Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)
1900-09-19 / 213. szám
1900. szeptember 19. pécsi figyelő szinti, hogy a kiszedő közegek kényelmi szempontból sietnek a leveleket kiszedni, lehet, hogy tán más az oka — de az bizonyos, hogy a közönség köréből nem egyszer élénk méltatlankodást volt alkalmunk hallani ezen eljárás felett. A közönség hozzá van szokva a mócsrai terminushoz, de ha a posta előbb kívánja a levelek kiemelését, nagyon jó volna, ha ezt tudtára is adná a közönségnek, amely aztán ahhoz alkalmazná magát, vagy ha nem, legalább önmagában keresné a hibát sem a postaintézményben. Egyelőre csak ennyit kívántunk megemlíteni a levélszekrények körül tapasztalt rendetlenségekről. — (Uj lenjegyzők.) Sikahonyi Angyal Béla dr., közjegyzőhelyettes, a Bátiflay Simon kir tanácsos, közjegyző irodájának vezetője, Dunaföldvárra az ott most szervezett közjegyzőséghez kir. közjegyzővé kineveztetek.— Dr. Noedrovicky Ferenc, magyaróvári királyi közjegyzőhelyettes pedig Gyünkre neveztetett ki királyi közjegyzővé. — (Fegyhéstól a börtönbe) Évekkel ezelőtt úgy Pécsett, mint a vókányi szőlőhegyekben gyakoriak voltak a baromfilopások. A gyakori lopások tettesét végre a pécsi rendőrség elfogta Ritter Miklós, vókányi sváb személyében, akit azután a bíróság el is ítélt négyévi fegyházra. Ritter Miklós e büntetését a múlt hó 17-én töltötte ki a váci fegyházban s onnan mióta haza jött, itt Pécsett is, no meg a vidéken is ismét gyakrabban fordultak elő a lopások Tegnap este a Xavér utca 24 ik számú ház kertjében egy embert vettek észre lapongni a házbeliek, kiről jelentést tettek a rendőrségnek. A rendőrök azután kimentek és el is fogták a kertben Ritter Miklóst, akinek kabátja alatt a derekára egy zsák volt kötve. Ezt akarta az éj beálltával megtölteni lopott jószágokkal, de hát rajta vesztett. Megmotoztatásakor egy hajó szállítólevelet találtak nála, mely Budapestre Miládon feladott négy kosár gyümölcsrísról. Itt folyó hó 2-án adta fel s 4-én ő is felutazott s a vásárcsarnokban elárusította a portékát, mely szintén lopott volt. Az elfogott javithatalan tolvajt átkisérték ma a királyi ügyészséghez s a fegyházviselt ember most újra börtönben ül. (A főispán öcscse.) Ily cim alatt megírtuk a titokzatos idegennek, Takács Jánosnak viselt dolgait, kinek igazolása végett a pécsi rendőrség megindította a nyomozást. Ma végre jöttek a kérdezősködésekre sürgönyválaszok, melyekből kitűnik, hogy Takács nagyzási mániában szenved, grófnak, bárónak képzeli magát s most, hogy állása nincs, ez a mánia kétszeresen erőt vett rajta. Bizonyítványát is ilyen beszámithatlan állapotban hamisitotta s egész gyarus viselkedése innen származik. Ily értelmű sürgöny jött nemcsak azokról a helyekről, hol az utóbbi időkben tartózkodott, de az alsófehérmegyei Vingárd község elöljáróságától is, a hova való illetékes. Most tehát haza fogják toloncolni. — (Gyilkossági kísérlet) Till József, németszéki lakos — mint levelezőnk irja — a napokban gyümölcs lopáson érte Tarr Farkas Ferj ne, németszéki lakost és még öt társát. A legények körtét akartak lopni s mikor Till meg akarta őket zálogolni, neki estek, elverték és Tarr Farkas Ferenc egy forgópisztolyból rá is lőtt. Szerencsére a lövés nem talált s mikor Till feljelentette őket a pécsi törvényszéknél, a legények a máriai határban meglesték és agyonveréssel fenyegették úgy, hogy csak futás által tudott előlük megmenekülni. Tarr Farkas Ferencet és bűntársait letartóztatták s most folyik ellenük a vizsgálat. (Meglopott halott.) Sásdon elhalt a mirro Tökernyi Julia férj, Varga Károlyné. Mint tudósítónk irja, az elhalt után maradt ingóságokat mikor leltározták az aszszony apjának feltűnt, hogy egész csomó ruhanemű hiányzik. És meg is állapították csakhamar, hogy az asszonyt mikor már meghalt, meglopták, elemelvén a legértékesebb ruháit. A lopással egy nőt gyanúsítanak, ki a nagyketeget utolsó óráiban ápolta s most ez ellen folyik a vizsgálat. — (Házasság.) Horváth Antal, pécsi posta-távirdatiszt ma lépett házasságra Putzer Saroltával, Putzer Antal borkereskedő leányával. Tanúk voltak : Hartl Ferenc, városi törvényhatósági bizottsági tag és Csorla István, budapesti törvényszéki segédhivatali igazgató. — (Jelentés a vízről.) A Tettye forrás vízállásáról a főmérnöki hivatal a következőket jelenti: folyó hó 18-án reggel 6 órakor a tettyei víztartóban 880 köbm. viz volt; az ellentartóban 1110 köbméter viz volt; a hozzáfolyás 24 óra alatt 1234 köbméternek találtatott. — (Fényes eredmény.) A Dárdán legutóbb lefolyt nükedvelői előadás igen kedvező eredményt mutatott fel. Bevétel 211 kor. 90 fillér ; kiadás 152 kor. 55 f. ; marad tiszta jövedelműi 59 kor. 45 fillér. Ez összeg fele szegénysorsu iskolásgyermekek ruháztatására, másik fele alaptőkére fordittatik. Felülfizetők: dr. Jellasich Károly 4 kor., dr. Kiss Emil 4 kor., Delfin Frigyes 3 kor. 60 fil., dr. Berger Lajos 2 kor., Kinneth Adolf, Nagy Gyula, Wamoscher László egyenkint 1 kor. 60 fil., Geidemann Ottó, Gaal Sándor, dr. Narancsik József, Kiszely Nép. János, egyenkint 1 kor. 20 fil., Bihati Benő, dr. Narancsik Károly, egyenkint 80 fil., Hofmeiszter József 60 fil., Barna Károlyné, özv. Csoknyai Dánielné, dr. Gonda Sándor, Hofer Ferenc, Kardos Herman, dr. Kron Ferenc, Szigethy Pál, Mayer Béla, Nagy Jenő, Novák József, Sulyok József, Szluba Gyula, Tálas Elek, egyenkint 40 fil., Kerekes Bertalan, Kun Ferenc, Mészáros István, Molnár István, Névtelen egyenkint 20 fil., Ruszwaren Henrik 10 fil. A fel fizetők a meleg pártfogásért, az önzetlen, lelkes kis műkedvelő csapat pedig jó játékáért fogadja a választmány köszönetét, azzal, hogy amott a támogatás, emitt a jó siker a jövőre is hasson buzditólag. — (Betörés.) Jakab György, szebényi lakosnál — mint levelezőnk jelenti — a minap betörők jártak. Mikor a gazda egész háznépével távol volt hazulról, úgy este kilenc óra tájban betörték az eddig még ismeretlen tettesek a lakásnak utcára nyitó ablakát s azon át a szobába hatolva, elemeitek onnan hatvan korona készpénzt s egy csomó ruhaneműt A tetteseket keresik. (Cellz a sörben.) A sörfogyasztási adótörvény megköveteli, hogy a söröshordókat a pénzügyigazgatóság közegei lepecsételjék. Le is pecsételik s a pecsétet azután a dugóval együtt csapoláskor be kell verni a hordóba. Igen ám, de mivel az állam mindennel spórol, ezzel is spórolnak a közegei és csirizt használnak a lepecsételésre. Tegnap aztán megesett egy sörivóval, hogy a friss csapolásból ő kapta az első pohárt és ebben a csirizt s ettől oly rosszul lett, hogy orvosi segélyt kellett igénybe vennie. Ajánljuk ezt a körülmény a pénzügyigazgatóság figyelmébe s kérjük a közönség érdekében, hogy más pecsételésre való anyagot s ne csizmához készült csirizt használtasson a hordók lepecsételéséhez. Hiszen vagy négyszázezer korona jövedelmet hoz a sörfogyasztási adó az államnak s ebből bizony lehet más pecsételni való anyagot is szerezni, nem csak az egészségre kártékony csirizt! — (Siótolvaj kocsis.) Bihari Benő, dárdai ügyvédtől — mint tudósitónk jelenti — Mokár János nevű kocsisa ellopott egy lovat s azzal munkakönyvét hátrahagyva, megszökött. A lókötő kocsist a káros feljelentésére nyomozni kezdték s el is fogták, még mielőtt a lopot lovon túladhatott volna. Most a bíróság fog felette ítéletet mondani a lólopásért. (A halál torkában.) Körülbelül a halál torkából menekült meg a napokban Klorits József, ráckozári lakos, ki kocsin igyekezett be Pécsre. Nem messze a községtől azonban megbokrosodtak a gazda lovai s őrült vágtatással száguldottak végig az országúton. Arra, hogy a megvadult lovakat megfékezni lehessen, gondolni sem lehetett s igy percről percre nőtt a veszély, melybe a tehetetlenségében vergődő Klorits József jutott. Végső kétségbeesésében azután merész gondolata támadt a gazdának, ki óvatosan a kocsi saroglyájához csúszott s onnan ereszkedett az országutra. Természetes, hogy arcán és kezén súlyos zúzódásokat szenvedett a gazda, ki azonban még mindig szerenméről beszélhet, mert a megbokrosodott lovak tovább száguldottak, míg végül letérve az országútról, oly erővel vágódtak egy utszéli fának, hogy a kocsi izzó-porrá zúzódott, mig a kocsirudnak egy hegyes darabja a ló szügyébe fúródott s azt megölte. A szerencsétlen megmenekült gazdát, ki — gyalogszerrel tette meg az utat vissza a községbe — most lakásán ápolják. KT-Ki-Tii —■ aoBTi nTJi^I.iJjrBgBWgB^pgMH«B rózsaszínű levelet és megmutattam neki. Kibontotta és — összetépte. Mindezt pedig azért, mert érezte, hogy szeret, tudta, hogy azok a sorok fájtak nekem. — Haragszik ? — kérdé. — Nem — feleltem egykedvűen. Felkelt és magamra hagyott. Szemeim ott révedeztek az összetépett papírszeleteken, melyek a szoba padozatán szerteszéjjel hevertek. Hasztalan volt minden gondolatom, a levelet már hiába sajnáltam, ö küm volt az udvaron és a szobaablak párkányzatára könyökölve nézett be hozzám. Kértem, hogy jöjjön be. Újra mellém ült és azt kérdezte, mit akarok. — Egy édes emléket kárpótlásul az összetépett levélért — felelém. — Emléket magától, édes — a hajából egy szálat. — Hát nem haragszik ? — Nem. Nem is tudnék magára haragudni. — Jó van. Kívánságának eleget fogok tenni. Adok egy szálat hajamból, sárga selyem pamuttal fogom átkötni — És miért éppen sárgával ? Nem felelt, hanem kezét felém nyújtá, a mit én ajkamhoz vontam és jóért kívántam. — Menjen szépen haza dolgozni. — Ez a négy szó egész hazáig a fülemben csengett. Otthon úgy, a mint mondá, leültem és késő éjjelig írtam munkámon. Lefeküdtem és mély álom szállt szempilláimra. Álmomban ismét ott volt. Arcomat betakaró hódító illatú hajával és álmodtam tovább szépet — felőle. III. Két tubarózsát tartott a kezében. — Nézze, az egyiket magának adom, magának szántam és azzal kabátomra tűzte a nagyobbikat. Megköszöntem. _ ? Egy csókot nyomtam eperpiros ajkára. — És az az egy szál haj ? —kérdem én. Sokáig váratott rá. Végre egy kerek kis joujout vett ki zsebéből és ahogy elmentem, kezembe szokta. Nem köszönhettem meg, mert a következő pillanatban már eltűnt szemeim elől. Ott voltak a kis joujonban illatos, gesztenyebarna hajának fürtéi sűrűen egymás mellé foglalva kékselyem pamuttal átkötve és egy rózsaszínű papírdarabon : »Igaz szerelmem jeléül.« »Itt« néztem bele először szefirkék szemeibe, itt csókoltam édes ajakát, itt tűzte fel azt a fehér tubarózsát és itt adta nekem azt a drága emléket, mit folyton magamnál tartok. De hol van az az oly beláthatatlan meszszeségben tündöklő »ott«, hol én új, boldogabb életet kezdhetnék vele ? ”