Pécsi Figyelő, 1901. január-március (29. évfolyam, 1-75. szám)
1901-01-01 / 1. szám
4 S felcsendültek a Hebridák akkordjai. Mendelssohn e szép zenéjű nyitánya ismeretes előttünk, hallottuk itt is, ott is, hallottuk jó és kevésbé jó előadásban, de szombaton kitűnően játszották meg Scharf Róbert karnagy vezetése alatt zenészeink. A zenekar egyöntetűsége s fegyelmezettsége tudással párosult s a dirigens ügyes kezekkel markolt bele az instrumentumokba, hogy a mű szépségeit minden részletében kidomborítsa. S ez sikerült is. Majd a műkedvelő női énektársaság lépett a szinpadra tizennyolc taggal Hoff Richárd karmester vezetése alatt. A fehérruhás szép lányok míg egyrészről gyönyörű látványt nyújtottak, másrészről Fielitz »Drei Terzette« jével műélvezetben részesítettek bennünket. A három kis dal a maguk egyszerűségével elbájolók. Mintha az üde tavaszi szellő lengett volna végig a színházon. A darabokat Treuse Adolf, neves zongoraművészünk, ki a koncerten az összes kíséreteket elvállalta, kisérte zongorán a tőle megszokott precizitással. Gankl Mici Brahms, Schumann és Kierke énekelt. E dalok sincsenek trillákkal, szédítő futamokkal megtöntve, egyszerűek ugyannyira, hogy kisebb képzettséggel is bárki leénekelheti, de tán nem úgy, mint Dankl Mici. Nem kell hangjáról sokat írnunk, ismerjük annak szépségeit s elmondhatjuk, hogy ritka szép hang. Ő nemcsak énekel, hanem szavalva, szónokolva énekel. A taktus sokszor kegyetlen korlátai közt is hangsúlyozza a szavakat s a szavak értelmét kifejezi, a gondolatoknak nyomatékot kölcsönöz, a kottákba s szavakba a lelkét önti, átérti és átérzi teljesen, amit énekel s ezzel érte el tulajdonképent nagy sikerét. Ha a hangja nem mindennapi, művészte sem közönséges, mert vannak művésznői, akik csak a kottát éneklik, de szavakat nem, akikről el lehet mondani, hogy »csengő érc és pengő cimbalom« lélek nélkül. A második részben Frentztől énekelt három dalt oly hatással, hogy meg kellett ismételnie az utolsót. Persze óriási tapsvihar honorálta énekét és egy gyönyörű virágkosár. A második részben ismét hallottuk a női énekkart, egy számban zongora nélkül, kvartettben. Dilettánsok, műkedvelők, akik nagy buzgalommal egyesítik tehetségüket s szép sikert értek el. Frentz olasz suitje képezte a programm utolsó számát, melyet a hatalmas zenekar adott elő pompás betanulásban. Valami új, kápráztató van ebben a zenében, mely megkapja az ember fantáziáját s szinte ragadja magával a tündérek országába. A hangszerek eredeti vegyítése, a dallamok s témák frissesége s ezek feldolgozásának eddig mintegy ismeretlen volta bilincselik le a hallgatót. Semmi sablon, semmi régi cafrang, minden új, könnyed s a hatást nagy fokban előidéző részekkel bővelkedik dacára annak, hogy a közhelyeket gondosan mellőzi. Ez az, mit egy hallásra az ember erről a műről mondhat. Technikai nehézségek egymást követik a műben s óriási feladatot rónak a zenekarra. S a zenekar megállta derekasan a sarat. Oly készültséggel dolgozott minden egyes tagja, mintha mindegyik elsőrendű muzsikus volna. Scharf dirigálta ezt is ép oly szakértelemmel, ép oly erélyesen, mint az elsőt. S a koncertnek vége van. A dal, a zene elhangzott s velük a nyomukban kelt tapsviharok. Dolgoztak heteken át, hogy egy előadást lejátszhassanak. Nem lehetne megismételni ? A suit megérdemelné, hogy legalább megismételjék. Egy új koncert rendezése tán most már nem járna oly nehézségekkel. Vannak dalárdáink, kitűnő énekesnőink s énekeseink, az olasz suit meg készen van. Ezt a hangversenyt a katonák javára adták s a civil muzsikusok készségesen közreműködtek. A toyális katonaság esetleg más jótékony célra szolid feltételek mellett bizonyosan átadná egy hangversenyre ismét a zenekart — hisz ez csak udvarias viszonzás volna, azt már nem kell újra betanulni. (C.) utána egymás mellett Pista, a kamasz és a mélázó Bandi. Egyszerre cigány zene üti meg a fülüket. Bandi erősen fülel. Ismerős ház felől hallatszik az. A mind odaérnek, megállnak. Bandi mindjárt javasolja, jó volna benézni és egyet elénekelni. Ja, itt lakik az ő kis szőke imádottja, a kis Manci. Nem sokáig tanakodnak, hanem Pepi benyit, óriási hahotával fogadják őket. Sorba állnak és rágyújtanak a nótára : »Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok . . .« Olyan fülsiketítően ordították. — Neki düllesztették a mellüket. Micsoda hangok voltak ? ! Pepi fújta a prímet, a másik kettő meg a szekundot. De azért jó volt, meg is dicsérték őket. Bandi az egyre egyfelé pislogatott, odaradságban ülő Mancikára, úgy sze maradni és oda melléje lete- Pista *évre huzigálta De egyszerre csak hallatszik Pepi kiáltása, ki Pistával már jól előre haladt: — Gyere már te másé, úgy sem törődik az veled. Nem láttad, hogy gyájaskodott a mi physika professzorunkkal ? Kell is neki ilyen diák. Erre aztán Bandi utánuk szaladt, a saroknál eléri őket s megint szépen együtt mennek tovább, ő nem szól, Pepi és Pista sem, igy hát hallgatagon tovább bandukolnak a nagy hóban. Hanem már Istenesen kifáradtak. Alig szuszognak már. A harmadik utcában járnak s még mindig nem értek oda, ahová Pepi menni akar. Pista azonban mégis megsokallja a dolgot s megszólal: — Ugyan édes Pepim, hová is vezetsz bennünket ? Mi csak megyünk s nem tudjuk hová ? Csak megmondhatnád ! Pepi mérgesen hátrafordul és rárivall : — Veletek ugyan érdemes valahová menni ? Jertek és hallgassatok. A két vitéz megszepp'”’’ * ' A huszadik vid lesz. Kezdődi reset napján és február tizenkilencvennégy napig. Városunkban csendesnek ígérkezik legalább eddig csak szó s egyébként sem rendezőségei. Hiszszük farsang beállta meg rendezők kedvét is s farsangi naptár, mely Január öt Kér bekötött hangversenye Január tizenkét Nemzeti Kaszinóban. altiszti olvasókör bálja Szitkozódnak, hogy te hidegben, ilyen Istenítő Jaj, segítség a csendes éjszakában Pepi hátrafordul bele Bandi az útszéli megy vissza, kirántja Ott az egyik földszint és Bandi ugyancsak ! Hisz itt a számtan ta Pepi mit se szegeti az ablakot. Sor belülről megszólalt. — Kik zörge — Itthon Peppó. — Nir _ F-koth' PÉCSI FIGYELŐ Boldog újévet kivin olvasóinak és munkatársainak »PÉCSI FIGYELŐ« szerkesztősége és kiadóhivatala. A L a közös lékos hadn, neveztettek a péci tartalékosat Tollák Móric, Steiner Henristyás, Singer Alfréd, Tapp Husvéth Mihály, mos, Tatkó, Bálos Sándor. A fáik gy. nagyokká kinevez József, Ehrenreich Gaál Elemér (pót (póttartalékos), Fi 79 ik ezredtől), Sí 29 ik ezredtől), E 29-ik ezredtől), hlvetve a 16-ik ez? Zák Ede, Rába , Arnold és Hegye ezredtől). — Fars