Pécsi Figyelő, 1896. április-június (24. évfolyam, 76-147. szám)

1896-04-01 / 76. szám

, és éppen ők lesznek a legközvetlenebb oko­zói, hogy Magyarország visszanyeri önálló­ságát. „Feszült a húr, szaladj előle“ . . . mondá Lear hű szolgájának Kent-nek. H­­ r­e k. Pécs, 1896. március hó 31. Elveszett akta. Ma délelőtt nagy látás-futás volt a ka­tonaügyi osztályban. A hivatalszolgákat min­denfelé szalajtatták a folyosókon s azok összekutattak minden zeget-zugot, de ered­ménytelenül. Nem találták, a­mit kerestek : egy elveszett aktát. Lapunk hírrovatának minél szenzáció­­sabbá tételében való utazás lévén a dolgom, ekkor is, mint mindig, ott lebzseltem a vá­rosháza körül. A­mint a kapualjba betéved­tem, valami papiroson akadt meg a szemem. Felvettem s láttam, hogy valami hivatalos akta. Aztán, mikor a katonaügyi osztály előtt elmentem, a lótófutó szolgákat megkér­deztem : mit keresnek. S a­mint értesültem a dologról, örömrepesve vittem be a szobába a talált iratot. Ott diadalmasan kapták ki a kezemből, de a­mint elolvasták, ezekkel a szavakkal adták vissza : — Ugyan, kérem, csak nem hiszi, hogy e miatt a zöldség miatt lennénk úgy megijedve, ha ez veszett volna el ? . . . íme a zöldség: „129. sz. forditás : ford. 4061. szám 1896. Tekintetes városi tanácsnak Pécsett. Vukovári Bede Ferenc állitásra köte­lezettnek törvényes időben beterjesztett kér­vénye folytán abban felhozott okokat tekin­tetbe vevén ezen kir. járási hatóság az O. N. I. rész 27. §. alapján adja az engedélyt. Az állitásra tartózkodása helyén feltétel alatt, hogy személy­azonossága elővezetése alkalmával a helybeli büntetlen tanuk által kétségtelenül állapitassék meg. O. N. I. rész 101. §. értelmében az ál­litási lajstromból elkészített kivonat­­. alatt hivatalos tisztelettel küldetik mikép a mon­dott kötelezettet az ottani állitásra elővezetni s aztán a lajstrom egy példányát kitöltve Napirend: 1896. április 1-én. Naptár, szerda, április 1. — Kóm. kath : Hugó. — Prot.: Hugó. — Görög-kel. (márc. 20.) S­.abb- vtk. — Zsidó: Nisan 18. — Nap kél 5 óra 41 perckor. — nyugszik 6 óra 29 perckor. — Hold kél 8 óra 17 perckor este ; nyugszik 1 óra 47 perc­kor délután. Időjárás: hőmérséklet 5 Cels. fok meleg, légnyo­más 740. — Kilátás: a központi meteorológiai intézet jelzése szerint változó lelhőzet, hűvös idő, helyenkint csapadék várható. Nagyheti ájtatosság a székesegyházban d u. 4 órakor a székesegyházi énekkar közreműködésével. Sorozás kezdete a m.bácsi járásban. — (Katonai kir.) Flammenbergi Brenner Jenő I. osztályú százados a 44. számú gyalogezredtől a magy. kir. honvéd­ség tényleges állományába áthelyeztetett.­­ (A hamburgi fogoly.) Emlí­tettük lapunk tegnapi számában, hogy a hamburgi rendőrség a Mohácsról megszökött Adler Sándor gépkereskedőt elfogta, ami azonban nem felel meg a valóságnak. A pécsi kir. törvényszék vizsgáló birájának távirati megkeresése folytán a hamburgi rendőrség elfogott ugyan egy Amerikába vitorlázni készülő úri­embert, de ennek ide küldött személyleirásából s fotográfiájából kitűnt, hogy az elfogott egyén nem Adler Sándor, hanem egy Miskolcról megszökött s a miskolci törvényszék által körözött sik­kasztó s igy a pécsi kir. törvényszék vizs­gálóbírója tulajdonképpen miskolci kollegája számára kaparta ki a gesztenyét a parázsból.­­ (Egyházmegyei közgyűlés.) A tolna baranya somogyi ágost. hir. ev. egy­házmegye e napokban rendkivüli közgyűlést tartott Bauer Adolf főesperes elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után ünnepélyesen be­iktatták hivatalába az újonnan választott al­esperest, Wiesner Boldizsár majori lelkészt. Felolvasták ezután Tolna vármegyének 100 ezer koronás alapítványát a bonyhádi ág. ev. algimnáziumra. Gráf József bonyhádit lelkész indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az elnökség vezetése alatt küldöttséget me­neszt a vallás- és közoktatásügyi miniszter­­hez, mely küldöttség az állami segély állan­dósítását fogja kérni.­­ (Gróf Csáky Albin és a re­cepció.) A tolna-baranyai tizedik kér. izr. hitközség közgyűlése a recepció alkalmából gr. Csáky Albinhoz is hálaföliratot intézett, melyre a nemes gróf a következő választ küldötte : „Tisztelt községkerületi elöljáróság! Folyó évi február hó 16-án kelt nagybecsű irato­kat kézhez véve, nem mulaszhatom el önök­nek meleg köszönetet mondani, a miért az 1895. évi 42. tc. életbeléptetése alkalmával rólam megemlékezni szíveskedtek. A dicső­ség és hála egyaránt a magyar törvényho­zást illeti, mint a mely a magyar nemzet igaz érzületének és változatlan aspirációjá­nak hódolt akkor, midőn a jogegyenlőség­nek régen elfogadott nagy elvét az összes hazai fejezetekkel szemben is érvényre jut­tatta. Nekünk, kiknek a megtisztelő feladat jutott, előljárni a zászlóval és azt széllel, vi­harral küzdve, mindig magasan lobogtatni, nekünk politikai, életünk legszebb emlékei közé fog tartozni mindig, osztályrészünk ama küzdelemben, mely az igazságosság fé­nyes győzelmével ért véget. Hazafius üd­vözlettel vagyok a tisztelt elöljáróságnak Budapesten, kész szolgája gróf Csáky Albin.­­ (Tolnavármegye közgyűlése.) Tolnavármegye március hó 28-án tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnök­lete alatt tavaszi közgyűlését. Dőry Pál al­ispán évi jelentésének számadataiból kitűnik, hogy a vármegye teljesen el van adósodva, a­mi a tolnai lovassági laktanya építése, a megyében épült vicinális vasutak szubven­cionálása, a megyei közutak rohamos kiépí­tése és a kulturális alap megszavazásából származott. Ugyanis a tolnai laktanya terü­letének megszerzése, a laktanya felépítése, a fióklaktanya megvétele, átalakítása, mű­szaki ellenőrzése összesen 606.680 írtba került, ezenkívül kerek 100.000 írtba került peg­si figyelő­ ezen hatóságnak átküldeni szíveskednék köz­lés mellett váljon és mimódon állapíttatott meg azonossága. Kir. járási hatóság, Vukovárott, 1896. február 29 én. N. kir. jár. főnök.“ A fordító neve is ott van az aktán, de annak — megkegyelmezek. Riporter­ nács határozata dacára hivatalunkat nem tartottam biztos helynek. De ha hazaviszem a pénzt, akkor meg nyomasztó felelősséget veszek magamra. Mégis az ész azt sugallta, hogy az utóbbi módhoz folyamodjam. Haza­hoztam a pénzt a­nélkül, hogy valakinek csak egy szót is szóltam volna felőle. Meg­vallom azonban, hogy azon az­­ estén nem valami vigan éreztem magamat. Jól elgon­dolva, hogy házunkban hová tegyem a pénzt, két részre osztottam s egyik felét bedugtam az ottománba, melyen most ülünk, a másik felét pedig a kályhába rejtettem, mint a­hol nem igen szoktak pénzt keresni. Noha korán lefeküdtem, az izgalom sokáig nem hagyott elaludni. Egyszer csak arra riadtam föl, hogy egy kéz lefogja a szájamat A kéz tulajdonosa halkan arról értesített, hogyha csöndesen maradok, semmi sem történik velem. Elővigyázatból azonban összekötötték a kezemet és pisztoly­csövet szögeztek homlokomnak. Egy másik a feleségemmel tett így. Aztán elkezdtek a szobában kutatni. Kezükben tolvaj lámpa, képükön álarc. Ágyakat, asztalokat, ruhákat kikutatva, már-már az hittem, hogy mégis csak rászedtem őket, midőn az egyik meg­szólalt: — Pillantsunk be csak a kályhába! Egy perc alatt kihúzták a pénzeső magot. Képzelheti, mit éreztem, erre a nagy veszteségre gondolva. És ez még nem volt minden. A fickók jól tudhatták, mennyi pénz volt nálam, mert az egyik azt mondá : — Ez csak a fele! Egész testem végig borzongott. Hisz az én szobámban történt. Ekkor az egyik fickó kinézett, talán hogy valakit behívjon. Hallottam, a­mint az ajtóban megfordul a zár, nyílik az ajtó és utána borzasztó ordí­tást hallottam. Mindjárt tudtam, hogy a Hektor teljesíti szolgálatát. Kiugrottam ágyam­ból elszakítottam, kezeim kötelékeit és mi­előtt az őrt álló fickó rám süthette volna fegyverét, kicsavartam­­a pisztolyt a kezéből és letepertem a földre. Aztán nem törődve vele, rohantam le, hogy a pénzt visszave­gyem. De én azt láttam, a­mint a tolvaj kisuhant a kinyitott kapun. Csak második lövésre terítettem le, mialatt a másik kiug­rott az ablakon és elillant. A pénz természetesen újra nálam volt és a mi vén fiskálisunk kénytelen volt be­vallani, hogy tulon­tul bölcs vola, mert a betörők ismét a hivatalt látogatták meg elő­ször és csak mikor ott nem találtak semmit, jöttek az én lakásomra. Az én foglyom pe­dig bevallotta, hogy tulajdon könyvvezetőnk volt az, a­ki őket üzletünk állásáról ponto­san értesítette. A könyvvezető persze aznap reggel már nem jelent meg a hivatalban és azóta sem hallottunk róla semmit. — Hát a kutya ? — kérdezé Oszkár. — Koronát az érdemnek ! A tolvaj, a nálunk uralkodó csendről ítélve, azt hitte, hogy kutya nincs a háznál és annál jobban meg volt lepetve, midőn az ajtó kinyitásakor Hektor ráugrott. — Az bizony meg is ijeszthette, — jegyezte meg Oszkár. — Az az ember, — nevetett föl La­jos, — alig is látott még valaha afféle ku­tyát, a milyen akkor az én Hektorom volt. Foszforral kentem meg szemeit és száját és a legerősebb rugót tettem bele. — Foszfor ? Erős rugó ? Miféle vada­kat beszélsz te össze vissza ? — Hát tudod, az ő szeme üvegből van.­ — Üvegből ? Kérlek, ne akarj rá.s szedni. — Dehogy akarlak. Hát nem veszed észre, hogy ez a Hektor tulajdonképp csak egy csalódás ? Oszkár a kutyához ment és azonnal meggyőződött, hogy el van bolonditva. Az a­ ­ by6. április 1

Next