Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)

1898-01-27 / 21. szám

1898. január 27. 66 A KIRÁLYTIGRIS. — Engedd, hogy megcsókoljalak. Az ajkad, a hom­lokod. — Hirtelen visszaesett a karosszék ölébe. Giorgio megrémülve karolta át. — Ne aggódj, semmi, semmi . . . Add ide azt az üveget. Erős szag áradt ki az üvegcséből. Giorgio vonako­dott odanyujtani. Nata észrevette a habozását. — Ne félj, nekem már semmi sem árthat, néhány csepp pedig rögtönre használni fog. Lenyelt egy kanálnyit a folyadékból. A halántékait piros szín festette be. Nata úgy fel­kacagott, hogy Giorgionak szívét hasogatta ez a kí­nos nevetés. — Milyen jól érzem most magam — dicsekedett Nata. — Mintha tüzet ittam volna. Giorgio nem felelt, szó nem jött az ajkára, köny a szemébe. Nata a betegek szomorú kacérságával öltöz­ködött fel. A haja két vastag fonatban omlott vállaira, a tüdővésztől megúszott kebleit brüsszeli csipkedísz födte el. De Giorgio nem így látta őt. Az ő Natája még min­dig a régi volt, akit a Pergola-színház páholyában látott és a Viale Principe Amadeon fekvő villájának a kertjében. — Mire gondolsz ? — riasztotta fel merengéséből Nata. — Én nem akarom, hogy most is a feleségedre gondolj! — kiáltott fel haragosan. Giorgio vállat vont. — Szereted a feleségedet? Ne, ne felelj — tette hozzá s az ajkára szorította kezét. — Láttam a szín­házban , nagyon szép. Becsukta szemét, hogy a két nagy könycsepp útját elzárja. Irta: GIOVANNI VERGA. 53 — Az isten tudja. Ki akartalak kerülni, de nem sikerült. A szálloda sötét faltömbjét itt-ott egy ablak világí­totta meg. Giorgio fürkészőleg nézett körül. — Hol van ? — kérdezte, mintha szó lenne vala­kiről. — Tudom, hogy helytelen az, a­mit teszek ! Lát­tad, milyen pillantást vetett rám a szegény Erminia ? úgy tetszett, mintha a szivemben olvasna. És a fiacskám! Ki tudja, hogyan van most ? Ha valaki most a szivembe röpítene egy golyót, a barátomnak mondanám. De egy olyan hangot hallok, mely erősebb, mint az én akaratom. A boldogtalan meghal . . . tudod . . . Szüntelen előt­tem lebeg az alakja s ha megakadályozták volna, hogy idejöjjek, azt hiszem beleőrültem volna. Mialatt tört mondatokban beszélt, fel és alá járva a kertben, csomósan szakította le a faleveleket és dü­hösen morzsolta össze. Azután hirtelen eltakarta arcát és fuldokló zokogásban tört ki. Nagyon sajnáltam a szerencsétlent, aki a lelki fáj­dalmak súlya alatt roskadozott. Giorgio, a víg, a gond­talan, most hasztalan erőlködött, hogy titkolja gyengesé­gét, nem tudta visszafojtani szívébe a sírást. — Ha tudnád, hogy milyen drágán fizeti meg az ember a titokzatos örömöket — mondta olyan hangon, hogy a lelkemig nyilallott. — És mennyit kell az em­bernek szenvedni, míg olyan nyomorulttá lesz, mint én most. — Giorgio! — Igen, tudom, hogy nyomorult vagyok. Megcsal­tam a szegény feleségemet és olyan pillanatban távoz­tam fiam bölcsője mellől, amikor kötelességem lett volna PÉCSI FIGYELŐ 5 pókban tűzveszedelemben forgott.Ugyanis Posztl Károly segédjegyző szobájában Varga László irodaszolga jól besütvén, nem gondolt arra, hogy az izzó kályha mellől az ott levő fa­készletet félre rakja. Ott hagyta és bezárta a szobát, melyben aztán az izzó kályha köz­vetlen közelében levő fahasábok meggyulad­­tak és a tűz már a padlót s a gerendákat nyaldosta, mikor észrevették. Szerencsére, még elbírták a tüzet locsolni, mielőbb nagyobb kárt okozott volna. A gondatlan irodaszolga ellen megindították a vizsgálatot.­­ (Megvert ember.) Beremenden Gilbert Tamás, ottani lakosnak, összeszólal­­kozása történt Banyák János és Mészáros János, szintén beremendi lakosokkal. Az össze­­szólalkozásból aztán verekedés támadt, a mi­kor is Gilbertet ellenfelei úgy elverték, hogy az véresen tudott csak kezeik közül kimene­külni. A verekedőket feljelentette a siklósi járásbíróságnál, hol most várja az elégtételt sebesüléseiért.­­ (Lefelé a lejtőn.) Jeszenszky András, siklósi lakos házából egy csomó ruha­neműt emelt el egy őrizetlen pillanatban Vencel Margit, döbröközi illetőségű hajadon. A leány letérvén az igaz élet útjáról, addig haladt lé­felé a bűn lejtőjén, mig végre a kóbor életre s a lopásra adta magát. Ilyen állapotban kö­vette el a lopást, melyet most kiderítettek ellene s melyért a siklósi járásbíróság folytatja ellene a vizsgálatot.­­ (Kéménytűz.) Tegnap este hét óra után a szigeti­ országút 38. szám alatti házban, a­hol Hirschler Imre kereskedése van, az egyik kéményből gyors egymásutánban fel­szálló szikrák és sűrű füst jelezte, hogy a ké­ményben tűz támadt. A szigeti külvárosi rend­őrlaktanyáról nyomban ott termettek a hely­színen a rendőrök, a­kik megvizsgálták az emeletes épület kéményét a padláson, de semmi­­ veszélytől sem kellett tartani, mert a kémény ■ erős vasajtóval volt zárva s a tűz igy a pad­láson ki nem hatolhatott. Megtették azért, a mi szükséges volt és a kéményben lerakódott sok korom miatt támadt tűznek hamarosan véget vetettek, mielőtt a tűzoltók közbelépé­sére valami szükség lett volna, vagy a tűz a legkisebb kárt is okozott volna.­­ (Megszökött tolvaj.) Kis Fe­renc, laskói lakosnak az udvarában a napokban tolvaj járt, de másban nem tett kárt, csak az aprójószágokat dézsmálta meg. A csendőrség hamarosan kinyomozta, hogy a tolvaj Kocé József, laskói lakos volt, a­ki azonban annyira megijedt a bűnéért rá váró büntetéstől, hogy megszökött a faluból. Lakásán az ellopott apró­jószágokat megtalálták, de ő maga még nem került kézre. Szökését bejelentették a dárdai járásbíróságnak, a­hol majd elrendelik a kö­rözését.­­ (A pécsi felső kereskedelmi iskola ifjúságai Sikabonyi dr. Angyal Pál díszelnök vezetése mellett február hó 9-én a Porges-alap javára a Vigadó nagytermében táncvigalommal egybekötött hangversenyt ren­dez. Belépő­ dij személyenkint 1­art. Felülfize­­téseket a nemes cél érdekében köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Kez­dete este 8 órakor. — Rendezőség: elnök : Brogli József, alelnök: Garai Jenő, pénztáros : Fischer Dénes, ellenőr : Kain Alajos. Rendezők: Bantler József, Bedő Andor, Bergmann Lajos, de Carina Emil, Farkas Miklós, Kaufmann Boldizsár, Kerpner Miksa, Mérey Ernő, Práger Ernő, Propper Lajos, Resler Aurel, Riboli Miklós, Rudolf Péter, Schapringer Bódog, Schil­ler Sándor, Schön Alfréd, Schwarcz Aladár, Spitzer Lajos. Műsor: 1. »Tót táncmester« Gabányitól, monolog. Előadja Mittinger Vilmos. 2. Concert-Mazurka, C.-moll. Zongorára szerző és előadja dr. Vörös Nándor. 3. Váradynak »Rákóczi Ferencz Rodostón« c. melodrámája. Szavalja Brogli József, zongorán kiséri Spitzer Lajos. 4. »Duette«. Éneklik Taky Gyula és Taky Gyuláné úrhölgy. 5. Szavalat. Előadja Szohner Olga k. a. 6. »Faust«. Fantasie de Concert, D. Alard-tól. Hegedűn előadja Präger Ernő, zongorán kiséri Schön Alfréd. Tánc kezdete fél 10 órakor. A rendezőség felhívja azokat, a kik tévedésből meghívót nem kap­tak s ilyenre igényt tartanak, szíveskedjenek ezért a rendezőséghez (keresk. iskola helyisé­gében) fordulni.­­ (Szerencsétlen flótás.) Szabó Samu, sellyei napszámos, bejött Pécsre s mi­vel nem kapott munkát, az a bűnös gondolata támadt, hogy lop. E gondolattól hajtva belo­­pózott az est sötétjében Bodai Józsefnek az udvarára s ott a nyitvalevő istállóból elemeit egy lóra való használt lószerszámot. De itt nem merte értékesíteni, hanem hazavitte, hogy majd

Next