Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)

1900-07-01 / 148. szám

4 pénztár s a Nádor szálloda ablakai fénylettek. A zirciek kétemeletes rendházának minden ablaka ki volt világítva. Ebben a fényben sötét lett a belvárosi templom, de a másik két plébániatemplom sem volt kivilágítva, csak — mint fentebb említettük — a plébániaépületek. A Kött-féle kertészet elegáns ízlésre valló, pompás, szinte regényes látványt nyújtott. A rácsozaton mécsek sokasága égett, bent pedig a kert virágai és fái között lampionok színes világa terjesztett ragyogó fényt. Illuminált a Nádassy-házban a városi fo­gyasztási hivatal is, valamint a Ferencrendiek­­utcáján, a nőegylet gyerm­ekkertjében, az apáca­utcán sem volt ablak gyertya nélkül. A Kardos Kálmán-utcán a kanonoki házak, a Schaprin­­ger, Szuly, Tolnai és Littke-féle házak abla­kai fényben úsztak s a Kath. Kör palotájának ablakai és erkélye pazarul volt kivilágítva. A női zárda épülete és iskolája, a Scitovszky­­tér, a Klimó és Radonay utca házainak is fénylett minden ablaka s visszatükröződtek a püspöki palota kerti oldalának fényes ablak­soraiban. A Rudolfinum, a városi közkórház és a szigeti­ országút házainak ablakai is ki voltak világítva s bármerről indult is el az ember, az egész városban kivilágított utcákon ment át, mig az ünnep székhelyére, a székes­egyházhoz ért. A püspöki palota minden ablakán ék­­alakban elhelyezett mécsek lobogtak. A főkapu ivalakban volt mécsektől körülvéve s az er­kély is fényben ragyogott, két oldalán a ma­gyar nemzeti és a pécsi egyházmegyés püspöki címerekkel. Szemben a székesegyházi plébánia szintén ily kivitelű fényárban úszott s az egész téren levő óriási közönséget, a felső és alsó sétatéren nyüzsgő ezer és ezer embert bera­gyogta fényével s lenn az alsó sétatér alatt a zárda és iskola ablakai visszatükrözték a nagy világosságot. A székesegyház főkapuja felett, a tizen­két apostol között állt az óriási, fényben úszó kereszt, rajta e felirattal: Krisztus győz. Az egész homlokzaton apró villamos lámpák ra­gyogtak kék sárga és fehér színben s e ra­gyogásból méltóságosan emelkedett ki a tizen­két apostol szobra. A székesegyház tornyai­nak vörös és zöld bengáli tűzzel való kivilá­gítását a csillagok tűzijátéka előzte meg s fél­­ tízkor kigyult a bengáli tűz a tornyokban s vörös és zöld lángokban álltak azok félórán keresztül. S szállt fel a világító tűz füstje az Egek felé, hódolatként a magyarok Istenének, ki kilencszáz évvel ezelőtt a katholikus ke­reszténységre vezette Hadúr pogány népét. Az Erzsébet királyné sétatér virágos dombján pe­dig ott állt a nagy Szepessy püspök ércszobra, jóságosan tekintve szét mindeme fényben és hódolatban, melyet inne az Úr dicsőségére, a magyar katholicizmus ünneplésére, a hívők lelki épülésére, minden művelt ember igaz gyönyörűségére a nagy Szepessy méltó utóda, Hetyey Sámuel megyéspüspökünk, apostoli szava és áldozatkész buzgósága hozott létre. A tündéri színjátékot nyújtó székesegy­házi kivilágítás, melyet Dischka Győző, fő­reáliskolai igazgató valóban kiváló műszléssel tervezett s nagy szakértelemmel rendezett, a Cvetkovics testvérek cég pedig kifogástalanul effektuált, este tíz órakor ért véget, mely után még vagy egy jó óra hosszáig volt fényben a tér, a püspöki palota és a székesegyházi plébánia ablakai ragyogásától, melynek rende­zése a püspöki uradalom személyzetét dicsérte. Ekkor, mint a zúgva hömpölygő tenger­áradat, úgy indult meg a népvándorlás haza­felé s lett tizenegy óra, mire a város lakos­sága hazavonult, dicsérve az emlékezetes lát­ványosságot, milyenben jó idők óta nem volt s bizonyára csak jó idő múlva leszen része. Ugyanekkor kialudtak az ablakok fénysugarai is s éjfél előtt már teljes csendben, éjszakai homályban állt a város, pihenésre tértek pol­gárai, hogy másnap, Péter és Pál apostolok ünnepén, a székesegyház védőszentjei neve nap­­ján ismét emelkedő hangulatban, ájtatos szív­vel, hitbuzgó lélekkel ünnepelhessenek. (Péter és Pál napján.) A huszonnyolcadig ünnepségekre nézve az idő is kedvezett. Csillagos volt az éj, jel­­legtelen a magas ég. S aztán elborult .... Reggel négy órakor ismét megkondultak a város összes harangjai s zúgtak a hajnali csendben reggel fél ötig. öt órakor reggel ün­nepi petárdázás jelezte az örömnapot, melyet a pécsi egyházmegye hivatva volt kétszeresen megülni, a­mennyiben a magyar katholiciz­­mussal a pécsi püspökség is most tartotta kilencszázéves jubileumát. Már kora reggel nagy élénkség uralko­­dott az utcákon, különösen a székesegyház felé. A felhők meg egyre tornyosultak az égen s elborították azt egészen. Nyolc óra után a város különböző tes­tületei egymásután vonultak fel a templomba. A tanítóképző intézet új s felszentelendő zászló­jával, majd a hadastyánok s veteránok, a hát. legényegylet, a tűzoltók stb. stb. A zenés misén közreműködő hölgyek és urak a kát. kör udvari helyiségéből szintén testületileg vonultak fel a székesegyház kó­rusára. A szentélyben, a klérus padjaiban a meg­hívott hatóságok foglalták el a helyet. Kép­viselve volt a kir. tábla, törvényszék, a megye és a város, a pénzügyigazgatóság s a katona­ság nagy számban. A templom előtti téren a megjelölt he­lyeken oltárok voltának felállítva tábori misék számára, azonban az eső miatt a jegygyel nem rendelkező s a falusi nép az apácák, ferencrendiek s a mizeriek templomába volt kénytelen beszorulni s végighallgatni a szent­misét, a magyar, német s horvát szentbeszédet. Pont kilenc órakor a klérus a templom­ból elment a residenciába testületileg s meg­invitálta a püspököt. Mikor a főpásztor alakja megjelent a templom déli ajtajában, megszó­lalt az orgona hatalmas akkordokban, majd pedig a negyven tagból álló énektársaság ka­tonazenekar kísérete mellett Jos. Gruber »Ecce sacerdos magnus«-át (Op. 5.) énekelte el lel­kesedéssel, áthatva egyrészről a kivívott siker büszkeségétől, másrészről az ünnepség fon­tosságától. A jubiláris püspöki misén Szeifric Ist­ván, Walter Antal, Szeredy József, Hanny Gábor, Spiesz János, Wurster József dr. ka­nonokok, J­öbrössy Alajos tiszteletbeli kano­nok, Wajdics Gyula spirituális, Szilvek Lajos dr. teológiai tanár, Igaz Béla dr. püspöki tit­kár, Sipos István s Szákovics Ottó udvari pa­pok, Mayer György és Ábrahám István kar­káplánok asszisztáltak. Evangelium után Kelemen László dr. kurdi esperes plébános lépett a szószékre s rövid ünnepi beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, különös súlyt fektetvén arra a körülményre, hogy ez a jubileum a pécsi egy­házmegyének, a pécsi püspökségnek, a pécsi katholikusoknak specialiter­is jubileuma, a­mennyiben a magyar katholicizmussal egy­idejűleg született meg, püspökségét szt. István alapította. A rövid, de magas szárnyalású szent beszéd után a püspök folytatta tovább a szent­misét. E helyütt emlékezünk meg a zenés mi­sékről is, minthogy a püspöki mise alatt, mint előre hirdették, az instrumentalisták énekeltek. Jos. Gruber »Ecce sacerdos magnus«-a hatásos darab, melyet, mint fentebb mondot­tuk, az ének és zenekar nagy animéval adott elő. A »Te Deume-ot S. Mitterer irta. A ze­nész körökben Mitterer egyházzenei nagysága el vagyon ismerve s ha meghallgattuk azt a Te Deumot, melyet instrumentumokkal kisér­tek, valóban csodálkozunk, hogy annyi fensé­get és alázatosságot tudott önteni művébe, melyekben a dallamok, maga az egész kíséret oly szépen simul a szöveghez. Scharf Róbert erélyes s ízléses dirigálása a művet művészi­leg domborította ki minden részletében. A misét már hallottuk magától az in­­strumentalistáktól. J. G. Eduard Stehle írta azt. Akkorában bőven méltattak magának a műnek szépségeit, melyet egyszerű, de csinos dallam, mint főmotívum dominál. Most csak az a megjegyzésünk, hogy ismételten gyö­nyörűen adták elő úgy az énekesek, mint a zenekar. Offertoriumra ismét Mitterertől énekelték a „Constitues«-t orgona kísérettel, Orchester nélkül s így is remekül sikerült. Az énekszámokban előforduló szóló rész­leteket Schneider Istvánná (szoprán), Károlyi Sándorné (alt), Fektér Ferenc (tenor) s Müller Antal (basszus) énekelték. Az orgonán a székesegyház orgonistája, Hoff Richárd játszott. A püspöki mise után következett a zászló­­szentelés, melyről lapunk más részében szá­molunk be. Délelőtt tizenegy órakor Troll Paul­ Ferenc címzetes püspök celebrált ismét fényes segédlettel ünnepélyes szent­misét, mely alatt a kóruson a székesegyházi énekkar énekelt. A püspöki misére csak jegyekkel lehe­tett bejutni. Mondanunk sem kell, hogy ritkán láttunk még a templom fennállásától fogva abban annyi embert, mint tegnap, különösen tizenegy óra után, mikor jegyek nélkül is be lehetett menni. S ha nem szakadt volna egész délelőtt az eső, még nagyobb tömeg verődött volna össze bizonyosan, pedig igy is impozáns volt az. Délután három órakor a székesegyház­ban vecsernye volt s ezzel a jubileumi ün­nepségek templomi része véget ért. (Népvándorlás.) Pécs ünnepében részt vettek a pécsi egy­házmegyének hívei is. Mir csütörtökön meg­kezdődött a bucsusok járása s jöttek nagy csoportokban a bucsus menetek. Csütörtökön féltizenkét órakor Villány felől jött 250 nagymaroki hivő. Haza mentek pénteken déli és délutáni vonatokkal. Ugyancsak Bonyhádról kocsikon hatvan bucsus jött csütörtökön délután. Garéból mintegy háromszázan érkeztek hangos énekszóval. Délután 2—3 óra között mintegy kétszáz PÉCSI FIGYELŐ 1900. julius 1. ^ ^ ^ Fogtechnikai műterem f$ fű Műfogak vulcanit­, arany és alumíniumból, plombok, obturatorok. £ Foghuzáss fájdalom nélkül! Pécs, Apáca­ utca 10. szám, saját házában (a zárda melletti 2-fső ház.)

Next