Pécsi Figyelő, 1899. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)
1899-01-01 / 1. szám
4 filigrán bajuszkefét, arra az alkalomra, ha majd olyan csinos bajusza lesz, mint amilyent a színházi fodrász kanyarint neki esténkint a színpadon. Béres Jenőeszméit kapott krisztkindlibe, Mégpedig kettőt. Egyiket a nagyváradi patkányirtóról, ami azonban hasznavehetetlen lett, mert a patkányokat ez eszme alapján csak úgy lehet kiirtani, ha fauteuillbe ültetik és ezüst kanállal eteti őket — Szeidlitz-porral. A másik eszme tulajdonkép eszmezavar volt. Összetévesztette magát — Bérei Gyulával s végre is nem tudta, hogy ő melyik Bérei s majdnem eszébe jutott a — nemesi családneve is. S végül Bognár Hanzinak hozott egy szabad estét, mikor nem — játszott:a karácsonyestéjét. A hétnek nem is vala más eseménye, még csak az, hogy »Himfy dalai«-t az újév utánra hagyták és hogy Somogyi direktor az ország két határszélén járt, hol Szatmáron, hol Pozsonyban, keresvén a jövő évre a téli szállást, nyári menedéket. A két karácsonyi ünnep valóságos robotmunkát hozott színészeinknek. Délután is, este is előadás, egyszer biciklis darab, máskor premier: sok vala egy »kicsikát« s hogy meg se látszott a fáradság rajtuk, ez csak az ő dicséretükre szolgál. A »Három Kázmér«-ban például Lipcsey Józsa és Béres Gyula olyan kitűnő biciklistáknak bizonyultak, hogy bátran a tandemen is végigfuthatnák a paradicsom völgyét, ha a legszelídebb komikusnak nem lenne kedves kis felesége és a legszebb szemű primadonna nem volna eljegyezve a Himen rózsaláncai számára! Ő különben a »Hamelni patkányfogó«ban is olyan csinos volt, hogy ha Béres Jenőnek a nagyváradi patkányfogó eszméje helyett őt vitte volna neki ajándékba a kriszkindli, a magyar »Girardi« bizonyára ígérne (de nem adna) száz aranyat annak, aki egy patkányt mutat, ami az ő patkányfogója szeme pillantásától meg nem szelídül. A »Gésák«, meg a »Cigány Panna« töltötték ki a karácsony ünnep esti előadásokat s mindkettőben Örley Flóra volt az est hőse. Megjelent e héten a színpadon a »Végrehajtó« is, meg »Coulisset úr« és csodák csodája, most az utóbbitól féltek s nem az elsőtől. Hogy miért ? Erre a kar leggömbölyübb és legpiszébb tagja ily választ adott: — Tudja, az obstrukció folytán nem muszáj adót fizetni. De azért adót mi szedünk, hogy kiktől s mily karhatalommal, azt hogy ne bíznék magában a Scylla és Charibdusek között hányatott kormány ?! Száz szónak is egy a vége: az ilyen fontos események mellett nem marad tér a helyi jellegű események számára. Alig is történt azonban valami számottevő eset e héten nálunk. Képviselőket választott az izraelita hitközség; beauzsonna volt a Tornacsarnokban s folytak a készületek a Szilveszter-estélyekre, melyekkel ma elbucsuztatjuk az ó esztendőt és köszöntjük az újat. Történt ugyan mnég más is .A tifusz terjedt, a betegek száma megközelítette már a százat, de a közegészségügyi bizottság kimondta, hogy azért a járvány mégsem általános. Nem hát, mert csak a Rókus alján van elterjedve ! Talán bizony arra várnak, hogy a városházára is bemenjen Tífusz ő méltósága — a méltó,ságos urakat úgyis nagyon szeretik a torony alatt — s csak akkor fogják elismerni, hogy mégis csak járvány a tifusz-járvány ! Node különben Isten óvja nagy csapástól a mi magyar hazánkat a rossz csillagok járásának eme napjaiban s az esztendő utolsó hetének krónikája végén mit tehetne mást, mint kíván: — Boldog exlexes ujesztendőt! Kővágó Örs, ez a kotnyeles Coulisset úr tudja és ezért félünk, hogy elárul bennünket az imádóinknak. Node nem árulta el őket. Erre mutat, hogy már a mai posta is vitt nem egy levelet a színházi szépeknek, ezzel a négy betűvel: — B. u. é. k. Állítólag egy fekete szemű karhölgyecske a levelet e szavakkal dobta az öltöző kandallójába : — Bujék beléd az ördög! S hogy miért ? . . . Mert a levélhez nem volt mellékelve semmi! Igric. PÉCSI FIGYELŐ Napirend 1899. január hó 1-én és 2-án. Naptár: vasárnap, január 1. — Róm. kath.: Újév. — Prot.: Újév. — Görög-kel.: (dec. 20.) Ignác. — Zsidó : Tebeth 19. — Nap kél 7 óra 51 perckor; nyugszik 4 óra 16 perckor. — Hold kél 9 óra 28 perckor este; nyugszik 10 óra 10 perckor délelőtt. — Hétfő: jan. 2. — Róm. kath.: Makár. — Prot.: Makár. — Görögkel. (dec. 21.) Julianna. — Zsidó: Tebeth 20. — Nap kél 2 óra 51 perckor; nyugszik 4 óra 17 perckor. A Hold kél 10 óra 34 perckor este, nyugszik 10 óra 29 perckor délelőtt. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: enyhe, nyugaton és északon csapadék várható. Izr. hitközség képviselőtestületi alakuló közgyűlés vasárnap 10 órakor. Színház: vasárnap délután 3 órakor »Ingyenélők« , népszínmű; este fél nyolc órakor »Királyfogás«, operett. Hétfőn »Himfy dalai«, vígjáték itt először. Boldog újévet kíván a »PÉCSI FIGYELŐ« szerkesztősége és kiadóhivatala. (Szentségimádás.) Az újesztendő három első napján a székesegyházban szentségimádási ájtatosság tartatik. Az oltári szentség a reggeli hétórai mise előtt létetik ki és az esti ötórai litánia után helyeztetik vissza a tabernakulumba. Előtte egész nap egy áldozát s két papnövendék imádkozik. A székesegyházban ez alkalomból mindhárom nap 8 és 11 órakor csendes mise, 9 órakor pedig ünnepi mise tartatik, mely után szentbeszéd lesz. (1899.) Ez az uj évnek jegye: a 19-ik század utolsó előtti esztendejének. Tiszta fehér lapjaival készen áll a történelem egy uj kötete ; nemzetek és egyesek szorongó kíváncsisággal várják : mit ir belé a sors ? A magyar nemzet történetében az 1898. év gyászkeretét meg nem szinesiti a jövő s ha a lapjait forgatjuk, imádott Nagyasszonyunk szomorú sorsa kisír a susogó levelek közül. Mily reményekkel tekinthetünk a jövőbe ? ... A német, aki több mint negyedfélszázad óta a magyar sorsra azt mondja: »Selten kommt was besseres nach« . . . Az új esztendőre azt mondják az asztrológusok, hogy a kilátások, amenynyiben az Ég hatalmasságai döntenek s nem a földi potenták, elég biztatóan alakulnak. Az év uralkodónője, a szerelem istenasszonya, Vénusz . . . Ah, ha az ő rózsaszín jegyében megtalálnák az emberek a szivüket s a szenvedélyek vad harsogását, a béke halk és édes zenéje simitaná el! Az uj évet a naptári véletlen úgyis az ünnepnapok esztendejévé avatta föl: vasárnapja van ötvenhárom, ünnepe öszszesen hatvannyolc. Világos esztendő, amenynyiben három nap és két holdfogyatkozása közül mi csak egyet-egyet észlelhetünk, június 8-án az egyiket s a másikat december 17-én. A húsvét a tavaszi ruhákra ugyancsak korán , április 2-án és 3-án lesz, piros pünkösd napjai május 21. és 22. A pápa rossz szemmel nézi a husvét évről-évre való költözködését s meghatározott helyet akar kijelölni neki a kalendáriumban. Nagy jubileumok vagy emléknapok nem lesznek 1899-ben. Érdekes körülmény, hogy a 18 utoljára áll az évszám elején. A táncos fiatalságot végre megnyugtatjuk azzal, hogy a farsang 39 napig tart, a vezeklésre pediglen 46 böjtnap rendeltetett . . . Nos és a munka századának utolsó előtti évében is dolgozni fogunk azzal az óhajtással, — vajha ja piéce de resistance volna a XIX századhoz ! — (A kvóta provizóriuma.) A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: »Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. évi december hó 21-én kelt törvény 3. §-a, Bir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre , a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképen döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi december hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben járultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul fentartatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi december hó 30-án. Ferenc József, s. k. B. Bánffy, s. k.« E szerint a kvóta-arány Magyarországra 1899 ben harminc, Ausztriára hetven százalék lesz. (Élet és halál.) Leáldozott az ó-esztendő; jön helyébe az uj s most, hogy az ótól búcsúzunk, mindnyájan azokra az élőkre gondolunk, kik ez évben látták meg először a napvilágot s még inkább azokra, kik nem élnek már, kik az ó-esztendőben az örök nyugalom hazájába tértek. És csak egy-egy szám, ami ezt kifejezi s mégis hány szív boldogságának elvesztét, hány új élet kezdetét jelentik ezek a számok. A pécsi első kerületi állami anyakönyvvezetői hivatalban ez év folyamán bejegyeztetett 1131 születés és 1161 halálozás , tehát a halálozás 30-al több, mint a születés. Házasságkötés volt az egész évben 286. A bányatelepi (II-ik kerületi) anyakönyvi hivatalban bejegyeztetett 106 születés, 109 halálozás. Házasságkötés volt ötvenhat. (Választók a Tisza-lex ellen.) A dárdai választókerület független érzelmű polgársága Karancs községben tartott népgyűlésén nagy megbotránkozásának adott kifejezést a Bánffy-kormánynak a Tisza-lex útján tervezett kormányzata ellen, amely alkotmányos jogainkat és szabadságunkat legnagyobb fokban megsérti. Ugyanekkor az összes ellenzéki képviselőknek köszönetét, elismerését nyilvánítja, azután erőt, kitartást és sikert kíván küzdelmükhöz, hogy az alkotmányon kívüli kormányzás be ne következzék. Különösen üdvözli Hentaller Lajost, mint a kerület képviselőjét és a függetlenségi pártot. Hasonló határozatot hozott a siklósi és a somogy-tabi választókerületek polgársága is. (Halálozás.) Blau Lipótné, Blau Lipót rácvárosi nagyvendéglős neje hosszas szenvedés után életének 53-ik évében tegnap este elhunyt. Siratja férje és hat gyermeke, köztük dr. Blau Adolf pécsi gyakorlóorvos. Az elhunyt temetése holnapvasárnap délután lesz Rácvároson, 1899 január.