Pécsi Figyelő, 1891. október-december (19. évfolyam, 79-103. szám)

1891-10-03 / 79. szám

kább dicséretre méltó a mi önkénteseinkre, mert országszerte nagy volt az önkéntesek közt a panasz és elkeseredés, hogy az idei tiszti vizs­gálatok rendkívül szigorúak voltak s nagyon so­kan elestek az aranycsillagtól minden szorgalmuk mellett is. A véderő törvény csecsemő korában nagyon is enyhén vették a dolgot a vizsgáló­bizottságok; most, hogy a törvény már megme­legedett, igyekeznek helyrehozni azt a nagy en­gedékenységet, a­mivel a magyar fiúk iránt akkor viseltettek. Annyira mentek a szigorúság­ban, hogy például, ha a németnyelvű írásbeli gyakorlatokat valamelyik önkéntes osztályban nagy számmal vagy éppen valamennyien hibát­lanul készítették el, úgy e miatt bizalmatlanság­ból új gyakorlatokat készíttettek az önkéntesek­kel mert — mint a vizsgálóbizottság mondta — „lehetetlen, hogy ilyen nehéz feladványt hiba nélkül oldhattak meg a c­enzúrázók.“ Mindeme föltűnő nyomás daczára a mi önkénteseink az­­ország összes önkéntesei közt azon kevesek közé tartoztak, kik mégis helyt állottak, a­minek az ő szorgalmukon kívül mindenesetre nagy előse­­gítői voltak a vezető tisztek, a­kik a legnagyobb odaadással s ritka jóakarattal vezették be az­­ önkénteseket a tartalékos tisztnek szükséges­­ haditudományokba. És e jóakaratban különösen ■ jelöli azt Lederer Henrik főhadnagy, az osz­tály vezetője, ki iránt önkéntesei valósággal ra­jonganak — a szigorúan katonás, de mégis jo­viális bánásmódjáért.­­ (Berukkoltak a rekruták.) Ok­tóber első napja sok legénynek vette el a ked­vét. Arra a napra szólt az a kegyetlen behívó, melyet a község bírája az ujonczok kezébe nyo­mott. Fölszalagozott kalapu csapatok egyre-másra húzódtak föl a vasút felől, mindegyik egy-egy ládát, tarisznyát czipelve, némelyik mellett ott allagott már a fiatal menyecske is — tán alig éléves házasok, s az asszony szeme erősen ki­sírva, a gyerekférjé pedig erősen — véreres a­­beszopott bortól. A kaszárnyák most eleven ké­sét mutatnak. Rendez­kedés, helyezkedés minden­felé. A rengeteg „Krajczár kaszárnya“ kettős új épülete, meg a régi, meg az udvaron levő ba­rakkok mind nem elégségesek az idén erősen­­megszaporodott legénység befogadására. Azokat, akiket Boszniába visznek, külön választották s hat­­napig a régi katonai kórházban helyezték el. Az­­52. gy. ezred egyévi önkéntes­ osztálya is elég erős. Harminczegy tagot számlál. Vezető tisztjük­­Lederer főhadnagy. A tisztán csak magyar nyelvet értő önkénteseket fölszólították hogy a T.Kaposvárott, Budapesten és Sz­ekesfehérvárott fölállított magyar osztályokra jelentkezzenek, de eddig még senki sem jelentkezett.­­ (A pécsi állami főreáliskola Eötvös önképző kör­­e) az idei tanévre megalakult. Tisztikara G­e­r­e­c­z­e Péter dr. ellnöklete alatt a következőkép alakult meg: alelnök: Rehling Konrád Vili. o. t. titkár: Raz­­sovits Ferencz VIII. o. t. könyvtáros: Deutsch Sándor VIII. o. t. segédkönyvtáros: Fuch­s Ig­nácz VII. o. t. főjegyző Preindl Károly VIII. o. jegyzők: Póra János és Liiwy Lipót VII. o pénztáros: Leichter Vilmos VIII. o. t. ellenőr: Képes Mór VII. o. t. rendőr: Schwarcz Tivadar fill. o. t. és Schultheisz László VII. o. t . (Szeniczey Ferencz temetése.) Kisszeniczei Szeniczey Ferencz földbirtokos*'­kihaló régi vármegye nemeg­ akisjainak egyi­két, Deák Feri agg.­­feeáves rokonát, Szeniczey író képviselő édesatyját, kinek haláláról mi­­megemlékeztünk, vasárnap temették el Pakson fási részvét mellett. A roppant nagy számú Jászoló közönségben ott voltak Kardos Kál­in főispánunk, Tolnai Antal pécsi kir. táblá­zó is; koszorúkat küldtek pedig a többi közt G.róczyék s a Littke-család.­­ (Kossa Dezső beszámolója.) A ■ősi kerület országos képviselője most vásár­beszámoló beszédet tartott, a nagyhar­anyi polgári olvasókör fölhívására,­­kör helyiségében. A beszédet a környékről is­sszegyűlt nagyszámú nép hallgatta. Sorra vette a képviselő az elmúlt négy év minden neveze­­­bb eseményeit, alkotásait, éles logikával hi­vatta az újabban hozott törvényeket, kimutat­ván azok nagy részének tarthatatlanságát. Kü­lönösen hangsúlyozta a szeszadótörvény káros hatását, a­melyet e vidék gazdaközönsége oly mélyen érez. Elmondta, mint küzdött a függet­lenségi párt a véderőjavaslat ellen s mint vivta a nagy harczot az államosítás elleni küzdelem­ben. Beszéde végén összehasonlítván a hazai állapotokat a művelt nyugati államokéival, kü­lönösen kikelt a kormány ama politikája ellen, mely semmit sem tesz arra, hogy a közjólétet emelje s hogy legmagasabb fokra csigázott adóz­tatásával a gazdaembert már-már tehetetlenné teszi. A nagy szónoki erővel előadott beszéd közben is, de különösen befejezésekor hosszasan megéljenezték Kossa Dezső képviselőt, kinek a harsányiak megköszönték a szives fáradozását.­­ (Az új menetrend,­ melyet a magy. kir. államvasutak igazgatósága október elseje óta léptetett életbe, reánk pécsiekre nézve nem sok változást mutat. A régitől való eltérés csak a Pécsről induló gyorsvonatnál mutatkozik, az is mindössze néhány perc­, amennyiben Szent- Lőrinczre azelőtt 8 óra 58 perczkor érkező gyors­vonathoz a Barcs felől 9 órakor érkező gyorsí­tott vonat csatlakozván, ennek utasait fölveszi s ezért a gyorsvonat pár perczc­el később megy be Szt.-Lőrinczre. A budapest-pécsi vonalon a menetrend többi része változatlanul megmaradt.­­ (Zsidó katonák újéve.) Ma és holnap ünnepüik a zsidók az 565- ik újévet, a Rosch-Haschonot, melyre nézve Lobkovitz her­­czeg hadtestparancsnok, az orthodox zsidóság kérelmére, megengedte, hogy a zsidó katonák e két napon fölmentessenek a szolgálat alól. — (A görög nyelv.) C­s­á­k­y gróf közoktatásügyi miniszternek azon intézkedése, mely szerint a középiskolai tanulók a görög nyelv tanulása helyett valamely pótló tárgyat választhatnak, mindinkább tágabb tért hódít. Ta­valy még vajmi kevés volt azon tanulók száma, kik a görög nyelv helyett pótló tárgyak tanu­lására vállalkoztak, az idén azonban az egyes statisztikai kimutatások szerint rohamosan növe­kedett az antihellenisták száma, így a pécsi főgimnáziumban is, m­íg a lefolyt évben csak 1­2 jelentkezett pótló tárgyak tanulására, addig az idén már 43 tanuló közül 10 mentette föl ma­gát a görög nyelv tanulása alól s jelentkezett pótló tantárgy hallgatására. Az ország többi főgimnáziumában még nagyobb az agitáczió, sőt vannak helyek, hol több mint a tanulók fele pótló tárgyakra­ jelentkezett. Perczentekben kifejezve, az ország középiskolai tanulóinak 33 százaléka nem tanul görög nyelvet. Ezen sta­tisztikai adatok szerint tehát a görögül tanulók száma nyolcz perc­enttel csökkent, a pótló tár­gyakra vállalkozók száma pedig ugyanannyival növekedett.­­ (Járvány a vidéken.) A nlágo­­csi izraelita népiskolát be kellett zárni, miután a gyermekek közt nagy mértékben dühöng a sarlach-epidemia.­­ (Uj-Dombóvár állomás meg­szűnik.) Különös dolgot újságol a „F. Z.“ Azt t. i., hogy a budapest-pécsi vonalon Uj-Dombó­vár állomást be fogják szüntetni a személyszál­lítás tekintetében, s a pécsi vonatoknak is be kell menniök a Dombóvár állomásra, mely már a kaposvár-fiumei vonalon van. Ha ez való, úgy tudjuk az okát is, mely a m­inden áron való takarékoskodásban konczentrálódik. Az új-dom­­bóvári állomás föntartási költségeit akarja Baross megtakarítani, s ezzel szép csendben hatalmas elvi rúgást ad Pécs városának. Az Ó-Dombóvárra való internálással ugyanis elvben most már tel­jesen megszűnt.­. ."-budapest-pécsi vasútat, mely a fiumei vonal megnyitásával félig úgyis elvesz­tette előbbi jellegét. Ezután a Pécsre vezető rész tulajdonképen olyan államosított helyiérdekű vonalacska lesz, melyet — ha a budapest-fiumei fővonal érdeke úgy kívánja — mindenkor mel­lőzni lehet az ő érdekeivel. Az említett lap híre szerint Uj Dombóvár pályaudvarát nagy vonat­rendező pályaudvarrá alakítják.­­ (Új mérnök.) Rauch János az ujonnan kinevezett városi osztálymérnök állását elfoglalta , le is tette már a hivatalos esküt. Az új mérnök Pécsett végezte iskoláit.­­ (Szerencsétlenség.) A siklósi ut­­czában levő Rosinger-féle házban Kremmer asztalos 2 éves kis­fia beleesett Kindl tímár lúgos hordójába és szörnyet halt. A szerencsét­len gyermeket, kinek eltűntét három nappal ez­előtt jelentették be a rendőrségnél, csak tegnap találták meg halva a lúgban. — (­Tüzek a megyében.) Devecser községben múlt hó h­­ét éjfél felé kigyuladt és porrá égett Hengl Antal pinezéje. — Szabol­cson múlt hó 25 év délelőtt leégett két szom­szédos istálló. A tűz öreg Biró Mihály istállójá­ban keletkezett ismeretlen okból, s innét csapott át öreg Biró Györgyére, mely szintén leégett. A kár csekély — (Molnár György, hírneves szí­nész meghalt.) A magyar színészet föllen­dülésének egyik kiváló faktora hányta le örökre szemét. M­o­l­n­ár György, az országszerte ismert, utóbb már nyugalomba vonult színész és igazgató szerdán meghalt Budapesten a nagy szegény­ség között. Molnár a szabadságharc­ kitörése előtt pár hónappal lett színészszé, aztán honvéd­nek állott be. A szabadságharcz lezajlása után ismét színpadra lépett, s kiváló hősszerelmese lett a vidéki társulatoknak. Majd igazgató lett s 1858-ban Pécsre is eljött. Itt még sokan emlékeznek a kitűnő színészre és pompás társu­latára. Mint rendező ritkította párját. Tagja volt egykor a budapesti és a kolozsvári nemzeti szín­házaknak. Most utolsó éveiben a fővárosban színiiskolát nyitott, s az ő keze alól került ki az itt szerepelt Ladányi Mariska is, a­ki most So­mogyi társulatának tagja.­­ (A mi tűzoltóságunk halottja.) A halál kegyetlen kaszája a napokban a tűzol­tóságnak régi emberét döntötte le, a ki már azon időben állt a vörös zászló alá, mikor a tűzoltótestület mér egylet volt. Csordás bácsi — a pap Ferencznek keresztelte — volt az első szolgája az egyletnek s kitartott mellette még akkor is, mikor már mint egylet megszűnt létezni. Mint jó tűzoltó, nem vetette meg a szomjat oltó italt sem, s iszogatás közben váltig azt hangoz­tatta, hogy „Soha se halunk meg!“ És inne , ez egyszer nem lett igazsága. Hat-hat év óta betegeskedett, attól az időtől fogva, mikor va­lami tűzoltó-miskuláncziás vízzel itt járt német után ő is föl akart találni holmi gyorsan oltó szert, a tűzoltók ez ősi repülőgépjét; az­on mi­kor már meg lett volna a csudás szer s ő pró­bát tett vele, hát majd megégette magát, any­­nyira nem vált be a tinktura. A halál tinkturája lám erősebb volt, az kioltotta az ő életét. Te­metésén megjelentek a tűzoltók, kik Vaszary főparancsnok indítványára díszes koszorút is vettek az öreg bajtárs koporsójára, s a még megmaradt p­artot az özvegynek adták. Csordás bácsi 52 éves volt.­­ (Boulanger öngyilkossága.) A francziák hirhedt tábornoka, a kalandos, a nő­­hódító, a divatbáli Boulauger szerdán délben Brüsszelben agyonlőtte magát­­ a szeretője sír­ján. Ez az utolsó felvonás is jellemzője a most kiontott élet múltjának s egyszersmind méltó befejezője annak. Boulauger most 54 éves volt, hihetetlen gyors karriert csinált mint katona, mert hiúsága nagyravágyással párosult s ennek kielégítésére nem válogatott az eszközökben. Szédelgéssel, vakmerőséggel, nőcsábitással s ez­úton szoknya-protekczióval emelkedett — és a szeszélyes franczia nép tömjénezte a szép tábor­nokot. Utóbb azonban egyik leleplezés a másikat követte, s Boulangernek letűnt a csillaga.­­ (A lovasság telegrama.) Az ausz­triai hadgyakorlatok alkalmával szép sikerrel próbáltak ki egy új találmányt, a lovassági táv­írót. A huszárok nyergéhez két oldalt egy-egy kis szekrény van erősítve, az egyikben a táviró készület, a másikban a szükséges két Leclancher­­elem van elhelyezve. A kémszemlére kiküldött lovas sebes lovaglással "lerakja, útszéli fákra, bokrokra a vasdrótot, melyet fölgombosítva ma­gával hord. Ily módon táviróösszeköttetést rög­tönözhet két óra alatt egy 20 kilométernyi vo­nalon s megfigyeléseit távirati úton közölheti a csapattesttel, mely kiküldötte. — Az új készü­lékkel el fogják látni a hadsereg összes lovas ezredeit, s minden ezredből két altisztet taníta­nak be használatára. " A Szepessy-Szobor 1­.*a. Boldog emlé­kezetű négyesi báró S­z­e­nt,­s­s y Ignácz volt pécsi megyés püspök cirbekszobrának Pécsett leendő fölállítása érdemében kibocsátott 174-ik számú Bánffay Simon kir. tanácsos és kir. közjegyzőnél letett gyűjtő-iven, melyet az ivtartó a tanácshoz most benyújtott, a következő össze­gek folytak be: Jogiétól 20 kr, Névtelen 10 kr, Dinesz György 72 kr, Schultheisz Erzse 20 kr, Budai János 50 kr, Martinkovits József 20 kr, Varga Mihály 20 kr, Szeibert Károly 50 kr,­­ PÉCSI FIGYELŐ, 1891. október 3 án

Next