Pécsi Figyelő, 1893. január-március (21. évfolyam, 1-25. szám)

1893-01-28 / 8. szám

ezek után pedig táncz, mely eltartott késő éj­jelig.­­ (Korán kezdi.) A bányatelepi is­kolában történt az alábbi szomorúan érdekes eset. Csermák tanító osztályából az egyik gyerek óra közben Csermák tanító lakására szaladt, ahol a tanító nejének azt mondja, hogy őt a tanító úr küldi, adjon neki egy húszkrajczárost, mert a gyerekeknek meg akarja magyarázni a húsz­­krajczáros alakját stb. és a tanító úr pénztár­­czájában véletlenül nincs olyan pénzdarab. A tanító neje eleintén ugyan különösnek találta a dolgot, de végre is átadta a gyereknek a kívánt pénzdarabot. Mikor délben hazament Csermák tanító, a neje említést tett a húszkrajczáros felől, s ekkor kisült a fiú turpissága. Nagyon rövid kutatás kellett hozzá, hogy kitudják, melyik követte el a csínyt, de a kis gonosztevő úgy látszik, már előbbre haladt a tolvajtudományban, s nemcsak hogy csalni, hanem konokul tagadni is tud. — (Farsang..) Zártkörű polgári bál lesz február 9-én a „Hétfejedelem“-ben Dollinger András vendéglős rendezésével. — A baranya-szentlőrinczi társaskör február 8-án a nagyvendéglőben zártkörű táncz­­vigalmat rendez. A bál jövedelmét az ottani önkéntes tűzoltó-testület javára adják. Az ér­kező vendégek részére a rendezőség az állo­máshoz fogatokat küld és szállásról is gondos­kodik.­­ A pécsi vasúti műhely­­munkásai február elsején a Scholz­­féle sörcsarnokban zártkörű tánczvigalmat­ rendez­­nek. A tiszta jövedelmet a pécsi tűzoltó-egylet ja­vára fordítják.­­ (Hymen.) Sikabonyi Angyal Béla dr. kir. közjegyző-helyettes ma esküszik örök hűséget hinkovczei Hinka László püspöki jogtanácsos leányának Ilonának. Az eske­­tést a püspöki székházban levő kápolnában déli 12 órakor. Dul­ánszky Nándor dr. püs­pök végezi, melynél násznagyokul ] szerepelnek a menyasszony részéről: Baccarcich Sán­dor lovag cs. és kir. altábornagy, a m. kir. testőrség főhadnagya és házparancsnoka; a vő­legény részéről: B­á­n­f­f­a­y Simon kir tanácsos pécsi közjegyző. Az esketés után a vendégsze­rető püspök a lakodalmas népet d. u. 1 órakor megvendégel, melyen a boldog páron kívül részt vesznek még: hinkovczei Hinka László, ennek neje nagymányai Koller Berta, sika­bonyi Angyal Pál kir. törv. biró, ennek neje györkönyi és czeczei Grabarics Tekla mint örömszülök ; továbbá szemenyei Jánosné szül. hinkovczei Hinka Ilona, a menyasszon­y nagynénje; györkönyi és czeczei Grabaric­s Béla, a vőlegény nagyatyja ; alsószomolányi Nagy Jenő, Ja vőlegény nagybátyja, Baranya­­megye főügyésze; Dulánszky Mária, a püspök nővére, mint nyoszolyóasszony; hinkov­czei Hinka Mariska, a menyasszony nővére nyoszolyó; ifjabb sikabonyi Angyal Pál, a vőlegény öcscse, vőfély és meszlényi Simon Rezső, a menyasszony unokabátyja, rendező. A mézesheteket a boldog pár Bécsben tölti. — Mayer Károly, a pécsi kölcsön-segélyző-egye­sület tisztviselője e hó 23-án esküdött örök hűséget Gráczban Kolpacher Mariskának.­­ (Betörés kísérlet.) E hó 25-én éjjeli két óra tájban néhány jámbor (?) pol­gártárs sonkára kapott étvágyat. Minthogy azon­ban jól rendezett városban éjjel munkaszünet van, önmaguk akarták a kiszolgálást elvégezni s a budai­ fő (Kossuth) utczában levő hentes üzletekbe próbáltak nyitni. Három mesternél kisérlették meg a betörést, s bár ezek azalatt az igazak álmát aludták, tilos vágyuk nem teljesedett, mert a merényletnek neszét vette az őrjárat, s idejekorán megugrasztotta őket, így, ha nem respektálják a kánoni nagyböjtöt, körülbelül csak akkor elégíthetik ki étvágyukat az óhajtott rózsás sonka szeletekkel, mert addig bizonyosan­­ nyomozzák őket.­­ (Gyermekek halála.) Kelemen Juliska, Kelemen István és neje Velicska Julia 5 éves gyermeke e hó 26-án a difteritisz áldo­zata lett. — J­ó­z­s­a Dezső Tivadar, Józsa János pellérdi néptanító és neje Frühauf Mária gyermeke, e hó 25-én meghalt. — Verő Györgyöt, a „Szultán“ szerzőjét és nejét, Ve­­rőné Margó Céliát súlyos csapás érte. Egyetlen leánykájuk . Klárika, akit a szülői szeretet legrajongóbb imádatával dédelgettek, e hó 24-én Budapesten meghalt. — C­s­a­u­k Mariska, Csauk Géza 3 éves leánya e hó 26-án elhúnyt Pécsett. — (A custozai csata a torna­csarnokban.) Horowitz Emil úr, ki a custozai csata végső jelenetét plasztikus for­mában megörökítette, arról értesít bennünket hogy e csatakép kiállítása ma — szombaton — délelőtt 11 órakor nyílik meg a tornacsar­nokban. A megnyitáson jelen lesznek a kü­lön meghívott notabilitások, kiknek élén Rózsa Bertalan vezérőrnagy fogja a kiállítást hivata­losan megnyitni. A csataképet, mely százezer­nél több plasztikus alak népesít be, napokon át állította össze készítőjük, több kirendelt ka­tona segédkezése mellett. Megemlítjük még, hogy ezt az érdekes csoportképet Horowitz úr Albrecht főherczeg kívánságára állítja ki több nagyobb városban, s aztán a körút végeztével a kép a hadimuzeumba kerül, melynek a ké­szitő fölajánlotta.­­ (Műkedvelői előadás.) A kath. legény egylet, saját helyiségében, jövő vasárnap febr. 5-én, tánczczal egybekötött műkedvelői előadást rendez Színre kerül a „Sári néni“ Almásy Tihamér népszínműve. Újabb időben mióta Bogyó rendezi a legény - egylet előadá­sait, azóta ezek szellemi értékben emelkedtek , így most is élvezetes estének nézünk eléje.­­ (Pinczérek bálja.) Régi jó hír­nevéhez méltó volt az idei pinczér bál is, mely­nek sikerült volta a rendezők buzgalmát dicséri A szép és nagy számú közönségnek Farkas Sándor húzta a láb alá valót, ki e bálra egyik új csárdását mutatta be. A jókedvű, és a ren­dezők ügyességét méltányló közönség csak haj­­nalhasadtával oszlott szét a Scholcz-féle ven­déglő pazarul díszített termeiből. Az első né­gyest 60 pár tánczolta.­­ (A közös­­hadseregbeli tiszti­kar halandósága.) A múlt évben a közös hadsereg tisztikarában összesen 165 haláleset fordult elő. Meghalt 1 altábornagy, 7 ezredes, 6 alezredes, 6 őrnagy, 65 százados, 45 főhad­nagy, 26 hadnagy, 4 tiszthelyettes és 5 állat­orvos. Tehát a századosok közt volt legnagyobb a halálozás, a­mi természetes is, mert a korvi­szonyok s a létszám állandóan ezt a halandó­sági statisztikát szentesítik.­­ (Gyapjú-kesztyűk a lovasság­nak.) A király jóváhagyta, hogy a lovaskatonák számára az eddigi ujjatlan keztyük helyett sö­tét torna gyapjúból kötött, a tenyéren sávoly­­betéttel ellátott keztyűt alkalmazzanak, az uj­jatlan keztyüből meglevő készlet elhasználása után.­­ Hátralékos előfizetőin­ket tisztele­ttel kérj­ük, miszerint tartozásaikat minél előbb küld­jék be, nehogy kénytelenek le­gyünk a lap további küldését beszüntetni. MŰVÉSZET, IRODALOM. Egy fiatal művésznő diadala. Mint a Kassai lapokból olvassuk, Bogyó Ilonka, a városunkban lakó volt színigazgatónk leánya, a beszélyeiről a Pécsi Figyelő olvasói előtt is ismeretes kis naiva, e hó 19-én jutalomjátékán sok kitüntetésben s valóságos ünnepeltetésben részesült. Különféle asztaltársaságoktól 5 selyem ruhának való drága kelméket , a közönségtől arany bogyókkal és vert arany kötéssel ékített ezüst babér-koszorút e fölirattal: „Ne menj el, maradj itt“, egy pár személyre való ezüst thea­­szerviszt, egy pár remekművű ezüsttel és arany­nyal kivert kést és villát, 6 drb tiszta vert arany kávéskanalat, számos csokrot, és díszes díszes virágkosarat kapott a kis művésznő. Mint az ottani lapok írják, a jutalmazandó az óriási hideg daczára telt ház előtt, remekül ját­szott és számos kihívásban részesült, habár kol­légáinak irigysége a Szentpéteri-féle „Képmuta­tók“ czimű vígjátékot megbuktatta. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.*) Mire való a rendőr? Hajdanában, a kedélyesség fénykorában a rendőr — pardon! — akkor még „hajdú“ arra való volt, hogy a nagyságos urnak s a nagysá­gos úr után következő valamennyi úrnak villás­reggelit hozzon a vendéglőből, szivart a boltból, piaczra járjon az úrasszony után kosárral a kar­ján, otthon vizet hordjon a mosáshoz, fát vágjon, söpörjön, csizmát tisztogasson, vinczellérje legyen az úrnak, disznóölésnél henteskedjék s a baráti vacsoráknál fölszolgáljon. Most más világ van. A „hajdu“-ból rendőr lett, igazi karddal az oldalán, fényes bádogjellel a mellén, lobogó lófarkkal a kalapja mellett, szolgálati karkötővel a bal karján, aki csakis rendőri szolgálat teljesítésére kötelezhető. S ez jól is van így. Mióta egy fertályrészben reor­ganizálták a mi rendőrségünket, kevesebb is a panasz ellene, mert több benne az igyekezet. A szeszes folyadékok csempészésének meg­akadályozása is a rendőrség hatáskörébe tarto­zik, illetve az a hatósági támogatás, melyben a csempészés földerítésére alkalmazott polgári közegeket részesíti, hogy ezek a tettenkapás esetén rendőri karhatalommal léphessenek föl a csempészek ellenében. Hanem az már talán kissé túlságos támo­gatás, hogy a külvárosok szélein a rendőrség naphosszat egész csatárlánczokat képez nagy kiterjedésű körben befogván a város határát, melyet állandóan őriznek a rendőrség közegei, miközben idebenn a városban — nem lévén valami nagy a legénység létszáma — alig lézeng egy-kettő. A hatóság köteles a szeszfogyasztási adót kezelő közegeket karhatalommal támogatni működésében, de ne feledjük el, hogy ez némi­leg magán­vállalkozás is, melynek a hivatalos karhatalmat teljesen szolgálatába adni a közbiz­tonság rovására nem szabad. Magán kémszövet­kezetté alacsonyítani a rendőrséget — csakhogy a szeszfogyasztási adót kezelő vállalkozók rizi­kója minél kisebb, a haszna minél nagyobb legyen — nem korrekt eljárás. A rendőrséget a város közönsége nem azért tartja fönn, hogy a szeszfogyasztási adót kezelőket szolgálja s ezeknek egész nap pálinkacsempészeket fogdos­­son. Ha ezeknek nincs elég emberük, hát fo­gadjanak föl maguknak, vagy ha van emberük, de az nem bir rendőri tekintélylyel, hát adjon nekik a rendőrkapitányság igazolványt s valami eltakarható jelvényt, melyet szükség esetén elő­mutatva igazolhassák rendőrközeg­­ voltukat. Avagy segítsenek a dolgon bármi más módon, hanem úgyszólva az egész rendőrlegénységet ne kössék le pálinka spiczlik gyanánt a rétek, ös­vények, szőlők és kertek szélén. Figyelő. Mégis mozog a föld. „Istenem most mit tegyünk! Vaddisznót most hol vegyünk? Mind lepuffantották már, . . . Üres az egész határ.“ A „Pécsi Figyelő“ 1893. évi január 21-én megjelent számában „A közönség köréből“ czim alatt Gábor József bor. v. tan. érdemes barátom, kollegám és utódom tollából egy kis felelet je­lent meg. Legelső sorban köszönetemet nyilvá­nítom e köztiszteletben álló lap szerkesztőségé­nek, hogy annak helyet adott és Gábor kolle­gámnak, hogy azt megírta. Hogy a fürge „Pécs“ mily fürge, abból látszik, hogy eljövetelem után éppen 5 hónap múlva lövöldöz. Úgy hiszem, nedves volt a puskapora, s későn sült el, s Gábor kollégám feleletéből azt látom, hogy a „Pécs“-beli „Új vándor tanár“ czímű közlemény iz-, szag-, szin-, füst- stb. stb. nélküli puskapor volt, sőt serét sem volt a puskában, mint ez már ren­des dolog. Tisztelt „Pécs“! Nem dobbal fogják a ve­rebet ! Sőt „tekintettel a vaddisznók sokaságára“ és tekintettel „az új holdra“, tudnia kell, hogy minden czikkíró azon lapot keresi föl, a­melyik­nek legtöbb olvasója van, hogy azok az unalmas, monoton és pántlikagiliszta hosszú­ságú czikkek a közgazdaság terén hassanak, s ne a sajtosboltban heverjenek, a­hol csak szük­ségből használják papírja miatt. Hogy czikkeim­­ unalmasak voltak és monotonok, azt magam is­­ aláírom, mert a­ki azt megérteni nem tudja. ( *) Ezen rovat alatt megjelentekért nem vállal felelősséget A s­z­e­r­k.

Next