Pécsi Figyelő, 1895. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1895-01-01 / 1. szám

XXIII. évfolyam.­­­Pécs, 1895. Kedd, január hó 1. 1-Bő szám. Előfize Egész évre Félévre . . Negyedévre Egy bóra Egyes szám­ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Király­ utcza 4. sz. Az arany hajó szállodával sz­emben, hová az előfizetések és a lap szétkü­ldésére vonatkozó felszó­lalások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. ési árak: 10 frt — 5­0 — 2­­­50 — 185 kr. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fö Az újév küszöbén. Pécs, 1894. december 31. Hangzik a jókívánság mindenfelé, mindenki csak a mások boldogulásának óhaját hordja ajkain és szinte azt hinné az ember, hogy az addig ural­kodott rideg önösség az évforduló alkalmából egy csapásra helyet engedett a szivekben a legneme­sebb emberszeretetnek. A dolgok mélyébe ható tekintet azonban felfedezi, hogy ennek a sok jó­kívánságnak túlnyomó része csak üres hang, mely puszta megszokásból rezegteti meg a levegőt anél­kül, hogy a szív húrjai is megrezegnének belé s az emberek most is csak a maguk boldogulásán munkálkodnak, embertársaik létérdekeit pedig ezen­túl is csak oly könyörtelenséggel tiporják sárba, mint azt ez ideig tették. Volt azonban a szokásos újévi üdvözléseknek egy neme, mely mindig szívből jött és szívhez szólt s ezek voltak a kormánypártnak a minden­kori kormányok lábaihoz rakott üdvözletek, mert ezen jó kívánságok őszinteségét garantirozta a hoz­zájuk fűzött érdek s azért nem is lehetett benne kétség, hogy midőn a kormánypárt szerencsét és hosszú életet kívánt a kormánynak, ezt őszintén és szivből kívánta.­­ Ezidén azonban ezek az őszinte jó kivánatok elmaradnak s a budavári miniszterelnöki palota termei nem fognak a hívek éljeneitől visszhangozni, mert az évforduló kormány nélkül találja a kor­mánypártot s a miniszterelnöki palotában már csomagolnak, hogy a jövendő s eddig még ismeret­len új kormányelnöknek helyet csináljanak. Míg azonban a kormánypártnak csak az fáj, hogy abban a palotában most még nem talál senkit, a­kinek hódolatát és jókívánságait bemu­tathatná, addig az országot súlyos aggodalom szállja meg közállapotaink azon ziláltsága fölött, mely hazánkat egyik válságból a másikba kergeti anélkül, hogy ezen válságok igazi okai felől tájé­kozódhatnék, vagy azokban aktív része lenne. Wekerle az országgyűlésen bejelentette ugyan, hogy a kormány azért mondott le, mert általában véve nem bírja korona bizalmát oly mértékben, mint ez az ügyek sikeres vezetésére szükséges * A tankönyv-engedélyezés ügye fog­lalkoztatja most igen élénken a tanári köröket s a könyvkiadókat egyaránt. Kíváncsian várjál^ Jiosig_^ mi lép majd helyette. Mert hogy elejtetvén az ed­digi rendszer, a szabad versenyt is csak szabályozni kell valamiképen, azt kétségtelennek tartják. Hírlik, hogy a minisztériumban már kész is az új szabály­zat s ebben állítólag az volna, hogy a kormány csak a kitiltás jogát tartja fönn magának olyan formán, hogy a­mely könyv használhatósága ellen egy bi­­­­zonyos határidő alatt leirat nem érkezik, engedélye-­­­zettnek tekinthető. Ez ellen nem is igen lehetne ki­fogást emelni, mert hisz a kormánynak végre sem szabad lemondania az ellenőrzés jogáról és köteles­ségeiről , attól még nem igen kell tartani, hogy ez eljárás épp úgy béké­ba szoríthatná a szabad ver­senyt, mint az eddigi bírálat rendszere, mert hisz a kitiltás, mint egyenes felelősséggel járó aktus, nem történhetik soha olyan egyoldalúsággal s felületes­séggel, mint történi igen sokszor az engedély meg­tagadása. — Más kérdés, hogy az új szabályzatot mikor fogják kiadni. — Részünkről azt hiszszük, ez csak akkor történhetik, ha a részvétlenül elpa­­rentált közoktatási tanács fel lesz már oszlatva. Mert eddig csak működése van felfüggesztve, de tulajdon­képpen feloszlatva nincs. Ahhoz királyi elhatározás és rendelkezés kell, mert ő felsége szentesítette a tanács szervezetet, melyhez a tankönyv engedélyezés rendszere is fűződik s ő nevezte ki a tanács tiszte s lenne, de arról, hogy a korona miért vonta meg bizalmát a kormánytól s miben nyilvánult a bi­zalomnak eme megvonása, az ellenzéki szónokok egyhangú sürgetései dacára mélységesen hallgatott. Felteszszük Wekerléről, hogy tiszteli annyira a parlamentáris elveket, miként mindazon sürgető felszólalásokra készséggel megadta volna a szük­séges felvilágosításokat, ha azok az okok, melyek a korona és kormány közti bizalmat megrendítet­ték, egyáltalában oly természetűek lennének, me­lyek a parlamentáris elvekkel megegyeztethetők. Bizonyos tehát, hogy ezt a válságot is a parla­menten kívül álló tényezők idézték elő s a parla­mentnek nem hagyatott fenn más, mint tudomásul venni azt, hogy láthatatlan hatalmaknak gondo­san titkolt módokon sikerült megrendíteni a korona bizalmát azon kormány iránt, melynek kormányzati programmját mindeddig helyeselte. A parlamentarizmust lényegéből kiforgató eme láthatatlan befolyások megerősödése azonban tisztán a kormánypárt lelkét terheli, mert a ha­talom elvesztésétől való félelemből évtizedeken át eltűrte, hogy a kormányválságok mindig a parla­menten kívül, hazug ürügyekkel nyerjenek elinté­zést. Hisz sem Tisza Kálmán, sem Szapáry bu­kásakor nem volt ember a parlamentben, ki ne tudta volna, hogy egészen mások voltak az illető bukások okai, mint a­melyeket ilyenek gyanánt az országgyűlésnek feltálaltak, s mégis a kormány­pártnak eszébe sem jutott zokon venni a játékot, melyet illetéktelen tényezők a parlamentarizmussal űztek, sőt még — úgy a suba alatt — örült, hogy felépíthették az aranyhidakért, melyeken át a minisz­terelnökök visszavonultak a­nélkül, hogy a pártot is válságba sodorj Ez a magatartás bátorította fel a bécsi köröket, arra, hogy a magyar parlament­tel packázzanak, hisz ennek többségétől megszokták, hogy az nem törődik vele, ha Bécsből úgy adnak is neki kormányt, mint Jupiter a békáknak királyt, csak legyen tűrhető ürügy arra, hogy az új kor­mányok mellé is oda lehessen állni. Nem is lesz ennek a tűrhetlen állapotnak addig vége, míg a hatalmi érdekekért mindent fel­áldozni kész mostani kormánypárt alkatelemeire fel nem bomlik s helyébe egy más, önérzetes több­ség nem lép, mely nem iparkodik a hatalom bir­tokáért a bécsi körök nemzet- és alkotmányellenes­­ befolyását leplezgetni, hanem nyiltan kilép a nera­­s­zet elé, ha idegen befolyások akadályozzák a nem­­­­zeti érdekek és követelmények kielégítését és őszintén feltárja ország-világ előtt a helyzetet, rá­mutatva az alkotmány sáncain kívül álló tényezők aknamunkájára, ha mindjárt ezzel köztudomásra jutna is, hogy alkotmányunk nem egyéb tartalom nélküli formaságnál, mert a betegség leplezése nem orvosság, de a baj felismerése már fél gyógyulás. Magyarországnak az újév küszöbén jobbat senki nem is kívánhat, mint hogy új pártalakulás ily önérzetes többséget teremtsen, mert csak ily többség lesz képes arra, hogy állami önállóságunk és függetlenségünk felé megtegye az első lépést. Adja az Ég, hogy a most beköszöntő új esz­tendő ezt a kívánságunkat teljesedésbe menni lássa! * A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Bolygó csillag, futó csillag Bolygó csillag, félycsillag de sok van az égen, Szelet,és te engem rózsám, hej de nagyon régen. Elbujdostam én azóta messzi világtájra Te feledtél, hűtlen lejtél más legény karjába’. Hull a fának lombja, temet a természet, Fecske madár,­gólyamadár szálldogál már délnek, Elmerengő, sírva nézem zúgó tengerparton, Míg a tájra lassan, némán ráborul az alkony. Csendeség lesz. Ezer csillag ragyog fönt a­z égen De a legszebb nem az égen, a rózsám szemében, Hej, mihaszna, ha e csillag nem nekem világit, Másért ragyog, másra szórja bűvös fénysugárit. K. J. A zsúr. Irta: Lármás őrmester. — A „Pécsi Figyelő“ eredeti tárcája. — Mióta Nagy Kálmán osztálytanácsos úr két lánya eladó lett, a­zóta én is járok zsúrokra. A két­­ Taev lány egyike volt a főváros legszebb leánya'­ . Mici és Nelli olyan hódításokat vittek végbe a ff’rli sz’vk­ben, hogy Napóleon diadalai szinte eltörpültek ezek mellett. Mici barna volt, Nelli szőke , Mici magas, sugár termetével, kreol arcával , szeretetreméltó mo­dorával bituc­selte le a férfi szíveket. Nelli mérsékelt, molett termete kellemesen ingerelte a szakértő fiatal­ságot ; kissé dudorodott ajka, buja tekintete s csicsergő hangja könnyen lebilincselte udvariéit. A mamájuk sem tartozott azok közé a kellemet­len arcú leendő anyósok közé, a­kik rossz viccekre, vagy aggodalmakra adnának alkalmat. Ellenkezőleg, barátságos arca, kellemes, előzékeny úri modora, az anyós eszméjével barátkffi^j||^jMg az embert. Édes atyjuk, úr, örökké mo­solygó arcával, s^^^H^R^atság ’ előzékenységgel, a­melyről .. -t^Pl^^apákat oly könnyen föl lehet ismerni, csak­i már kedveltté tette magát az arany­fiatalság közüt»­. Axióma gyanánt fogadhatjuk el azt, hogy minél több lánya van egy apának, annál barátságosabb a fiatalsággal szemben. Nagyék zsúrjáról a hadsereg sem hiányzott. Hogy is lehet zsúri hadnagy és miniszteriális fogalmazó nélkül képzelni!? Egy csütörtöki délután a szokottnál korábban mentem Nagyékhoz, okom volt rá egy menyecskével akartam beszélni, sietnem kellett tehát, hogy más ne okkupálja, mert az asszonyka nagyon kapós volt. A lányok és a mama szivesen fogadtak, mint éppen vendéget szokás, velem m­enően tanúsított ma­gaviseletükön azonban meglátszott, hogy nem számi- 1 -ik rém, — indifferens persona vagyok. A Mg ,­áltottam néhány szót a lányokkal s a mamával toilettjét kisérettve annyi időm, hogy a lányok a midőn egy csinos asszony nykám is megérkezett, ledtem. ^hadnagy, a ki most érkezett? Nem^^^^Én közelebbről, feleltem, csak annyit tudok, lányok sikkesnek és gazdagnak tartják. — Hát az a gyalogos főhadnagy, kérdi az én asszonykám szokott kiváncsisággal. — Nevét annak sem tudom. — Mit mondanak róla a lányok ? — Azt, hogy szerény és ügyes, táncosnak elég jó , de csak táncosnak ám, értsen meg jól, nagyságos asszonyom. — Nini! most jött be egy tüzér főhadnagy, hát arról a lánykörökben mit tartanak ? — Azt, hogy okos és körültekintő, célpontjait mindig szorgosan meg szokta választani. — Azért tüzér, felelé az én asszonykám moso­lyogva. — Igen praktikus ember, nagyságos asszonyom, uzsonnák és vacsorákért szokott csak táncolni, még a lábait is bérbe adja. — Hát az a halványképű f­­alember kicsoda? — Azt a lányok 234- nek hívják, kegyeit va­dászszák, s jaj annak a halandónak, a ki arról a 2342-két úrról kicsinylőleg mer nyilatkozni. — Csak nem szibériai fogoly, hogy számot ad­tak neki név helyett! — Es nagyságos asszonyom ! ön nem ért a mos­ miai számnak 6 oldal

Next