Pécsi Figyelő, 1900. január-március (28. évfolyam, 1-71. szám)

1900-01-01 / 1. szám

, így állunk az összetartással a kor­mánypártban, ahol az egybeforrásról olyan szép frázisok hangzottak el új esztendő napján. De nem sokkal különben állunk az összetartással az ellenzéki oldalon sem. Már az a körülmény, hogy a függetlenségi programmot vallók két árnyalata között a szakadás intenzívebb, mint valaha, szo­morúsággal töltheti el minden igaz hazafi keblét. Hisz e programm alapján az össze­tartás soha sem volt szükségesebb, mint most, mikor a hatvanhetes alkotás magá­tól készül összedőlni; az új közjogi be­rendezés szükséges volta tehát máról hol­napra a legaktuálisabb jelleget öltheti magára. De magában a Kossuth-pártban sem találjuk föl azt az önzetlen, ideális össze­tartást, amely a nagy programm megvaló­sítására szükséges lenne. Tudja mindenki, hogy maga az üdvözlő szónok, Komjáthy Béla ahhoz az árnyalathoz tartozik, amely nem egyszer csinált már frontot a párt­vezér, Kossuth Ferenc és a párt többsége ellen s az a körülmény, hogy most Kom­játhy beállt újévi szónoknak, a lappangó ellentéteket bizony legkevésbé sem fogja eltüntetni. Hisz a pártnak múlt évi működéséről Kossuth Ferenc által hangoztatott kritiká­ban sem osztozhatott az üdvözlő szónok, mert ő és társai határozottan kárhoztatták az év elején a Bánffy-kormány ellen való harcot és az ennek nyomában következett paktumot, melyet Kossuth győzelemnek jel­zett, árulásnak bélyegezték a párt pro­­grammja ellen. Hogy pedig a jövőt illetőleg a párt­ban teljesen egyhangú legyen a vélemény arra nézve, hogy „vagy mindent, vagy semmit”, azt van okunk határozottan két­ségbe vonni. Hisz maga Kossuth Ferenc az ellenkezőt bizonyította, mikor a pak­tumba belement, amely pedig nagyon is fejét s mikor napok múlva a kórházban ma­gához tért, franciául kezdett beszélni és kide­rült róla, hogy voltaképen egy lengyel gróf, a kinek igen különös élettörténete volt. Az inasa ugyanis rablómerényletet követett el ellene az erdőben, hátulról fejbevágta, kizsebelte s az­után otthagyta. Mikor magához tért, akkorra elvesztette emlékező tehetségét és intelligen­ciáját, még a kastélyába se tudott vissza­találni s végre hosszas bolyongás után tót munkások közé jutott, kik megszánták, maguk közé fogadták és munkához juttatták. Évekig tartott ez az állapota és soha nem is válto­zott volna meg, ha a feje nem éppen ott tö­rik be, ahol a botütés okozta belső daganat nyomást gyakorolt az agyára. Amint a meg­csontosodott daganat a koponyatörés követ­keztében eltávolodott, az agyvelő visszanyerte eredeti alakját és képességét s a teljes öntu­dat helyreállott. Minden orvosi egyetemen tár­gyalták annak idején ezt a dolgot, a tolnai esetet valószínűleg még bővebben fogják tár­gyalni. Itt tudniillik fordítva történt az eset. Az ismert K. családnak ugyanis volt egy hülye 14 éves fia, ki születésétől fogva értelmetlen, minden szellemi képesség nélkül való gyermek ▼olt, akit írni, olvasni sem tudtak tartósan megtanítani. Amit tanult, egy hét alatt telje­sen elfelejtette. A fiú nemrég leesett a fáról, betörve a fejét. Szülei azt hitték, hogy meg­halt, de az orvosok magához térítették. S ek­kor történt a csoda: a fiú a legértelmesebben távol állt attól, hogy a fönforgott körül­mények között is elérhető vívmányokat ki­merítette volna. Bizony sokkal nagyobb egyértelműség lenne szükséges, nem a végcélra — ha­zánk teljes állami függetlenségének meg­valósítására —, hanem a megvalósítás módozataira nézve, hogy bekövetkezhessék Kossuth Ferencnek az a jóslata: “ha a körülmények olyanok lesznek, hogy hazánk állami gépezete megváltoztatható lesz, ak­kor azonnal mi jutunk kormányra“. Mert csak a függetlenségiek teljes összetartásában rejlő óriási erő kényszerít­heti Bécset, hogy hazánk állami gépezeté­nek megváltoztatásában közeledjék hozzánk s ne inkább távolodjék a mi álláspon­tünktól. PÉCSI FIGYELŐ Egy év számokban. — Saját tudósítónktól. — Tüzeset volt Pécs városában a múlt évben tizennégy. A vármegye múlt évi ügyforgalma a kö­vetkező volt: összesen érkezett 40.190 ügy­darab, melyek a következőképen oszlanak meg. A közigazgatási bizottsági iktatóba 4000 ügyda­rab, az alispáni iktatóba 33.800 az erdészeti bizottság iktatójába 560, a lótenyésztő bizott­ság iktatójába 60, az állandó választmány ik­tatójába 1400, a kihágások iktatójába 240 s az erdészeti bizottság iktatójába 50 ügydarab érkezett. Hogy a beérkezett ügydarabok közül, mennyi intéztetett el s mennyi van még elin­tézetlenül, az most még nem állapítható meg, mert csak a f. hó 8-án tartandó vármegyei közgyűlés alkalmával jelentik be az egyes elő­adók, hogy mennyi a restanciájuk s a közgyű­lés után készítik el a vármegye részletes ügy­forgalmi kimutatását. A pécsi kir. ítélőtábla polgári osztályába érkezett a múlt évben 3493 ügy, a büntető­höz 4240 ügydarab, összesen tehát 7733 da­rab. Hátralék volt 1898-ról a polgári osztály­nál 133, a büntetőnél 89 darab. Elintéztetett a múlt évben az összes 3626 polgári ügyből 3442, maradt a folyó évre 184, az összes 4329 büntető ügydarabból 4100, maradt a folyó évre 229. Tehát az összes 7955 ügyda­rabból elintéztetett 7542 darab s maradt a folyó évre 413 darab. A kir. tábla múlt évi ügyforgalma az 1898-dikihoz viszonyítva emel­kedett a polgári osztálynál 242 darabbal, a büntetőnél 412 darabbal, összesen 654 darabbal. Sommás felülvizsgálat volt 144 darab (1898-ban 109 darab). Elintéztetett 136 darab; a folyó évre áthozatott tehát 8 darab. A pécsi kir. törvényszék ügyforgalma a következő volt : Beérkezett a múlt évben 13.551 telekkönyvi ügydarab. A polgári ügy­darabok száma 1899 ben 18.580 volt, míg az előző évben csak 16.926. Büntető ügydarab 10.964 érkezett a múlt évben iktatás alá, mig 1898-ban csak 9.952. Az ügydarabok száma évről-évre nagyobb lesz, úgy, hogy a jelenlegi személyzet alig győzi a tömérdek ügydarabot feldolgozni. Rendes fegyelmi 31 volt, mig az előző évben 30, tehát 1899-ben csak egygyel volt több. Azonban a közjegyzői fegyelmiknél éppen az ellenkező képet nyerjük, mert míg 1898-ban csak 21 volt, addig 1899 ben ez a szám megduplázódott és 42 került iktatás alá. Azonban a közjegyzői fegyelmiknél is érdem­leges ügy csak 3 került iktatás alá, mert a többi az ezekre vonatkozó beadványokból áll, állapota megrezgeti a lelki élet húrjait és be­folyásolja a telki erő legmagasabb fokait is. Epés vér a kedélyben megfelelő visszfényt mu­tat ; epés vérű emberek rendesen hevesek, indulatosak, haragosak stb. Jólelkű, szelíd em­berekre használják e közmondást. Epéje sincs, mint a galambnak. A gondolatokból és érzésekből folynak a törekvések; azért van a nevezett s meg­gondolt szervezeti momentumok és viszonyok mindnyájának többé kevésbé határozó befolyása az ember erkölcsére és cselekvésmódjára; ezek az ő természeti hajlamai, ezek határoz­zák meg az ember egyéniségét, természetét és jellemét. Rossz gyümölcsnek féreg a szíve. Elég a bizonyító adatokból! Minden gon­dolkodó ember meggyőződhetik ezen állítás igazságáról, miszerint minden szervézeti tény­nek megvan a lelki jelentősége. Ámde igaz az is, hogy minden lelki ténynek megvan a szervézeti jelentősége. Itt oly igazsággal állunk szemközt, a­mely alig vétetik figyelembe, mintha ezt Isis fátyola leplezné. Észrevehetjük ezt a velünk találkozó személyek mindegyikében, ámde a fák sokasága miatt nem látjuk az erdőt. Ez igazság nagy fontossággal bír úgy a tudomány­ban, mint a gyakorlati életben és mégis alig képezte eddig a behatóbb tanulmányozás tár­gyát. A nagy érdeklődés, a­melylyel ez ügy iránt mindenki viseltetik, megparancsolja, hogy egyszer hathatósan utaljunk a viszonosság­hól- Pécs, 1900. január 2. Mérleget készítenek év végével minde­nütt. A ki mi dolgot végzett egész esztendő­ben, esztendő végén lezárja a munkáját és számokban összegezi az egy évi fáradság eredményét. Ilyen mérleget mutatunk be most a vá­rosi és megyei hivatalokról, Pécs város népe­sedési s egyéb viszonyairól a következőkben : A pécsi állami anyakönyvi hivatalban 1899. évben bejegyeztetett 1148 születés és 1133 halálozási eset; tehát a halálozásokat a születések tizenöt szaporulattal múlták felül. A város közigazgatási iktatójába érkezett a múlt év folyamán 32.253 ügydarab. Az el­nöki iktatóba érkezett 2154 ügydarab. Az árvaszéki iktatóba érkezett 6301 ügydarab. A közigazgatási bizottsági iktatóba érkezett 836 ügydarab. A kihágási bírósági iktatóba érke­zett 597 ügydarab. A közigazgatási bírósági iktatóba érkezett 2 ügydarab. S végül a köz­ponti választmányi iktatóba érkezett nyolcvan ügydarab. A városi rendőrkapitánysági iktatóba ér­kezett 25.952 ügydarab , a rendőrkapitánysági kihágási iktatóba pedig érkezett 3350 ügy­­darab. kezdett el beszélni. Sőt eszébe jutott mindaz, a­mire valaha tanítani akarták, a katekizmust, a bibliát, miből az elemieket sem bírták bele­verni, most egyszerre folyékonyan hadarta el, a fejszámolásban való jártassága pedig egye­nesen megdöbbentő volt. Az agyrázkódás, a­mi érte, úgy látszik helyrezökkentette az agyát, vagy pedig, a­mi valószínűbb, a koponyatörés eltávolított valami világrahozott daganatot.« Tehát az agyvelőnek meg­van a lelki jelentősége. Amint az agyvelőnek, úgy megvan az emberi test más szervei mindnyájának is a lelki jelentősége, sőt határozottan állíthat­juk : e szervek léteznek éppen ezen jelentősé­gek miatt. Az érzéki tevékenységek által nyerjük a gondolkozásra való alapot, melyet a külvilág szolgáltat nekünk: a szemek végezik a látó cselekvéseket, a fülek a hallási cselekvéseket stb.; ezen cselekedetek önmagukban véve lelki természetűek és alapját képezik a szellemi lényegünknek. Gyönge vagy beteg érzéki szer­vek nem tesznek, de nem is tehetnek a kül­világról eléggé hű jelentést a belvilágnak, úgy, hogy az onnét származó gondolkozási alap­zatok valóságukból vesztenek és nem bírnak mindig azon tökéletességgel, a­mely az igazság kikutatására szükséges. A beteg idegrendszer­nek következményei lehetnek : kedélybaj, hagy­­máz, téboly, tébolyodás stb. A vérszorulás az agyvelő valamely pontján (a gutaütés) meg­semmisíti az öntudatot. A vérnek minden 1900. január 3.

Next