Pécsi Figyelő, 1896. július-szeptember (24. évfolyam, 148-223. szám)

1896-09-23 / 217. szám

6 Felhívás előfizetésre. Az évnegyed közeledte alkalmából fölhívjuk a „Pécsi Figyelő“ olvasóit előfizetéseiknek minél előbb való megújítására. A „Pécsi Figyelő“ a jövőben is, miként a múltban, tántorítatlanul kitart a függetlenségi és 48-as párt eszméi és programmja mellett. Közel negyedszázados pályafutásunk fölment bennünket a bővebb önajánlástól. Különösen érdekesnek ígérkezik a közelgő évnegyed az olvasó közönségre nézve amennyiben a választások valószínűleg ebben az időben fognak végbemenni. A „Pécsi Figyelő“ semmi áldozatot nem kímél, hogy minden irányból, de különösen a vármegye választási mozgalmairól, gyors és pontos értesítést hozhasson. A „Pécsi Figyelő“ tartalma és beosztása marad a régi, hivatásos újságírók által előállítva. Közleményeink mindig aktuális eszméket ölelnek fel és megyeszerte visszhangra találnak. Olvasóink szaporodtával kiadóhivatalunk napról-napra igyekszik a lap színvonalát emelni, egyre gazdagabb hírrovat és távirati rovat állván a közönség rendelkezésére, amiben nagyszámú vidéki és fővárosi tudósítóink járnak a szerkesztőség kezére. Mióta a „Pécsi Figyelő“ napilap lett, olvasóink páratlan felkarolása tette lehetővé, hogy folyton haladva, ma már lapunk a legjobban szerkesztett vidéki lapok közé tartozik. Teljes bizalommal kérjük tehát olvasóinkat, hogy az előfizetési díjakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. Szerényebb körülmények közt lévő híveink számára a jövőben is fentartjuk a heti kiadást, melynek előfizetési ára negyedévenkint csak 75 kr , míg a napilapé negyedévenkint 2 frt 50 kr. Hazafias tisztelettel a „Pécsi Figyelő“ szerkesztősége és kiadóhivatala. 66 GYÁSZOS NAPOK. — Ne aggódjál, anyácskám, majd jönnek ők mindketten nemsokára. Hiszen tudod, hogy Jani mily boldog órákat él Juliska körében, ne is csodálkozzál hát elmaradásán. Inkább, jet, beszélgessünk menyegzőjükről, szól Jolánka kiváncsi mosolylyal, jer, anácskám. A vidám gyermek átfonva gömbölyű karjaival szülője nyakát, csókokat hint márvány homlokára, rózsás ujjaival szeretetteljesen simítva el arról a lehulló, ősz fürtöket . . . A város felé vezető úton egy öreg ember jön, súlyos botjára támaszkodva. Korát felülhaladó gyorsasággal siet a fák lombosodó ágai alatt; kopott öltözete, válláról lecsüngő tarisznyája első tekintetre tanúságot tesznek élete sanyarúságáról , gondoktól barázdált homloka, meggörnyedt alakja nyílt vallomások az élet viharairól, melyek felette átzúgtak. Halk hangon beszél önmagával, a mintegy sietős útján tova halad. Tamás ő, az öreg koldus. Hallgassuk csak meg szavait. — Tehát nem ölte meg embertelen kínzóm szegény kis gyermekemet ; nem, hogy felnevelje s gonosz tettei eszközévé tegye, óh, bár meghaltál volna, fiam, legyilkolt anyád karjai között, mintsem ilyen sorsra jussál. Talán nem is ismernéd meg atyádat, hiszen minden érzelmet kioltott szívedből vad zsarnokod. Mert nem kerestelek fel előbb, szegény jó asszony, te tudtál mindent gyermekemről és most feltártad előttem a félve őrzött titkot , légy áldva érte sírodban is. Ezután mély gondolatokba merülve folytatta útját Tamás bátya, gyors léptekkel, pedig hosszú útról tért meg. Súlyos betegségéből felgyógyulva, felkereste leírta: KENDE VIMTOE 67 gyilkolt feleségének egyik ismerősét, kivel a jószivü nő még házasságuk első éveiben valami jólétet cselekedett s örök hálával viseltetett e miatt Tamás bátya iránt is. Ez ismerte az elveszett fiút, tudta, hogy Tamás gyermeke, nem tudván hol tartózkodik, nem is közölhette vele az örvendetes hirt, mindaddig, mig maga Tamás fel nem kereste. Ez útjából tér most vissza az öreg koldus, agg szivében örömmel, s aggodalommal is. Az öreg nő, kit betegen talált, elmondta a rác-vezér célját is a sereg készülődésétvel, hogy fia, mint egyik csapat parancsnoka kiséri a vad támadókat véres tervük kivitelében. Már feltűnik a város tornya az öreg vándor tekintete előtt, ég felé hatoló keresztjének fénye barátságosan, integet feléje. — Megyek, megyek, fiam. Várd meg ősz apádat. Majd elhatol szemei felé a gomolygó füstfelleg haragos fekete színével is ; hallja a harangok kongását látja a békés lakok fedelét nyaldosó lángnyelveket. Már nem siet, hanem fut, rohan a poros után , ősz haját meg meglebbenti a szellő, kopott lövegje messze repül fürtjeiről. De ő csak siet lihegő mellel, miközben ajkain számtalanszor kiejti: fiam, fiam . . . egyetlen fiam. . . . PÉCSI FIGYELŐ, 1896. szeptember 23. Művészet, irodalom. A magyar műveltség Mátyás király korában. A műtörténet irók majdnem egyhangú véleménye szerint az úgynevezett renaissance korszak Magyarországon, a dicső Mátyás király udvarában vette kezdetét. A dicső Hunyady Mátyás udvara túlnyomó részben művészekből és tudósokból állott. Leggazdagabb kincsét világhírű könyvtára és műkincs gyűjteménye képezték, amelyeknek szétszórt romjaiból fennmaradott egyes részleteiből következtetést vonhatunk ennek a roppant könyvtárnak és műkincsgyűjteménynek abban a korszakban felülmúlhatatlan gazdagságára. Ezt a Hunyadyak és különösen Mátyás király alatti művelődéstörténet tárgyalja az „Atheneum“ r.ftársaság kiadásában megjelenő „A magyar nemzet története“ című tíz kötetes nagy munka (millenniumi kiadás) negyedik kötetének »A Hunyadyak és Jagellók kora“ befejező, 82. 83. 84. füzetei. Ezekben a füzetekben Fraknói Vilmos nagy szakavatottsággal tárgyalja a képzőművészetek állapotát, a főpapok, városok és világi urak műalkotásait, ebben a koraiakban oly virágzó ötvösség, a zománcozás stb. művészetét. Ezek a füzetek tele vannak erre a korszakra vonatkozó képzőművészeti alkotásokról vett sikerült képekkel. Mindjárt a 82. füzethez csatolt műmellékleten látjuk Mátyás király és Beatrix királyné domborművű arcképeinek fénynyomatát; a 83. füzethez pedig három színes hasonmás van csatolva, fényes kivitelben. Az egyik „Fugger Antal arcképe“, mely a XVI. századbeli és a híres Fugger-család arany könyvében található vizfestmény után készült; a másik szintén a Fugger család aranykönyvében levő XIV. századbeli vizfestmény színes hasonmása és „Thurzó Györgyöt“ ábrázolja; a harmadik pedig a gersei Pethő család 1507. szeptember 22 én kiállított címeres levelén levő érdekes rajz : „II. Ulászló és gyermekei.“ Az egyes füzetek ára 30 kr. Előfizetés negyedévre (12 füzet.) 3 frt 60 kr. Félévre (24 füzet) 7 frt. 20 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben.