Pécsi Figyelő, 1895. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1895-01-01 / 1. szám
XXIII. évfolyam.Pécs, 1895. Kedd, január hó 1. 1-Bő szám. Előfize Egész évre Félévre . . Negyedévre Egy bóra Egyes számára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Király utcza 4. sz. Az arany hajó szállodával szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. ési árak: 10 frt — 50 — 250 — 185 kr. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fö Az újév küszöbén. Pécs, 1894. december 31. Hangzik a jókívánság mindenfelé, mindenki csak a mások boldogulásának óhaját hordja ajkain és szinte azt hinné az ember, hogy az addig uralkodott rideg önösség az évforduló alkalmából egy csapásra helyet engedett a szivekben a legnemesebb emberszeretetnek. A dolgok mélyébe ható tekintet azonban felfedezi, hogy ennek a sok jókívánságnak túlnyomó része csak üres hang, mely puszta megszokásból rezegteti meg a levegőt anélkül, hogy a szív húrjai is megrezegnének belé s az emberek most is csak a maguk boldogulásán munkálkodnak, embertársaik létérdekeit pedig ezentúl is csak oly könyörtelenséggel tiporják sárba, mint azt ez ideig tették. Volt azonban a szokásos újévi üdvözléseknek egy neme, mely mindig szívből jött és szívhez szólt s ezek voltak a kormánypártnak a mindenkori kormányok lábaihoz rakott üdvözletek, mert ezen jó kívánságok őszinteségét garantirozta a hozzájuk fűzött érdek s azért nem is lehetett benne kétség, hogy midőn a kormánypárt szerencsét és hosszú életet kívánt a kormánynak, ezt őszintén és szivből kívánta. Ezidén azonban ezek az őszinte jó kivánatok elmaradnak s a budavári miniszterelnöki palota termei nem fognak a hívek éljeneitől visszhangozni, mert az évforduló kormány nélkül találja a kormánypártot s a miniszterelnöki palotában már csomagolnak, hogy a jövendő s eddig még ismeretlen új kormányelnöknek helyet csináljanak. Míg azonban a kormánypártnak csak az fáj, hogy abban a palotában most még nem talál senkit, akinek hódolatát és jókívánságait bemutathatná, addig az országot súlyos aggodalom szállja meg közállapotaink azon ziláltsága fölött, mely hazánkat egyik válságból a másikba kergeti anélkül, hogy ezen válságok igazi okai felől tájékozódhatnék, vagy azokban aktív része lenne. Wekerle az országgyűlésen bejelentette ugyan, hogy a kormány azért mondott le, mert általában véve nem bírja korona bizalmát oly mértékben, mint ez az ügyek sikeres vezetésére szükséges * A tankönyv-engedélyezés ügye foglalkoztatja most igen élénken a tanári köröket s a könyvkiadókat egyaránt. Kíváncsian várjál^ Jiosig_^ mi lép majd helyette. Mert hogy elejtetvén az eddigi rendszer, a szabad versenyt is csak szabályozni kell valamiképen, azt kétségtelennek tartják. Hírlik, hogy a minisztériumban már kész is az új szabályzat s ebben állítólag az volna, hogy a kormány csak a kitiltás jogát tartja fönn magának olyan formán, hogy amely könyv használhatósága ellen egy bizonyos határidő alatt leirat nem érkezik, engedélye-zettnek tekinthető. Ez ellen nem is igen lehetne kifogást emelni, mert hisz a kormánynak végre sem szabad lemondania az ellenőrzés jogáról és kötelességeiről , attól még nem igen kell tartani, hogy ez eljárás épp úgy békéba szoríthatná a szabad versenyt, mint az eddigi bírálat rendszere, mert hisz a kitiltás, mint egyenes felelősséggel járó aktus, nem történhetik soha olyan egyoldalúsággal s felületességgel, mint történi igen sokszor az engedély megtagadása. — Más kérdés, hogy az új szabályzatot mikor fogják kiadni. — Részünkről azt hiszszük, ez csak akkor történhetik, ha a részvétlenül elparentált közoktatási tanács fel lesz már oszlatva. Mert eddig csak működése van felfüggesztve, de tulajdonképpen feloszlatva nincs. Ahhoz királyi elhatározás és rendelkezés kell, mert ő felsége szentesítette a tanács szervezetet, melyhez a tankönyv engedélyezés rendszere is fűződik s ő nevezte ki a tanács tiszte s lenne, de arról, hogy a korona miért vonta meg bizalmát a kormánytól s miben nyilvánult a bizalomnak eme megvonása, az ellenzéki szónokok egyhangú sürgetései dacára mélységesen hallgatott. Felteszszük Wekerléről, hogy tiszteli annyira a parlamentáris elveket, miként mindazon sürgető felszólalásokra készséggel megadta volna a szükséges felvilágosításokat, ha azok az okok, melyek a korona és kormány közti bizalmat megrendítették, egyáltalában oly természetűek lennének, melyek a parlamentáris elvekkel megegyeztethetők. Bizonyos tehát, hogy ezt a válságot is a parlamenten kívül álló tényezők idézték elő s a parlamentnek nem hagyatott fenn más, mint tudomásul venni azt, hogy láthatatlan hatalmaknak gondosan titkolt módokon sikerült megrendíteni a korona bizalmát azon kormány iránt, melynek kormányzati programmját mindeddig helyeselte. A parlamentarizmust lényegéből kiforgató eme láthatatlan befolyások megerősödése azonban tisztán a kormánypárt lelkét terheli, mert a hatalom elvesztésétől való félelemből évtizedeken át eltűrte, hogy a kormányválságok mindig a parlamenten kívül, hazug ürügyekkel nyerjenek elintézést. Hisz sem Tisza Kálmán, sem Szapáry bukásakor nem volt ember a parlamentben, ki ne tudta volna, hogy egészen mások voltak az illető bukások okai, mint amelyeket ilyenek gyanánt az országgyűlésnek feltálaltak, s mégis a kormánypártnak eszébe sem jutott zokon venni a játékot, melyet illetéktelen tényezők a parlamentarizmussal űztek, sőt még — úgy a suba alatt — örült, hogy felépíthették az aranyhidakért, melyeken át a miniszterelnökök visszavonultak anélkül, hogy a pártot is válságba sodorj Ez a magatartás bátorította fel a bécsi köröket, arra, hogy a magyar parlamenttel packázzanak, hisz ennek többségétől megszokták, hogy az nem törődik vele, ha Bécsből úgy adnak is neki kormányt, mint Jupiter a békáknak királyt, csak legyen tűrhető ürügy arra, hogy az új kormányok mellé is oda lehessen állni. Nem is lesz ennek a tűrhetlen állapotnak addig vége, míg a hatalmi érdekekért mindent feláldozni kész mostani kormánypárt alkatelemeire fel nem bomlik s helyébe egy más, önérzetes többség nem lép, mely nem iparkodik a hatalom birtokáért a bécsi körök nemzet- és alkotmányellenes befolyását leplezgetni, hanem nyiltan kilép a neraszet elé, ha idegen befolyások akadályozzák a nemzeti érdekek és követelmények kielégítését és őszintén feltárja ország-világ előtt a helyzetet, rámutatva az alkotmány sáncain kívül álló tényezők aknamunkájára, ha mindjárt ezzel köztudomásra jutna is, hogy alkotmányunk nem egyéb tartalom nélküli formaságnál, mert a betegség leplezése nem orvosság, de a baj felismerése már fél gyógyulás. Magyarországnak az újév küszöbén jobbat senki nem is kívánhat, mint hogy új pártalakulás ily önérzetes többséget teremtsen, mert csak ily többség lesz képes arra, hogy állami önállóságunk és függetlenségünk felé megtegye az első lépést. Adja az Ég, hogy a most beköszöntő új esztendő ezt a kívánságunkat teljesedésbe menni lássa! * A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Bolygó csillag, futó csillag Bolygó csillag, félycsillag de sok van az égen, Szelet,és te engem rózsám, hej de nagyon régen. Elbujdostam én azóta messzi világtájra Te feledtél, hűtlen lejtél más legény karjába’. Hull a fának lombja, temet a természet, Fecske madár,gólyamadár szálldogál már délnek, Elmerengő, sírva nézem zúgó tengerparton, Míg a tájra lassan, némán ráborul az alkony. Csendeség lesz. Ezer csillag ragyog fönt az égen De a legszebb nem az égen, a rózsám szemében, Hej, mihaszna, ha e csillag nem nekem világit, Másért ragyog, másra szórja bűvös fénysugárit. K. J. A zsúr. Irta: Lármás őrmester. — A „Pécsi Figyelő“ eredeti tárcája. — Mióta Nagy Kálmán osztálytanácsos úr két lánya eladó lett, azóta én is járok zsúrokra. A két Taev lány egyike volt a főváros legszebb leánya' . Mici és Nelli olyan hódításokat vittek végbe a ff’rli sz’vkben, hogy Napóleon diadalai szinte eltörpültek ezek mellett. Mici barna volt, Nelli szőke , Mici magas, sugár termetével, kreol arcával , szeretetreméltó modorával bitucselte le a férfi szíveket. Nelli mérsékelt, molett termete kellemesen ingerelte a szakértő fiatalságot ; kissé dudorodott ajka, buja tekintete s csicsergő hangja könnyen lebilincselte udvariéit. A mamájuk sem tartozott azok közé a kellemetlen arcú leendő anyósok közé, akik rossz viccekre, vagy aggodalmakra adnának alkalmat. Ellenkezőleg, barátságos arca, kellemes, előzékeny úri modora, az anyós eszméjével barátkffi^j||^jMg az embert. Édes atyjuk, úr, örökké mosolygó arcával, s^^^H^R^atság ’ előzékenységgel, amelyről .. -t^Pl^^apákat oly könnyen föl lehet ismerni, csaki már kedveltté tette magát az aranyfiatalság közüt». Axióma gyanánt fogadhatjuk el azt, hogy minél több lánya van egy apának, annál barátságosabb a fiatalsággal szemben. Nagyék zsúrjáról a hadsereg sem hiányzott. Hogy is lehet zsúri hadnagy és miniszteriális fogalmazó nélkül képzelni!? Egy csütörtöki délután a szokottnál korábban mentem Nagyékhoz, okom volt rá egy menyecskével akartam beszélni, sietnem kellett tehát, hogy más ne okkupálja, mert az asszonyka nagyon kapós volt. A lányok és a mama szivesen fogadtak, mint éppen vendéget szokás, velem menően tanúsított magaviseletükön azonban meglátszott, hogy nem számi- 1 -ik rém, — indifferens persona vagyok. A Mg ,áltottam néhány szót a lányokkal s a mamával toilettjét kisérettve annyi időm, hogy a lányok a midőn egy csinos asszony nykám is megérkezett, ledtem. ^hadnagy, a ki most érkezett? Nem^^^^Én közelebbről, feleltem, csak annyit tudok, lányok sikkesnek és gazdagnak tartják. — Hát az a gyalogos főhadnagy, kérdi az én asszonykám szokott kiváncsisággal. — Nevét annak sem tudom. — Mit mondanak róla a lányok ? — Azt, hogy szerény és ügyes, táncosnak elég jó , de csak táncosnak ám, értsen meg jól, nagyságos asszonyom. — Nini! most jött be egy tüzér főhadnagy, hát arról a lánykörökben mit tartanak ? — Azt, hogy okos és körültekintő, célpontjait mindig szorgosan meg szokta választani. — Azért tüzér, felelé az én asszonykám mosolyogva. — Igen praktikus ember, nagyságos asszonyom, uzsonnák és vacsorákért szokott csak táncolni, még a lábait is bérbe adja. — Hát az a halványképű falember kicsoda? — Azt a lányok 234- nek hívják, kegyeit vadászszák, s jaj annak a halandónak, a ki arról a 2342-két úrról kicsinylőleg mer nyilatkozni. — Csak nem szibériai fogoly, hogy számot adtak neki név helyett! — Es nagyságos asszonyom ! ön nem ért a mos miai számnak 6 oldal