Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)
1898-10-01 / 223. szám
1898. október 1. PÉCSI FIGYELŐ azért, mert a királyné temetése alkalmából rendelt koszorúk majdnem az egész virágtermést fölemésztették. De tekintettel voltak a gyászra is s igy történt a gyümölcskiállitás elmaradása is. A gyümölcstermelőkre az egyesület elhatározása határozottan kárral jár, mert a téli gyümölcsökből igen sok termett, a legjobb minőségből. Ennek a jó gyümölcstermésnek a hire már a külföldre is eljutott s az idegen kereskedők nagyobb számmal akarták megnézni a budapesti gyümölcskiállítást, hogy a termelőknél nagyobb bevásárlásokat eszközöljenek. Ez az oka annak, hogy a kiállítás elmaradását vegyes érzelmekkel fogadják s ugy okoskodnak, hogy azért, mert nincs virág, a gyümölcskiállitást meg lehetett volna tartani. (Elhalasztott temetés.) Lapunk tegnapi számában közöltük Blatterbauer Vencel elhalálozását s a temetés idejét, a kiadott gyászjelentésnek megfelelőleg, a mai napra, péntekre tettük. Minthogy azonban a holttestnek Budapestről való átszállításában késedelem állott be, a temetés az újabb jelentés szerint, holnap, szombaton d. u. 4 órakor fog megtörténni a budai külvárosi halottasházból. A gyászistentisztelet megtartása is október 1-ről október 3-ra lett elhalasztva. (Arany és ezüst tárgyak a régészeti kiállításban.) Igen érdekes a Juhász László ügyvéd úr régészeti kiállításában korról-korra figyelemmel kísérni, hogy mikor és mily alakban kezdett fellépni az arany és ezüst használata. Az őskor termében a celta ékszerek és tárgyak között látni egy rendkívüli becsű arany csöngőt és egy ruhakapcsoló gyűrűt és látni ezüst celta pénzeket. Megtanulhatjuk ebből, hogy az arany és ezüst érc a bronz korban is már előfordult, de természetesen akkor még ritkaság számba ment. A római kor termében bámulatra méltó arany, ezüst és drágakő ékszereket látunk, ami arra mutat, hogy az arany és ezüst a római korban már általánosabb volt — ezen ércből e korban nagy változatokban találhatók az ékszerek és római pénzek. Végre a népvándorlási kor is sok igen szép arany és ezüst dísztárgyat és ékszert mutat fel. Mint most értesülünk, a kiállítás megtekintésére ide fog érkezni holnap, szombaton reggel Budapestről Hampel József múzeumi vezérőr, a magyar tudományos akadémia tagja és pár napot tölt annak megszemlélésével. Véleményéről annak idején értesíteni fogjuk olvasóinkat. (A tizenhármas szám.) Azt a babonás hitet, hogy a tizenhármas szám szerencsétlen, fényesen megcáfolja a pécsi honvédönkéntesek tiszti vizsgájának eredménye. Ugyanis tizenhárom honvédönkéntes ment az idén Székesfehérvárra a pécsi, tizenkilencedik honvédgyalogezredtől, hogy ott vizsgára álljanak és mind a tizenhárom olyan sikerrel felelt meg a kívánt tudnivalókból, hogy egy sem bukott meg közülök, hanem mindannyian őrmesterekké lettek előléptetve. Ma reggel az öt óra tizenöt perckor érkező vonattal jöttek vissza az őrmesteri jelvénynyel földiszített önkéntesek Pécsre és ma már nagyobb részük fölkötötte a hosszú kardot is és úgy járkált a város utcáin. Holnap vagy holnapután elbocsájtják már őket az ezred kötelékéből és felöltik a kényelmes civil ruhát. A honvédönkéntesek vizsgája különben is igen szép eredménynyel végződött Székesfehérvárott, amennyiben a vizsgára jelentkezett negyvennégy önkéntes közül csak öt nem lett őrmesterré előléptetve. (A színház megvizsgálása.) A színház építését ellenőrző bizottság holnap délelőtt kilenc órakor vizsgálatot fog tartani a színház épületében, melynél jelen lesznek Herbert János gazdasági tanácsos elnöklete alatt Bauch János főmérnök, dr. Vasváry Ferenc városi másod aljegyző, Csonka István, Hillebrand Ferenc és Schlauch Imre vállalkozók, továbbá a színház építését ellenőrző bizottság tagja. A bizottság különösen a tűzbiztonságot illetőleg fogja tüzetesen megvizsgálni a színház épületét, nehogy a most kezdődő szezon alatt valami szerencsétlenség érje a szép színházi épületet és az abban szórakozást kereső közönséget. (Andrée és a spiritiszták.) Bringhamptonban (New York állam) él egy Mrs. Leege nevű hölgy, a világhírű sarkutazó unokatestvére, aki ott orvos. E hölgy állítása szerint Andrée, aki maga is spiritiszta, évekkel ezelőtt őt is beavatta a szellem világ titkaiba és már hosszabb idő óta telepathia útján érintkeznek egymással, így kevéssel Andrée útrakelése után is, mint a »Philosophical Journal«, az amerikai spiritiszták hivatalos közlönye írja, éjszakának idején egy szellem jelent meg előtte. Mikor a szellem intett neki,, hogy kövesse, valami különös hatalom a levegőbe emelte s aztán hosszú ideig szállt erdők, mezők, városok és falvak fölött, mig végre az óceán fölött lebegett egy gleccserekkel borított előhegység közelében. Itt a szellem parancsára megállt. Ekkor feje fölött megpillantotta az északi sarkot, lent pedig egy aerostat romjaiból összetákolt sátrat látott. A sátorban néhány férfi aludt a tűz körül, akikben Andréet és társait ismerte föl. Midőn Mrs. Leege fölébredt, természetesen bringhamptoni lakásán, ágyában találta magát. Különös álmából azt következteti, hogy Andrée szerencsésen elérte az északi sarkot, semmi baja sincs és nemsokára visszatér. Egyébként a »Philosophical Journal« a hölgy igazmondásáért és szavahihetőségéért föltétlen kezességet vállal. (A szervezkedési szabályrendelet tárgyalása.) Nap nap után üléseket tartottak a városházán Majorossy Imre polgármester elnöklete alatt, melyen az új szervezkedési szabályrendeletet tárgyalták, javítgatták a tanács tagjai. Sietős volt a munka, mert már legközelebb elő akarják terjeszteni azt a közgyűlésnek elfogadás végett s fura iparkodnak, hogy holnap már a végleges megállapodás eredményeként az egész szabályzatot dr. Fejérváry Imre báró főispán elé terjeszthessék, ki holnapra már visszaérkezik Neuhausból, hova pár nap előtt nejének meglátogatása céljából utazott. (Carnot emlékérme.) A párisi pénzverdében most a francia köztársaság volt elnökének, Garnotnak tragikus halálára emlékeztető emlékérmet vernek, melyet a két kamara tagjai között fognak szétosztani. Az érem Roty M. szobrász legjelesebb művei közé tartozik. Carnot a halotti ágyon fekve van ábrázolva, előtte áll egy női alak, mely a gyárehetett, mert a gyerekek nyári ruháját kellett megvarrnom s a mikor ezzel készen voltam, nővérem azzal lepett meg, hogy az ő ruháinak átalakítására is csak engem várt, mert én mint fővárosi asszony jobban értek ilyesmihez, mint őgynkfalusi tapasztalatlanságával. A wmTM kitüntetés elől csak nem lehete kitömni és szorgalmasan hozzáláttam, hogy nevens garderobjában érvényesülni segítsem a fővárosi ízlést. De csakhamar be kellett látnom, hogy ebben aboldog falusi magányban nemcsak a toilette kérdésekben tudják méltányolni s ehhez képest értékesíteni is az ő nagyvárosi tapasztalataimat, de tökéletes falui gazdasszonyt is fedeztek fel bennem, akit megnyugvással rá lehet bizni a háztartás körüli teendőket is, a kenyérsütést is beleértve El is ment a dolgos hírem a faluba. Egyik nap beállított a szomszédban lakó nagy néni s addig dicsérte jó gazdasszony voltom a mig meg nem ígértem neki, hogy arra a pá napra, mig a leánya távol lesz a háztól, elvégzem helyette a fejést. Át is küldte mindjárt másnap hajnali harangszó után a harangozót, hogy a »nagysága keljen fel és jöjjö át fejni.« Sógoromban mégis volt annyi udvariasság, hogy a házon kívül való munkát szóló ezt a meghívót csak a reggelinél közölt velem, de az estéli fejés idejére azért még pontosan figyelmeztetett, mert azért kijárt a házhoz a nagynénitől egy-egy liter tej. De azért nem illenék ajkamat panaszszóra nyitni, mert bár napközben soha ki nem fogytam a munkából (a gyerekek is nap-nap után újra elnyűtték a ruhájukat a madárfészek után való mászkálásban s mindig újra kellett foltoznom), azért nem volt hiány szórakozásban sem. Nem volt ugyan szó sem fürdésről, sem ladikázásról, de volt más mulatság. Sógorom, mint gazdálkodó ember, már hajnali négy óra előtt kelt és mindennap ott kaszinózott a zöldzsalugáteres ablakom előtt a gulyással, meg a harangozóval, élénken tárgyalva a falu szenzációs eseményeit, a melyek közt nem az utolsó helyet foglalta el az én ottani nyaralásom s nem egyszer kellett hallanom a jó falusiaknak olyanféle bölcs vélekedését is, hogy engem »tán úgy hajtott el az uram«, hogy igy egymagamra olyan sokáig ellehetek idegenbe. Muzsikában sem volt hiány, csakhogy ezt a szúnyogok csinálták az ágyam körül s el nem hagytak volna szunnyadnom újra egy világért. Ha aztán ebéd után akartam pótolni elrablott hajnali álmomat, akkor meg a gyerekek telepedtek le az ajtóm elé s ott őrölték nagy zajjal a kőport sónak, lisztnek, már ahogyan a játékuk hozta magával. A harmadik héten egy reggel borzasztó csirke-lármára ébredek, lótás-futás, lárma az egész portán. Alvásról többé szó sem lehetvén, sietve öltözködtem föl s épen akkor léptem ki a folyosóra, mikor a gyerekek az utca felől nagy diadallal hozták egy kotlós megcsonkított tetemét. A róka támadta meg szegényt és csirkéinek védelmében szenvedett hőshalált. Sógorom, mint aféle praktikus ember, hogy a veszett fejszének nyele forduljon, rögtön ki is jelentette, hogy a kotlóst kell megcsinálni ma ebédre, ő bizony ma nem hozat húst, úgyis elég nagy a kára. Már-már ájulásra akartak fordítani a dolgot ennek hallatára, de aztán meggondoltam, hogy falun úgy sem értenék ezt meg s az étlapon semmiféle ájuldozás nem változtatna, hát belenyugodtam a végzetbe. De titokban írtam a fékemnek, hogy küldjön hamar hazahívó levelet, találjon ki akármilyen ürügyet, hogy milyen nagy a szükség rám odahaza. Így szabadultam meg aztán szép szerével a hónap letelte előtt az epedve várt nyaralásból, teljesen kigyógyulva az előbb oly nagyon gyötrő »nyaralási lázból«, de azért most is, a nyaralás befejezte után négy héttel, tart még az utókora, mert a falusi üdülés fáradalmait még mindig nem hevertem ki teljesen. — Ilyen volt az én első nyaralásom. Fővárosi menyecske.