Pécsi Figyelő, 1896. április-június (24. évfolyam, 76-147. szám)
1896-04-01 / 76. szám
, és éppen ők lesznek a legközvetlenebb okozói, hogy Magyarország visszanyeri önállóságát. „Feszült a húr, szaladj előle“ . . . mondá Lear hű szolgájának Kent-nek. H re k. Pécs, 1896. március hó 31. Elveszett akta. Ma délelőtt nagy látás-futás volt a katonaügyi osztályban. A hivatalszolgákat mindenfelé szalajtatták a folyosókon s azok összekutattak minden zeget-zugot, de eredménytelenül. Nem találták, amit kerestek : egy elveszett aktát. Lapunk hírrovatának minél szenzációsabbá tételében való utazás lévén a dolgom, ekkor is, mint mindig, ott lebzseltem a városháza körül. Amint a kapualjba betévedtem, valami papiroson akadt meg a szemem. Felvettem s láttam, hogy valami hivatalos akta. Aztán, mikor a katonaügyi osztály előtt elmentem, a lótófutó szolgákat megkérdeztem : mit keresnek. S amint értesültem a dologról, örömrepesve vittem be a szobába a talált iratot. Ott diadalmasan kapták ki a kezemből, de amint elolvasták, ezekkel a szavakkal adták vissza : — Ugyan, kérem, csak nem hiszi, hogy e miatt a zöldség miatt lennénk úgy megijedve, ha ez veszett volna el ? . . . íme a zöldség: „129. sz. forditás : ford. 4061. szám 1896. Tekintetes városi tanácsnak Pécsett. Vukovári Bede Ferenc állitásra kötelezettnek törvényes időben beterjesztett kérvénye folytán abban felhozott okokat tekintetbe vevén ezen kir. járási hatóság az O. N. I. rész 27. §. alapján adja az engedélyt. Az állitásra tartózkodása helyén feltétel alatt, hogy személyazonossága elővezetése alkalmával a helybeli büntetlen tanuk által kétségtelenül állapitassék meg. O. N. I. rész 101. §. értelmében az állitási lajstromból elkészített kivonat. alatt hivatalos tisztelettel küldetik mikép a mondott kötelezettet az ottani állitásra elővezetni s aztán a lajstrom egy példányát kitöltve Napirend: 1896. április 1-én. Naptár, szerda, április 1. — Kóm. kath : Hugó. — Prot.: Hugó. — Görög-kel. (márc. 20.) S.abb- vtk. — Zsidó: Nisan 18. — Nap kél 5 óra 41 perckor. — nyugszik 6 óra 29 perckor. — Hold kél 8 óra 17 perckor este ; nyugszik 1 óra 47 perckor délután. Időjárás: hőmérséklet 5 Cels. fok meleg, légnyomás 740. — Kilátás: a központi meteorológiai intézet jelzése szerint változó lelhőzet, hűvös idő, helyenkint csapadék várható. Nagyheti ájtatosság a székesegyházban d u. 4 órakor a székesegyházi énekkar közreműködésével. Sorozás kezdete a m.bácsi járásban. — (Katonai kir.) Flammenbergi Brenner Jenő I. osztályú százados a 44. számú gyalogezredtől a magy. kir. honvédség tényleges állományába áthelyeztetett. (A hamburgi fogoly.) Említettük lapunk tegnapi számában, hogy a hamburgi rendőrség a Mohácsról megszökött Adler Sándor gépkereskedőt elfogta, ami azonban nem felel meg a valóságnak. A pécsi kir. törvényszék vizsgáló birájának távirati megkeresése folytán a hamburgi rendőrség elfogott ugyan egy Amerikába vitorlázni készülő úriembert, de ennek ide küldött személyleirásából s fotográfiájából kitűnt, hogy az elfogott egyén nem Adler Sándor, hanem egy Miskolcról megszökött s a miskolci törvényszék által körözött sikkasztó s igy a pécsi kir. törvényszék vizsgálóbírója tulajdonképpen miskolci kollegája számára kaparta ki a gesztenyét a parázsból. (Egyházmegyei közgyűlés.) A tolna baranya somogyi ágost. hir. ev. egyházmegye e napokban rendkivüli közgyűlést tartott Bauer Adolf főesperes elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után ünnepélyesen beiktatták hivatalába az újonnan választott alesperest, Wiesner Boldizsár majori lelkészt. Felolvasták ezután Tolna vármegyének 100 ezer koronás alapítványát a bonyhádi ág. ev. algimnáziumra. Gráf József bonyhádit lelkész indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az elnökség vezetése alatt küldöttséget meneszt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, mely küldöttség az állami segély állandósítását fogja kérni. (Gróf Csáky Albin és a recepció.) A tolna-baranyai tizedik kér. izr. hitközség közgyűlése a recepció alkalmából gr. Csáky Albinhoz is hálaföliratot intézett, melyre a nemes gróf a következő választ küldötte : „Tisztelt községkerületi elöljáróság! Folyó évi február hó 16-án kelt nagybecsű iratokat kézhez véve, nem mulaszhatom el önöknek meleg köszönetet mondani, a miért az 1895. évi 42. tc. életbeléptetése alkalmával rólam megemlékezni szíveskedtek. A dicsőség és hála egyaránt a magyar törvényhozást illeti, mint a mely a magyar nemzet igaz érzületének és változatlan aspirációjának hódolt akkor, midőn a jogegyenlőségnek régen elfogadott nagy elvét az összes hazai fejezetekkel szemben is érvényre juttatta. Nekünk, kiknek a megtisztelő feladat jutott, előljárni a zászlóval és azt széllel, viharral küzdve, mindig magasan lobogtatni, nekünk politikai, életünk legszebb emlékei közé fog tartozni mindig, osztályrészünk ama küzdelemben, mely az igazságosság fényes győzelmével ért véget. Hazafius üdvözlettel vagyok a tisztelt elöljáróságnak Budapesten, kész szolgája gróf Csáky Albin. (Tolnavármegye közgyűlése.) Tolnavármegye március hó 28-án tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt tavaszi közgyűlését. Dőry Pál alispán évi jelentésének számadataiból kitűnik, hogy a vármegye teljesen el van adósodva, ami a tolnai lovassági laktanya építése, a megyében épült vicinális vasutak szubvencionálása, a megyei közutak rohamos kiépítése és a kulturális alap megszavazásából származott. Ugyanis a tolnai laktanya területének megszerzése, a laktanya felépítése, a fióklaktanya megvétele, átalakítása, műszaki ellenőrzése összesen 606.680 írtba került, ezenkívül kerek 100.000 írtba került pegsi figyelő ezen hatóságnak átküldeni szíveskednék közlés mellett váljon és mimódon állapíttatott meg azonossága. Kir. járási hatóság, Vukovárott, 1896. február 29 én. N. kir. jár. főnök.“ A fordító neve is ott van az aktán, de annak — megkegyelmezek. Riporter nács határozata dacára hivatalunkat nem tartottam biztos helynek. De ha hazaviszem a pénzt, akkor meg nyomasztó felelősséget veszek magamra. Mégis az ész azt sugallta, hogy az utóbbi módhoz folyamodjam. Hazahoztam a pénzt anélkül, hogy valakinek csak egy szót is szóltam volna felőle. Megvallom azonban, hogy azon az estén nem valami vigan éreztem magamat. Jól elgondolva, hogy házunkban hová tegyem a pénzt, két részre osztottam s egyik felét bedugtam az ottománba, melyen most ülünk, a másik felét pedig a kályhába rejtettem, mint ahol nem igen szoktak pénzt keresni. Noha korán lefeküdtem, az izgalom sokáig nem hagyott elaludni. Egyszer csak arra riadtam föl, hogy egy kéz lefogja a szájamat A kéz tulajdonosa halkan arról értesített, hogyha csöndesen maradok, semmi sem történik velem. Elővigyázatból azonban összekötötték a kezemet és pisztolycsövet szögeztek homlokomnak. Egy másik a feleségemmel tett így. Aztán elkezdtek a szobában kutatni. Kezükben tolvaj lámpa, képükön álarc. Ágyakat, asztalokat, ruhákat kikutatva, már-már az hittem, hogy mégis csak rászedtem őket, midőn az egyik megszólalt: — Pillantsunk be csak a kályhába! Egy perc alatt kihúzták a pénzeső magot. Képzelheti, mit éreztem, erre a nagy veszteségre gondolva. És ez még nem volt minden. A fickók jól tudhatták, mennyi pénz volt nálam, mert az egyik azt mondá : — Ez csak a fele! Egész testem végig borzongott. Hisz az én szobámban történt. Ekkor az egyik fickó kinézett, talán hogy valakit behívjon. Hallottam, amint az ajtóban megfordul a zár, nyílik az ajtó és utána borzasztó ordítást hallottam. Mindjárt tudtam, hogy a Hektor teljesíti szolgálatát. Kiugrottam ágyamból elszakítottam, kezeim kötelékeit és mielőtt az őrt álló fickó rám süthette volna fegyverét, kicsavartama pisztolyt a kezéből és letepertem a földre. Aztán nem törődve vele, rohantam le, hogy a pénzt visszavegyem. De én azt láttam, amint a tolvaj kisuhant a kinyitott kapun. Csak második lövésre terítettem le, mialatt a másik kiugrott az ablakon és elillant. A pénz természetesen újra nálam volt és a mi vén fiskálisunk kénytelen volt bevallani, hogy tulontul bölcs vola, mert a betörők ismét a hivatalt látogatták meg először és csak mikor ott nem találtak semmit, jöttek az én lakásomra. Az én foglyom pedig bevallotta, hogy tulajdon könyvvezetőnk volt az, aki őket üzletünk állásáról pontosan értesítette. A könyvvezető persze aznap reggel már nem jelent meg a hivatalban és azóta sem hallottunk róla semmit. — Hát a kutya ? — kérdezé Oszkár. — Koronát az érdemnek ! A tolvaj, a nálunk uralkodó csendről ítélve, azt hitte, hogy kutya nincs a háznál és annál jobban meg volt lepetve, midőn az ajtó kinyitásakor Hektor ráugrott. — Az bizony meg is ijeszthette, — jegyezte meg Oszkár. — Az az ember, — nevetett föl Lajos, — alig is látott még valaha afféle kutyát, a milyen akkor az én Hektorom volt. Foszforral kentem meg szemeit és száját és a legerősebb rugót tettem bele. — Foszfor ? Erős rugó ? Miféle vadakat beszélsz te össze vissza ? — Hát tudod, az ő szeme üvegből van. — Üvegből ? Kérlek, ne akarj rá.s szedni. — Dehogy akarlak. Hát nem veszed észre, hogy ez a Hektor tulajdonképp csak egy csalódás ? Oszkár a kutyához ment és azonnal meggyőződött, hogy el van bolonditva. Az a by6. április 1