Pécsi Figyelő, 1892. április-június (20. évfolyam, 27-52. szám)
1892-04-02 / 27. szám
XX. évfolyam. 27-ik szám. Pécs, 1892. április 2-án. HBETT, Széchenyi-tér 11 a (1*Relo»y-féle ház) 12 előfizetések és a kp «aatkXVttsére vonatkozó fölsaólalások intéz(íüdítj.. (Pécsi Hírlap.) MtgjdcaA hetenként kétszer: aserdán és nomb*ton. PÉCSETT, Sié«taylüi . Ai hová a lap azeUmri némM míg mindöl közlemény wt&, aendő. Kéziratok vissza nem aiatok- HirSatéMfe a kiadóhivatalban vétetnek AU. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Wetenjir Noteda Demja L, Valeatta La (Széchenyi-tér), Engel Lae* (Knteza), Hoehrela József és fiai (Széchenyi-tér). Böhm Manó (fő utcza) papír- 4m könyvkerekedéseiber __T1 M— Kietlen nemzedék. Lázasan iparkodó korunk már nem lelkesedik olyan eszményekért, melyek félszázad előtt egész irodalmi és társadalmi életünket áthatották. A mi korunk önző, haszonleső, czimbórságos, vagyonhajhászó s mindenesetre inkább örül a gyümölcsnek, melynek már hasznát veheti, mint a virágnak, mely még csak igér. Az áldozatkészségnek ritkán nincs titkos czélja, a nagylelkűség rendesen haszonra számit s a leghangzatosabb férfiak csak elvétve vannak meggyőződve elveik eszményi magasztosságáról. Az érdekek szövevényes gépezete az élet színpada alatt van , de a sülyesztőbe azért nagyon sokszor látjuk elbukni a női erényt s a férfi becsületet minden nagyobb föltünés nélkül. Többet adunk az értelem kiművelésére, mint valaha, többet tanulunk gyermekkorunkban, mint a régebbi generácziók talán egész életükön által; serény iparkodás, túlfeszített buzgalom tapasztalható az oktatás minden országában, föláldozó munkásság a tudomány művelőinél. Szóval minden vonalon az értelem kiművelése, a fölvilágosodás terjedése vakító fénynyel, villanyos tündökléssel iparkodik bevilágítani a jövő századba. Ez az értelmi művelődés azonban ritkán illeti a szív képzését s míg az élet legszebb virágkorában egész ifjú nők és tanult fiatal emberek mohón merülnek bele a legelvontabb tudományos problémák elemzésébe, addig az irodalom és művészet remekeit észre nem veszik s közönyük és kicsinylésük napról-napra növekedik mindaz iránt, a mi a fantázia gyümölcse. Tiszta fővel, de üres szivvel lép be az újabb nemzedék az életbe, mely rögtön kihasználja fiatalságát, tanulságát s egyéb képességeit. Mire tökéletesen megismerkedik környezete önzésével, addigra már tele van csalódásokkal és keserűségekkel. Ami a hétköznapi szellemek közt fölemelné és boldogítaná: a szív műveltsége, hiányzik életéből. Úgy vagyunk a mai nemzedékkel, mint a magas hegységekre törő bátor és fáradalombiró turistákkal. Mentői magasabbra törnek, annál többet látnak, de annál hidegebb és kietlenebb világ veszi őket körül. Messze alattuk mosolyognak a nyájas völgy virágai, alig látják már az üdítő forrást, alig alig hallják a madárdalt, alig gyönyörködnek a természet költészetében. Pedig odalent, az elhagyatott nyájas völgyben van a gyönyör kies országa s nem odafent a büszke ormok között, ahová csak a sasok mennek fészket rakni. A jövő nemzedék szivképzése még mindig nem tart lépést az értelem képzésével. Hajlandóságot kell ébresztenünk a fiatal szívekben mind az iránt ami szép és fenséges. Kegyeletet kell csöpögtetnünk lelkükbe a művészet iránt, sőt a tudományok fölé kell emelnünk, mert belőle sugárzik a valódi gyönyör a boldogság. Szomorú látvány az olyan elcsigázott gyerektudós, aki magasztalva beszél Pythagoras tantételéről, de nem ismer egyetlen dalt sem. Tanítsuk az igazat továbbra is azt a pár fillért, mely megmenti őt az éhhaláltól ? Sokszor egész napon át hiába jár-kel, hiába danolja a nótáját, nem akad ember, aki valami drótozni valót adna. Ilyenkor persze nem is eszik mást, mint egy kis kenyérmaradékot, amit az könyörületes külvárosi korcsmáros ad neki — a megfizetés reményében — ahol pár hónapra kibérelte az ő megszokott menedékét, az istállónak egyik félreeső kis zugát. Nyáron erre sincs gondja. Ilyenkor napnyugta után kimegy a mezőre, lefekszik, s ott alszik a virágok között, a csillagos ég alatt. Amint igy elgondolkodtam, megint csak hallom ám, amint a kis drótos házról-házra közeledik. Már a szomszéd ház kapuját is becsukta. Kinyílt a mi kapunk, s újra ott termett. Nem engedtem szóhoz jutni, hanem intettem, s odahívtam az ablakomhoz. — Van valami drótozni való ? — kérdé örömsugárzó arczczal. — Nekem nincs Janó, hanem megállj tettéle ma már valamit? — Ettem egy kis száraz kenyeret. — No jól van. Maradj itt, majd hozok egész odaadással, de tanítsuk a szépet is, hogy harmóniát hozzunk kietlen tudományos képzésünkre. Ai orvágjfiléibil. Lanyha érdeklődés mellett indult meg márcz. 30-án azáltalános vita a folyó évi költségvetés fölött. Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója bővebben ismertette a pénzügyi bizottságnak a költségvetésre vonatkozó jelentését s végül a költségvetést elfogadásra ajánlotta. A költségvetéshez Hefi Ignácz szólt először, részletesen kifejtve, hogy a költségvetésben mutatkozó tizennégyezer forint fölösleg az adók rendkívüli fölemeléséből származott , hogy e szerint az az erdmény, amelyet a költségvetés fölmutat, épen nem mondható örvendetesnek, tekintve a polgároknak az adók túlságos fölcsigázásából származó bajait. Helfy határozati javaslatot nyújtott be arra nézve, hogy a ház a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául se fogadja el. Helfy után Molnár József az Ugron-féle 48- as párt tagja beszélt. Határozati javaslatot terjesztett be, amely lényegében megegyezik a Helfyével, de a költségvetés elvetését elsősorban azon az alapon javasolja, hogy a közös hadügyi kiadásokra aránytalanul nagy összeg van fölvéve, ami az állam egyéb fontos érdekeinek a rovására megy. A „Pécsi Figyelő“ tárczája Éhező az éhezőnek. írta Kéry Gyula. A nyáron láttam először, a megesett rajta a szívem. Éppen kinéztem az ablakon, midőn a kapunkat valaki kinyitotta. Egy beesett arcra sápadt kis drótos fiú surrant be azon, s megállva, vékonyka hangon danolta el ezt a fájó nemzeti hymnust: „Van e valami drótozni, foltozni való ?“ Mikor aztán látta, hogy egyik ajtót sem nyitják ki, sóhajtott egyet és tovább ment. Még jó ideig hallottam, amint a közeli szomszédos házak udvarán sirdogálva danolta azt az egyhangú panaszos melódiát, míg végre lefordult a másik utczába, ahonnan már csak elvétve szállt felém egy-egy szótöredék. Megsajnáltam a szegény gyereket! Ugyan mit véthetett ez a parányi lény a sorsnak, hogy már gyerekkorában kell elhagynia otthonát, szülőjét, mindenét, hogy keservesen megkeresse . (▲ megye közgyűlése.) Baranyavármegye törvényhatósága április 11-én délelőtti 10 órakor évnegyedes rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: I. Évnegyedes jelentések és kormányrendeletek. 1. Alispán évnegyedes jelentése. 2 Kijelölő bizottság megalakítása. 3. Az üresedésbe jött siklósi járási szolgabirói áfásnak választás útján való betöltése. 4. A 3. pont alatt kitűzött választás folytán esetleg megüresedő állások betöltése. 6. Belügyminisztérium rendelete neked valami enni valót, aztán majd kapsz egy kis borravalót is. Ezzel átmentem a konyhába. Mikor a leveses tálat kihoztam, gyorsan levette válláról a fényes kis reszelőket és csörömpölő lapátokat, oda támasztotta vándorbotját a falhoz, leült az ablakom alá és jóízűen falatozott. Beesett, sápadt kis arcza szinte kipirult. Mielőtt a borravalót is odaadtam volna neki, kikérdezgettem, s lelkem egész áhítatával hallgattam az okos kis drótos tót panaszos beszédét. Elmondta, hogy bejárta már egész Magyarországot. Tíz éves volt, mikor a vándorbotot a kezébe adták, s eleresztették egymagát a nagyvilágba. Azóta folyton vándorol városról-városra, faluról-falura. Látta a kanyargó, ezüst hullámú Tiszát, bejárta az erdélyi havasokat, volt már a fővárosban is, ahol a sok oszlopkéményből annyi kormos füstfelhő száll az ég felé. Mikor aztán azt kérdeztem tőle, hogy melyik folyó tetszett neki legjobban, azt felelte rá a szívből eredő meggyőződés teljes hangján, hogy a Vág. A hegyek között pedig mégis csak a legszebb a magas, erdős Kriván. Itt HÍREK.