Pécsi Figyelő, 1893. január-március (21. évfolyam, 1-25. szám)
1893-01-28 / 8. szám
ezek után pedig táncz, mely eltartott késő éjjelig. (Korán kezdi.) A bányatelepi iskolában történt az alábbi szomorúan érdekes eset. Csermák tanító osztályából az egyik gyerek óra közben Csermák tanító lakására szaladt, ahol a tanító nejének azt mondja, hogy őt a tanító úr küldi, adjon neki egy húszkrajczárost, mert a gyerekeknek meg akarja magyarázni a húszkrajczáros alakját stb. és a tanító úr pénztárczájában véletlenül nincs olyan pénzdarab. A tanító neje eleintén ugyan különösnek találta a dolgot, de végre is átadta a gyereknek a kívánt pénzdarabot. Mikor délben hazament Csermák tanító, a neje említést tett a húszkrajczáros felől, s ekkor kisült a fiú turpissága. Nagyon rövid kutatás kellett hozzá, hogy kitudják, melyik követte el a csínyt, de a kis gonosztevő úgy látszik, már előbbre haladt a tolvajtudományban, s nemcsak hogy csalni, hanem konokul tagadni is tud. — (Farsang..) Zártkörű polgári bál lesz február 9-én a „Hétfejedelem“-ben Dollinger András vendéglős rendezésével. — A baranya-szentlőrinczi társaskör február 8-án a nagyvendéglőben zártkörű tánczvigalmat rendez. A bál jövedelmét az ottani önkéntes tűzoltó-testület javára adják. Az érkező vendégek részére a rendezőség az állomáshoz fogatokat küld és szállásról is gondoskodik. A pécsi vasúti műhelymunkásai február elsején a Scholzféle sörcsarnokban zártkörű tánczvigalmat rendeznek. A tiszta jövedelmet a pécsi tűzoltó-egylet javára fordítják. (Hymen.) Sikabonyi Angyal Béla dr. kir. közjegyző-helyettes ma esküszik örök hűséget hinkovczei Hinka László püspöki jogtanácsos leányának Ilonának. Az esketést a püspöki székházban levő kápolnában déli 12 órakor. Dulánszky Nándor dr. püspök végezi, melynél násznagyokul ] szerepelnek a menyasszony részéről: Baccarcich Sándor lovag cs. és kir. altábornagy, a m. kir. testőrség főhadnagya és házparancsnoka; a vőlegény részéről: Bánffay Simon kir tanácsos pécsi közjegyző. Az esketés után a vendégszerető püspök a lakodalmas népet d. u. 1 órakor megvendégel, melyen a boldog páron kívül részt vesznek még: hinkovczei Hinka László, ennek neje nagymányai Koller Berta, sikabonyi Angyal Pál kir. törv. biró, ennek neje györkönyi és czeczei Grabarics Tekla mint örömszülök ; továbbá szemenyei Jánosné szül. hinkovczei Hinka Ilona, a menyasszony nagynénje; györkönyi és czeczei Grabarics Béla, a vőlegény nagyatyja ; alsószomolányi Nagy Jenő, Ja vőlegény nagybátyja, Baranyamegye főügyésze; Dulánszky Mária, a püspök nővére, mint nyoszolyóasszony; hinkovczei Hinka Mariska, a menyasszony nővére nyoszolyó; ifjabb sikabonyi Angyal Pál, a vőlegény öcscse, vőfély és meszlényi Simon Rezső, a menyasszony unokabátyja, rendező. A mézesheteket a boldog pár Bécsben tölti. — Mayer Károly, a pécsi kölcsön-segélyző-egyesület tisztviselője e hó 23-án esküdött örök hűséget Gráczban Kolpacher Mariskának. (Betörés kísérlet.) E hó 25-én éjjeli két óra tájban néhány jámbor (?) polgártárs sonkára kapott étvágyat. Minthogy azonban jól rendezett városban éjjel munkaszünet van, önmaguk akarták a kiszolgálást elvégezni s a budai fő (Kossuth) utczában levő hentes üzletekbe próbáltak nyitni. Három mesternél kisérlették meg a betörést, s bár ezek azalatt az igazak álmát aludták, tilos vágyuk nem teljesedett, mert a merényletnek neszét vette az őrjárat, s idejekorán megugrasztotta őket, így, ha nem respektálják a kánoni nagyböjtöt, körülbelül csak akkor elégíthetik ki étvágyukat az óhajtott rózsás sonka szeletekkel, mert addig bizonyosan nyomozzák őket. (Gyermekek halála.) Kelemen Juliska, Kelemen István és neje Velicska Julia 5 éves gyermeke e hó 26-án a difteritisz áldozata lett. — Józsa Dezső Tivadar, Józsa János pellérdi néptanító és neje Frühauf Mária gyermeke, e hó 25-én meghalt. — Verő Györgyöt, a „Szultán“ szerzőjét és nejét, Verőné Margó Céliát súlyos csapás érte. Egyetlen leánykájuk . Klárika, akit a szülői szeretet legrajongóbb imádatával dédelgettek, e hó 24-én Budapesten meghalt. — Csauk Mariska, Csauk Géza 3 éves leánya e hó 26-án elhúnyt Pécsett. — (A custozai csata a tornacsarnokban.) Horowitz Emil úr, ki a custozai csata végső jelenetét plasztikus formában megörökítette, arról értesít bennünket hogy e csatakép kiállítása ma — szombaton — délelőtt 11 órakor nyílik meg a tornacsarnokban. A megnyitáson jelen lesznek a külön meghívott notabilitások, kiknek élén Rózsa Bertalan vezérőrnagy fogja a kiállítást hivatalosan megnyitni. A csataképet, mely százezernél több plasztikus alak népesít be, napokon át állította össze készítőjük, több kirendelt katona segédkezése mellett. Megemlítjük még, hogy ezt az érdekes csoportképet Horowitz úr Albrecht főherczeg kívánságára állítja ki több nagyobb városban, s aztán a körút végeztével a kép a hadimuzeumba kerül, melynek a készitő fölajánlotta. (Műkedvelői előadás.) A kath. legény egylet, saját helyiségében, jövő vasárnap febr. 5-én, tánczczal egybekötött műkedvelői előadást rendez Színre kerül a „Sári néni“ Almásy Tihamér népszínműve. Újabb időben mióta Bogyó rendezi a legény - egylet előadásait, azóta ezek szellemi értékben emelkedtek , így most is élvezetes estének nézünk eléje. (Pinczérek bálja.) Régi jó hírnevéhez méltó volt az idei pinczér bál is, melynek sikerült volta a rendezők buzgalmát dicséri A szép és nagy számú közönségnek Farkas Sándor húzta a láb alá valót, ki e bálra egyik új csárdását mutatta be. A jókedvű, és a rendezők ügyességét méltányló közönség csak hajnalhasadtával oszlott szét a Scholcz-féle vendéglő pazarul díszített termeiből. Az első négyest 60 pár tánczolta. (A közöshadseregbeli tisztikar halandósága.) A múlt évben a közös hadsereg tisztikarában összesen 165 haláleset fordult elő. Meghalt 1 altábornagy, 7 ezredes, 6 alezredes, 6 őrnagy, 65 százados, 45 főhadnagy, 26 hadnagy, 4 tiszthelyettes és 5 állatorvos. Tehát a századosok közt volt legnagyobb a halálozás, ami természetes is, mert a korviszonyok s a létszám állandóan ezt a halandósági statisztikát szentesítik. (Gyapjú-kesztyűk a lovasságnak.) A király jóváhagyta, hogy a lovaskatonák számára az eddigi ujjatlan keztyük helyett sötét torna gyapjúból kötött, a tenyéren sávolybetéttel ellátott keztyűt alkalmazzanak, az ujjatlan keztyüből meglevő készlet elhasználása után. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük, miszerint tartozásaikat minél előbb küldjék be, nehogy kénytelenek legyünk a lap további küldését beszüntetni. MŰVÉSZET, IRODALOM. Egy fiatal művésznő diadala. Mint a Kassai lapokból olvassuk, Bogyó Ilonka, a városunkban lakó volt színigazgatónk leánya, a beszélyeiről a Pécsi Figyelő olvasói előtt is ismeretes kis naiva, e hó 19-én jutalomjátékán sok kitüntetésben s valóságos ünnepeltetésben részesült. Különféle asztaltársaságoktól 5 selyem ruhának való drága kelméket , a közönségtől arany bogyókkal és vert arany kötéssel ékített ezüst babér-koszorút e fölirattal: „Ne menj el, maradj itt“, egy pár személyre való ezüst theaszerviszt, egy pár remekművű ezüsttel és aranynyal kivert kést és villát, 6 drb tiszta vert arany kávéskanalat, számos csokrot, és díszes díszes virágkosarat kapott a kis művésznő. Mint az ottani lapok írják, a jutalmazandó az óriási hideg daczára telt ház előtt, remekül játszott és számos kihívásban részesült, habár kollégáinak irigysége a Szentpéteri-féle „Képmutatók“ czimű vígjátékot megbuktatta. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.*) Mire való a rendőr? Hajdanában, a kedélyesség fénykorában a rendőr — pardon! — akkor még „hajdú“ arra való volt, hogy a nagyságos urnak s a nagyságos úr után következő valamennyi úrnak villásreggelit hozzon a vendéglőből, szivart a boltból, piaczra járjon az úrasszony után kosárral a karján, otthon vizet hordjon a mosáshoz, fát vágjon, söpörjön, csizmát tisztogasson, vinczellérje legyen az úrnak, disznóölésnél henteskedjék s a baráti vacsoráknál fölszolgáljon. Most más világ van. A „hajdu“-ból rendőr lett, igazi karddal az oldalán, fényes bádogjellel a mellén, lobogó lófarkkal a kalapja mellett, szolgálati karkötővel a bal karján, aki csakis rendőri szolgálat teljesítésére kötelezhető. S ez jól is van így. Mióta egy fertályrészben reorganizálták a mi rendőrségünket, kevesebb is a panasz ellene, mert több benne az igyekezet. A szeszes folyadékok csempészésének megakadályozása is a rendőrség hatáskörébe tartozik, illetve az a hatósági támogatás, melyben a csempészés földerítésére alkalmazott polgári közegeket részesíti, hogy ezek a tettenkapás esetén rendőri karhatalommal léphessenek föl a csempészek ellenében. Hanem az már talán kissé túlságos támogatás, hogy a külvárosok szélein a rendőrség naphosszat egész csatárlánczokat képez nagy kiterjedésű körben befogván a város határát, melyet állandóan őriznek a rendőrség közegei, miközben idebenn a városban — nem lévén valami nagy a legénység létszáma — alig lézeng egy-kettő. A hatóság köteles a szeszfogyasztási adót kezelő közegeket karhatalommal támogatni működésében, de ne feledjük el, hogy ez némileg magánvállalkozás is, melynek a hivatalos karhatalmat teljesen szolgálatába adni a közbiztonság rovására nem szabad. Magán kémszövetkezetté alacsonyítani a rendőrséget — csakhogy a szeszfogyasztási adót kezelő vállalkozók rizikója minél kisebb, a haszna minél nagyobb legyen — nem korrekt eljárás. A rendőrséget a város közönsége nem azért tartja fönn, hogy a szeszfogyasztási adót kezelőket szolgálja s ezeknek egész nap pálinkacsempészeket fogdosson. Ha ezeknek nincs elég emberük, hát fogadjanak föl maguknak, vagy ha van emberük, de az nem bir rendőri tekintélylyel, hát adjon nekik a rendőrkapitányság igazolványt s valami eltakarható jelvényt, melyet szükség esetén előmutatva igazolhassák rendőrközeg voltukat. Avagy segítsenek a dolgon bármi más módon, hanem úgyszólva az egész rendőrlegénységet ne kössék le pálinka spiczlik gyanánt a rétek, ösvények, szőlők és kertek szélén. Figyelő. Mégis mozog a föld. „Istenem most mit tegyünk! Vaddisznót most hol vegyünk? Mind lepuffantották már, . . . Üres az egész határ.“ A „Pécsi Figyelő“ 1893. évi január 21-én megjelent számában „A közönség köréből“ czim alatt Gábor József bor. v. tan. érdemes barátom, kollegám és utódom tollából egy kis felelet jelent meg. Legelső sorban köszönetemet nyilvánítom e köztiszteletben álló lap szerkesztőségének, hogy annak helyet adott és Gábor kollegámnak, hogy azt megírta. Hogy a fürge „Pécs“ mily fürge, abból látszik, hogy eljövetelem után éppen 5 hónap múlva lövöldöz. Úgy hiszem, nedves volt a puskapora, s későn sült el, s Gábor kollégám feleletéből azt látom, hogy a „Pécs“-beli „Új vándor tanár“ czímű közlemény iz-, szag-, szin-, füst- stb. stb. nélküli puskapor volt, sőt serét sem volt a puskában, mint ez már rendes dolog. Tisztelt „Pécs“! Nem dobbal fogják a verebet ! Sőt „tekintettel a vaddisznók sokaságára“ és tekintettel „az új holdra“, tudnia kell, hogy minden czikkíró azon lapot keresi föl, amelyiknek legtöbb olvasója van, hogy azok az unalmas, monoton és pántlikagiliszta hosszúságú czikkek a közgazdaság terén hassanak, s ne a sajtosboltban heverjenek, ahol csak szükségből használják papírja miatt. Hogy czikkeim unalmasak voltak és monotonok, azt magam is aláírom, mert aki azt megérteni nem tudja. ( *) Ezen rovat alatt megjelentekért nem vállal felelősséget A szerk.