Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)
1898-01-27 / 21. szám
t másnap Sellyén eladja kéz alatt valakinek. Hanem hát nem kedvezett neki ebben sem a szerencse, mert a csendőrök kinyomozták és mielőtt eladhatta volna, fel is találták nála a lopott lószerszámot. A szerencsétlen tolvaj ellen most a szentlőrinci járásbíróság folytatja a vizsgálatot. — (Szegények öröme.) Ma délután tele volt a városházának első emeleti folyosója szegényekkel. Trixler Aladár rendőrbiztos írta össze azokat, akik a holnapi püspökbeiktatás alkalmából úgy a püspök, mint a város ajándékából segélyben fognak részesülni. Összesen hatszáz forint kerül szétosztásra a szegények között és mégis nagyon meg kell rostálni a jelentkezőket, hogy mindenkinek juthasson egy kis segítség. Hiába, sok a szegény és ritkán van a szegényeknek olyan örömük, mint most, hogy a jótékonyság számottevő segélyben részesítené őket! Művészet irodalom. O Elektra. Alig egypár ember hallgatta meg ezt a régi görög tragédiát, csaknem annyi volt a szereplő a színpadon, mint amennyi hallgató volt a nézőtéren. Pedig Angyal Ilka Elektrája megérdemli, hogy azok is megnézzék, akik a leghíresebb hősnőtől, Jászai Maritól látták ennek alakítását. — Mondhatni, hogy az egész az ő szerepét képezi, mert a többi mind csak mellékalak, és így a siker is az ő érdeme. A felvonások után volt is 54 A KIRÁLYTIGRIS, mellette maradni, hogy elriasszam a halált. Hátat fordítottam a házamnak, a szerencsémnek ... azt hittem, a szívem megreped, amikor átléptem a küszöböt . . . és mégis elmentem ! — Miért? — Miért? — ismételte az elmeháborodott merev tekintetével nézve rám. — Mert mennem kellett, mert ő szólított. C ! — És mi haszna lesz a látogatásodból ? — Azt nem tudom, azt hiszem semmi, éppen semmi, de nekem engedelmeskednem kellett. — Arra nem gondoltál, hogy ez a látogatás milyen következményekkel lehet nemcsak te reád, de ő reá is? — Eléggé tépelődtem, de az ő akarata erősebb az enyémnél; nem tudtam ellenállni. Igen, igen, ismerem az érveidet, a társaságbeli szabályokat, a kötelesség törvényszakaszait . . . Tudom, hogy hitvány ember vagyok ! ... És most úgy állok előtted, mint egy tettenért gazember. Még sokáig állt ott, arcát a kezeibe rejtve, míg az éjfélt ütő órák kongása fel nem riasztotta. — Isten veled ! — mondta hirtelen elhatározással. Mennem kell, ne tarts vissza! TIZENKETTEDIK FEJEZET. Azon a folyosón, mely Nata lakosztályába vezetett, csak egy petróleum-lámpa bágyadt fénye derengett. Az ajtó nem volt bezárva s mikor Giorgio remegve kinyitotta, a talpig fehérbe öltözött Nata ott állt előtte, egy nagy zsölyeszék karfájába kapaszkodva. Hófehér volt a ruhája, az arca még fehérebb. Csak egy pillanatig volt így, azután éles sikoltással karolta magához Giorgiot, szenvedélyes öleléssel. Hang nem jött az ajkára, csak ölelte, ölelte ezt az embert. Gyenge nesz hallatszott a szomszéd szobából. Nata talpra szökött. Menj ! — mondta olyan hangon, hogy Giorgio beleremegett. — Ki lehet ? — kérdezte. — Az uram , de ne törődjünk vele . . . Csak hoztál magaddal revolvert ? Ha a balsorsa idevezeti, lődd le! Anélkül, hogy a szavai hatására vigyázna, folytatta: — Vártalak. Giorgio megcsókolta, de Nata ajkai mozdulatlanok maradtak. — Megházasodtál ? — kérdezte tőle. Azután választ sem várva, folytatta lázas szaggatottsággal : PÉCSI FIGYELŐ része a megérdemelt tapsokban. S hogy a közönség nem unta meg a darabot, legjobban bizonyítja, hogy az 5-ik felvonás után is csak akkor kezdett távozni, midőn a vasfüggöny hirdette, hogy vége a darabnak. (Tsi.) Törvénykezés. Tolvajbanda asszonyokból. Egy hat tagból álló asszonybanda állott ma a törvényszék előtt, kik már évek óta látogatják a környékbeli vásárokat, elemelve onnan mindent, a mi kezük ügyébe akadt és a mire nem vigyázott tulajdonosuk eléggé. Borsos Ferencné szül. Fülöp Anna, id. Disberger Konrádné szül. Bangart Mari, Keresztes Anna, ki Tonka Miklóssal él vadházasságban, ifj. Disberger Konrádné szül. Sós Kata, Horváth Istvánné szül. Telekes Anna, Farkas Rozália, ki Disberger Jánossal él vadházasságban, voltak tagjai a bandának, a mely aztán a lopott holmikat orgazdáknak adta át s igy körülbelül 100 egyén állott orgazdaság gyanújában, vád alá azonban csak 26 helyeztetett. A tárgyaláson nem is igen tagadták bűnösségüket az asszonyok, legfelebb midőn egy-egy régibb lopásról volt szó, felelték, hogy lehet, miszerint ők voltak a tettesek, de már nem emlékeznek reá. Az első, második és ötödik helyen említett vádlottakra 14 rendbeli lopás bizonyult reá, miért is 1 évi és 3 havi börtönbüntetést rótt rájuk a törvényszék, a harmadik és hatodik helyen említettekre 12 bebizonyított lopásért 1 évet, a negyedik helyen említett vádlottra pedig 13 rendbeli lopásért 1 évi és 1 havi börtönt. Az orgazdák közül Disberger János, ki mint a lopott holmik főelárusitója szerepelt, 6 heti fogházat, Horváth Imréné 2 heti és Márkus Jánosné 1 heti fogházat kapott. A vádlottak részben iványi, részben sztárai lakosok. Az ítéletben mindnyájan megnyugodtak s igy az jogerőre is emelkedett. Mivel azonban már hasonló lopások miatt Eszéken is el lettek ítélve s a négy első helyen említett asszony már ott meg is kezdette büntetésének leülését, ezek most visszakisértetnek Eszékre s csak ha az ott kirótt büntetés letelt, fogják az itt reájuk rótt büntetést kitölteni, mig a két utolsó asszony itt lesz most becsukva s büntetése letelte után fog az eszéki törvényszéknek átadatni. 1898. január 27. Tanügy. )( Néhány szó a magyar társadalomhoz. Schneider István, pécsi népiskolai felügyelő-igazgató nevelés-oktatásügyi hetilapjában, a »Néptanoda« legutóbbi számában Zitta János, állami iskolai tanító, ily cím alatt értekezik a tanítóság elnyomott helyzetéről. Cikkét igy végzi: »Hát elfelejtettük a legnagyobb magyar szavait: »ember, ki nem érez, ki embertársa, sőt minden érző lény bajain nem olvadoz s ki keblében nem hord vágyat e bajokat örömmel váltani fel, vagy azok megszüntetésére, írta : GIOVANNI VERGA. 55