy egy angol mértföld hosszú versenypályán a forduló­pontig harmincz hosszat megelőzött hajó legénysége nagyszerű evezése következté­ben, bizonyosan legyőzte volna a be­­evező győztest, ha még száz öllel hosszabb lett volna a versenypálya, s így tovább véges végtelenig: egyszóval, lehetetlensé­get, badarságokat tájékozatlanságokat fir­kálnak össze. Sőt ily hírlapíróknak, a­kik kellő képzettség nélkül lépnek a hirlapb­ól szép, ámde nehéz pályára, egyéb hibájuk is van : abban tetszelegnek maguknak, hogy a bölcsészeti, szépművészeti, nyelv­tani, hitregei s. a. t. jó magyar szavakat, melyeket iskolapadon, ültökben kellett használniok, idegenekkel, sőt még gyak­rabban korcs szavakkal helyettesítik. Már az idegen szavak használata is vétek, ha azokra elfogadott magyar kifejezések van­nak ; fokozott vétek azonban a korcs szavak alkalmazása, például: aszfalth­ozni, tehát angol szóhoz (aszfalt) német ragot (íren, ir) csatolván, a korcsszót magyar végzetű igéül elfogadni. Sajnos­ nálunk az újabb időben sok, nagy jelentőségű kérdésre majdnem­zetessé válható: „félvállról való félésé­, adás“ dívik. Ez kicsiség? Csakhogy ne feledjék el az illetők, hogy kis dolgok együttesen nagy jelentőségűek. A hirlap-irodalom fejlődésének alap­föltétele, hogy minél több hivatott egyén kizárólag hirlapírói működés által biztosít­hasson magának tisztességes megélhetést, s így végtelenül nagy kárára szolgál, hogy mind politikai hírlapjaink, mind szépiro­dalmi közlönyeink, rendkívül nagy mérv­ben űzik a fordított (kivált francziából) munkák közlését. A nagy politikai lapok hasábjai rendesen két fordított regényt hoznak, a kissebb lapok néha szinte annyit, de legalább is egyet; szépirodalmi lapjaink közül egyedül az „Ország-világ“ az, a­mely ifjabb Ábrányi Kornél tapintatos szerkesz­tése alatt csupán kivételkép fogad el for.

Next