Pécsi Figyelő, 1896. január-március (24. évfolyam, 1-75. szám)
1896-01-01 / 1. szám
2 . Törvényjavaslat az elpusztult szőlők érdekében. A földmívelésügyi miniszter a képviselőház megnyitása után törvényjavaslatot fog beterjeszteni a fillokszerű által elpusztított szőlők regenálása érdekében, részben teljesítve ezzel az ellenzéknek régóta sürgetett kívánságát. A törvényjavaslatban tervezett intézkedések kétfélék : olyanok, amelyek állami eszközök közvetlen alkalmazására vonatkoznak és olyanok, amelyek révén az állam csak közvetítő működéssel igyekszik előmozdítani az elpusztult szőlők felújítását. Az előbbiek célja a szükséges szőlővesszők és szőlőoltványok nagy mennyiségben való termelésének, elsősorban szövetkezetek, illetőleg magánvállalkozás útján való biztosítása, szőlőmunkások tömeges kiképzése s a kísérleti ügy kellő szervezése és rendezése. Az utóbbi intézkedések az elpusztult szőlők birtokosainak a felújításra szükséges befektetési tőke megszerzését viszonylag olcsó és megfelelő lejáratú és törlesztésű kölcsönök közvetítésével lehetővé teszik. E tekintetben az állam, a szükséges kormányzati felügyeleten és ellenőrzésen kívül tisztán azoknak az eszközöknek az alkalmazására szorítkozik, amelyek segélyével a kölcsönök adása, de a válasz : „Mi nem az újságoknak dolgozunk, hanem a kormánynak.“ Már akkor sejtettük ezt az arcpirító határozatot, mert ha igaz, helyes úton haladnak vala, biztosra veszszük, hogy a pécsi kereskedelmi és iparkamara tagjainak kilenctizedrésze nem járul hozzá ily határozathoz, mely határozottan a magyar kereskedők és iparosok érdekei ellen tör. Túlhaladott álláspont ma már arról vitatkozni, hogy a közös vámterület és a közös bank tönkretevői Magyarország anyagi boldogulásának. Tudják ezt nagyon jól a pécsi kamarában is és azért nem mertek nyilvános gyűlést tartani, hanem egy zártkörű társaságban felolvasták a „gutgsmnnt“ kamarai tagoktól beérkezett válaszokat, melyek egyértelműig az elnökség akaratával, a közös intézmények fentartása mellett nyilatkoztak. A többi, esetleg más véleményen levő tagokat meg sem kérdezték, pedig a díszülésen, a többi társkamarák képviselői jelenlétében azt határozták, hogy valamennyi kamarai tagnak (tehát nemcsak a választottaknak, hanem az összes több ezerre menő kamarai tagnak) bekívánják írásbeli véleményét, és ezekből fogja a titkár megcsinálni a rezoluciót, amely a pécsi kamara véleményeként fel fog terjesztetni a miniszterhez. Azonban nem így történt. Néhány benfentes, helybeli kamarai tag összejött tegnap, a gyűlés idejéről, megtartásáról nem tudott senki a városban, holott máskor éppen a kamara volt az, amely a legnagyobb pontossággal beküldte meghívóit a helyi lapoknak, Így aztán a legnagyobb titokzatosság mellett összeült a tizek tanácsa, és produkáltak olyan határozatot, mely herosztratesi nevet szerez örök időkre a pécsi kereskedelmi és iparkamara jelenlegi vezetőinek. Ezt a jeles (?) határozatot nem átallották írásba foglalni, kőnyomda útján sokszorosíttatni, és beküldeni a lapoknak, amelyet tegnap, minthogy lapunk zártakor vettük, minden kommentár nélkül közöltünk. Visszaélést látunk e tényben a kamarai tagok jogaival, midőn „de nobis sine nobis“ reá oktrojálnak egy határozatot, amely homlokegyenest ellenkezik minden magyar, sőt még kormánypárti magyar ember véleményével. Sajtótisztünk kötelességünkké teszi az efféle dolgok ostorozását, azonban nem sok eredményt várunk tőle, mert csak az ostor csattogását hallják a cinizmusban megkövesedett osztrák érzületű emberek, de a javulást nem várhatjuk. Ott felülről kell azt kezdeményezni, onnét kell elzavarni a kufárkodókat és akkor afféle kisebb vidéki testületeknek, még ha kedvük volna is, nem lesz bátorságuk ily nemzetellenes határozatokat becsempészni a jegyzőkönyvükbe. Mert a hatalom az, ami a medálliára váró kis potentátok igényeit kielégítheti és ennek szolgálatában túllicitálják az emberek egymást. Oszlopot a jeles férfiaknak a szappanból tőleg megszerzése megkönnyíthető, mint például a kölcsönök kamatjainak adómentessége, a kötvények s az eljárás bélyeg- és illetékmentessége, a hitelező követelésének biztosított elsőbbség stb. ; magának a hitelműveletnek közvetlen foganatosítása ellenben erre vállalkozó pénzintézet útján terveztetik. A kormány e részben föltételesen már meg is kötötte a szerződést a Magyar agrár és járadék bankkal. * A néppárt hajba kapott. Érdekes kulisszatitok szivárog ki a néppárt köréből. Hortoványiék meggyőződtek róla, hogy „néppártot“ csinálni 67-es alappal — abszurdum. Kiadták tehát a jelszót, hogy „függetlenségi néppártot“ csinálnak. Zichy Nándorék erre rettenetesen megijedtek, s rémülve gondoltak arra, hogy mit fog ehhez az udvar szólni ? És kiadták a jelszót, hogy ők megmaradnak az áldásos 67 es alap mellett. Ebből aztán megtörtént a szakadás és a néppárt, mely jóformán még meg se alakult, máris oszlik, bomlik, közel van a megsemmisüléshez. Jünk, hogy a reggeli hűvös időt — míg a harmat fel nem szárad — fölhasználhassuk. Kipodka ur huncutul elemében volt: az egész után ő tartotta szóval a társaságot, a kölcsönösség elvénél fogva pedig a társaság pálinkával látta el a beszédes finánc komiszáriust ; folytonosan beszélt s közbe közbe nagyokat ívott, hol egyiknek, hol a másiknak fiaskójából s fordított arányban a pálinka fogyásával, mind élénkebb és fékezhetetlenebb kezdett lenni az elbeszélő fantáziája. Már két hatalmas medvét lőtt a Tátrában s éppen készületeket tett a harmadikat is terítékre hozni, mikor a legkritikusabb pillanatban a helyszínére érkeztünk és leszállva a szekérről, senki sem hallgatott többé reá ; ennek következtében a harmadik medve szerencsésen megmenekült a Kipodka gyilkos golyója elől s hogy a hős Nimródnak a bánata még nagyobb legyen, az első hajtásban egy őzbakkot el is hibázott . . . A második hajtásnál egy magas gerincet kellett elállani, melynek éjszaki lejtőjét szálas bükk erdő bontotta; a déli lejtő csepetésében pedig az erdei málna átjárhatatlan sűrűséget képezett. Égetően tűzött az augusztusi nap a nyakunkba, míg a meredek erdei után felmásztunk a gerincre. Kipodkáról csak úgy szakadt az izzadság : kívül a nap belül a szesz bevitette. Akkorákat fújt, mint egy jól besütött lokomotív s amint nagy ügygyelbajjal a meredek végére ért, nem birta tovább — leült. A rendező okulva az első hajtás bal sikerén, mindjárt ott is hagyta a hajtás szélén, hol biztos volt, hogy nem őz, de még a hagyományos gyalogpostás sem jár, hanem azért lelkére kötötte, hogy jól vigyázzon s nehogy az első eset ismétlődjék, mert hiába az ördög nem alszik ... s ha ez nem is, jöhet más valami . . . Még fel sem voltak a többi puskások állítva, midőn a Kipodka úr állása felől egy lövés és egyidejűleg egy kétségbeesett kiáltás hallatszott. Legközelebbi szomszédja ijedten indul arra felé, de alig tesz egy pár lépést, látja, hogy a komiszárius puska és kalap nélkül, dúlt arccal, eszeveszetten rohan hozzá s ahogy oda ér, csak annyit tud kinyögni : a medve a medve is azzal ájultan esik össze. Természetesen erre összeszaladt az egész társaság. Élesztgettük szép szóval az ájult Kipodkát, de nem volt foganatja; halványan, mint egy fehér liliom és mozdulatlanul, mint egy csutak hevert a gyepen a hős. Végre valakinek eszébe jutott, hogy pálinkát kellene tölteni a szájába. A hatás be is állott : Kinodka az ismert Vuidum izétől kezdett a másvilágról visszatérni. Szemeit fel felnyitotta s egyes artikulálatlan hangokkal jelezte, hogy az élet kezd visszatérni a porhüvelybe ; értelem nélküli beszéde kezdett összefüggő lenni s habár a mondatszerkezet még mindig hiányos volt, mégis megértettük, hogy a medvével van elfoglalva , hanem a rendestől eltérőleg, a vadász és medve szerepet cseréltek és minden jel arra mutatott, hogy a passziv fél ezúttal nem a medve, hanem a siralmasan könyörgő Kipodka úr . . . Végre hosszas biztatás, bátorítás és egy jó adag sziverősitő után annyira magához tért, hogy a körülötte állókat nem nézte medvének és képes volt a történtekről felvilágosítást adni. — Állásától egy pár lépésnyire sok málnát látott s miután a szomjúság gyötörte, gondolta magában, mig a hajtás megkezdődik , jobbnak hiányában ilyen természetes himbérszafttal oltja szomját, mi ugyan nem felel meg Nimródi voltának, a mennyiben soha nem hallotta, sem Dietzel művében nem olvasta, hogy egy valódi Nimród himberszafttal oltotta volna szomját, de hát mig jobb kerül, az is jó, a mi van; azt gondolta és a gondolatot a tett követte. Egy sűrű málnabokor elé kuporodott, felhúzott Duskáját ölében keresztül fektette s muo r iw i t ju u t ov o jaimar Boldog újévet kíván barátainak, olvasóinak a szerkesztőség. Hírek. Pécs, 1895. december hó 31. Újévi üdvözlet. A felbőszült vő anyósát szidja, Káromolja fene mód! De ez sem enged és seprűvel vesz Vején statiszfakciót. S ennek dacára, ha itt az újév. — Volt is köztük bármi. — Újév reggelén mennek egymáshoz Szívvel gratulálni. Szidod a pincért, ez pedig téged. Egymást mocskoljátok. Dúló záporként hullik szátokról Egymásra az átok. De újév napján feledve minden, És a derék Sáni Kezét dörzsölve cepperliz feléd Szívvel gratulálni. ----- ■ --- ■ ■■ --- --------------------