Pécsi Figyelő, 1902. április (30. évfolyam, 75-80. szám)
1902-04-02 / 75. szám
e mélyektől és intézményektől, egyedül csak a város és megye közönségének érdekeit követve. Nem nélkülözhet olyan lapot, mely előtt nincs hatalmi fölény, nincsenek a hatalom emberei, csak egyedül a közjó s a közönség érdeke. Mely a nyilvánosság fegyverével küzd a nagy nyilvánosság előtt s a közélet szereplőiben nem személyeket, nem egyéneket lát, de a közönség érdekeinek kirendelt munkásait, kik a közönség által lettek, a közönség érdekében vannak s elmúlnak, el kell múlniok, ha a közönség javára nem sáfárkodnak hűséggel, igazsággal. Ezeket a szent czélokat irta ezelőtt harmincz évvel zászlajára a „Pécsi Figyelő“. Ezt a zászlót nem hagyhatja el Pécs szab. kir. város és" Baranyavármegye függetlenségi és 48-as elveket valló közönsége; ennek a zászlónak tovább is lobognia kell fennen, büszkén, szabadon! Fel a zászlóval! S jöjjön a zászló alá Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye függetlenségi és 48-as érzelmű polgársága! Jöjjön a zászló alá, hogy hadd küzdjön e város, e vármegye érdekeiért, boldogulásáért s haddharcoljon édes hazánk függetlenségéért a „Pécsi Figyelő“ ! Monthy látván. * A „Pécsi Figyelő“ független politikai lap hetenkint kétszer, szerdán és szombaton délután jelenik meg, legalább nyolc oldalnyi terjedelemben. Cikkeiben a közjogi kérdéseket az országos függetlenségi és 48-as párt politikai elvei alapján fogja tárgyalni, mindenkor Magyarország teljes függetlensége mellett harcolván. A fősulyt azonban a helyi politikára fekteti s városi és megyei ügyekben mindenben függetlenül, személyek és intézmények befolyásától menten bírálja a városi és megyei ügyek intézését, egyedül Pécs város és Baranya vármegye közönségének igaz érdekeit tartván szem előtt. Hírrovata bő és megbízható értesülést ad a helyi és vidéki eseményekről, miben segédkezik vidéki tudósítóinak gárdája s minden nagyobb községében megyénknek és Somogy- s Tolnavármegyének, saját tudósítói gondoskodnak az események gyors és alapos ismertetéséről. Tárcarovata érdekes és szórakoztató szépirodalmi közleményeket tartalmaz, melyek gondos megválogatásban kerülnek az olvasó elé. Tanügyi rovatában a város és megye tanügyi viszonyaival, közgazdasági rovatában a város és megye gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeivel foglalkozik. Művészet, irodalom rovat alatt tárgyalja a pécsi Nemzeti Színház s általában a magyar művészet és irodalom eseményeit s törvényszéki rovatában ismerteti az igazságszolgáltattó körében felmerülő Nevezetesebb eseményeket. A „Pécsi Figyelő“ e szerint nem száraz politikát s nem is hir sokadalmat Három hetes asszony vagyok, de nem mondhatom, hogy boldogságom egén felhőt ne látnék. Jenő szórakozott és ideges azon percztől kezdve, hogy apám a hozományt átadta, neki. Én úgy értelmezem e hangulatot, hogy a férjem, ki mélyen és önzetlenül szeret, azt óhajtja, hogy nejének férjén kívül senkije és semmije ne legyen, hogy ő legyen a nap, melynek világa, éltető ereje nélkül a világ elpusztul. Sokszor elmélkedem magányomban, hogy mittevő legyek. Nagyon sokat tépelődöm így egyedül, mert pár nap óta az estéket sem tölti itthon az én édes kis rossz uram. Csak az éjjeli órák ne múlnának oly lassan a várakozásban. Oly nyugalommal, egyhangúan ketyeg az óra, nem úgy mint a szivem, mely lázasan ver, valahányszor léptek neszét hallom, mely tova kopog a hangtalan utczán. Úgy hajnal felé mégis csak megjön s én, felejtve minden szemrehányást, összecsókolom azt az ő komolykodó arczát, nyújt, hanem ezélja, hogy tartalmas újságlegyen, melyben ne csak betű-tömkeleget, de igazi olvasni valót is találjon a közönség. A „Pécsi Figyelő, a családok lapja s épen ezért a családok kedvenczeiről, a gyermekekről, sem feledkezik meg, s vasárnapi számaiban gyermek-mesét is közöl s regény-csarnokában időről-időre érdekfeszitő regényt talál az olvasó közönség. A közönség minden igazságos s, orvoslást váró panaszával mindenkor bátran fordulhat a „Pécsi Figyelő“-höz, melynek a közönség köréből című rovata minden előfizetőnk közérdekű panasza előtt nyitva áll. A „Pécsi Figyelő“ előfizetési ára 1 negyedévre (ápr.-jan.) . . 3 kor. félévre (ápr.-szept.) . . . 6 „ egész évre........................12 „ Előfizethetni a „Pécsi Figyelő“ kiadóhivatalában. * Egry Dezső mandátuma. Megyénk pécsváradi kerületének országgyűlési képviselője, dr. Egry Dezső mandátuma ellen — tudvalevőleg — a kir. Kúria a vizsgálatot elrendelte s azt a Kúria megbízásából Varga Nagy István, pécsi kir. Ítélőtáblás biró január hóban a pécsi kir. Ítélőtáblán foganatosította is. A kir. Kúrián folyó hó 21-én tárgyalják a mandátum ellen beadott petíciót és a vizsgálat adatait. Az ügy előadója Fittler Imre kúriai biró lesz. Egry Dezső dr. és védője, Edvi Illés Károly, a hírneves ügyvéd jelen lesznek a tárgyaláson; a panaszosokat Tetétleni Ármin dr., budapesti ügyvéd fogja képviselni. Sokszor hallottam, hogy a haldokló előtt életének minden korszaka, eseménye elvonul. Én is egy más világba készülök, a szerelmi házasság bűbájos országába. Eszembe jut a mostoha anya mellett eltöltött örömtelen gyermekkorom. Apám gyenge volt e nővel szemben s alig lévén otthon, nem igen volt tanúja a testi és lelki kínzásoknak. A lepke után futkosó vidám gyermekéletet csak a Pósa bácsi könyveiből ismertem, melyet apámtól karácsonyra kaptam. A tanulás után én nem játszhattam a gyermekekkel, hanem a szidalmaktól megalázott kedélylyel harisnyákat kötöttem a mostohának. A szenvedés elmélkedéshez szoktat és kora éretté teszi az embert. Tíz éves koromban arról gondolkoztam, hogy várjon miért élek én a világon ? El-el néztem a csillagos eget, mily szép lehet ott, hátha fölmehetnék oda erőszakkal ? Egy este megvártam ágyamban, mig mindenki elalszik s azután kilopództam az udvarra a hideg deczemberi éjjelen. Egy szál ingecskében mezítláb álltam a fagyos földön s dideregve néztem az eget, hogy vájjon jön-e már a szárnyas angyal, ki felszáll velem a magasba. Összekuporodva, eszméletlenül talált meg apám az udvaron, ki a tüzilármára futott ki. Nagy beteg lettem, s hogy mi okból gyógyultam fel, most értem: a jó Isten meg akarta mutatni nekem, hogy e földön nem csupán szenvedés, de boldogság is terem. Ez volt utolsó levele az én szegény kis barátnőmnek, kit három heti házasság után halva találtak szobája padlózatán. A szivének volt előrehaladott betegsége, annak a szivnek, mely oly nagyon tudott szeretni. S a lányok megsemisítették ez utolsó levelet is, aztán lassan álomra tértek. Szobámra leszállt az éj s én még mindig azon tűnődöm, hogy mégis miért halt meg az az asszony. Nem vagyok álmos, de fejem lassan hátrahanyatlik a karosszék támlájára s tagjaimban csodálatos zsibbadást érzek. Tudom, hogy nem vagyok az álmok országában, de hát akkor honnét támadt elém ez a csodálatos fehérségű, árnyszerű alak, melynek halvány arcza oly ismerős előttem ? — Margitom, hát te élsz ? Meglepetésemben fel akartam ugrani, de mintha leczövekeltek volna, mozdulni sem bírtam. — Igen, én élek — suttogd az árny — csak a testem porlad ebben a földben, melyre szenvedni születtem. — Hát miért hagytad itt a férjedet kesergő bánatában? — Nem nagyon bánkódik, sohasem szeretett. Elmondom, hogy miért haltam meg. Férjem távollétében felbontottam egy hozzá intézett női írású levelet, melyben ez állt: Miért nem küldöd már az összeget, melyet azon esetre ígértél, ha a pénzes leányt, kit én kutattam ki neked, megkapod ? Hallom, hogy keservesen csalódtál a hozomány nagyságában, de azért a kikötött összegnek felét csak megérdemlem ? Ha postafordultával nem küldöd el, úgy elárulom nőd előtt eddigi, valamint újra kezdett hitványságaidat. Ezért kellett meghalnom. Most ott vagyok, hol nem uralkodik más, mint az igazság, a béke és a szeretet. Ezzel eltűnt az árny. Pécsi Figyelő 1902. április 2.