Pécsi Figyelő, 1901. április-június (29. évfolyam, 76-148. szám)

1901-06-01 / 125. szám

6 kilenc havi börtönre ítélte. Az ítélet ellen Sá­vér Kálmán, kir. főügyész a vádlottak terhére­­ a védő ügyvédek a vádlottak büntetésének enyhitlt a érdekében semmiségi panaszt jelen­­tettek be. Bűnügyi tárgyalások jegyzéke a pécsi kir. törvényszéknél. 1901. évi junius hó 3-án. 2178. Varga Mihály ellen rágalmazás miatt. 2179. Gaál László ellen rágalmazás miatt. 2382. Véber József és Véber Józsefné és tár­saik ellen rágalmazás miatt. 2383. Hagner Adolf ellen becsületsértés miatt. 2468. Juszt János ellen könnyű testi sértés és Kunics Ignácné ellen becsületsértés és könnyű testi sértés miatt. 2469. Barna Károlyné ellen becsületsértés miatt. 2738. Balatonyi Ignác és Kölgyesi Gyula el­len becsületsértés miatt. 1901. év junius hó 5. 2692. Takaró János és társa ellen súlyos testi sértés miatt. 1901. évi junius hó 7. 2796. Blummenthaller Nándor ellen súlyos testi sértés miatt. 2643. Martó Márton ellen csalás, Horvát Jó­zsef és Hegedűs Gyula, ellen szerencse­játék által elkövetet kihágás miatt. 3388. Zsifkovics Ignác ellen hatóság elleni erőszak miatt. 98 A SZIV-DAMA MESÉI. Anyja nem szólt erre semmit. És sóhajtva gondolta magában, hogy bár úgy lenne, bár ne csalatkoznék az ő könnyen hivő fia. Henrik pedig, mikor kiment a kórházból, legelső látogatását a Szív-dámánál tette. Ott mindent a régi rendben talált. Mikor megnyomta a villanyos csengő gombját az előszoba ajtaján, már hal­lotta Flórinak, a kékhasú, pirosbóbitás papagálynak a ri­­koltozását. Az ajtót Nina, a szobaleány nyitotta ki, a­ki meglepetten, örömmel kiáltotta: —• Nini, Bodola úr ! Hát felgyógyult ? — Fel én, Nina. De hol az asszonya? — A nagysága bement a városba. Már jó ideje el­ment, bizonyára nemsokára haza jön. Tessék addig itt helyet foglalni. S előzékeny szolgálatkészséggel tolt egy széket Hen­rik elé, ő maga pedig tett, sürgött-forgott a szobában. Már egészen nagy lány lett. Karcsú termetén meg­feszült a ruha s idomainak körvonalai csábosan tűntek elő a figyelmes szemlélőnek. Friss volt, mint a fiatal gyümölcs és ruganyos a lépése, a mozdulata, mint aki csupa vér, forró vér és puha, meleg hús s egészséges, mint a makk. Henriknek szinte megakadt rajta a szeme. S meg nem állhatta, hogy meg ne mondja a leánynak: — Maga egész nagy lány lett Nina! Az pedig mosolygott. — Hát már itt is az ideje. Tizenhat éves leszek a jövő héten. Írta : HONTHY ISTVÁN. 99 És egy erős pillantás után, mely ugyancsak oda­tapadt Henrik arcára, folytatta : — Bizony sok minden más megváltozott ám itt az­óta, mióta Bodola úr beteg volt. — Nos, mi minden? mondja el. — Hát itt van mindjárt a nagysága. Én nem is tudom, mi baja neki, de folyton rosszkedvű, szomorko­­dik és ha valaki van is nála, akkor sem vidul fel. — Kik járnak most ide? — A kik jártak. Tetszik tudni, úgy estélyekre. A Kánya úr, a Hamar Pál, a Korilovszky úr, azután a rend­őrkapitány, meg a Leona kisasszony. Henrik még várt valakit. De a leány, miközben el­rejtette nevetős arcát egy kendőben, melylyel porolga­­tott, folytatta: — úgy látszik, a kapitány úr, meg a kisasszony szerelmesek egymásba. — És más nem jár senki? vágott szavába most már Henrik türelmetlenül. — A Béltekyné nagysága? kérdezte a leány. Az most nincs otthon. — Hát hol van? — Én nem tudom. Azt mondják valami rokoná­hoz ment látogatóba. Ha nem gondolja-e Bodola úr, ki nem jár hozzánk soha? — Parlaghy, a festő. Nina visszautasítólag intett kezével. — Az ? Azt bizony el se fogadná az asszonyom. Nem a’. Hanem a Csertő ur. Bizony ő elmaradt. Igen, Csertő. Hiszen Henrik is emlékszik reá, hogy PÉCSI FIGYELŐ 1901. junius 1. T­a­rt ü­g­y. A szerzetes rendek gimná­ziumairól. BUK­­ Zita : Dr. Margalits Ede, budapesti egyetemi nyilvános rendes tanár. Közművelődésünk tényezői között első rangú helyet foglalnak el középtanodáink: ezeknek van legnagyobb és legjelentékenyebb szerepük és hatásuk a nemzet számottevő tényezőinek jellem­képzésére és tudományosabb kiképzésére. E tanintézeteknek két egyaránt fontos és egyenrangúlag gondozandó feladata a jellem­képzés és a tanítás, — sajnos, — hogy ná­lunk az oktatási érdekek nagyon előtérbe nyo­mulnak a középiskolában és mellettük igen gyakran nagyon is háttérbe szorulnak, sőt néha majdnem egészen elhanyagoltainak a ne­velési és jellemképzési szempontok. A középiskola e tanítás terén alapvető és előkészítő munkásságot fejt ki, képesítvén az ifjúságot a magasabb tanulmányokra, ehhez képest rendszeres módon bőséges előismere­teket nyújt az ifjúságnak és a rendszeres közlés módszerével értelmi fejlődésére jóté­konyan hat. Az oktatási célok elérése tekintetében át­lag nagy haladás észlelhető középtanodáink­ban, noha itt is némely rendszerbeli módosí­tások és szükséges könnyítések által az ügyön sokat lehetne lendíteni. Huszonöt évig e sorok írója is a közép­iskolai tanárság kötelékébe tartozott, előbb mint tanár, utóbb mint igazgató s azóta is más működési körben, mint miniszteri biztos, érettségi elnök vagy kormányképviselő állandó érintkezésben van a különböző rendű rangú középtanodákkal s igy módjában van azok viszonyaival és állapotával megismerkedni. Középtanodánk bőven van, talán több is mint kellene, csak a fővárosban van kevesebb a kellőnél, mert mindenütt, különösen ez utóbbi helyen nagy és fölösleges tódulás tapasztal­ható középtanodáinkban.­­ A szülők min­denáron úgynevezet­t urat­ akarnának nevelni gyermekeikből a mely egyoldalú törekvés tár­sadalmunkban az értelmiségi pályákon káros túltengést, túltermelést idéz elő nagy kárára és hátrányára kereskedelmi, ipari, ipar-keres­kedelmi és gazdászati érdekeinknek ! Vannak állami gimnáziumaink és reális­koláink, állami kezelésben levő kir. kath. gim­náziumaink, szerzetesrendi gimnáziumok fele­kezeti középiskolák és egypár magán gimnázi­umunk , mindmegannyi ugyanaz is, azaz kö­zéptanoda és mégis nagy mértékben más-más is, mert egészen mások viszonyain és állapo­taik, fény és árnyoldalaik. Legszerencsésebb helyzetben, legkedve­zőbb viszonyok közt élnek a szerzetesrendek kezén levő gimnáziumaink. A múlt századokban nyert bőséges do­­nációk folytán szerzetesrendeink gazdagok, anyagi gondoktól mentesek, kivéve az érde­mes kegyestanítórendet, mely szűkös anyagi viszonyai dacára is számos középtanodát tart fönn. E kedvező anyagi helyzet folytán kö­zéptanodáink épületei majdnem kivétel nélkül mintaszerűek, fölszerelésük és taneszközeik bő­ségesek, tanártagjai úri ellátásban, gondtala­nul élhetnek nemes hivatásuknak, vendéglátó házaik az illető városok társadalma szine-ja­­vának egyik keresett középpontját képezik és bizonyos társadalmi megkülönböztetés, kitün­tetés jellegével bír az, ha valaki a város­ban az illető rendház bizalmasa, abba be­járatos. Tehát e tanító szerzetek társházai azon előnyös helyzetben vannak, hogy a város színe-javával szemben bizonyos hegyeket oszt.

Next