Pécsi Figyelő, 1899. október-december (27. évfolyam, 224-298. szám)
1899-10-28 / 247. szám
1899. október 28. PÉCSI FIGYELŐ még a hírlapok is agyon élcelték, úgy, hogy összes műszereit és találmányait a lánchidról a Dunába dobta. Flóris Áron dr. t már hívták Amerikába Chicagóba, hol egy szanatóriumot akartak az igazgatása alá bocsátani, mert a tüdővészeseket az ő metódusával lehet eddig a leggyorsabban és a legbiztosabban gyógyítani. Horribilis fizetési összegeket ígértek neki, ezenkívül húsz százalékát a tiszta jövedelemnek. Hívták Párisba is, Londonba is, de ő csak megmaradt hazájának, nemzetének. Legújabb találmánya, melynek értékesítésével most foglalkozik, nagy szenzációt fog kelteni. Ez a találmány azonban már testvéröcscsével, Flóris Endre dr. pécsi ügyvéddel közös tulajdonát képezi. Flóris Endre dr. mindig kitűnő fizikus volt, fizikatanára a híres Tarczy Lajos volt, ki 1859-ben első magyar fizikájával 400 aranyat nyert a tudományos akadémiától. A találmány, mely már ki van próbálva, oly tökéletes hadi műszer, amelylyel az egész ellenséges hadtest már húsz kilométernyi távolságból láthatóvá lesz, sőt még a vezényszót is lehet hallani. Az új műszer kombinálva van a telefonnal és fonográffal és ha beválik, ez lesz a hanyatló század egyik legnevezetesebb találmánya. Németh Péter: Hapland 1899. október 28-án. Naptár: szombat, okt. 28. — Róm. kath.: Simon és Judás. — Prot.: Simon és Judás. — Görögkel. : (okt. 16.) Longin. — Zsidó: S. Ch. Sarah. — Nap kél 6 óra 40 perckor; nyugszik 4 óra 48 perckor. — Hold kél éjfél után 43 perckor; nyugszik délután 2 óra 23 perckor. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: derült, száraz, hűvös idő és éjjeli fagy várható. A Kath. Kör estélye 8 órakor. Színház: »Unatkozó király«, operett. — (Letett alapítványok.) Hetyey Sámuel megyéspüspök ma délelőtt helyezte el az egyházm. alapítványi pénztárba azt a százezer forintnyi alapítványt, melynek kamatai felerészben a püspöki joglyceumot, felerészben pedig a tanítóképezdét illetik. (Egy pécsi mathematikus győzelme.) A pécsi főreáliskolából már sok kitűnő mathematikus került ki és ma ismét egy fiatal mathematikus diadaláról értesülünk, aki még alig vetette le magáról az iskola porát és már dicsőséget szerez a pécsi reáliskolának. Tagadhatlanul nagy érdeme van ebben a pécsi főreáliskola derék igazgatójának Dischka Győzőnek, aki ritka szakértelemmel és ügybuzgósággal csüng növendékein és minden igyekezetével rajta van, hogy a társadalomnak ne csak hasznos polgárokat, hanem tudósokat is neveljen. Kornis Ödön a kitüntetett, aki az ország legjobb mathematikusai közé küzdötte fel magát. Kornis Ödön, a budapesti műegyetem hallgatója, a folyó hó 12-én tartott országos mathematikai versenyen az első díjat, a 100 arany koronás díjat nyerte meg. Az eredményt Eötvös Lóránt báró elnöklete alatt a mathematikai és fizikai társulat tegnapi ülésén hirdették ki. A fiatal mathematikus Eötvös Lóránt dr. által meghívást nyert, hogy lépjen át a tanári pályára és akkor szép ösztöndíjban fog részesülni és igy várható, hogy Kornis Ödönből egyetemi tanár lesz. A fiatal mathematikus, mint IV. osztályú realista már mély mathematikai tudást árult el és Maksay Emil, az algebra akkori tanára, volt az első mestere, aki a mathematikát tovább fejlesztette benne. Azután Heckinger István, Maksay halála után volt további mestere és neki is feltűnt, hogy a legkomplikáltabb algebrai tételeket is mily könnyűséggel oldja meg a fiatal mathematikus. A tanárok nem kímélték a fáradságot és elsősorban nekik köszönhető, hogy Kornis Ödönnel ismét diadalra segítették a pécsi főreáliskolát. (Esküvő.) Szögyi Sándor, a Zsolnay gyár tisztviselője és Engel Ernesztin, Engel Hermann pécsi fakereskedő leánya, tegnap délelőtt kötöttek házasságot. Hivatalos tanuk: Zsolnay Vilmos nagygyáros és Sohr Sándor, bérkocsi tulajdonos voltak. Az uj házaspár ebéd után azonnal nászútra kelt. (Előadás a mentés köréből.) Mint már évek óta szokás, most is megtartotta Ludwigh Ferenc dr. városi kerületi orvos, mint pályaorvos, az októberi mentőtanfolyamot részint a pécsi vasúti indóház forgalmi személyzete, részint a vasúti műhely munkásai számára. A tanfolyamon a személyzet és a munkások egykép teljes jártasságot mutattak be a veszély idején való segélynyújtás tárgyában. (Difteritisz a kékesdi iskolában.) Kékesden az iskolaépületben lakó tanító, Merkte Adolf leánya difteritiszben megbetegedett. A ragályozó kór tovaterjedésének meggátlása céljából a vérmegye tiszti főorvosának kikért véleménye alapján a községi elemi iskolának bizonytalan időre a szükségesnek mutatkozó gyógy, óvó és fertőtlenítő eljárás szigorú foganatosítása mellett leendő bezáratását Tormai Károly alispán elrendelte. (Hódit az eszme.) Már hírül adtuk közönségünknek, hogy a zenés istentiszteletek állandósítása Pécsett elhatározott dolog s ez az eszme általános megelégedéssel találkozik, mert régen táplált közóhajt valósit meg. Nevezetes jelenség gyanánt veszünk tudomást arról, hogy a kizárólagos gregorián ének egyedüli szószólója, t. laptársunk, a „Pécsi Közlöny“ utolsóelőtti száma is hangoztatja a mozgalom jogosultságát, helyességét. A tegnapi szám ugyan megint az előbbi nótát intonálja és szellemes jelzővel „húsos fülüek“-nek nevezi az instrumentális zene barátait, akiknek „megfoghatatlan és érthetetlen a szellem és élet szavait, már t. i. a gregorianum. Hisz éppen az a baja ennek a gregorianumnak, hogy „húsos“, tehát emberségesen alkotott fülek nem értik meg s arra vagyunk, de igazán, kiváncsiak, miféle fülek a gregorián barátainak a fülei ? Akkor hát csakugyan nem „hallás“-ra van ez az ének szánva, quod erat demonstrandum; a szellem és élet „szava“ (tehát szava!) mi után-módon hat a gregorián ember belsejébe „húsos fül“ nélkül? Képzelődés hát az egész — s erre a térre nem követhetjük őket. Ideje azonban, hogy a más meggyőződésen levőkkel szemben a hasraesett csipkedések, szellemeskedések megszűnjenek. Alkalmunk volt a zenés miséket újraalapítók határozatáról szóló okiratba betekintenünk, melynek II. pontja szóról-szóra így hangzik: »A dómban meghonosított vokál ének intézményének ellenséges érintése, vagy ezzel szemben való állásfoglalás ki van zárva.« Vegyék ezt tudomásul odaát, de „húsos fülek“-kel s ne provokáljanak ágyudörgést, mely beszakithatná a gregorián szellemi fülek dobhártyáit is. —Bimbóhullás.) Egy fiatal gyermeket ragadott ki tegnap este a kérlelhetlen halál a szerető szülők ölelő karjai közül. Muszti Tivadar Lajos a kis halott, ki tegnap este 11 órakor hat hónapos korában elhunyt. A korán lehullt bimbót kétségbeesett szülein kívül testvérei s nagyszülei siratják. Temetése f. hó 28-án d. u. 4 órakor lesz a Basa-malom-uti gyászházból a budai külvárosi temetőbe. (Kerékpár-baleset.) Szontagh József pécsi lakos, magánzó, tegnap délután kerékpár-kirándulást tett a siklósi országutra, hol egy a földön hevert tégladarabnak futott neki. A kerék kicsúszott alóla s Szontagh olyan szerencsétlenül esett le a gépről, hogy bal keze kificamodott. A szerencsétlenül járt fiatalembert petrezselyem utcai lakásán ápolják. (Elütötte a kocsi.) Steyer János vasúti munkást, amint ma reggel a vasútra ment, az Indóház utcán egy üres szekér elütötte. A kocsis azonban idejekorán észrevette a bajt, megállította a lovakat s igy Steyernek nehány jelentéktelen horzsoláson kívül más baja nem történt. (Elcsípett zsebtolvaj.) Tegnap este a vasútnál a rendőrök elcsiptek egy Kern Imre nevű pécsi illetőségű 14 éves suhancot, kinek az volt a bűne, hogy Kohn Ármin utazó zsebéből a pénztárnál a pénztárcáját ki akarta lopni. Kohn észrevette a suhanc szándékát s elcsipve őt, átadta a rendőrségnek, hol majd felelősségre vonják. (Térzene.) Az 52-ik gyalogezred zenekara vasárnap délelőtt 1/ 12-től 1/a 1-ig térzenét tart a Széchenyi-téren a következő műsorral: 1. Induló Wagnertől 2. »Methusalem királyfi« nyitány Straszertól. 3. »Fátyol« keringő Fichtelbergertől. 4. Egyveleg a »Lohengrin« című operából Wagnertől. 5. »Szegény és gazdag« dal Kutscherától. 6. Császárhűség induló Fridrichtől. — (Elbocsájtás a honvédség kötelékéből.) Friedmann József, pécsi 19-ik honvédgyalogezredbeli tartalékos hadnagy, a honvédség kötelékéből saját kérelmére elbocsájtatott. — (A falu esze.) A jó ráckozáriaknak volt egy falusi alakjuk, a ki mindenütt látható volt, a ki mindenütt található volt és a kit mindenütt csak azért láttak szívesen, hogy jókat nevethessenek nyegleségein. A szerencsétlen Dobrovecz Miklós volt ez, a kit a teremtés átka az észtől fosztott meg és a kinek bolondabbnál bolondabb dolgain jókat nevetett a falu népe. Szép fiú volt és fiatal, az első tekintetre senki sem sejtette volna benne a csendes őrültet. A »falu eszé«-nek keresztelték el és jókat mulattak rajta, ha a szegény Dobrovecz a csúfolódásokra dühös lett és kövel kezdte hajigálni gúnyolóit. Különösen a pajkos falusi gyerekek boszantották sokat, mindig utána futkostak és kiabálták : — Itt megy a falu esze! Itt megy a falu esze! De volt ebben az emberben valami sajátságos, ami megkülönböztette a többi őrülttől, mert voltak neki józan pillanatai is. Ilyenkor halálos rettegés fogta el, szinte átérezte nyomorult helyzetét és sirt keservesen, félt a további élettől. Tegnapelőtt is, mikor már nem birta tovább tűrni a gyerekek gúnyolódásait, bement Katrovics Pávó házába, leült a félszer alatt egy lócára és sirt keservesen. A cselédek látták is ott sírni, de nyugton hagyták. Más 5