Pécsi Figyelő, 1900. október-december (28. évfolyam, 224-297. szám)

1900-10-03 / 225. szám

1900. október 3. PÉCSI FIGYELŐ 8 egyképen jó volt úgy a naiv, mint a drá­mai jelenetekben. Rajz Ödönben olyan színészt ismer­tünk meg tegnap, kihez hasonló Follinusz Au­rél óta nem járt színpadunkon. Trast grófot játszotta, még pedig oly finom, gondos árnya­lással, hogy ennek a hatalmas szerepnek leg­kisebb részletei is kidomborodtak alakításá­ban. Szinte fölénynyel uralkodott partnerei felett s azzal a biztos eleganciával, azzal a finom öntudattal játszott, a mit bizony sok­szor nélkülözünk jó színészeknél is s a mit a gyakorta nagyobb külső hatást keltő szerte­lenséggel szemben kétszeresen meg kell be­csülnünk. Füredy Gusztáv szintén igen jó volt, mint Brandt Lothar. Ez azonban nem olyan szerep, melyben tehetségéről részletes benyo­mást tudott volna tenni, így általánoságban is azonban ügyes színésznek bizonyult. Simon Mariskában már hangjánál fogva is egy, a középfokú műveltséget feltüntető társalgási szerepkörre pompásan beváló tagot nyert a társulat. Augusztát sok közvetlenség­gel játszotta meg s benne bizonyára a nép­színművek egyik legjobb parasztasszonyát fog­­juk megismerni. Vágó Béla Mühling kereskedelmi taná­csost adta. Alakítása minden tekintetben igen jó volt s benne a drámai apa szerepköre sze­rencsés betöltőre talált. Oláhné Henriette az öreg Heineckenét adta kifogástalanul s ő is érdemes szereplője fog lenni a jó ensemblének. A közönség az uj szereplőket mind ki­­­tüntető tapssal, a nyújtott élvezetért elisme­réssel honorálta s ha ő meg volt elégedve velük, ők is meg lehettek elégedve a közön­séggel. Az előadás összevágó, gyorsan perdülő volt átalánosságban is, a mi az ügyes rende­­­zés érdeme. „ A menyem. Holnap, szerdán, kerül színre először nálunk Carré és Bilhaud há­­romfelvonásos vígjátéka, melyet a Nemzeti Színházban most őszszel adtak először. A darab meséje a következő : Leverdier képviselő fe­leségét igen boszantja az, hogy mióta fiuk Pál, (mellesleg: államügyész) megnősült, őt azóta idősb Leverdierné asszonynak hívják, menyét ellenben ifjabb Leverdiernének. Általában sem­­m­ikép se tetszik neki menye, kit fia az ő előleges beleegyezése nélkül szeretett meg. Ez a nemzedékek örökös harca, mely olyan régi, mint a világ; az öregek mindig gáncsol­ják a fiatalokat és örökös gyámság alatt tar­tanák. Annyival élesebb az ellentét, mert Le­­verdier-mama még mindig szívesen tenne menye kedvéért annyit, amennyit megtehet, de utóvégre sem­­rendelheti magát teljesen alá menyének. Különösen éles háború dúl a meny öl­tözködése körül, melynek a fiatal asszony úgy akar véget vetni, hogy anyósa szabójával dol­goztat s a mama ízlését fogadja el, miből a legnagyobb háború tör ki, mert a szabó a fiatal asszonynak tökéletesen olyan ruhát varr, milyet a mamának varrt s ezt az anyós a legvakmerőbb kihívásnak veszi menye részé­ről. Hiszen a fiatal asszony — szerinte — csak azért csináltatta saját számára ugyanazt a ruhát, hogy bemutassa, milyen kevéssé illik a hervadt anyósra az a ruha, melyben az ő fiatal szépsége valódi diadalt arat. Ezzel egy díszebéd papáéknál harctérré változik át, melyet legelőször hagy el az ár­tatlan fiatal asszony s hazamenekül a második emeletre. A második menekülő a fiatal férj, ki mamáék levese után hagyja el csataterét s csatlakozik otthon a rögtönzött ebéddel beérő kis feleséghez. A pecsenye előtt Lever­­dier-papa is kereket old, hogy fiához mene­küljön s az ifjú pár rögtönzött ebédjéhez te­lepedjék, mig odalenn a japáni vázák eltömésé­nél járnak. Papa után megérkezik ennek ártalan naiv titkárja, Honoré urfi, majd a papáék összes vendégei s végre Paul közbenjárására Leverdier-mama is, hogy kibéküljön menyével a szinből s az ifjú párnál fejezzék be az öreg párnál megkezdett ebédet. A kibékülés sok mézzel-mázzal megtörténik, de az anyós még mindig ugrásra készen áll, mint a tigris, mert légyottot szimatol, melyet bár a háború­ság egyik okozója, a szélcsap Lodoviska grófnő ígért az ártatlan Honorénak, de erre Leverdier papa megy el, hogy a szép grófnővel pász­torórát élvezzen. A fiatal asszony boszuból a kígyó siraa­­ságu grófnő iránt ügyesen azon látszatot kelti anyósában, mintha ő menne légyottra az ár­tatlan titkár lakására s az anyós tanukkal rohan oda; s mig a fiatal asszony férjével itthon, épen papáék lakásán enyeleg, idősb Leverdierné asszony in flagranti csípi meg férjét a kigyó-grófnővel a légyotton. A vén bűnös férj kénytelen képviselői mandátumáról lemondani s falura takarodni, hót idősb Leverdierné asszony papucskormánya alá bűnbánólag tér vissza, menyemék pedig örökre megszabadulnak az anyós gyanakodó felügyeletétől, cselédek ujján való kikémlelte­­tésüktől és az örökös perpatvartól. A holnapi bemutatón Leverdiert Vágó Béla, feleségét Nagy Vilma, Pált Rajz Ödön, Márthát (a címszerepet) Kende Paula, Lodo­­v­szka grófnőt Jeszenszky­né és Honorét Delli Lajos játszák .A „Közgazdasági Híradó“, szerkeszti V. Olaszy Lajos,­­eltűnő gyorsan hódit tért azok körében, kik közgazdaságunk ügyeivel komolyan foglalkoznak. Ez a heti­lap menten minden befolyástól menten tárgyalja a keretébe tartozó dolgokat. Kritikája az egész vonalon éles megfigyelő szemre val. Egyoldalusaggá sohasem vádolható és ez emeli értéket. Elő­fizetési ára egy évre 12 korona. Kiadóhivatala Budapesten, V., Hold­ utca 15. szám, szívesen küld mutatványszámokat. Folyószám 5. Idénybérlet 5. Páratlan bérlet. Nemzeti II színház. Ma szerdán, október 3-án. Itt először : A menyem. Vígjáték három felvonásban. írták: Fabreice Carré és Paul Bilhaud. Fordította : Adorján Sándor. Holnap, csütörtökön, október 4-én : A dolovai nábob leánya. Szinmű Téritek: Bőregér. Szombat: Bánk-Bán. Személyek: Leverdier...................................... Paul.............................................. Honoré.......................................... Malescot..................................... Ferdinand........................... Gustave................................. . Leverdierne................................. Mártha.......................................... Lodoviszka................................. Marie.......................................... Inas.............................................. Vágó Béla Rajz Ödön Delli Lajos Nagy Dezső Németh J. Pásztor J. Nagy Vilma Kende Paula Jeszenszky­né Simon Maris Kőhalmi T­a­n­ü­g­y. )( Államsegély. A vallás és közokta­tásügyi m. kir. miniszter a f. évi állami költ­­ségvetésben a gör. kel. egyházi célokra tör­­vényhozásilag megszavazott javadalomból Bo­­lyarics Gábor mohácsi gör. kel. szerb esperes­­plébánosnak, Andrics Dusán b­ajssi, Gruics Séza a világ körül. Pécs, 1900. október 2. — A kijátszott maire A francia kormány által meghívott polgármesterek leg­nagyobbrészt már jóval a diszlakoma előtt feljöttek Párisba. Közülük az egyik, Jean Georger, valamelyik német határszéli kis köz­ségnek a polgármestere, alig jött fel ez alkalomból Párisba, máris részesült a gya­nútlan vidékieknek végzetes sorsában, egy rend­kívül furfangos zsebr­etszőnek esett áldo­zatul. A falusi tekintély ugyanis éppen a Madeleine-székesegyházat szemlélte illő bámu­lattal, midőn egy tisztes ősz férfiú, unokájá­nak, egy alig 10 éves fiúcskának kíséretében hozzálépett, beszélgetést kezdett vele és a legnagyobb udvariassággal és szakavatottsággal mondta el Georger mairenek a felséges épít­ményre vonatkozó adatokat. A hálás vidéki viszonzásul meghívta egy kis sörre a nyájas aggot, ki fiacskáját a szomszéd tőzsdébe kül­dötte szivarért. A kis ember csakhamar vissza­tért a szivarokkal, de midőn nagypapája azo­kat meglátta, szeretetreméltó arca egyszerre haragba borult: — Hogy mertél fiam — szólt — ilyen »infectados« szivarokat hozni, talán csak nem hiszed, hogy ilyennel fogom megkínálni ki­tűnő barátunkat, a maire urat ? A kis­fiú azonban a feddő szavakra annyira zavarba jött, hogy sírva fakadt és vonakodott új szivarok után menni. Az ud­varias maire erre fölajánlotta, hogy mivel amúgy is szándékozott dohányt venni, ő fogja majd a hozott szivarokat jobbakkal becserélni, ám csak alig szabadulhatott a lekötelező öreg urnák ellenkezőleg »szives« marasztalásaitól. Végre, mikor a boltba jutva, fizetni akart, nagy megütközéssel vette észre, hogy jóféle vidéki pénzmagtól terhelt tárcája nyomtalanul eltűnt. Visszafutott a sörözőbe, de ám a tisz­tes ősznek, a marasztaló nyájas ismeretlennek és érzékeny unokájának csak hűlt helyét találta.­­ A világ minden részéből, Londonban naponta átlag véve 120 ezer ide­gen fordul meg. Katonai érmeket először Cromwel idejé­ben adtak. Kansasban van egy burgonyaföld, a­mely negyven mérföld hosszú, ezen az idén 4000 vasúti vagyon krumpli lesz. Egy holdon körül­belül 200 bushel krumpli terem meg. Nagyságához mérten Svájcnak több fogadója van, mint bármely más országnak. Nem kevesebb mint 1700 fogadó van Svájc­ban, melynek évi bevétele 25 millió dollár. A hetedik században a sörfogyasztás oly nagy mértéket öltött Angolországban, hogy Ina, Wessex királya behozta a sörfogyasztási adót, a­mely azonban csak természetben volt fizetendő. A japáni Mikadó palotája telefonnal van összekötve az ország minden állami hiva­talával. New Zeelandban és Ausztráliában az asszonyok bírnak teljes szavazati joggal. A nagy orosz birodalomban minden 10—­ 12 ik évben van éhihség. Várjon a gyémánt valódi-e, ezt legyön.” 7 Dömötör borjádi, Milics B. János sombereki Plestics Sándor dunaszekcsei, Tomics Lőrinc liptódi gör. kel. szerb lelkészeknek és Rádics Teofán mohácsi gör. kel. szerb segédlelkésznek egyenkint 120 korona ; Andrejevics Bogolyubné maissi, Kosztovics Pálné borjádi, Tyeszits Györgyné mohácsi gör. kel. szerb lelkész öz­vegyének egyenkint 60 koronát; a maissi gör. kel. szerb hitközség részére a papiakhoz tartozó kert bekerítésére 200 korona s a bor­jádi gör­ kel. szerb hitközség részére misemondó ruha beszerzésére 200 korona államsegélyt engedélyezett.

Next