Pécsi Figyelő, 1901. január-március (29. évfolyam, 1-75. szám)

1901-01-01 / 1. szám

vfolyam. Pécs, 1901. január hó 1., kedd. 1-ső mám. rak. r. - fi­l. 70­0­­ fillér Hivatal­iPécsi Figyelő utca 1. 87. ixetések és a hit­­elfogad­tatnak. PO­LITIKAI NAPILAP. SztrkeuMM tradas Mária-utca 1. sz. élné emelet, hová a lap még mi részét élete minden közlemény in­­téseadd. Századfordulón. Pécs, 1900. feb. 31. A szokottnál sokkal ünnepiesebb év­et tölti el az emberiség keblét a mos­ i évfordulónál, mert ez egyúttal határ­­igyéje az évszázadnak is s igy a szo- 18 szemlélődések, melyek máskor a faldokló esztendő eseményeinek bírálatára is a születendő uj esztendőhöz fűződő eménykedések fejtegetésére szorítkoztak, lost önkéntelenül is szabadabb szárnya­­a ösztönöznek s a letűnök egész szá­­n nyújtanak visszapillantást, hogy a tanulságaiból megrajzolhassák a s­zázad várható fejleményeinek vázlatát. Alig volt az emberiség történetében .A szak, a­mely oly rohamos fejlődést, az emberi szellem találékonyságának oly bá­ Mos bizonyítékait szolgáltatta volna, a mai nappal sírba szálló XIX-ik­­. A technikai tudományok a gyakor­ilot szolgálatába állva, soha nem is­­ találmányokkal ajándékozták meg íberiséget, a­melyek gyökeresen át­­ották az ember minden életviszonyát amban és társadalomban egyaránt. De annál keservesebb sorsban része­­s a nemesebb értelemben vett emberi ilizáció ügye, mert a technikai talál­­m­ányokkal éppen nem haladt karöltve az mberi lélek finomulása, a társadalmi jó­it biztosítására okvetlenül szükséges kö­­ö- ideálok kultusza. Sőt éppen a techni­ai fejlődés által sarkalt versengés meg­szülte a legridegebb önzés uralmát a tár­sadalomban éppen úgy, mint az államban. A társadalomban az egyéneknek ezt versengését elnevezték .küzdelemnek a tért“, a melyben nem volt helye többé mások iránt való méltányosságnak, fel­­irtotta ezt az egyéni érvényesülésért való kiméletlen harc, melyben jelszóvá lett, hogy „a ki bírja, marja!“ Az állami életben hasonló módon az ő váltotta fel a jogot s egyik véres tbora lépett a másik nyomába, melyek kegyetlenségre, pusztító erőre nézve mess­­ze túlszárnyalták még a népvándorlások korabeli népirtó hadjáratokat is. A 18 ik század végső szakában született nagy esz­mék : a szabadság, egyenlőség, testvériség állandó harcban álltak a hatalommal s ebből a küzdelemből rendszerint ez utóbbi került ki diadalmasan. A magyar nemzet történetének ez a korszaka is szomorú bizonyságot tesz erről. Az a törhetetlen hűség az uralkodó ház­hoz, melynek a magyar nemzet a század elején a napóleoni hadjáratok által fölidé­zett kecsegtető alkalom csábításainak el­­lentállva oly ékesen szóló bizonyítékait szolgáltatta, nem volt képes meggyökerez­tetni a bécsi udvarban azt a bizalmat a nemlét iránt, a­mely békés nemzeti fejlő­désének szükségszerű előfeltétele lett volna. A Burgban megcsontosodott összbiro­­dalmi eszme ebben a században ülte leg­veszedelmesebb orgiáit, melyek nem egy­szer örvény szélére juttatták magát az uralkodó házat is. Félreismerték a magyar nemzet érzületét, államfentartó erejét és állami önállóságának fentartásáért folyta­tott kemény küzdelmeit állambontó törek­véseknek tudták be, mert mindig az egy­séges birodalom eszméje lebegett szemeik előtt, melynek egyedül Magyarországnak törvényben biztosított külön államisága ál­lott útjában. Solferino, Magenta, Sadova kudarcai kellettek hozzá, hogy Magyarországnak megadják az állami önnállóságnak legalább azt a látszatát, a­mely a hatvanhetes kiegyezésben nyert kifejezést; de itt is gondosan ügyeltek arra, hogy az állami önállóság lényege ne érvényesülhessen az összbirodalmi eszmével szemben s a Habsburgok birodalma a nemzetközi érint­kezésben változatlanul egységes államként jelentkezzék. És csodálatos, ezt a képviseleti állami egységet nem a törvényes önállással fenye­gető Magyarország, hanem a különböző népek halmazából egybetákolt Ausztria kezdte a század végén veszedelemmel fe­nyegetni. A nemzetiségi agyarkodás immár annyira fajult, hogy átcsapott már az államjogi bomlás terére is. Ebben a de­zolált állapotban találja a birodalmat a születő új század s a nagytudományú dok­torok még most is külerőművi kuruzslás­­sal akarják összeforrasztani a tátongó re­pedéseket, azt hivén, hogy így megakaszt­hatják a már előrehaladott szervi bomlás folyamatát. Hiú erőlködés ! A világtörténeti folya-­­ matot meg nem akasztja semmiféle t­udo-­ mány, semmiféle erőszak. Egységes Ausz­tria már csak az ábrándok világában lé­tezik ; ellentmond annak ott minden élő organizmus s elsöpör az útjából minden akadályt, amely ellenkező irányba akarja terelni. Az új század látni fogja a dualizmus mesterséges épületének siralmas pusztulá­sát, hisz máris recseg-ropog minden eresz­tékében, mert dualizmus ott, hol az egyik felén nincsen egység, nem is képzelhető. A történeti fejlődés vaskényszere fogja hajtani közjogi berendezésünket a vissza­térésre a pragmatika szankció tiszta alap­jára. Ez a történeti fejlődés fogja elsö­pörni azt a hazugságot, a­mely a prag­matika szankcióból származtatta Magyaror­szág legfőbb állami attribútumainak el­kobzását s a hadügyből, külügyből, köz­gazdaságból birodalmi közös ügyeket csinált. Rá kell, hogy jöjjenek arra a törté­neti igazságra, mikép a pragmatika szank­ció nem volt más, mint szerződés perszo­nális unióra és az együttes birtokláshoz szükséges kölcsönös védelemre, de távol állt tőle oly reálunió megteremtése, amely a legfőbb állami jogosítványoktól fosztaná meg a magyar államot, mikor elveszí­teni a védelem eszközei fölött való rendelkezési jogát. Nagy küzdelmeken kell még addig keresztülmennünk, mert az összbirodalmi fantom még mindig fogva tartja a lelke­ket , de az új század nem fog letűnni a­nélkül, hogy vagy eltemetik ezt a fanto­mot azok is, a­kik még most is élesztgetni próbálják annak bomladozó tetemét, vagy összezúzza az idők kereke a kuruzslókat is rögeszméjükkel együtt. Egy esztendő krónikája. Pécs, 1900. dacamber 31. Rövid pár óra még, mely órák a Szil­veszter-estélyek derűs hangulata közben száll­nak át az emberek felett, s azután itt az újév, az uj évszázad. A huszadik század első esztendeje, a Krisztus születése után az ezer­­kilencszázegyedik, ránk köszönt immár s mi­közben a Nemzeti Kaszinóban táncolnak, a Vigadóban a polgári dalosok himnusza mellett virasztanak s a Scholz-sorházban a munkás­képző-egylet allegorikus élőképével köszöntik az uj évszázadot, az uj esztendőt, — elmúlik a régi, az ezerkilencszázadik esztendő, a ti­zenkilencedik század utolsó esztendeje.­ ­ A BÉKA boltos tisztelettel értesíti a t. hölgyközönséget, hogy raktáron vannak szép, újdivatú női ruhaszövetek, flanellek, selymek, zephir és harchetek, továbbá vászon, kanavász és chiffonok. Ágyterítők, függönyök, szőnyegek, selyem- és casehmir-paplarok és menyaaz­­szonyi kelengye. — Módjában áll tehát mindenkinek az őszi és téli saisonra szükségletét kevés pénzért a BÉKÁ-nál fedezni. Irgalmasok-utca 10. Saját hásban. - Nagy raktár valódi angol férfi-»»Ovatakben a legújabb és legjobb minőségben. — Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next