Pécsi Figyelő, 1891. április-június (19. évfolyam, 26-50. szám)

1891-04-01 / 26. szám

1891. április 1 én. PÉCSI FIGYELŐ­ Ezott az ének: „Föltámadt! Alleluja !“ Nagypén­­­teken és Nagyszombaton nemcsak az ájtatos hi­t­vök szomorkodtak, hanem szomorkodott maga­­ a természet is. Hideg, borús napok jártak s az­­ ég pazarul szórta könyeit a földre. Ez az idő­­­­járás volt oka annak, hogy az idén a föl­táma­dás körmenete sem öltött oly impozáns szint, mint máskor. Húsvét vasárnapján azon­ban az idő engedni kezdett, a nap is kikandi­­kált néha a kóválygó felhők mögül s bár fagyos szél vágtatott végig az utczákon, a templomok ez ünnepen mégis tömve voltak. A lyceumi, hol dr. D­u­­­á­n­s­z­k­y Nándor, megyés püspök cze­lebráit, annyira megtelt, hogy számosan csak a templomajtón kivül vehettek részt a szent­mi­sében. Husvét hétfőn délelőtt kellemes ta­vaszi idő volt s kedvezőnek ígérkezett az „Emaus“ ba kívánkozó közönségnek, a mi azon­ban szintén abba maradt, mert délután már az idő is visszatért eddigi télutas rendes kerékvá­gásába, így tehát az idei Húsvét inkább a szo­bába csalta az embereket, mint ki a szabadba. Szokatlan hűvös napok járnak még most is min­denütt, úgy, hogy méltán kérdezhetjük: mikor jön már el az a szép idő, mikor majd a tavasz­ról is el lehet mondani, hogy — föltámadt!? — (József főherczeg) legidősebb fiát, Ágostot kitüntetés érte, a mennyiben ő fel­sége a fiatal főherczegnek húsvéti ajándékul az arany gyapjas-rendet ajándékozta. — (A közigazgatás államosítása ellen.) Az orsz. függetlenségi pártkör, mint már megírtuk, a tisztviselők választá­sának föntartása végett kérvénymintát készített s ilyent az orsz. függetlenségi 48-as párt mindenik tagja kapott annyi példányt alá­írás végett, a­hány község kerületéhez tartozik. Azonkivül számos oly helyre is küldtek kérvény­­mintákat, a­melyek, más pártbeli képviselőnek kerületébe esnek. S úgy az előbb említett mint az utóbbi kerületekből már edig is sok kérvény nyuttatott be a képviselőházhoz. A­kik nem kaptak volna ily kérvénymintákat, azoknak akár csak levelezőlapon itt megkeresésre az orsz. függetlenségi és 48-as kör (Kerepesi­ út 11. sz. a.) bérmentesen kész küldeni egy vagy több példányt.­­ (A mi főügyészségünk.) Az igaz­ságügyi miniszter egyelőre öt főügyészi kerüle­tet létesített u. m. a budapestit, debreczenit, kassait, kolozsvárit és a szegedit. A pécsi ügyészséget a budapesti kerülethez csatolta. E főügyészségek 1. évi május hó 5-dikén kezdik meg működésüket.­­ (Iparosinasok munkakiállítá­­sa.) A húsvéti ünnepek alatt a maga nemében érdekes kiállítás állt közszemlére kitéve a bel­városi népiskola második emeletén. A pécsi ipari romok inasainak a törvény szerint kötelezett munkakiállítása volt az, melyet több ezerre menő közönség nézett a két ünnepnapon. S az évente megújuló kiállítás megérdemli a közfigyelmet, mert arról tesz tanúságot, hogy az ifjú iparos nemzedék, mely most még inaskorát éli, nem marad az elődje mögött, hacsak majd túl nem tesz rajta. Ilyen kiállítást látva, nyugodtan vár­hatjuk az ipar jövőjét, a­melynek a most még inasok majd értelmes magyar iparosai lesznek. Összesen 244 inas állított ki a legkülönfélébb iparágból 300-nál több tárgyat. Hogy úgy az inasok, mint maguk a gazdák érdeklődése meny­nyire emelkedett e kiállítás iránt, mutatja az, hogy az idén 80 kiállítóval több volt, mint ta­valy. A gazdák, kik eleintén húzódoztak ettől a kiállítástól, sőt attól egyenesen visszatartották az inasaikat, most maguk is ambiczionálva ser­kentették a fiukat. S meg is látszik a kiállított tárgyakon, hogy hol járt a mester a gyerek ke­zére, hol volt meg a jóakarat a gazda részéről s hol hiányzott minden. A törekvő iparos minden eszközt, anyagot rendelkezésre állított, a maga ügyével sem törődő iparos inasa is kevés ügyet vetett a munkájára s csak annyit tett, hogy a törvény parancsának eleget tegyen. A munkák általában — mint azt a bíráló bizottság is ki­jelentette — oly előrehaladott értelemről tesznek tanúságot, hogy azok az első években kiállított tárgyakkal össze sem hasonlíthatók. Nagy szám­mal és szép munkákkal volt képviselve az asz­talos-, czipész-, lakatos , rézműves , szabó-, szíj­gyártó- és kovácsipar, melyekből valóban néhány kiválóan meglepő tárgy volt a kiállításon. Ezeken kívül csinos munkákkal, de kevesebb számban állítottak ki a kárpitos-, fafaragó , esztergályos-, bádogos-, kádár- stb. iparok. Az inasok rajzai is ki voltak állítva a rajzteremben, a­hol a munkától érdes, reszkető kéz vonásai gyakran figyelmet keltők voltak.­­ (Protestánsok jubileuma.) Má­jus hó 3-án üli meg a lutheránus egyházfeleke­­zet a Leopoldiánum-törvény 100 éves fönnállását, a­mely törvény a lutheránusok felekezetét elis­merve, nekik jogokat adott. Ez alkalommal a pécsi lutheránus leányegyház istentiszteletet tart, melyen Jeskó Alajos lelkész alkalmi beszédet mond, a Leopoldianum-alapra pedig gyűjtést fognak rendezni.­­ (Betűszedők versenye.) A nyom­dászok és betűöntők egyletének pécsi fiókja az idei közgyűlésen (melyen elnökké Taizs József, pénztárossá Pálffy Gyula, ellenőrzé Kovatsek József választattak meg) elhatározta, hogy pün­kösd másodnapján jutalomdíjazással összekötött szedőversenyt rendez. A versenyt a Scholtz-féle sörcsarnokban tartják meg s azon részt vehet a pécs kerületi (Baranya, Somogy, Tolna, Vas és Zala) fiókegylethez tartozó minden betűszedő. A gyors és hibátlan szedésre való versenyzés a nyilvánosság előtt foly le, s a vele kapcsolato­san rendező egyéb programmpontok összeállítá­sára külön rendező bizottság küldetett ki.­­ (A szombati tiszti estélyt) a Pólában építendő tengerészeti templom javára rendezik. Erre az estélyre csakis meghívóval lehet menni, s a belépti dij személyenként 50 kr. Fölülfizetéseket a jótékony czélra köszönettel fo­gadnak. A zeneestélylyel összekötött helyőrségi estély a „Hattyu“-teremben tartatik meg s este 8 órakor kezdődik.­­ (A pécsi kölcsönös segélyző­­egylet tiszta nyereménye.) A „Pécs“ múlt szombati számában a „Pécsi kölcsönös se­­gélyző-egylet“ 1890-ik évi üzleteredményéről szólva, azt írja, hogy az üzletviszonyokról szóló jelentés 86.820 írt 85 kr. nyereményegyenleget tüntet ki, „melyből a tiszta nyeremény 76 839 frt 68 kr.“ Ez állítás téves, mert az egylet nye­reség- és veszteség-számlája szerint a tiszta nyereség 86.820 frt 85 kr., a könyvvitel ér­telmében veszteségnek minősített tételek, szám szerint 14, 76.471 frt 55 krt tesznek. A tiszta nyereséget összeadva a veszteségnek kitün­tetett összeggel eredményezi a bruttó nye­­r­e­s­é­g­e­t, t. i. 163.292 frt 40 krt. Tehát a „Pécs“ által fölhozott egyenleg, azaz a tarto­zás és követelés rovatai közt levő különbözet alkotja a fennforgó esetben a tiszta nyereséget, azaz, amint az egyleti számla előadja: 86.820 frt 85 kr., a „Pécs“ által idézett másik tétel 76.839 frt 68 kr. pedig nem lehet más, mint tévedés, a­mennyiben a mérlegben olvasható „tiszta nye­remén­y“-t tekintette a nye­reségnek, holott az csak a leszámolási év nyereménye, de nem tiszta nyeresége, s így nem is lett volna annyira kiemelendő, mint azt a „Pécs“ tette, mi által az olvasót is tévedésbe ejtheti.­­ (Pécs keresztény és zsidó la­kossága a jövő században.) Lapunk egyik barátja a következő érdekes statisztikai összeállítást küldötte be hozzánk: Pécs zsidó lakosságának száma az 1891. évi népszámlálás szerint 3116, 10 év előtt volt 2247, növekedett 869-el. A 10 év alatti szaporodás tehát 38.67°/»­­Ha Pécs zsidó lakosságának e szaporodását úgy vesszük, mint szaporodását egy tőkének, mely­nek évi kamatai a tőkéhez csatoltatnak, úgy a szaporodás a lefolyt 10 év alatt évenként 3 3235 százalékot tesz. Az így növekedő tőke pedig minden 21 év alatt megkétszereződik s e sze­rint Pécs városának, ha a mondott szaporodási arány megmarad 1912. évben 6232, 1983-ban 12464, 1954-ben 24928 zsidó lakosa. Keresz­tény lakosa volt Pécsnek 1881. év elején 26460, 1891. elején 32084; a 10 év alatti szaporodás tehát 5624, vagyis 21.25°­0. Az évi szaporodás a fenti feltétel alatt 1.9458 százalék. Az így növekedő tőke pedig minden 35.965 év alatt megkétszereződvén lesz Pécs városának 1927 évben 64168 keresztény lakosa, s így tovább. 122 év múlva Pécs zsidó lakossága a keresz­tény lakosságnak felét fogná képezni a jelzett szaporodási arány szerint.­­ (Veszedelmes altató.) A Stern Miksa helybeli fűszerkereskedőnél mint dajka al­kalmazott, gyula-jovánczai illetőségű Horvát Éva a gondjaira bízott kis gyermeknek mákonyt adott be, hogy a kapunál reá várakozó kedve­sével, egy közös hadseregbeli huszárral, gond­talanul beszélgethessen. A házbeliek csak akkor vették észre a bajt, midőn már csaknem késő volt. A rögtön elhitt Goldberger dr. orvos csak nagy nehezen tudta életre ébreszteni a csecsemőt, ki még ma is életveszélyben forog. A vétkes dajkát a rendőrség elfogta.­­ (A mészárosok, hentesek és a köztisztaság­.) Érdekes tárgyalás volt az, a­mit Vaszary rendőralkapitány tartott kedden dél­előtt a mészárosokkal és hentesekkel a városház gyüléstermében. A rendőrkapitányság ugyanis összehivatta a mészárosokat és henteseket, hogy a köztisztaság érdekében fölhívja őket a szük­séges rendszabályok megtartására, a fertőtlenítés szigorú keresztülvitelére, esetleg a közegészség­­ellenes berendezésű vágóhidak és mészárszékek átalakítására, hogy azok mindig tisztán tarthatók legyenek. A mészárosok és hentesek — különö­sen a „gyengébb fele“ — ugyancsak hangos kifakadásokkal fogadták a rendeletet, a­mely nekik sehogy sem tetszett, s a­minek egészen olyanformán adtak kifejezést, mintha bizony ők a tisztaságnak kérlelhetetlen ellenségei volnának. Ezt a gyanút pedig, nem hisszük, hogy magu­kon szeretnék száradni hagyni. Vaszary alkapi­­tány az ellenvetésekre azzal felelt, hogy a ren­delet ellen vétőket a kapitányság szigorúan meg fogja büntetni. Ez a kijelentés hatott s a hen­tesek, duzzogva bár, de a rendelkezést tudomá­sul véve oszlottak szét. — (Halálozás.) Bors Edith — Bors Emil dr. jogakadémiai tanár kis három éves le­ánykája — márczius hó 28-án elhunyt. A kis halottat husvét vasárnapján temették. — (A vasúti állomásra czimzett levelek.) A kereskedelmi miniszter a levelező közönségre igen előnyös rendeletet bocsájtott ki. Ennek értelmében azon levelek, a melyek boritékán, a czimzett néven kivül, e szó állo­más piros ironnal föltűnően alá van húzva, már a vasúti állomáson átvehetők. E leveleket még a vonaton elkülönítik s azok nem kerülnek a postahivatalba. Ajánlott vagy express-levelek a kedvezmény alól ki vannak véve, mert az állomásra czímzett levelek kézbesítéséért az ál­lam nem válal kezességet. Az új rendelet főleg azokra előnyös, kik az állomás közelében lak­nak, mert így nem kell megvárniok, míg a le­vél előbb a postahivatalba és ismét vissza jő. Az állomáson át nem vett leveleket a rendes utón kézbesítik.­­ (A brassói kereskedelmi aka­démia növendékei Pécsett.) Szerdán este a brassói kereskedelmi akadémiának mintegy 40 növendéke érkezett városunkba, hol az állo­máson, minthogy érkezésük bejelentve nem volt, senki sem fogadta őket, ki kalauzuk lett volna az idegen városban. Az akadémikusok tehát ve­zető nélkül vonultak át a szebb utczákon s a Nagy csodálkozással kérdeztem, hogy mi módon történhetett meg e váratlan csapás? — Óh ! Szörnyő módon*— rebegte fojtott hangon az anyóka­t agyonütötték! Borzasztó látvány volt az midőn egy szép nap regelén halva találtuk a kedvest, az aranyost. Azonnal kér­dőre vontuk a falu apraját nagyját, de hasztalan! Még a Vicza szolgálót is elkergettük, mert nem vigyázott rá jobban, de a kőszívű, kegyetlen gyilkosnak se hite se hamva. Ah! csak tudnám ki volt a gyilkos! Vigasztalni kezdtem. (Bár magamban örül­tem, hisz egy alkalomból már én is közel jártam a gaztett végrehajtásához!) — Lássa nénike, semmi sem tart örökké. S higyye el: jobb oda lent. Legyen is azért neki könnyű a föld! A vigasztaló szavak jól estek az anyókának. Megfogta kezemet s elvezetett arra a helyre, hol előbb magam elmerengtem. A szép rózsafák közt rámutatott könyezve és reszkető kezével egy kis hantra, melyet kéklő nefelejcsek dí­szítettek. Ott aluszsza örök álmát, a tisztartóné Pistikáját Kéry Gyula. 3

Next