Pécsi Hirek, 1932. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1932-04-18 / 16. szám

2 Krónika — perszonálunió Románia és Magyarország között nem lenne megoldás — mondja Maniu Gyula, Románia volt miniszterelnöke egy fővárosi hírlapírónak adott interjúban. Helyes, mi is ezt tartjuk! No de hogyan jut Maniu úr ahhoz, hogy egy ilyen tervezetet visszautasítson? Ki hoz ilyen kalandos terveket szóba, melyekről már egyes budapesti lapok is írtak? Hát a magyar szent korona piaci árucikk, amelyet fel lehet kínálni és vissza lehet utasítani? Vagy talán azon a sokat tárgyalt temesvári titokzatos gyorsvonati utazáson került szóba ilyesmi? Ez sem lehetetlen. Hiszen a mindent megelőző kisürgetett optánsper óta, mely olyan sok nagy vagyonú állampolgárunknak hozott anyagi előnyöket, már ez sem volna meglepetés. Nálunk vannak legitimisták, köztársaságiak és szabad királyválasztók. Hogy az első kettőnek mi a célja, azt megmondja az elnevezésük, de hogy a szabad királyválasztók választása éppen erre a fiatal, de máris eléggé zajos múltú balkáni fejedelemre esnék, mégis nehéz volna feltételezni, bár ez egyeseknek különleges előnyöket jelenthetne. Mi mindenkivel békében akarunk élni, de az olyan drágán kivívott függetlenségünket nem áldozzuk fel kalandos perszonálunióknak. * Purgly miniszter megnyugtató kijelentéseket tett a tiszai árvizekről. A rakoncátlan folyók azonban ezen hivatalos helyről jött kijelentést nem veszik komolyan, mert azóta az áradás sok helyen áttörte a védőtöltéseket és nagy nyomorba döntötte az elöntött vidék lakosságát. A polgárság már régen tisztában van az ilyen magas helyről jövő megnyugtatásokkal. Tavaly júniusban az egész ország visszhangzott a nagyhangú kijelentésektől: Nem lesz fizetésleszállítás, nem lesz adóemelés! Mi pécsiek is hallottunk ilyen kijelentéseket igazán jól tájékozott uraktól. Lezajlott a választás, nem telt bele néhány hét és máris megkezdődtek a tervezgetések a fizetésleszállításról és az adóemelésről. Azóta már vagy négyszer ismételték meg ezt a műveletet. A miniszteri ígéretek hűek maradtak a régi tradíciókhoz, a nyomorgó polgárság mindenről lemondással viseli, tűri az újabb megterheléseket, a kérdés csak az, hogy meddig bírja. Vésés. A legjobb minőségű tejtermékek legolcsóbb beszerzési helye SÜJTDORÁDÓ PÉCS, Boltivköz 2. Tel. 11-501 INGYENES HIRDETÉSI SZELVÉNY 8. 1932. április 18. Aki ezen szelvényeink közül fiókkiadó hivatalunkban (Hangya főüzlet, Jókai-tér 11) a hirdetés leadását megelőző két utolsó szelvényt bemutatja, egy, háromsoros ingyenes hirdetésre jogosult. pécsi hírek Két részletben fizetik a DGT tisztviselőket A D. G. T. jelenlegi vezetősége tisztviselőinek járandóságát a pénzszűkére való hivatkozással március hó 1-től akként folyósítja, hogy 60%-ot elsején, 40%-ot pedig minden hó 15-én fizet ki. Az alkalmazottak elkeseredését ezen intézkedés igen nagy mértékben elmélyítette, annyival is inkább, mivel — értesülésünk szerint — a múlt hajózási év az utóbbi idők legjobbjai közé tartozott és a pécsi szénbányák soha annyit nem termeltek, mint idén, a rendkívüli hosszú tél és a magyar kormány szénbehozatali tilalma folytán, nem is beszélve a raktáron volt hatalmas készletekről. Hogyan fizethetné vissza Pécs városa a drága Speyer-kölcsönt? A Speyer-kötvények árfolyama egyharmadára esett . A városnak mindent el kell követni, hogy a kedvező alkalmat kihasználhassa A város adófizető polgársága előtt közismert tény, hogy Pécs városa 1925. évben az 1925. évi XXII. t.-c.-ben foglalt felhatalmazás alapján 744.400 dolláros, súlyos feltételű kötvénykölcsönt vett fel a Speyer és Társa newyorki bankcégtől, amit a következő évben további 142.600 dollárral 887.000 dollárra egészített ki. Ennek a dollárkölcsönnek a pengő ellenértéke nem kevesebb, mint 5 milliót tesz ki, amelyből azonban a város időközben már körülbelül 600.000 pengőt, azaz tíz félévi részletet visszafizetett. Az évi kamat és tőketörlesztés 414.000 főt tesz ki. Miután annak idején a városnak alacsony kötvényárfolyamon fizették ki ezeknek a dollárkölcsönöknek az ellenértékét, de időközben a hitel és kamatviszonyok is jelentékenyen javultak, kétségtelenné vált, hogy ez a Speyer-féle dollárkölcsön súlyos teherként nehezedik a város adófizető közönségére és a közüzemekre, amelyek fizetőképessége és jövedelmezősége alig tesz ki annyit, mint a kölcsön törlesztése és kamatszolgálata. Már mindenki azt hitte, hogy ennek a kedvezőtlen kölcsönügyletnek súlyos következményeibe bele kell nyugodni, amikor az elmúlt év végén, — nem éppen váratlan eseményként — a kormány a külföldi tartozások tekintetében moratóriumot hirdetett. Erre azután az amerikai és angliai tőzsdéken valóságos pánikhangulat lett úrrá és ennek következtében a 100 dollár névértékű Speyer kölcsön kötvényei, amelyet 82 %-os árfolyamon bocsátottak ki és a moratórium előtt is 65—70%-on jegyeztek, hirtelen 27 % -ra zuhantak le. Bekövetkezett tehát az a városok által soha nem remélt kedvező helyzet, hogy a Speyer kölcsönt a névérték egynegyedével fizethetik vissza. A vidéki városok azonban, — amelyek annak idején csaknem kivétel nélkül igénybe vették ezt a magasabb helyről ajánlott drága kölcsönt, — csak a bürokrácia méltóságos lassúságával jöttek rá erre a szinte hihetetlen lehetőségre s nem siettek rögtön idegen valutát szerezni és a 100 dollár névértékű kötvényeket 27 dollárért visszavásárolni, hanem megvárták, amíg az illegális spekuláció ráveti magát a belföldön is megszerezhető Speyer kötvényekre. Pedig ha kiszámítjuk, hogy a város, amely a kölcsönt teljes 100 % -os értékben kénytelen visszafizetni, illetve a moratórium tartama alatt az 414.000 f-őt kitevő kamat és tőketörlesztést a Magyar Nemzeti Banknál letétbe helyezni, — akkor azt a meglepő eredményt kapjuk, hogy Pécs városa egy idejében alkalmazott gyors pénzügyi művelettel a 887.000 dolláros kölcsönét kötvény visszavásárlás utján 240.000 dollárral visszafizethette volna s így nem kevesebb, mint 647.000 dollárt kereshetett volna ezen a pénzügyi műveleten. Mikor azután már mindez nyilvánvalóvá lett és a bürokrácia lassú emésztőszervei is feldolgozták ennek a fényes lehetőségnek a nagyszerű kilátásait, arra már a belföldi kötvényspekuláció titkos vásárlásaival 40% fölé hajtotta fel a Speyer kötvények árfolyamát a külföldi tőzsdéken és az így megszerzett címleteket azután majdnem 100% haszonnal kínálja most az adósoknak, a magyar vidéki városoknak. Egyes városok, mint Győr és Veszprém kötöttek is ilyen üzleteket, azonban a többi városok nagyrésze visszautasította a másodkéznek ezt a spekulációs ajánlatát, a kormány pedig egyik legutóbbi rendelkezésével egyenesen eltiltotta a kötvény-arbitrázst, úgy hogy ezidő szerint Speyer kötvényeket be sem lehet hozni az országba. Az adós városok azonban most már, — nagyon helyesen ráeszmélve az adott helyzet előnyeire, — semmiképen sem akartak elesni attól a nagyszerű lehetőségtől, hogy a különben is súlyos feltételű kölcsöneiket annak egy töredékével visszafizethessék, megragadtak minden legális alkalmat és eszközt, hogy a szükséges külföldi valutákhoz hozzájuthassanak és a Speyer kötvényeknek legalább egy részét az alacsony árfolyamon visszavásárolhassák és ezzel az adófizető polgárság helyzetén könnyíthessenek. Pécs is megmozdult. Az eredmény? Nyári cipő újdonságok meglepő olcsó áron Quintusnál A Pécsi Hirek erőssége olvasó közönsége — de olvasó közönségének is erőssége a Pécsi Hirek erőssége. TT Hétfő, 1932. április 18. öt perc a városházának villamos órája alatt Nem a magas várospolitikát megismerni tértünk be a városházára, mert ennek megnyilatkozásai a városháza falain kívül, magában a városban jelentkeznek, hanem a pécsi városháza mechanizmusát, belső hivatali szellemét akartuk közelebbről megismerni. Kíváncsiak voltunk, vajjon miképen érintkezik a városháza tisztviselőkara az ő munkaadójával, Pécs város adófizető közönségével? Az ügyes-bajos pécsi polgár ■< vajjon milyen kiszolgálásban részesül azoknak részéről, akiket ő maga fizet? A városháza egyes hivatalai, polgármesteri rendeletre, csak d. e. 11 órától déli fél egy óráig fogadnak magánfeleket. Ezek a magánfelek Pécs adózó polgárai. — Csak egy kivétel van: a városi adóhivatal.— Ez mindig fogad. — Fizetni, azt lehet kérem mindig. De a szigorú polgármesteri rendelkezést áttörte még egy ponton az idő ereje: a szegénység. Az első emeleti szegényügyi irodák is már reggeltől fogadják azokat, akik nem adót fizetni, hanem kérni jönnek a város könyörületes szívéhez, és ezek vannak többségben: a szegények. Háromnegyed tizenegyet mutat a városháza kapu előterében a villanyos óra. — Ez a legforgalmasabb időpont. — Elhelyezkedünk szemben az órával és számoljuk a ki- és bejövő ,,magánfeleket“. — Mindenekelőtt feltűnik, hogy nincs az a társadalmi kategória, amelynek egy-egy tagja öt percen belül fel ne tűnne a kapusszínben. — Kispaptól tábornokig, koldustól iparoson, kereskedőn, polgáron keresztül egészen a lila cingulusos kanonokig, mindenféle városi népség megfordul itt perceken belül. Olyan ez ia kép, mint a kaleidoskép. Pillanatról pillanatra változik. Érdekes és meglepő. Hát ez a sokféle fajta ember, mind ügyes-bajos .magánféle lenne? Mindnek van valami ügye, amit csak a hatóság intézhet el? Majd meglátjuk a folyosókon, ahol pillanatok alatt elosztanak és mindenki megtalálná azt a hivatalos helyiséget és személyt, aki az ő kicsi vagy nagy ügyét jól vagy rosszul elintézheti — ha azt a tájékoztató táblát onnét a kapu alól már több mint egy év óta el nem távolította volna a hivatali bölcseség. Hónapok óta reklamálja a közönség és a sajtó ennek a szükséges és sok fáradságot megtakarító útmutató táblának az újból való kifüggesztését, — minden eredmény nélkül. Elképzelhetetlen, hogy miféle magas bürokratikus érdek követeli meg, — vagy talán a takarékosság? — hogy a különben is agyonfáradt „magánfeleket“ fölöslegesen sétáltassák a fényes folyosókon és négy emeletnyi lépcsőtömkelegen? Ezt a titkot városházi anyázásunk dacára sem tudtuk megfejteni, de figyelmébe ajánljuk valamelyik városatyának,, talán interpelláció szükséges, hogy a féltett titkot elárulják. — Pártíroda áthelyezés. A baranyavármegyei Független Kisgazdapárt Siklósi utca 12. sz. a. levő párthelyiségét f. évi május 1-től kezdődőleg Siklósi utca 7. szám alá helyezi át. A párt- és ügyvédi iroda telefonszáma Pécs 33-28.