Pécsi Figyelő, 1895. július-szeptember (23. évfolyam, 148-223. szám)

1895-09-22 / 217. szám

1895. szeptember hó 22. PÉCSI FIGYELŐ. — (Királyi alügyészből anyakönyvve­zető.) Nachtigall Cirill dr. tavaly a pécsi királyi ügyészséghez lett kinevezve alügyészszé, azonban csak névleg volt Pécsett, mert midőn ide kinevezték, mindjárt hat heti szabadságot kért és kapott és később, midőn berukkolt, nyilvá­nos tárgyaláson nem vehetett részt, mert fogyatéko­san bírta a magyar nyelvet. No hát most már tud­juk, hogy Nachtigall úr nem lesz egyhamar pécsi lakos, a­mennyiben Fiume városa kinevezésre ajánlotta első állami anyakönyvvezetőnek, mely állás az ottani municipium határozata szerint évi 1520 frt fizetéssel és 500 frt szálláspénzzel van összekötve, a­mit ne­vezett kir. alügyész úr valamivel jobb javadalma­zásnak talált a pécsi kir. alügyészség javadalmazá­sánál, tehát elfogadta és hivatali állásáról való lemondását táviratilag be is küldötte Erdély Sándor miniszternek.­­ (Mégis megalakul az olvasókör.) Mint jogász körökből értesülünk a múltkor említett „Olvasó kör“ tán mégis megalakul. Nagyban foly­nak a korteskedések. Három elnök­jelölt is van: gyulai G­a­á­l György, Simon József és S­z­ő 1-­1­ő­s­i Gyula, már most az a kérdés, melyik felé for­dul inkább a közbizalom, ki lesz a kör elnöke.­­ (Napirend vasárnapra.) C­z­v­e­t­k­o­vics testvérek által rendezett „Tűzijáték“ ka­tonazenével a Tettyén. Kezdete este 7 órakor ; M­e­r­e 11­­ bűvész színháza a „Hattyú“ teremben, kezdete este 8 órakor; a kath. legényegylet szinielőadása megye utcai helyiségében tánccal egybekötve, kezdete este fél 8 órakor.­­ (Csavargónak született.) Elzüllött s a jó útra tán soha vissza nem térő, kétségbe esett alak állott ma délelőtt a kir. törvényszék előtt. P­a­colay János 27 éves fiatal ember, ki jobb sorsra volna méltó, mint a milyen közt van jelenleg, tanul­mányait Pécsett végezte, de alig, hogy az iskolákat elhagyta, a sors üldözni kezdte, igy esett meg aztán, hogy segédjegyzői állását elhagyva­­ csavargó lett. Még 1893. évi szeptember hó elején történt, mikor is Berkesd­ felé haladtában az utszéli csárda előtt egy kocsit látott állani, melybe lovak voltak ugyan fogva, de gazdájuk Zécs János — sehol sem volt látható. Pacolai, kit mindig az ördög vezérelt utain, minden habozás nélkül felült a kocsira, a lovak közé vágott s elhajtott. Néhány falun haladt keresztül, mig végre a lovak az őrült hajtás következtében véletlenül az árokba fordították a kocsit Pacolaival együtt. A go­nosz lelkű fiatal­ember ott hagyva kocsit, lovat, ma­gára vette a Zéci subáját, s tovább vette útját. Ez volt aztán oka, hogy elfogták. Magát azzal igyeke­zett mentegetni, hogy be volt rúgva, de ezen állitása csak mentegetésnek vétetett. A kir. törvényszék 1 évi börtönre s 3 évi hivatalvesztésre ítélte Pacolay Jánost.­­ (A győr dombóvári vasút.) A Du­nántúlnak e most épülő nagyon fontos vonalára az építkezés — mint nekünk írják — a legnagyobb erőkifejtéssel folyik, úgy, hogy a 223 kilométer hosszú vonalnak első része, mely a magyar királyi államvasutak Dombóvár állomásától a déli vasút Lepsény állomásáig fog vezetni, még az idén meg­nyílik. E vonalrészen már a sinek lerakási munká­latait fejezik be, s a dombóvári állomáson már meg­történt az összekapcsolás az államvasutak vonalával. Egyébként az egész új vasutat az államvasutak fogják kezelni, s így belevonják a zónatarifa rend­szerbe is, a­mi a dunántúli vidékek forgalmát tete­mesen megkönnyebbíti és elősegíti. A jövő év folya­mán az új vonal egész terjedelmében elkészül és a forgalomnak átadható lesz.­­ (A szüret.) A baáni hegyláncon helyiyel­­közzel már szedik a szőlőt, de csak a korán érő portugálit. A szemeken nagyon meglátszik, hogy nem volt idejében eső. A napokban beállott esőzéstől a még csak vörös kadarka szemei igen megdagadtak, olyannyira, hogy közel vannak a megrepedéshez. Ha ez be nem következik és az idő kedvezőre fordul, sok jó bort ad majd a baániak kedvence , a kadarka. A szemek már is szokatlan nagyok s bő létartalmuak. — A bellyei kir. hercegi uradalom szőlejében feltűnő jelenség a következő : Van egy tábla portugál­ szőlő, tisztán hazai, hat éves, szépen is termett ; vele szem­ben van egy tábla amerikai alanya, ugyancsak por­tugáli, de még csak három éves. Ez utóbbi tábla tőkéi termettebbek s a szőlő szemek nagyobbak és a fürtök is, mint a tisztán hazai és hat éves táblá­ban. Megjegyzendő, hogy a hazai tőkék gyengébb termése nem tudható be a filioxerának, mert ennek nyoma sincsen a szőlőben.­­ (Razzia.) Nagy kutatást rendezett az el­múlt éjjel a rendőrség a város félreesőbb korcsmái­ban. Mintegy tíz csavargó férfit, vegyest hölgygyel szállított a városházára, honnan illetőségi helyeikre fognak toloncoltatni.­­ (Becsületsértés-e a Futtakóbi ?) A newyorki esküdtszék, mint az amerikai Szabadság Írja, legközelebb furcsa kérdésben fog dönteni. Nem kevesebbbről van szó, mint arról, vájjon a Kozarek és Futtakabi titulus becsületsértést ké­pez e ? E problémát az esküdtszék elé Braun Márkus honfitársunk tálalta föl, a­ki e miatt a kifejezés miatt port akasztott a Szabadság szerkesztőjének nyakába. A nevezett lap így számol be a per jelenlegi állásáról: A múlt csütörtökön jött egy rendőr a „Szabad­ság“ irodájába, előmutatott egy elfogatási parancsot, melynek következtében lapunk szerkesztője vele ment az Essex­ utcai rendőrbíróságra, a­hol rövid tanácskozás után 2- re tűzték ki a kihallgatást. 300 dollár biztosíték mellett bocsájtották szabadon Braun Márkus becsületének lábbal tipróját, a­kit Czukor Mór magyar ügyvéd képviselt. A keddi tárgyaláson aztán kihallgatták a szak­értőt, Róth Hermant, a­ki azt vallotta, hogy a „Fut takóbi“ nem tisztességes embert jelent, hogy a „revolverezés“ angolban egyértelmű a „black mai­­ling“-gel. Cukor Mór ellenben azt vitatta, hogy a „Futta­kóbi“ nem becsületsértés s hogy tulajdonképpen annyit jelent, hogy „fut a Kóbi.“ A bíró kurta pert csinált, a­mennyiben az ügyet a „general session“ elé küldi. Addig is tehát eldöntetlen marad, várjon Braun Márkus honfitársunknak volt-e oka megharagudni azért, hogy őt a „Szabadság“ a „Futtakóbi“ elneve­zéssel illette. Előfizetésre való felhívás „PÉCSI FIGYELŐ“ XXIII. évfolyamának októbe—decz. negyedére. Ide­s­tova egy éve lesz, hogy lapunk mint napilap futja pályafutását és annyit már most konstatálhatunk, hogy kiadónk áldozatkészsége, a szerkesztőség hazafias buzgalma nem esett hiába , mert a „Pécsi Figyelő“ napról napra nagyobb tért hódít, a­mit köszönhet csupán annak, hogy min­denkor leplezetlenül megmondta az igazat. Dicsért, méltatott, ha az érdem elismerést követelt, de kér­­lelhetlenül ostorozta a bűnt, a visszaéléseket és a korrupciót. Mint pártlap, a „Pécsi Figyelő"­ egyetlen az egész Dunántúl, mely naponkint megjelenve szi­lárdan és lankadatlanul kitűn a függetlenségi elvek mellett. Célunkat, mely a függ­etlen Magyarország teljes kiépítését célozza, sohasem fogjuk szem elől téveszteni. Hírrovatunk tekintetében vehették észre olvasó­ink, hogy az egyre változatosabb és tartalmasabb volt. Jövőre is gondunk lesz erre, mert alig van a vármegyének számot­tevő bely­sége, a­hol tudósítónk ne volna. Így aztán gyorsan értesülve a vidék ese­ményeiről, belső munkatársaink által pedig a helyi dolgokról, a „Pécsi Figyelő“ ma már azzá lett, a­mivé minden jól szerkesztett vidéki lapnak lennie kell; hírforrása a fővárosi sajtónak. A fővárosban állandó tudósítónk van, a­ki az országgyűlésről, fontosabb po­litikai hírekről, szenzációsabb eseményekről távira­t­i­l­a­g értesít, úgy hogy e tekintetben igen sokszor 24 órával megelőzzük a fővárosi lapokat. Tudvalevő jéglapunk naponkint esti 6 órakor jelenvén meg, ugyan­azok a dolgok csak a másnap Pécsre érkező fővárosi lapokban olvashatók. A „P­é­c­s­i Figyelő“, mint az igazi közvéle­mény hű kifejezője tehát nem szorul hangzatos rek­lámokra. Ismeri közönségünk rég idő óta kedvenc lapját. Éppen azért a közeledő évnegyed alkalmával csupán azzal a kérő figyelmeztetéssel fordulunk ol­vasóinkhoz, hogy az előfizetési díjat beküldeni szíves­kedjenek. A „Pécsi Figyelő“ megmarad a régi, azzal a különbséggel, hogy ezentúl fokozott igyeke­zettel azon leszünk, hogy még több olvasót és bará­tot csoportosítsunk az alá a zászló alá, melyet a „Pécsi Figyelő“ lobogtat, melyre Magyarország függetlensége van felírva. Bízva közönségünk hazafiságában, hiszszük, hogy azokra ezentúl is számíthatunk, a kik eddigelé is híveink voltak. A kiknek pedig anyagi körülmé­nyei nem engedik, hogy napilap pártolása által pártolják a függetlenséget: ott van heti­ kiadásunk, melynek negyedévi előfizetési ára csak 75 kr. Tisztelettel kérjük tehát az előfizetési összegnek minél előbb való beküldését, nehogy a lap szétkül­désében fennakadás álljon be. A hátralevő negyedre lapunk előfizetési dija annyi, mint azelőtt volt, vagyis 2 frt 50 kr. Hazafias tisztelettel a „Pécsi Figyelő“ szerkesztősége és kiadóhivatala. TÁVIRATOK. — A király Zentán. (A „Pécsi F­gyelő“ eredeti távirata.) A király ma reggel 1 órakor érkezett Zentára, a­hol az impozáns diszített pályaházban várakozó küldöttségek i­gadták, élükön Vojnits főispánnal. A főpapság Császka György kalocsai érsek vezette. Beck Lobkovitz tábornokok szintén a perionon vár­toztak. Az udvari vonat éljenriadal közt robogt be. A király kiszállva, legelsőbben Beck tábori jelentését fogadta, utána Vojnits főispán üdvözö Bács-Bodrog megye és Zenta város közönsé­gevében, mint legfőbb hadurat, kinek egyben közönség hódolatát és ragaszkodását is kifejezi A főispán üdvözletére a király a következők­­elette : „Legfőbb haduri kötelmeimnek megl­­elve, örvendek, hogy e történelmi nevezetesség város területén megjelenhettem. Szívesen fogadó hódolatuk kifejezését és vigyék meg köszönet­met küldőiknek is.“ A zugó éljenzés lecsillapul után a király cerklét tartott és megszólítása tüntette ki Vojnits főispánt, Császkát, a püsp­­öket, Sándor Bélát. Ezután lóra ült és nap katonai kísérettel a fellobog­ózott utcákon és tiszai hidakon át a már Torontál megye területi felállított hadtest arcvonala elé lovagolt. A gy­korlat fél kilenckor a Tiszán való lóúsztatáss kezdődött a túlsó oldalra, mely alkalommal tüzérek is átúsztatták lovaikat. Az ágyukat d­reglyéken vitték át. A gyakorlatokat roppa közönség nézte végig. — A királyváró Kolozsvár. ( „Pécsi Figyelő“ eredeti távirata.) Kolozsvárt jelentik, hogy Percei Dezső belügyminiszter­­ Pápay kabinetirodai főnök ma oda érkeztek. — A dunamelléki reform, egy­házkerület közgyűlése. (A „Pécsi F­gyelő“ eredeti távirata.) A dunamelléki refon egyházkerület budapesti közgyűlésén az utolns megválasztott gondnok Sárközy Béla, mint világ és Szász Károly püspök, mint egyházi elnök ö­nököltek. Szász Károly megemlékezve az el­hunt László főhercegről, megindító szavakban vázolt azt a roppant veszteséget, melyet egy Szerencsé­sen lövés okozott. A közgyűlés részvétét jegyzi könyvbe igtatta és a szülőknek kondoleál. Száz Károly püspöki jelentésében hosszasabban szól s egyházpolitikáról, mely néhány nap múlva ma gyakorlatilag is érvényesül. Művészet, irodalom. Baross Vilmos legújabb munkája IX Ri­kóci Ferenc. A fővárosi hírlapbról kar egyi régi és kitűnő tagja, Baross Vilmos, a­kinek tör­téneti művei száz és százezer példányban forogna a magyar nép kezén — nagy meglepetést szerze a magyar nemzetnek. Csöndben, minden előzett híresztelés nélkül felkutatta és összegyűjtötte a nag Rákóci Ferencre és korára vonatkozó összes adato­kát és ezekből egy olyan történeti regényt irt, me­lyet minden magyar ember örömmel üdvözöl , egyik legbecsesebb és legkedvesebb könyvének is tekintem. Ilyen lelkiismeretes hűséggel, hazafias le­gesedéssel és zamatos magyar irálylyal itt történő regény évtizedek óta nem jelent meg a m­agya könyvpiacon. Borosa Vilmos „II. Rákóci Ferenc című regénye egy új kultuszt fog teremteni, a Rá­kóci-kultuszt, s ha ezen eszme, melyet komoly aka­demikusok és publicisták esztendők óta vitatnak testet ölt, vagyis: ha a magyar nemzet szive mos megdobban és végre sikeres mozgalmat indít, hog Rákóci Törökországban porladozó hamvai hazaho­zassanak, kétségtelenül Boross Vilmos érdeme.­­ De érdemül tudjuk be Boross Vilmosnak azt is hogy „II. Rákóci Ferenc“ cimü regényével, mely magyar népnek van ugyan szánva, de a mely iro­dalmi becsénél fogva a legkényesebb ízlést­­.­ kidé­giti, halálos csapást mért a gomba módra elterjedt volt rémregényekre, melyeknek egyetlen pusztitól hazánkban hosszú idők óta Boross Vilmos volt. E a ma megtanít hazát és hitvest szeretni, hazáért , szerelemért élni, szenvedni, áldozni és meghalni! A regényt Székely Aladár budapesti könyvkiadó adt ki, nagy gonddal is költséggel A mű rendkívül di­szes boritókú füzetekben jelenik meg hetenkint 2-szer A füzeteket Madarász Viktor és Benczúr Gyula hír­neves festőművészek képei díszítik. Egy-egy fü­z­e­t ára 12 kr., mely hallatlan csekély árat all.

Next