Pécsi Figyelő, 1894. január-március (22. évfolyam, 1-39. szám)

1894-01-01 / 1. szám

1-SŐ­SZI XXII. évfolyam. Pécs, 1804. január 2-án. Előfizetési árak: egész évre . . 6 frt — kr. hélévre .... 3 » — » Negyedévre . . 1 » 50 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) hová az elő­fizetések és a lap­­átküldésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők. Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztői­k­ PÉCSETT, Széchenyi-tér hová a lap szellemi rés, illető minden közlemény­e­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl Egyes számok kaphatók: Weidinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír-és könyvkereskedéseiben. Mélyen tisztelt közönség! A „Pécsi Figyelő“ január hó 1-ével kezdte meg­ pályafutásának XXII-ik évét. Ezen alkalommal ismét bizalommal fordu­lunk a nagy­közönséghez, kérve, hogy azon pártfogást, támogatást és­ jóakaratot, mely lehe­tővé tette a lap eddigi fennállását, irányunkban a jövőre is fenntartani szíveskedjék. Mi nem ígérünk vásári szatócshoz sem illő reclámczik­­kekben olyan dolgokat, melyek nem egyebek humbugnál, s a nagyközönség félrevezetésére irányulnak, hanem törekszünk tisztességes munka által bebizonyítani, hogy a lapunkat olvasó kö­zönség pártolására érdemesek vagyunk. Lapunk, mely kezdetben egyszer, majd kétszer s immár háromszor jelenik meg heten­­kint, megmutatta élet- és fejlődésképességét, s hogy lépést tart a korral és a közönségének igényeit iparkodik kielégíteni. S teszi ezt önzet­lenül, a függetlenségi eszmék diadalra jutásáért, mely eszmék kell hogy minden haza­finak keblében helyet foglaljanak. A­­Pécsi Figyelő* minden kedden, csü­törtökön és szombaton jelenik meg legalább négy oldalnyi terjedelemben s mint eddig, a kö­rülményekhez képest bővebb tartalommal is. Ezen terjedelem mellett lelelel vezérczikkeiben minden fontosabb politikai, társadalmi, megyei és városi kérdést s tárgyalja azt minden egyéni befolyástól függetlenül, tárgyilagosan. Kiterjed figyelme az országgyűlési és külföldi esemé­nyekre ; tárcza rovatára nagy súlyt fektet s abban csak is jót nyújt ; újdonságrovata válto­zatos és gyors értesülésű, közgazdasági rova­tában pedig tárgyalja a bennünket érdeklő fon­­­­tosabb dolgokat. Törvénykezési rovata pedig­­ magában foglalja a fontosabb s a közönséget­­ is érdeklő végtárgyalásokat. Egyszóval oly lapot nyújt az előnyösen megváltozott és újra szerve­zett szerkesztőség az olvasó közönségnek, mely igényeit mindenkép kielégíti. S mindemellett a , Pécsi Figyelő*, mely sohasem volt kapzsi nyerészkedésre alapítva, az ország legolcsóbb heti­lapja, mert előfizetési ára: egész évre . . . Ő írt fél évre .... 3 frt negyed évre . . . 1 frt 50 kr. 1 hóra .... — 50 kr. Egyes példány 5 kr. Vidéki előfizetések legegyszerűbben posta­­utalványon küldhetők be. Egyúttal hátralékosainkat is ismételve kér­jük, miszerint szakítsanak hagyományos szoká­saikkal s az előfizetéseket ne utólag teljesítsék. A nagyközönség pártolását ismételve kér­jük s maradunk honfiúi tisztelettel A «Pécsi Figyelő» (Pécsi Hírlap) kiadóhivatala. I A . Pécsi Figyelő“ tárcsája. Egy amerikai házasság. Fordította : Pálfi Mór. Saratoga városa egyike az Észak - Amerikai Egyesült Államok legkedvenczebb fürdőhelyeinek. Miss Semper fiatal, elegáns jelenség, fekete se­lyem ruhában, éppen ezen fürdőben időzik. Mint be­szélik, a gyászt apja miatt viseli, ki Baltimore egyik leggazdagabb kereskedője volt, s kit csak alig néhány hete helyeztek örök nyugalomra. A bánat és gyász megingatták a lányka egészségét, s a könyek lemosták arcza rózsáit. Fürdőzni és idegei erősítésére jött. A szép idegen szorgalmasan látogatta a gyógy­forrásokat, szemei mindig le voltak sütve s nem ve­tett volna egy pillantást, nem a félvilág kincseiért, a lépteit kisérgető fiatalságra. Meg volt mindenki győződve, hogy a fiatal hölgy csak a fájdalomnak és szeretett atyja emlékének él. Ugyanez időtájt érkezett Saratogába Fitzconnel őrnagy is, festői szép férfi, ki még élte virágában állott. Máskülönben igen szellemes katonatiszt volt. Mint mondták, angol katonatiszt s testvérje Anglia egy mesés gazdagságú lordjának. Sőt az emberek arra is esküt mertek volna tenni, hogy az őrnagynak ma­gának is igen szép telepítvényei vannak Mexikóban. Fitzconnel őrnagy nem igen kereste a társasá­got, de mind a mellett is volt benne annyi tapintat, hogy bizonyos a társaságok iránt mutatni szükséges figyelmetességekről nem feledkezett meg. Az urak dicsérték értelmét, világ­ismeretét és finom szokásait. A hölgyek nem nyilatkozhattak felőle, mert mindig annyira kerülte társaságukat, hogy alig is ismerték közelebbről, mi még csak inkább fokozta személye iránt érzett kíváncsiságukat. Egész véletlenül történt, hogy egy reggel Fitz­­­connel őrnagy és Miss Semper találkoztak a forrásnál. Az őrnagy épp akkor töltötte meg ivó­poharát kris­,­­tálytiszta vízzel, mikor Miss Lemper odaérkezett. És­­ mivel az őrnagy igen udvarias ember volt, felaján­­j­­otta poharát a hölgynek; de az a­mig ivott, leej­­j­tette finom, fehér patyolat kendőjét a földre. Az­­ őrnagy lehajolt, felvette azt s udvariasan átnyújtotta­­ a hölgynek, ki a gavallér katonatiszt ezen újabb ta­­j­pasztást előzékenysége miatt egészen elpirult. Majd tisztelettel meghajtva magát, folytatta sa­­j­táját, míg a kisasszony szobáiba húzódott vissza. Alig-­­­ha kell mondani, hogy a gazdag nagykereskedő leá­nya egy angol lord testvérének két ilynemű előzé­­­­kenységét ne tudta volna kellőleg méltányolni, viszont­­ azt se tehetjük fel, hogy egy társaságokban jártas­­ katonatiszt ne tudta volna, hogy a lányka miért pirult f­el. Az azonban való, hogy mindkettő ellenkező irányba­n sietett el, és egyik sem tekintett a másik után. Az egészségéért aggódó Miss Lempert a gondok másnap reggel már korán kicsalták a forráshoz. De viszont az őrnagy is vágyódott az üdítő reggeli levegő után, mikor még a többi fürdővendégek alusznak. Most is csupa véletlenségből történt, hogy a forrásnál ismét találkoztak, és hogy az őrnagy a hölgy poha­rát tiszta vízzel látta el. Már az első lépést így meg­tették a közeledésre, és mikor az orvos által megsza­bott pohár vizeket bekebelezték, az őrnagy ajánlatba hozta, hogy tegyenek egy rövidke sétát, a kisasszony múló vonakodás után beleegyezett. Épen gyönyörű nyári reggel volt. Mikor a reggelire szóló harangszóra visszaérkez­tek az étterembe, arcza mindkettőnek oly élet üde, oly piros volt, és oly jó étvágygyal ettek, hogy a­­ többi vendégek irigykedve nézték őket. Tíz órakor­­ ismét kijött szobájából Miss Semper, pompás fekete selyem ruhába volt öltözve, igen jól illett az neki. Egész egyedül, gondolataiba elmélyedve sétált a park­ban, a kezeiben egy nyitott könyv volt. Majd a park legfélreesőbb része felé fordult, mivel nem sze­rette, ha gondolataiban zavarták. De az őrnagy szin­tén szerette a magányt és megszokott útját szintén arra vette. Történetesen találkozott a hölgygyel, kinek bocsánatát kérte, ha netalán zavarta volna és távozni akart ismét. De Miss Lemper megnyugtatta, hogy éppen nem zavarta, sőt ellenkezőleg ... és félretette a könyvet. Leült egy gyepes, mohos padra, ép az őrnagy mellé, ki megtudván, hogy miféle könyvet ol­vasott a hölgy, nem győzte eléggé dicsérni annak jó ízlését. Majd megeredt a beszédár s eltartott sokáig, mig a csengetyü ismét az asztalhoz . . . ebédhez hivta a vendégeket. Délután 4 órakor már egy kétfogatú kocsiban ült a kisasszony és az őrnagy, és úgy ko­csiztak a szomszédos Linden felé. Saratoga vidéke vadregényes fekvéséről igen híres. Elutazásuk után, néhány órával később, az a hir terjedt el a fürdő vendégek közt, hogy e kettő örök hűségre lépett Lindenben, és ez a hir később csakugyan valónak is bizonyult. Majd visszatért a fiatal házaspár, kiknek örömtől sugárzó arczából a boldog megelégedést, az igaz szerelmet lehetett kiol­vasni. A fiatal pár másnap reggel távozott a vendég­lőből és elhagyta a várost. — Igazán gyönyörű történet! — kiáltott fel Hiller kisasszony, ki már évek óta használja a sara­­togai fürdő kúrát, a­nélkül, hogy valaha egy vőle­gényt fogott volna. — Valóban nevetséges! — jegyezte meg egy fiatal asszony, ki még először volt fürdőben. — Mily illetlen! — mondá egy harmadik, már szintén átélte élte szebb éveit. Boldog újévet! Pécs, 1894. január 1. Kárpátoktól Adriáig hangzik a jókívánság, a világ ilyenkor mintha kivetkőzött volna rideg­­­önösségéből, mindenki el van telve a mások­­ boldogulásának óhajával — s ezt ha tettel nem­­ is, legalább szóval hirdetni kötelességének tartja.­­ Összegyűlnek ilyenkor az országgyűlési­­ többség korifeusai is és felvonulnak és Buda­­ várába, hogy megvigyék hódolatuk kifejezését­­ a magas kormánynak, a magas kormány pedig­­ felhasználja az alkalmat, hogy a politikai hely­­­­zet felett véleményt nyilvánítson s híveit a köt­­­teles kormánytámogatás gyakorlatára buzdítsa. A politikában tehát még az újév sem képes az önösség jégkérgét felolvasztani, mert a kormány és pártja jókivánatai csak önmaguknak szólnak, dicsérik és kölcsönösen buzdítják egymást, hogy a hatalom birtokában megerősödjenek s áldá­sait még soká élvezhessék. Az idei újév a hatalom birtokosait különös jókedvben találta s a dicshimnusok fokozottabb mértékben hangzottak, a jövő a legrózsásabb színekben tündöklik szemeik előtt. — Hogy is ne ! — Az egyházpolitikai nehéz kérdések meg­oldásuk felé közelednek, még­pedig oly szabad­elvű szellemben, melytől csak néhány év előtt is ugyancsak borsóztak a kegyelmes házak! — Ez a nagy mű kétségtelenül megerősíti a kormány helyzetét, neki és pártjának tehát joga van bízni abban, hogy a most kezdődő év rá nézve boldog lesz; nem is irigyeljük ezt tőle, csak azt óhajtjuk és kívánjuk, hogy a hazára is boldogságot hozzon, mi azonban már nem oly bizonyos, mert vészterhes felhők mutatkoz­nak a láthatáron. A magyar püspöki karnak immár ismere­tes közös pásztorlevele sejteti, hogy az egyház­­politikai reformok létesítése heves küzdelmek tárgya lesz nemcsak a törvényhozás termeiben, de harczra lesz szólítva a nemzet maga is, mely szózat igen könnyen egy áldatlan kulturház veszedelmeinek teheti ki az országot. Ha a küzdelem megmaradna a katolikus főpásztorok körlevel­ében nyilatkozó higgadt és méltóságteljes mederben, abból az országra veszedelem nem hárulhatna, mer­t hiszen épen a szabadelvűség szempontjából, mely az ellenvé­lemény szabad nyilvánulását elfojtani nem akar­hatja, a katolik­us klérusnak abbeli jogát elvitatni nem lehet, h­ogy saját egyháza felfogását a meg.

Next