Pécsi Figyelő, 1902. április (30. évfolyam, 75-80. szám)

1902-04-02 / 75. szám

e­ mélyektől és intézményektől, egye­dül csak a város és megye közön­ségének érdekeit követve. Nem nélkülözhet olyan lapot, mely előtt nincs hatalmi fölény, nin­csenek a hatalom emberei, csak egyedül a közjó s a közönség érdeke. Mely a nyilvánosság fegy­verével küzd a nagy nyilvános­ság előtt s a közélet szereplői­ben nem személyeket, nem egyé­neket lát, de a közönség érdekei­nek kirendelt munkásait, kik a közönség által lettek, a közönség érdekében vannak s elmúlnak, el kell múlniok, ha a közönség javára nem sáfárkodnak hűséggel, igaz­sággal. Ezeket a szent czélokat irta ezelőtt harmincz évvel zászlajára a „Pécsi Figyelő“. Ezt a zászlót nem hagyhatja el Pécs szab. kir. város és" Baranyavármegye füg­getlenségi és 48-as elveket valló közönsége; ennek a zászlónak tovább is lobognia kell fennen, büszkén, sz­abadon! Fel a zászlóval! S jöjjön a zászló alá Pécs szab. kir. város és Baranyavár­megye függetlenségi és 48-as ér­zelmű polgársága! Jöjjön a zászló alá, hogy hadd küzdjön e város, e vármegye érdekeiért, boldogu­lásáért s h­add­­harcolj­on édes hazánk függetlenségéért a „Pécsi Figyelő“ ! Monthy látván. * A „Pécsi Figyelő“ független politikai lap hetenkint kétszer, szerdán és szom­baton délután jelenik meg, legalább nyolc oldalnyi terjedelemben. Cikkeiben a közjogi kérdéseket az országos függetlenségi és 48-as párt poli­tikai elvei alapján fogja tárgyalni, minden­kor Magyarország teljes függetlensége mellett harcolván. A fősulyt azonban a helyi politikára fekteti s városi és megyei ügyekben mindenben függetlenül, szemé­lyek és intézmények befolyásától menten bírálja a városi és megyei ügyek intézését, egyedül Pécs város és Baranya vármegye közönségének igaz érdekeit tartván szem előtt. Hírrovata bő és megbízható értesülést ad a helyi és vidéki eseményekről, miben segédkezik vidéki tudósítóinak gárdája s minden nagyobb községében megyénknek és Somogy- s Tolnavármegyének, saját tudósítói gondoskodnak az események gyors és alapos ismertetéséről. Tárcarovata érdekes és szórakoztató szépirodalmi közleményeket tartalmaz, melyek gondos megválogatásban kerülnek az olvasó elé. Tanügyi rovatában a város és megye tanügyi viszonyaival, közgazdasági rova­tában a város és megye gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeivel foglalkozik. Művészet, irodalom rovat alatt tár­gyalja a pécsi Nemzeti Színház s általában a magyar művészet és irodalom eseményeit s törvényszéki rovatában ismerteti az igazságszolgáltattó körében felmerülő Neve­zetesebb eseményeket. A „Pécsi Figyelő“ e szerint nem száraz politikát s nem is hir­ sokadalmat Három hetes asszony vagyok, de nem mondhatom, hogy boldogságom egén felhőt ne látnék. Jenő szórakozott és ideges azon percztől kezdve, hogy apám a hozományt átadta, neki. Én úgy értelmezem e hangulatot, hogy a férjem, ki mélyen és önzetlenül szeret, azt óhajtja, hogy nejének férjén kívül senkije és semmije ne legyen, hogy ő legyen a nap, melynek világa, éltető ereje nélkül a világ elpusztul. Sokszor elmélkedem magányomban, hogy mittevő legyek. Nagyon sokat tépelő­­döm így egyedül, mert pár nap óta az estéket sem tölti itthon az én édes kis rossz uram. Csak az éjjeli órák ne múlnának oly lassan a várakozásban. Oly nyugalommal, egyhangúan ketyeg az óra, nem úgy mint a szivem, mely lázasan ver, valahányszor léptek neszét hallom, mely tova kopog a hangtalan utczán. Úgy hajnal felé mégis csak megjön s én, felejtve minden szemrehányást, össze­csókolom azt az ő komolykodó arczát, nyújt, hanem ezél­ja, hogy tartalmas újság­­legyen, melyben ne csak­ betű-tömkeleget, de­ igazi olvasni valót is találjon a közön­ség. A „Pécsi Figyelő, a családok lapja s épen ezért a családok kedvenczeiről, a gyermekekről, sem feledkezik meg, s vasár­napi számaiban gyermek-mesét is közöl s regény-csarnokában időről-időre érdek­­feszitő regényt talál az olvasó közönség. A közönség minden igazságos s, orvoslást váró panaszával mindenkor bátran fordul­hat a „Pécsi Figyelő“-höz, melynek a közönség köréből című rovata minden elő­fizetőnk közérdekű panasza előtt nyitva áll. A „Pécsi Figyelő“ előfizetési ára 1 negyedévre (ápr.-jan.) . . 3 kor. félévre (ápr.-szept.) . . . 6 „ egész évre........................12 „ Előfizethetni a „Pécsi Figyelő“ kiadó­­hivatalában. * Egry Dezső mandátuma. Megyénk pécsváradi kerületének ország­gyűlési képviselője, dr. Egry Dezső man­dátuma ellen — tudvalevőleg — a kir. Kúria a vizsgálatot elrendelte s azt a Kúria megbízásából Varga Nagy István, pécsi kir. Ítélőtáblás biró január hóban a pécsi kir. Ítélőtáblán foganatosította is. A kir. Kúrián folyó hó 21-én tárgyalják a mandátum ellen beadott petíciót és a vizsgálat adatait. Az ügy előadója Fittler Imre kúriai biró lesz. Egry Dezső dr. és védője, Edvi Illés Károly, a hírneves ügy­véd jelen lesznek a tárgyaláson; a pana­szosokat Tetétleni Ármin dr., budapesti ügyvéd fogja képviselni. Sokszor hallottam, hogy a haldokló előtt életének minden korszaka, eseménye elvonul. Én is egy más világba készülök, a szerelmi házasság bűbájos országába. Eszembe jut a mostoha anya mellett eltöltött örömtelen gyermekkorom. Apám gyenge volt e nővel szemben s alig lévén otthon, nem igen volt tanúja a testi és lelki kínzásoknak. A lepke után futkosó vidám gyer­mekéletet csak a Pósa bácsi könyveiből ismertem, melyet apámtól karácsonyra kaptam. A tanulás után én nem játszhattam a gyermekekkel, hanem a szidalmaktól megalázott kedélylyel harisnyákat kötöttem a mostohának. A szenvedés elmélkedéshez szoktat és kora éretté teszi az embert. Tíz éves koromban arról gondolkoz­tam, hogy várjon miért élek én a világon ? El-el néztem a csillagos eget, mily szép lehet ott, hátha fölmehetnék oda erőszakkal ? Egy este megvártam ágyamban, mig mindenki elalszik s azután kilopództam az udvarra a hideg deczemberi éjjelen. Egy szál ingecskében mezítláb álltam a fagyos földön s dideregve néztem az eget, hogy vájjon jön-e már a szárnyas angyal, ki felszáll velem a magasba. Összekuporodva, eszméletlenül talált meg apám az udvaron, ki a tüzilármára futott ki. Nagy beteg lettem, s hogy mi okból gyógyultam fel, most értem: a jó Isten meg akarta mutatni nekem, hogy e földön nem csupán szenvedés, de boldogság is terem. Ez volt utolsó levele az én szegény kis barátnőmnek, kit három heti házasság után halva találtak szobája padlózatán. A szivének volt előrehaladott beteg­sége, annak a szivnek, mely oly nagyon tudott szeretni. S a lányok megsemisítették ez utolsó levelet is, aztán lassan álomra tértek. Szobámra leszállt az éj s én még mindig azon tűnődöm, hogy mégis miért halt meg az az asszony. Nem vagyok álmos, de fejem lassan hátrahanyatlik a karosszék támlájára s tagjaimban csodálatos zsibbadást érzek. Tudom, hogy nem vagyok az álmok országában, de hát akkor honnét támadt elém ez a csodálatos fehérségű, árnyszerű alak, melynek halvány arcza oly ismerős előttem ? — Margitom, hát te élsz ? Meglepeté­semben fel akartam ugrani, de mintha leczövekeltek volna, mozdulni sem bírtam. — Igen, én élek — suttogd az árny — csak a testem porlad ebben a földben, melyre szenvedni születtem. — Hát miért hagytad itt a férjedet kesergő bánatában? — Nem nagyon bánkódik, sohasem szeretett. Elmondom, hogy miért hal­tam meg. Férjem távollétében felbontottam egy hozzá intézett női írású levelet, melyben ez állt: Miért nem küldöd már az összeget, melyet azon esetre ígértél, ha a pénzes leányt, kit én kutattam ki neked, meg­kapod ? Hallom, hogy keservesen csalódtál a hozomány nagyságában, de azért a kikö­tött összegnek felét csak megérdemlem ? Ha postafordultával nem küldöd el, úgy elárulom nőd előtt eddigi, valamint újra kezdett hitványságaidat. Ezért kellett meghalnom. Most ott vagyok, hol nem uralkodik más, mint az igazság, a béke és a szeretet. Ezzel eltűnt az árny. Pécsi Figyelő 1902. április 2.

Next