Pécsi Figyelő, 1890. július-szeptember (18. évfolyam, 40/53-65/78. szám)

1890-07-02 / 40. (53.) szám

XVIII . évfolyam. Pécs, 1890. július 2-án. 40-ik (53.) szám. Előfizetési árak: egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 . — „ Negyedévre . 1 . 50 „ Egy hóra . . . — ,, 60 ., Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-i­ sasai (Nádory-féle ház) hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszó­­lalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Egyes számok kaphatók : Weidinger N. utóda Damján J., Valentin K. fia (S­zéchenyi-tér), Engel Lajos (Jó-utcza,, Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Söhm Manó (fő­utcza), papir- és könyvkereskedéseiben Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. ____ Szerkesztői iroda : T. Széchenyi-tér 12-ik szán, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő, kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. ...................................... ■ —MaaBirrr—i II '■é^s^íímmmí A kereskedelemügyi m. kir. minisz­ter a pécsi kamarai kerület közleke­désügyi viszonyairól. A pécsi keresk. és iparkamara az 1889-ik évről szóló közgazdasági jelentésében többek közt a kamarai kerületet képező Baranya-, So­mogy- és Tolnamegye közlekedési s illetve vasúti szállítási viszonyaira vonatkozólag több sérelmet és viszásságot sorolt föl s azoknak or­voslását s egyéb szükséges intézkedések megté­telét kérte. A kereskedelmi minisztérium a kama­rai jelentésnek egyelőre a közlekedési viszonyra vonatkozó részét véve tárgyalás alá, annak eredményéről a kamarát leiratban értesítette, melynek közérdekű­bb pontjai a következők: A kamara kerületének 1889. évi gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól szóló jelentésében foglalt díjszabási észrevételekre és javaslatokra nézve a következőkről értesítem a B­arát. A­mi mindenekelőtt a kamarának a gaboná­it ,szállításra vonatkozólag tett észrevételeit illeti,­­ -erre nézve megjegyzem, miszerint nem tartom­­helyt állónak a kamara azon nézetét, hogy a­ ■ kamara területéhez tartozó vidék gabona-keres­­■kedelmének hanyatlása a naphács-pécsi és pécs­­-barcsi vasutak díjszabási intézkedéseire volna főkép visszavezethető. Ezen vasutak díjtételei az utóbbi időben a felügyeleti jognak részemről történt lehető érvényesítése következtében nemhogy drágultak volna, hanem számos díjkedvezmények és a kö­teléki díjszabásokba beszámított olcsó egység­tételek útján egyenesen mérsékeltettek. Hogyha tehát ezen forgalom az utóbbi időkben csökkent, ezen körülményt inkább a gabonaforgalom alakulását befolyásoló általáno­sabb jellegű okokra, mint a díjszabási helyzetre kell visszavezetni. A­mi különösen a dunagőzhajózási társa­ságnak Barcsra gravitáló tarifapolitikáját illeti, ezen igyekezet tényleg fönnáll, lehető ellensú­lyozása érdekében azonban a föntebb említett vasutak a dunagőzhajózási társasággal egyetér­­t, főleg Mohácson való átrakással mérsékelt díjté­teleket léptettek életbe, mely intézkedés útján­­:a dunagőzhajózási társaság kivételes díjszabásá­nak a kamara­ által jelzett hatása részben egyen­­súlyoztatott. A­mi azon eseteket illeti, melyeket a ka­mara annak bebizonyítására említ föl­jelentésé­ben, hogy Budapest mennyivel kedvezőbb díj­szabási elbánásban részesül, mint a kamara területéhez tartozó helyek, ezen körülmény meg­ítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a baja-budapesti gabonadijtétel a vízi ver­senyre való tekintettel engedélyeztetvén, a nem versenyzett viszonylatokban érvényesülő díjsza­­básszerű rendes tételekkel egyáltalában nem hasonlítható össze. A­m­i pedig a szabadka-budapesti és sza­­badka-pécsi díjtételek összehasonlítását illeti, a díjszámítás különös előnyben nem része­síti a fővárost, mert a magyar államvasutak szabadka-villányi vonalrészén (Pécs felé) ugyan­azon díjszámítás, vagyis az 1-ső külön díjszabás­­ nyer alkalmazást, mely a szabadka-budapesti­­ viszonylatban érvényes díjtételbe is beszámíttatott. A­mi a kamara azon további panaszát il­leti, hogy a budapest-pécsi vasút némely állomá­sáról a déli vasút némely stájerországi és ka­­rinthiai állomására rendelt gabonaküldemények után életbe léptetett közvetlen­­díjtételek útján a dombóvári gabonapiac­ jelentőségétől Szakály- Hílgyész javára megfo­sztatik, megjegyzem, hogy az utóbb említett­ állomás díjtételének leszállítása a versenyviszonyok nyomása alatt létesült, és habár a panasz jogosultságát ily terjedelemben el nem ismerhetem, mindazonáltal a kamara ál­tal kiemelt helyi érdek lehető kímélése czéljából a m. kir. államvasutak igazgatóságát egyidejűleg utasítottam, hogy a szabály-bügyészi díjtételt olyképen szabályozza, miszerint a természetes helyzetnél fogva Dombóvár felé irányuló gabona­küldemények ezen állomásról mesterségesen el ne tereltethessenek. A borszállítmányokra vonatkozó észrevéte­lre általánosságban megjegyzem, hogy a jelen­tésben hangsúlyozott kívánalmak legnagyobb részt már teljesíttettek, így a budapest-pécsi vasút bor­díjtételei rendeletemre jelentékenyen leszállíttattak az­által, hogy a teljes kocsirako­mányokban föladásra kerülő borküldemények után az l-ső külön díjszabás tételei léptettek életbe. Ezen díjleszállítás még nagyobb mérték­ben fog érvényesülni, ha a m. kir. államvasutak kidolgozás alatt álló helyi díjszabása a budapest-pécsi vasút vonalára is ki fog terj­esz­tetni, a­mi a jövő év kezdetével megtörténik. Nagyrészt teljesíttetett továbbá a kamara azon óhaja is, hogy a budapest-pécsi vasut állo­másai a nyugati fogyasztási piac­okra érvényes kivételes bordíjszabásokba felvétessenek, és erre az egyes köteléki díjszabások jóváhagyása al­kalmával a jövőre nézve is kellő gondot fogok fordítani. Intézkedtem ezeken kívül az iránt is, hogy a szükséghez képest a borszállítmányok után megfelelő kedvezményes díjtételek is létesíttes­­senek és hogy ezen tételek a kisebb szállítók­nak is rendelkezésükre bocsátassanak, így Pécs­­ről valamint a mohács pécsi vasút egyébb állo­másairól Budafok, Budapest, Győr, Pozsony és Bécsbe szállítandó bor­küldemények után mini­mális mennyiség kikötése nélkül nagyon ala­csony díjtételeket engedélyeztem, melyek több­nyire alig számbavehetőleg magassabbak a ha­józási díjtételeknél vagy legalább is olyanok, hogy ezen díjtételek alapján a bor továbításá­­nál különben is czélszerűbb közvetlen vasúti szállítás általában előnyösebnek mutatkozik a kombinált vasúti és hajózási, vagy a minden­esetre lassúbb közvetlen hajózási szállításnál. Borszállításra szolgáló tartánykocsik be­szerzésével foglalkozom és mihelyt arra nézve, mely szerkezet leend a legalkalmasabb, a meg­indított tanulmányok alapján, végleges megálla-Hát mi közöm nekem ehez az emberhez? Ha esetleg meg­találom tudni ácsorgása ezélj­át, boldogabb leszek? Ej, verjük ki a fejünkből a vénasszonyoknak ezt a kiváltságát! Hasztalannak bizonyult szilárd elhatározá­somat követő erős akaratom : a hófehér szakállú agg ott motoszkált képzeletemben folyton, a­mint aggódó tekintetét egyik-másik szorgalmas­­kodó postatisztre vetette. Sőt még álmaimat is megzavarta. Nekem, a­ki rendes körülmények közt jámbor honpol­gárhoz illőleg csupán békés természetű dolgok­ról szoktam álmodni, mint például, hogy nagy fekete szőrű kandúr macskám milyen kéjjel ejti zsákmányául a szobámban könyveim közt garáz­dálkodó egeret... vagy hogy a szakácsnőm mint lopózkodik el lefekvésem után a kapuban leske­­lődő fzátterjához ... a mint játszák el duettbe? a „Csók“ vígjátékot — publikum nélkül .. . vagy hogy az anyósom mustra nyelvét miként ütötte meg a lapos guta. .. most egyszerre véres tra­gédiák szövődtek megszokott látományaim közé. Láttam, a­mint az öreg megbicskázta az összevont szemöldökű postatisztet s aztán futás­nak eredt, de az éber rendőrség elcsípte s nyom­ban végrehajtotta rajta az exekueziót... A ha- A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Viszontlátás. "V­ágyó szívvel vártam azt a boldog órát, Hogy viszontláthassam lelkem boldogságát: Lányka téged látni volt vágyimnak telje, — Minek is azt tudnom, hogy csalódtam benne I I Viszontlátni — még e gondolat is öröm ; S ha van boldogság számomra a földön, Egy ez csak, ez éltet s mily boldogság lenne: — Minek is azt tudnom, hogy csalódtam benne II Jött az óra — szebb jövőnek tünde képe, Szegény szivem, meg ez időt is megélte : Viszontláttam őtet, vágyim teljesedve, — Minek is azt tudnám, hogy csalódtam benne!! Láttam, hogy felejtve — felejtve a szép múlt, Felejté, hogy egykor a keblemre simult, Felejté az esküt: örök lesz szerelme, Felejté, hogy mondá — nem csalódom benne I I ______ P.—ly. Furcsa öreg. . — Irta: Bogáthy Medárd. — Valahányszor a postára megyek, egy öreg rral találkozom, ki a hivatalos helyiség egy és gyanazon sarkában makacs szívóssággal vár valamit. Eleinte nem tű­nt föl nekem a táblabirók korára emlékeztető eme különös alak, de később föl­ébresztette figyelmemet. Sokszor szántszándék­kal maradtam vissza, hogy megtudjam, mit vár hát tulajdonképen ? Azonban az öreg hallgatag­­sága és a postatisztek sürgős elfoglaltsága, mely korántse csábítja őket unalmas kérdezősködé­­sekre, huzamos­ ideig meggátoltak szokatlan kíváncsiságom kielégítésében. A hófehér szakálla­s aggodalmat eláruló beesett arczú tisztes aggot nem mertem megval­latni. Attól tartottam, hogy titkos rendőrnek fog nézni. Üveges szemeinek fénytelen tekintete azt látszott mutatni, hogy azok közé tartozik, kik ama régi elvnek hódolnak: „törődjék mindenki a maga bajával.“ De a kíváncsiság, mely egyébkor távol szokott tőlem lenni, a kielégítést hátráltató kö­rülmények sajátságos szaporodása miatt lassan­ként erősen befészkelte magát gondolatvilágomba. Van úgy néha az ember! Kezdtem restelni a helyzetet. Akár­hová mentem, akár mibe fogtam, magam előtt láttam szüntelenül a sarokban vá­rakozó öreget. Utóbb már boszankodtam magam fölött.

Next