Pécsi Figyelő, 1900. április-június (28. évfolyam, 75-147. szám)

1900-04-01 / 75. szám

o­ nas években élénk részt vett a megye politi­kai és társadalmi mozgalmaiban. Egyik alapí­tója volt a megye gazdasági egyesületének­ Báró Wenckheim Béla belügyminisztersége alatt Sop­on vármegye főispánjává, majd Beust külügyminiszter korában udvari tanácsossá ne­veztetett ki a külügyminisztériumban. Végül József főherceg honvédfőparancsnokká történt kineveztetésével hozzákerült mint­­udvarmes­ter. Első neje, Zichy-Ferraris Karolin grófnő 1871-ben elhalván, 1875 ben nőül vette Klin- Toosch Paulát. Uradalma egyik mintagazdasága a megyének. A főrendiház tagja. Itt említjük föl, hogy a király személye körüli miniszte­rnői államtitkárságát többé nem töltik be, legalább az idei költségvetésbe már nincs föl­­véve az államtitkár fizetése. Hírek. Pécs, 1900. március 31. A pech.. Szerelmes lett szegény Kari gyerek. Bár csak húsz év volt még háta megött; De szentül hitte, hogy a szerelem, Csak ifjú szivében terem, S midőn meglátta Rózát, — pillanat! — És szivében szerelem fakadt. De tudván, mily »peches« természete Úgy gondolkozott ő már eleve, Hogy magába szerettesse a leányt, Nem néz eszközt, csipán célt és irányt, De meglátva, úgy megbámulta, Hogy félelmes lett a leányka előtt. S hiába pirult szemfehérig el, Hiába babrált álián kezeivel, Hasztalan sóhajtott oly nagyokat: Róza mégis — hideg Róza maradt. S azt hitte, — mert hát olvasott regényt, Regót, beszélyt, románcot, balladát — Hogy meg van csalva s mert nincs több remény, mint hőshöz illik , megöli magát. De hát hogyan ? Ez volt a tödolog ! . . . Szobájába zárkózott hát legott S küzdött, hogy a halálnemek felett Melynek ítélje az első helyet. Méreg ? S mosolya szánó, kicsinylő . Pisztoly ? — inkább reményhőshöz illő. . . . Hah, fásult keblek ! kik nevettetek A titkon érzett szerelem felett, Mint fogtok majd, igen Istenemre ! Leborulni véres tetememre ! S te Róza? ... És ő a hideg Róza Elhervad, mint vihartépett rózsa, S a dühöngő orkán gyors karjai Sirhalomra fogják őt hajtani S hamvaink mégis együtt porlanak . . . Igen, igen, én megölöm magamat! Jöves pisztoly tehát! . . . S a kezébe Egy régi s már rozsdás mordályt véve, Oda szegezi a homlokának, És bár megremeg, bár arca sápad — Új erőt merítvén önmagába, Kemény szívvel néz a halálba, — De mégsem lett győztes »pechje« fölött, Mert szólt a mordály, — de csütörtököt. Másnap olvasá a hírlapokba, Hogy egy színész, (név nem volt kinyomva) Bár megismerte a hírnevet, Mégis a gyalázatba szlyedett. S hogy kimentse családját belőle, Önmagát méreggel megölte. Több se kellett Karinak, szegénynek, Eltökélte ! legyen tehát méreg ! Tudva azt, hogy atyja fiókjában Méreggel telt üveg akárhány van, — Mert hát az atyja chemikus vala — A fiókhoz kulcsot csináltata. S kilesvén a legjobb pillanatot Midőn az öreg kana sétálgatott, Szobájába ment s e mérgek felett — Melyik lesz jobb — tartott ítéletet, Volt méreg dobozban, poharakban Egy részben hig, más részt por alakban, A hig nem kellett, mert­ egyetlen egy »Félsze« az volt, hogy majd orrába megy, S a porhoz nyúlt. Egy jó nagy adagot, Nedves ostyába becsavargatott, S aztán e szavakkal «Coki élet !« A göngyöleg a szájába mélyedt . . . De a győztes ismét csak »pechje« lett, Mert konyhasót nyelt el méreg helyett. Bár mindig prózainak találta, Nem maradt más, csak a kötél hátra. S mióta az eszme megszületve lett, Mindenhol kutatott egy kötelet; De a »pech« csak »pech« marad. Szegény Nem lelt kötelet az egész ház terén. Hanem azért Kari nem csüggedt el. Várt és remélt megrögzött kebellel Félve, tűrve és remélve várta. *­­ Napirend 1900. április 1-én és 2-án. Naptár: vasárnap ápril. 1. — Róm. kath. : Hugó. — Prot.: Hugó. — Görög-kel.: (március 19.) Nagyböjt n. v. — Zsidó: Nisan 2. — Nap kél 5 óra­­41 perckor; nyugszik 6 óra 29 perckor. — Hold két reggel 8 óra 20 perckor; nyugszik este 8 óra 30 perckor. — Hétfő, ápril. 2. — Róm. kath . Ferenc. — Prot.: Theodózia. — Görög-kel. : (márc. 20.) Szabbasz. — Zsidó : Nisan 3. — Nap kél 5 óra 39 perckor; nyugszik 6 óra 30 perckor. — Hold két dél­ ^ előtt 9 óra 10 perckor ; nyugszik este 8 óra 50 perckor. "'Nk Időjárás. A központi meteorológiai intézet jel­zése szerint: jelentékeny csapadék nélkül szeles hűvös idő várható. Ipartestület közgyűlése vasárnap d. e. 10 óra­kor a városházán. Békéltető bizottsági tagok választása az Ipar­testületben vasárnap d. u. 2 órakor. Polgári Daloskor közgyűlése vasárnap d. u. 3 órakor a Hétfejedelemben. Gyermek-előadás a V­igadóban, a Tanitók Háza javára vasárnap d. u. 5 órakor. Kath. Kör felolvasó estélye vasárnap fél 6 órakor. Térzene a Széchenyi-téren vasárnap fél 12 órakor. A megyei gazdasági egylet igazgató választ­mányának ülése hétfőn d. u. 5 órakor. Színház : vasárnap d. u. »Kékszakállu herceg« ; este »Piros bugyelláris.« Hétfőn »Kornovillei harangok.« r PL■ A. át I. Miko­r kezdeti anyja nagy mosásba, Mert akkor, mik most eltevődnek, Újra megkerülnek a kötelek. Persze, hogy a padlás félszer alatt Rajta majd ruhákat szárítsanak. De Kari elmés s hozzá nagy ravasz, Tudja, oly módon mért óhajtja azt. Nagymosás is megjött. És Kari legott Egy darabot azokból ellopott S mig egyik végét a szeghez burkolá, Másikat a nyaka körül foná , azzal meglóbálván a termetét — . . . Érzi, hogy körűlé minden sötét . . . De a győztes ismét »pechje« maradt.­­ Mert a kötél, hogy, hogy nem­­— elszakadt. T. J. — (Az uj törvényszéki elnök eskületétele.) A pécsi kir. törvényszék teljes tanácsülésében ma délelőtt 9 órakor, miután felolvastatott Hardy Sándor a pécsi törvényszék elnökké való kineveztetésének ok­mánya, az új elnök letette a hivatalos esküt. Az eskü mintát Apor Lipót dr. törvényszéki bíró olvasta. Majd pedig a törvényszék teljes személyzetének jelenlétében Bogyay Pongrác helyettes törvényszéki elnök örömmel üdvö­­ z­l A „Pécsi figyelő“ tárcája. 1 ÜMajL ................-Ili-Fm" um. -« . . jj .'■■mu ill~­Heti krónika. — A »Pécsi figyelő« eredeti tárcája. -Eltemettük az öreg Zsolnayt. Eltemettük úgy, hogy magunk is büszkék voltunk arra az impozáns részvétre, mely temetésén meg­nyilatkozott népünk körében ; eltemettük olyan temetéssel, milyent nem látott még Pécs vá­rosa. És jól esett mindnyájunknak látni azt az országos részvétet, a­mely a magyar ipar világhírű bajnokát utolsó útján körülvette. És jól esett tudnunk, hogy ime ha az ember meghal is, érdemei, emlékei fennmaradnak; hogy ime ha Zsolnay Vilmos meghalt is, a mit alkotott, az él­es fenntartja hírét, mig csak művelt ember lesz a földön. S ha nekünk volt gyászunk s velünk ha gyásza volt a magyar iparnak, a magyar nem­zetnek : Íme nem nyugodott még sem a halál angyala, hanem ment másokat is gyászba borítani. Gyászba borította pedig a kis boer nem­zetet. Elvette tőle hadainak fővezérét, Joubert tábornokot. Az angolok is elsiratták a nagy katonát, de hát tagadhatatlan, hogy halála újabb reményt adott nekik, hogy most már csakugyan leverhetik a kis boer nemzetet.­­ Hiszen Koszciuszko is a lengyel szabadságharc közben halt meg s a muszka hordák csak ekkor tudták leverni a lengyel népet ! A hétnek másik nevezetes halottja volt Atzél Béla báró, a mágnás sportsmann. Ne­véhez nem fűződnek ugyan nagy alkotások, de a mit tett, azt mind nagyúri grandezzával tette így alapította meg a Park-klubbol is ; igy lőtt szivén Montecarloban egy taliánt, a ki összeveszett vele s igy lőtte meg Karsai Albertet is, a mi annak idején nagy port vert fel. Mint képviselő, állandó agitátor volt a namelukok között, a kiket mindig meg akart a közéjük nem való elemektől tisztítani. De végre is belátta, hogy herkulesi munkára vál­lalkozott s inkább ő lépett ki a »poroszok«­­kal, ott hagyván a húsosfazekak mellett a „brézelék”-e­t. S volt egy osztrák halottja is e hétnek. Danika Miklós volt ez, a­ki nem hiába osz­trák ellenzéki volt, még a halálát is excen­­tricitással cselekedte meg. Eljött hozzánk, ma­gyarokhoz, Budapestre és itt halt meg, hogy lepipálja az osztrák sógorokat, kik rajtunk csak élősködni tudnak, de nálunk meghalni még egy se próbálkozott. A tisztelt honatyák végeztek az ország költségvetésével e héten. És mint mindig, most is megindultak a kombinációk miniszterválsá­­gok és új képviselőválasztások elrendelése tár­gyában. De hát egyikből se lett semmi. Hiába emlegették Wlassics és Lukács lemondását, azok bizony továbbra is csak miniszterkednek, az egyik itthon, a másik valahol a tenger partján. Széll Kálmán pedig nemcsak minisz­terelnök, de belügyminiszter és király személye körüli miniszter is egy személyben, úgy lát­szik, így akarja sakkban tartani híveit. Addig mindenki a kezére játszik, a­míg miniszteri tárcát remélhetni tőle. Apponyi Albert azonban, úgy látszik, nem igen törődik a miniszteri tárcával. (És ön hiszi ? Én nem! Szedő.) Legalább erre mutat, hogy most felcsapott világbéke-apos­­tolnak és a sajtóval akarja megcsinálni a világbékét. Akciójának még Pécsett is fogunk propagandát csinálni húsvétkor, a­mikor is az ország vidéki újságírói és lapkiadói itt tartják kongresszusukat. Az ám, húsvét! Közeledik már a nagy ünnep s végén járunk a böjtnek. Bár az igazi böjties, szomorú időjárás csak most kezd iga­zán uralkodni. Esik, dörög, villámlik, hó és jég vegyesen hull a nyakunkba s többet já­runk kalácsniban és télikabátban, mint sárga cipőben s még sárgább übercihában. Bár a sárga überciháknak lefújtak. Most holmi zörgős szövetből készült, kék tavaszi felöltők a divatosak, a melyek olyan hosszúak a milyen hosszú maga az, aki viseli. (Bizo­­nyosan a számla kifizetése is olyan hosszú időbe kerül. Szerk.) És az a hasznuk is meg­

Next