Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)
1898-10-01 / 223. szám
XXVI. évfolyam. Pécs, 1898. szombat, október hó 1. 223 -ik szám. Előfizetési árak: Egész évre • • 10 írt — kr. Félévre ... 5 » — » Negyedévre • • 2 » 50 » Egy hóra • • • — » 85 » Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Mária-utca 1.sz. s kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. LIT!Figyelő ! NAPI LAP. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária-utca lesz a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl. Vakációra vakáció. Pécs, 1898. szept. 30. Semmi sem állítja jobban vissza régi fényébe az ország közvéleménye előtt az ellenzéknek az utóbbi időben bizony erősen meghomályosodott presztízsét, mint az a fajdüh, a mely a kormánypárti újságpapirosokból feléjük sugárzik már a hírére is annak, hogy az ellenzék készül megemberelni magát s tűzzel-vassal rajta lesz, hogy a kiegyezési kérdésben a törvény világos rendelkezésének megkerülését megakadályozza. De nemcsak az újságok, hanem maguk a kormány tagjai is kiállnak már a fórumra és rémületüknekaz ellenzéki akció becsmérlésével adják világos tanújelét, mikor minden mulasztásuknak egyedüli okozójául az ellenzéket állítják oda, amely obstrukciós kedvében sem őket, sem a törvényhozást nem engedi munkálkodni az ország javára. ‘ Az obstrukció rémképétől való nekidühödés egyik klasszikus példájával szolgált a napokban a „Pécsi Napló“ a városok rendezéséről írt cikkében, a másikkal meg Bánffy báró az országos jegyzői kongresszus küldöttségének adott válaszában. Tegyük sorra mind a kettőt, megérdemlik már csak kuriózum kedvéért is. Abból az alkalomból, hogy a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor a képviselőház pénzügyi bizottságában szóba került a városok rendezésének kérdése is s a miniszter jelezte, hogy ebben a tárgyban készül is már a javaslat, a „Pécsi Napló“ kirohanást intéz a törvényhozás „szélső elemei“ ellen, akik „minden izgatást felhasználnak, hogy az ellenzéket obstrukciósivatagjába ugrassák. Ebbe "a sivár terméketlenségbe akarnak temetni minden tervet, amit a kormány a képviselőház elé hozni akar,és hozzáteszi, hogy kérdés, az ország meddig bírja türelemmel és kitartással a koplalásban. Táléban szörnyű a vád, csakhogy eltévesztette kedves laptársunk az adreszt, amikor ezt a vádat az ellenzékhez intézi , s mert hát hol van az a városrendezésijavaslat, amelyet azoknak a csúnya „szélső elemeknek“ az obstrukciója miatt tárgyalni nem lehet s egyáltalán tárgyalt-e valami érdemlegeset a törvényhozás az idei egész esztendőben, s ha nem tárgyalt, hát ki volt ennek az oka, az ellenzék-e, amely még a költségvetést is rövid három hét alatt keresztülbocsátotta az országgyűlési tárgyalás retortáján, amire előbb még soha sem volt eset, de még ezt a három hetet is a kormánypárt kivezényelt szónokai beszélték ki. Úgy tudjuk, hogy a kormány egyszer már közrebocsájtott egy városrendezési javaslatot ; hát ugyan mi akadályozta a miniszter urat abban, hogy ezt a törvényhozásnak is beterjeszsze s ott le tárgyaltassa ? Az ellenzék bizonyára nem, hanem előbb az a szempont, hogy az új városrendezési törvény újabb terheket róna az államkincstárra, ami veszedelmesen megingathatná a pénzügyi egyensúlynak mesterségesen föntartott épületét. No de nem veheti rossz néven senki az ilyen vádaskodást a „Pécsi Napló “-tól, mikor ilyenhez a nagy Bánffy maga adta meg a tónust. Mikor az országos jegyzői kongreszszus küldöttsége tisztelgett nála, hogy helyzetük javításáért s a többi közt a tisztviselők vasúti kedvezményének rájuk való kiterjesztéséért könyörögjenek, hát teljes fordulatáról biztosította a községi jegyzőket, ő szívesen megadna nekik tyúkot, kalácsot, de hát az a fránya ellenzék mindent megobstruál s ezen hajótörést szenvednek az ő legjobb szándékai. Hát jó is odaállítani bűnbaknak az ellenzéket a választókra oly nagy befolyást gyakorló jegyzők elé, legalább annál nagyobb odaadással fogják a választásoknál tolni a kormány szekerét, hogy ez végkép elgázolhassa az ellenzéket, amikor aztán el lesz hárítva a kormány áldásos működésének utolsó akadálya is az útból s felvirulnak az aranjuezi szép napok a közigazgatás igavonára is, mert akkor nem lesz sürgősebb dolga a kormánynak, mint a községi jegyzőket busás fizetéssel beiktatni az állami tisztviselők fényes légiójába. Arról persze megfeledkezett a kegyelmes úr, hogy a jegyzők olvasni is tudnak s mint ilyenek újságokat is járatnak, amelyekből értesülhettek, hogy az a nagy mandarin, akit az ellenzék dolgozni nem enged, egyebet sem tesz, most vakációztatja a törvényhozást, mert nem tudja, vagy nem akarja munkaanyaggal ellátni. Az idén is egész tavaszszal, meg az egész nyáron át szünetelt a parlament működése, s hogy valahogy maguknak a képviselőknek eszükbe ne juthasson a hosszú vakáció unalmában dologra gyűlni, hát királyi kézirattal még külön is lepecsételtette az országgyűlés kapuját. S most, hogy a munka évadja újra beköszöntött, megint csak nincs mivel foglalatoskodni s a képviselők azzal mutatják magukat, hogy helylyel-közzel összejönnek egy formális ülésre s megállapítják, mennyi ideig adjanak maguknak újabb vakációt. Ebben merül ki Bánffy báró munkaprogrammja s az alelnök és bizottsági tagok választása, kérvények lemorzsolása és interpellációk után megint tíz napi vakációt szándékozik javaslatba hozni. Ha az ellenzék valamiben akadályozza a nemes bárót, hát ez a folytonos vakációzás lesz az, amiben meg fogja akadályozni s rajta lesz, hogy valóságra váljék a Polónyi nótája : »Ha még egyszer azt izeni, Akkor neki el kell menni !« Addig pedig csak hadd szidják a kormánypárti újságok az ellenzék obstrukciós kedvét, hadd korteskedjék a szellemes miniszterelnök a rászorult alantasok előtt az ellenzék által megakadályozott jó szándékaival, annál nagyobb harci kedvvel, a sikernek annál biztatóbb reményével készül az egész ellenzék s nemcsak annak becsmérlett „szélső elemei“ az alkalomra, amikor a kormánynak azt a jó szándékát, hogy az országot a törvény megkerülésével továbbra is megtarthassa a szolgaságban, tényleg meg is fogja akadályozni. Elmúltak már azok az aranyos idők, mikor az ellenzéki pártokat olyan szépen lehetett egymásra uszítani; kikopott a kormány a hitelből már azoknál is, akiket a kormánypárti terminológia „jobbérzésű, komolyabb ellenzékieknek“ szokott elnevezni, hisz épen Apponyi pártja, amely olyan megbecsülhetetlen szolgálatot ÁUSZIG a legújabb őszi cikkek, u. m. selyem s ruhaszövetek, valamint a legújabb jelöltek jutányos áron kaphatók.