Pécsi Figyelő, 1894. január-március (22. évfolyam, 1-39. szám)
1894-01-01 / 1. szám
1-SŐSZI XXII. évfolyam. Pécs, 1804. január 2-án. Előfizetési árak: egész évre . . 6 frt — kr. hélévre .... 3 » — » Negyedévre . . 1 » 50 » Egy hóra . . . — » 50 » Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lapátküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőik PÉCSETT, Széchenyi-tér hová a lap szellemi rés, illető minden közleményezendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl Egyes számok kaphatók: Weidinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír-és könyvkereskedéseiben. Mélyen tisztelt közönség! A „Pécsi Figyelő“ január hó 1-ével kezdte meg pályafutásának XXII-ik évét. Ezen alkalommal ismét bizalommal fordulunk a nagyközönséghez, kérve, hogy azon pártfogást, támogatást és jóakaratot, mely lehetővé tette a lap eddigi fennállását, irányunkban a jövőre is fenntartani szíveskedjék. Mi nem ígérünk vásári szatócshoz sem illő reclámczikkekben olyan dolgokat, melyek nem egyebek humbugnál, s a nagyközönség félrevezetésére irányulnak, hanem törekszünk tisztességes munka által bebizonyítani, hogy a lapunkat olvasó közönség pártolására érdemesek vagyunk. Lapunk, mely kezdetben egyszer, majd kétszer s immár háromszor jelenik meg hetenkint, megmutatta élet- és fejlődésképességét, s hogy lépést tart a korral és a közönségének igényeit iparkodik kielégíteni. S teszi ezt önzetlenül, a függetlenségi eszmék diadalra jutásáért, mely eszmék kell hogy minden hazafinak keblében helyet foglaljanak. APécsi Figyelő* minden kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg legalább négy oldalnyi terjedelemben s mint eddig, a körülményekhez képest bővebb tartalommal is. Ezen terjedelem mellett lelelel vezérczikkeiben minden fontosabb politikai, társadalmi, megyei és városi kérdést s tárgyalja azt minden egyéni befolyástól függetlenül, tárgyilagosan. Kiterjed figyelme az országgyűlési és külföldi eseményekre ; tárcza rovatára nagy súlyt fektet s abban csak is jót nyújt ; újdonságrovata változatos és gyors értesülésű, közgazdasági rovatában pedig tárgyalja a bennünket érdeklő fontosabb dolgokat. Törvénykezési rovata pedig magában foglalja a fontosabb s a közönséget is érdeklő végtárgyalásokat. Egyszóval oly lapot nyújt az előnyösen megváltozott és újra szervezett szerkesztőség az olvasó közönségnek, mely igényeit mindenkép kielégíti. S mindemellett a , Pécsi Figyelő*, mely sohasem volt kapzsi nyerészkedésre alapítva, az ország legolcsóbb hetilapja, mert előfizetési ára: egész évre . . . Ő írt fél évre .... 3 frt negyed évre . . . 1 frt 50 kr. 1 hóra .... — 50 kr. Egyes példány 5 kr. Vidéki előfizetések legegyszerűbben postautalványon küldhetők be. Egyúttal hátralékosainkat is ismételve kérjük, miszerint szakítsanak hagyományos szokásaikkal s az előfizetéseket ne utólag teljesítsék. A nagyközönség pártolását ismételve kérjük s maradunk honfiúi tisztelettel A «Pécsi Figyelő» (Pécsi Hírlap) kiadóhivatala. I A . Pécsi Figyelő“ tárcsája. Egy amerikai házasság. Fordította : Pálfi Mór. Saratoga városa egyike az Észak - Amerikai Egyesült Államok legkedvenczebb fürdőhelyeinek. Miss Semper fiatal, elegáns jelenség, fekete selyem ruhában, éppen ezen fürdőben időzik. Mint beszélik, a gyászt apja miatt viseli, ki Baltimore egyik leggazdagabb kereskedője volt, s kit csak alig néhány hete helyeztek örök nyugalomra. A bánat és gyász megingatták a lányka egészségét, s a könyek lemosták arcza rózsáit. Fürdőzni és idegei erősítésére jött. A szép idegen szorgalmasan látogatta a gyógyforrásokat, szemei mindig le voltak sütve s nem vetett volna egy pillantást, nem a félvilág kincseiért, a lépteit kisérgető fiatalságra. Meg volt mindenki győződve, hogy a fiatal hölgy csak a fájdalomnak és szeretett atyja emlékének él. Ugyanez időtájt érkezett Saratogába Fitzconnel őrnagy is, festői szép férfi, ki még élte virágában állott. Máskülönben igen szellemes katonatiszt volt. Mint mondták, angol katonatiszt s testvérje Anglia egy mesés gazdagságú lordjának. Sőt az emberek arra is esküt mertek volna tenni, hogy az őrnagynak magának is igen szép telepítvényei vannak Mexikóban. Fitzconnel őrnagy nem igen kereste a társaságot, de mind a mellett is volt benne annyi tapintat, hogy bizonyos a társaságok iránt mutatni szükséges figyelmetességekről nem feledkezett meg. Az urak dicsérték értelmét, világismeretét és finom szokásait. A hölgyek nem nyilatkozhattak felőle, mert mindig annyira kerülte társaságukat, hogy alig is ismerték közelebbről, mi még csak inkább fokozta személye iránt érzett kíváncsiságukat. Egész véletlenül történt, hogy egy reggel Fitzconnel őrnagy és Miss Semper találkoztak a forrásnál. Az őrnagy épp akkor töltötte meg ivópoharát kris,tálytiszta vízzel, mikor Miss Lemper odaérkezett. És mivel az őrnagy igen udvarias ember volt, felajánjotta poharát a hölgynek; de az amig ivott, leejjtette finom, fehér patyolat kendőjét a földre. Az őrnagy lehajolt, felvette azt s udvariasan átnyújtotta a hölgynek, ki a gavallér katonatiszt ezen újabb tajpasztást előzékenysége miatt egészen elpirult. Majd tisztelettel meghajtva magát, folytatta sajtáját, míg a kisasszony szobáiba húzódott vissza. Alig-ha kell mondani, hogy a gazdag nagykereskedő leánya egy angol lord testvérének két ilynemű előzékenységét ne tudta volna kellőleg méltányolni, viszont azt se tehetjük fel, hogy egy társaságokban jártas katonatiszt ne tudta volna, hogy a lányka miért pirult fel. Az azonban való, hogy mindkettő ellenkező irányban sietett el, és egyik sem tekintett a másik után. Az egészségéért aggódó Miss Lempert a gondok másnap reggel már korán kicsalták a forráshoz. De viszont az őrnagy is vágyódott az üdítő reggeli levegő után, mikor még a többi fürdővendégek alusznak. Most is csupa véletlenségből történt, hogy a forrásnál ismét találkoztak, és hogy az őrnagy a hölgy poharát tiszta vízzel látta el. Már az első lépést így megtették a közeledésre, és mikor az orvos által megszabott pohár vizeket bekebelezték, az őrnagy ajánlatba hozta, hogy tegyenek egy rövidke sétát, a kisasszony múló vonakodás után beleegyezett. Épen gyönyörű nyári reggel volt. Mikor a reggelire szóló harangszóra visszaérkeztek az étterembe, arcza mindkettőnek oly élet üde, oly piros volt, és oly jó étvágygyal ettek, hogy a többi vendégek irigykedve nézték őket. Tíz órakor ismét kijött szobájából Miss Semper, pompás fekete selyem ruhába volt öltözve, igen jól illett az neki. Egész egyedül, gondolataiba elmélyedve sétált a parkban, a kezeiben egy nyitott könyv volt. Majd a park legfélreesőbb része felé fordult, mivel nem szerette, ha gondolataiban zavarták. De az őrnagy szintén szerette a magányt és megszokott útját szintén arra vette. Történetesen találkozott a hölgygyel, kinek bocsánatát kérte, ha netalán zavarta volna és távozni akart ismét. De Miss Lemper megnyugtatta, hogy éppen nem zavarta, sőt ellenkezőleg ... és félretette a könyvet. Leült egy gyepes, mohos padra, ép az őrnagy mellé, ki megtudván, hogy miféle könyvet olvasott a hölgy, nem győzte eléggé dicsérni annak jó ízlését. Majd megeredt a beszédár s eltartott sokáig, mig a csengetyü ismét az asztalhoz . . . ebédhez hivta a vendégeket. Délután 4 órakor már egy kétfogatú kocsiban ült a kisasszony és az őrnagy, és úgy kocsiztak a szomszédos Linden felé. Saratoga vidéke vadregényes fekvéséről igen híres. Elutazásuk után, néhány órával később, az a hir terjedt el a fürdő vendégek közt, hogy e kettő örök hűségre lépett Lindenben, és ez a hir később csakugyan valónak is bizonyult. Majd visszatért a fiatal házaspár, kiknek örömtől sugárzó arczából a boldog megelégedést, az igaz szerelmet lehetett kiolvasni. A fiatal pár másnap reggel távozott a vendéglőből és elhagyta a várost. — Igazán gyönyörű történet! — kiáltott fel Hiller kisasszony, ki már évek óta használja a saratogai fürdő kúrát, anélkül, hogy valaha egy vőlegényt fogott volna. — Valóban nevetséges! — jegyezte meg egy fiatal asszony, ki még először volt fürdőben. — Mily illetlen! — mondá egy harmadik, már szintén átélte élte szebb éveit. Boldog újévet! Pécs, 1894. január 1. Kárpátoktól Adriáig hangzik a jókívánság, a világ ilyenkor mintha kivetkőzött volna ridegönösségéből, mindenki el van telve a mások boldogulásának óhajával — s ezt ha tettel nem is, legalább szóval hirdetni kötelességének tartja. Összegyűlnek ilyenkor az országgyűlési többség korifeusai is és felvonulnak és Buda várába, hogy megvigyék hódolatuk kifejezését a magas kormánynak, a magas kormány pedig felhasználja az alkalmat, hogy a politikai helyzet felett véleményt nyilvánítson s híveit a kötteles kormánytámogatás gyakorlatára buzdítsa. A politikában tehát még az újév sem képes az önösség jégkérgét felolvasztani, mert a kormány és pártja jókivánatai csak önmaguknak szólnak, dicsérik és kölcsönösen buzdítják egymást, hogy a hatalom birtokában megerősödjenek s áldásait még soká élvezhessék. Az idei újév a hatalom birtokosait különös jókedvben találta s a dicshimnusok fokozottabb mértékben hangzottak, a jövő a legrózsásabb színekben tündöklik szemeik előtt. — Hogy is ne ! — Az egyházpolitikai nehéz kérdések megoldásuk felé közelednek, mégpedig oly szabadelvű szellemben, melytől csak néhány év előtt is ugyancsak borsóztak a kegyelmes házak! — Ez a nagy mű kétségtelenül megerősíti a kormány helyzetét, neki és pártjának tehát joga van bízni abban, hogy a most kezdődő év rá nézve boldog lesz; nem is irigyeljük ezt tőle, csak azt óhajtjuk és kívánjuk, hogy a hazára is boldogságot hozzon, mi azonban már nem oly bizonyos, mert vészterhes felhők mutatkoznak a láthatáron. A magyar püspöki karnak immár ismeretes közös pásztorlevele sejteti, hogy az egyházpolitikai reformok létesítése heves küzdelmek tárgya lesz nemcsak a törvényhozás termeiben, de harczra lesz szólítva a nemzet maga is, mely szózat igen könnyen egy áldatlan kulturház veszedelmeinek teheti ki az országot. Ha a küzdelem megmaradna a katolikus főpásztorok körlevelében nyilatkozó higgadt és méltóságteljes mederben, abból az országra veszedelem nem hárulhatna, mert hiszen épen a szabadelvűség szempontjából, mely az ellenvélemény szabad nyilvánulását elfojtani nem akarhatja, a katolikus klérusnak abbeli jogát elvitatni nem lehet, hogy saját egyháza felfogását a meg.