Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)

1898-01-27 / 21. szám

1898. január 27.­ ­­ ' • ■ ‘ — (A holnapi nap.) Holnap reggel Hét órakor harangzúgás fogja hirdetni szent Mór városában , hogy a megyés püspöki székbe beiktatják az uj főpásztort, Hetyey Sámuelt. A székesegyházban a papság fél nyolckor gyülekezik. Walter Antal kanonok vezetése alatt meghívja a püspököt a palotá­ból a beiktatási ünnepélyre. A beiktatási ün­nepély 8 órakor veszi kezdetét s miközben a püspök a székesegyházba bevonul, a haran­gok ércnyelve zúgva fogja ezt hirdetni az egész­ városnak, mely zászlódíszbe öltözik és ünne­pet ül. A beiktatási ünnep 11 órára ér véget, utána tisztelgések következnek a püspöki pa­lotában. A tisztelgések fogadására szánt idő után a püspök visszavonul szobájába, hogy két órakor a palotában adandó díszebéden megjelenjen. Ily ebédek lesznek még a Katho­­likus körben, a püspöki papnevelőintézetben és a Nádor vendéglő étkezőjében is. Este 6 órától aza8 óráig a város kivilágittatik s a katonazene­kar a sétatéren hangversenyt ad, a pécsi Dalárda pedig szerenáddal tiszteli meg a püspököt. Este fél nyolckor a színházban díszelőadás lesz, a­hol élőképekben bemutatják Pécs eddigi püspökeit. A holnapi nevezetes nap előjelei már ma mu­tatkoztak. A házakon sok helyen már délután zászló lengett, a katholikus kör palotáját pe­dig már felszerelték a holnap esti kivilágítás­hoz. A papság köréből már ma a legtöbben megérkeztek az egyházmegye legtávolabbi vi­dékeiről is Pécsre. Megjött Vajda Ödön, zirci apát is, hogy a zirci rend küldöttségét holnap a püspök elé vezesse; továbbá Széchenyi gróf főispán vezetése alatt Somogymegye és­­ Pejacsevich Tivadar gróf főispán vezetése alatt Verőce megye küldöttségei. Az esztergomi primási udvarból Boltizár József püspök, Klinda Teofil primási titkár és Poór Antal kanonok jött meg a délutáni budapesti vo­nattal.­­ (Otócska Géza elfogatása.) Tegnap este fél hat órakor sürgöny érkezett a pécsi rendőrkapitánysághoz Koppenhágából. Reed György rendőrkapitány vette át a sür­gönyt, a mely németül volt szövegezve s e szavakkal kezdődött: »Otócska Géza, audi Ottó . . És ez a sürgöny váratlan megle­petést tartalmazott: az volt benne megírva, hogy Otócska Gézát tegnap délután három és négy óra között a koppenhágai rendőrség ki­­halgatta. A sürgönyben közölt személyleírás, a napbarnított arc, mélyen fekvő szemek, seb­helyes homlok egészen ráillett Otócskára, csak kora volt 43 évesnek jelezve. Otócska bizo­nyára azért ment Koppenhágának, hogy Bré­mába jusson és úgy szálljon hajóra. Koppen­hágában pénzt akart felváltatni; a nála levő sok osztrák-magyar pénz, valamint idegen volta, érthető izgatottsága feltűnt a pénzváltó-intézet tulajdonosának, a­ki hamarosan értesítette a rendőrséget és Otócskát fél négykor már a kop­penhágai rendőrség kérdőre vonta. Kihallgatása­kor pécsi földbirtokosnak vallotta magát, de egyebekben természetesen nem adott felvilá­gosítást útjáról. A nála talált körülbelül 23 ezer forint azonban alapos gyanúra adott okot és kihallgatása után Koppenhágából nyomban sürgönyöztek a pécsi rendőr­ségnek, hogy kilétét megtudhassák, illetve azt, hogy alapos-e a gyanú a sok pénz halszerzése miatt vagy nem? A sürgönyt dél­után 4 órakor adták fel Koppenhágában s fél­hatkor ért Pécsre. Reed György rendőrkapitány azonnal válaszolt sürgönyileg, hogy Otócska Géza sikkasztó, letartóztatandó és a budapesti ál­lamrendőrség erről értesítendő. Ezt a sürgönyt is megkaphatták még este kilenc órára legkésőbb a koppenhágai rendőrségen s ennek alapján Otócskát le is tartóztathatták.­­ Reed György rendőrkapitány egyszersmind a­­ budapesti államrendőrséget is sürgönyileg ér­tesítette, hogy Koppenhágában Otócskát felis­merték és onnan is sürgönyi rendelkezést kért Koppenhágába küldeni az üldözött sikkasz­­tónak Budapestre szállítása iránt. Egyszersmind az itteni királyi­­ ügyészséget is értesítette az ügy fordulata felől.­­ Otócska Géza ellen különben a pécsi kir. törvényszék csődbírósága ma Sávér Kálmán elnöklete alatt tartott ülé­sében a csődöt elrendelte. Csődbiztos Pettier Imre, törvényszéki bíró, tömeggondnok Jobst László dr. ügyvéd, helyettese Rásky Béla dr. ügyvéd. Igénybejentési határidő március 10-ike; felszámolási határnap március 23-dika. Vaszary Gyula rendőrfőkapitány ma délelőtt féltizenkét órakor sürgönyt küldött a fővárosi rendőrség­hez, értesítést kérvén, hogy Koppenhágából érkezett-e távirati értesítés arra nézve, hogy a pécsi rendőrség sürgönye alapján Otócskát a koppenhágai rendőrség letartóztatta-e és kért-e intézkedést, hogy a letartóztatott jószágigaz­gatót Budapestre szállíttassa a fővárosi állam­­rendőrség. E sürgönyre csak annyiban érkezett válasz, hogy a budapesti rendőrség felkérte Pécsről a Koppenhágából kapott távirat szó­szerinti szövegét, így hát, hogy Otócskát tény­leg letartóztatták-e, lapunk zártáig még hiva­talosan megerősítve nem lett.­­ (Elmarad a tiszti estély.) Nem teljesen marad ki a farsangi naptárból ez a már eddig is sokat emlegetett mulatság, csak megtartásának ideje halasztatott el bi­zonytalan időre. Fő oka a halasztásnak az, hogy egy zászlóalj a 44-ik gyalogezredből nincs Pécsett, hanem tudvalevőleg Darázson és Herceg-Márokon van, hogy az esetleg ki­törendő komolyabb zavargásokat idejekorán megakadályozhassa.­­ Egyelőre azt hitték az itt maradt bajtársak, hogy 29-ére ez a zászlóalj is visszatér Pécsre, azonban a teg­nap érkezett parancs szerint visszatérésük csak azon időre várható, midőn a községekben teljes nyugalom lesz. így várnak a garniton­­estély megtartásával visszaérkezésükig, illetve, ha ez csak soká következnék be, február hó­ban fogják a mulatságot megtartani. — Az estély elmaradásáról mindazok, kik arra meg­hivattak, külön értesítést is fognak nyerni. — (Vasúti ügyek.) A tervezés alatt álló Pécs—kiskőszegi h. é. vasútnak, mely vasút a vármegye négy járásából 55 (ötvenöt) községnek szolgál, trassrevizióját folyó hó 28-án Heim Péter miniszteri tanácsos Pécsett kezdi meg és a következő napokon folytatja, kísé­retében az engedményes képviselőjeként a va­sút tervezője, Környei Lajos, bpesti mérnök leend ; ennek a megtörténte után fog a po­litikai bejárás rövid időn belül kitüzetni. Ezen vasúthozi hozzájárulásból a vármegyéén kí­vül már is mintegy 500.000 frt van bizto-Lajosba mintegy belefagyott a szó; nem tudott mit mondani; ha itt van Sándor, most tán összetépi. Zsuzsi hogy fölismerte, ijedten szólt: »vagy talán rend volt az ? Én gondoltam is és örültem neki.« — Én nem voltam, felelt tompán Lajos, s elváltak egymástól a néptömeg közt. Lajosnak el volt rontva az egész napja; már délre visszament a pincéhez s ott évődött, dühösködött, mit csináljon a gyerekkel. A gyerek pedig otthon, hogy meglátta reggel a szűz eltűnését, boszút fogadott bátyja ellen, kegyetlent, mivel őt így megszégyeníte, hogy most ő tündököl Zsuzsi előtt. Hej csak »gyűljön« haza! Este­felé Lajos haza indult, nem volt kedve maradni, újra meg újra érezte a lány kezének érintését vállán, aztán a szavait idézte : »vagy talán kend volt, én gondoltam s örül­tem is neki.* * Lám, lám! hát nem vagyok kö­zömbös előtte ? apám már mondta is »jó lenne neked ez a lány.« Vájjon eljönne-e? ki tudom, ki tudom. De az a gyerek hogy tehette azt, igaz, hogy még éretlen. Mikor hazaért, észrevétlen a kis kamrába ment, égő kis pipáját a homályos ablak desz­kájára tette, a szűrt a helyére akasztotta s a harmonikás csizmát kicserélte, legalább ha lát­ják kijönni a kamarából, azt mondja, hogy csizmát váltott. A mint az udvarra kilépett, a kamara mellől előugrik ám Sándor s egy furkósbottal nagyot húz rá, azzal nekiáll futni a kert felé. Lajosnak sem kellett több, eszébe jutott va­­­lami, föltámadt benne a boszúvágy. Utána, ha addig élek is, most kikap a gyerek minden bűnéért. A kertben érte utol, megragadta. Az vadul ordított rá : gyalázatos, elloptad az apám szűrét. Lajos ütötte a gyereket: hát te akasz­tani való, nem abban sétáltál minden este!? — Én!? ki mondta? — Zsuzsi. — Nem igaz! — De igaz. — S elkeseredve ütötték egymást. Sándor ordította: nekem nem kell Zsuzsi, nem azért vettem föl a szűrt. — Hát azt hiszed, nekem kell ? nem soha, soha! Dühös birkózásuk közben egyszer csak megkondul a harang, félreverik. Tűz, tűz. Az udvar felé tekintettek, sötét füstgomoly emel­kedett s vörös lángok lepték el a kis kamara zsupos tetejét. Az ottfeledett pipától gyuladt ki. A két testvér egymásra nézett. — Sándor! — Lajos! — szólították egymást, az üt­legelő kezek most szelíden kulcsolódtak egy­másba. — Én vagyok az oka — szólt Lajos. — Nem te, én, én — mondta Sándor.Mire az udvarra értek, a láng földig el­borította a kis kamarát, a fecskendőt nagy zajjal húzták oda az emberek. Még be lehetett volna menni. — Sándor! — szólt öcscsének Lajos — hozd ki a szűrt. — Nem, nem én soha, hozd ki te. — Ej, nem érdemes, az oltásnál úgyis elszennyeződött. A két testvér a gémeskút mellett fájdal­masan nézett egymásra, tele szemrehányással, bocsánatkéréssel. Hát érdemes volt ezért ? * Sokat sirt Csonkáné a veszteség fölött, mely érte őket. Nincs már meg a szekrény, keresheti bárhol a hímeskendőket. Nincs meg a cifra szűr, harmónikás csizma, de van test­vériség, a tűzzel kialudt a harag lángja is, szent a békesség. Hamu a kamara, újat csi­nálnak majd, ha kell, akkorra, mikor Zsuzsi leányt Lajos haza­hozza, a lakodalomra. És majd megtölti ő drága szövöttekkel az uj ka­marát ; két tulipánosszűr lesz főékessége minél hamarább. Mintha mondtam volna, hogy messzire nézek s a múlt emlékeit, alakjait látom ? Nem múlt ez, sem jelen, csak tán én képzelem, vagy talán csak álom. Bartha Mariska: PÉCSI FIGYELŐ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék